Egy szép kép, egy szép kert, egy szép arc… Van, ami szinte mindenki számára szép, de van, amit csak Te látsz szépnek, talán senki más a környezetedben. Hogy mi a szép, arról lehet vitatkozni, csak nem érdemes. Kérdezz meg egy vak embert, hogy mit is jelent a szépség, és egészen más perspektívát ismerhetsz meg, mint amivel eddig találkoztál.
Torz tükör
A szépség követelménnyé vált. Pontosabban egy olyan szépség vált követelménnyé, ami mögött tartalom nem bújik meg, csak egy üres önigazolás: „Igen, jó vagyok valamire.” A szépítő kozmetikumok skálája kimeríthetetlen. Nők ezrei veszik meg nap mint nap a legújabb arckrémet, ajakkrémet, kézkrémet – minden egyes testrész szépségének ápolására külön termék szolgál. Mégis, a nők jelentős többsége nem tartja szépnek magát. A férfiak sem önmagukat, de az nem is elvárás. A nő szép legyen, a férfi erős. Ez a klasszikus felállás, még ha a mostani kamaszoknál valami egészen furcsa módon is látszanak megcserélődni a szerepek. A fiúk sem fizikailag, sem pszichésen nem erősek, a lányok pedig, noha folyamatosan azon görcsölnek, hogy szépek legyenek, egyúttal erősnek is kell lenniük, hogy valahogyan kompenzálják a másik nem elnőiesedését.
A folyamatos megfelelési kényszer legnagyobb veszélye azonban nem az, hogy a versenyzőknek esélyük sincs a győzelemre (hiszen soha nem fogják „elég jónak” érezni magukat), hanem az, hogy olyan úton haladnak görcsösen előre, amiről csak évek, talán évtizedek múlva tudják meg, hogy nem vezet sehova. És minél tovább haladtak rajta, annál nehezebb lesz visszatalálni.
A szépség fogalmának mesterséges megalkotása sokkal előbb kezd hatni ránk, mint hogy a reklámok hatására besétálnánk a boltba szépségápoló készítményeket vásárolni. (Tényleg a szépséget ápolják ezek a szerek? Vagy valami egészen mást?) Még csak nem is kamaszkorban kezdődik a nők saját életének bekorlátozása, és mindkét nem torz személyiségképének kialakulása.
Egyszer olvastam egy nagyon jó cikket, amiben a szerző arról mesélt, hogyan szokott beszélgetni kisgyerekekkel. A legtöbben, amikor meglátunk egy ismeretlen vagy akár ismerős kisgyereket, például egy esküvőn vagy egy családi rendezvényen, akkor az első reakciónk az, hogy „de szép vagy!”, „de helyes és aranyos vagy!”, és hasonló semmitmondó kedvességek. Igen, semmitmondó, mert a kislány, vagy kisfiú nem tehet róla, hogy helyes és aranyos. Nem tett érte semmit. De amikor felnő, megpróbál majd megfelelni annak az elvárásnak, ami kiskorában szubjektív vélemények alapján alakult ki önmagával szemben. Mindenki számára szépnek kell lennie, pedig a szépség mindig relatív. Ezért az említett cikk írója soha nem a gyermek külsejét dicséri, hanem a belső értékeit.
Ne nevezzünk be egy most induló életet egy olyan versenybe, amiből csak vesztesként kerülhet ki! Inkább segítsünk neki kialakítani egy egészséges értékrendet és önbecsülést, hogy ami adott, azt elfogadja és szeresse, amiben pedig igazán tud fejlődni, azért dolgozzon kitartóan. Olvasson, rajzoljon, valósítsa meg az álmait, és ha önmagával egyensúlyban van, akkor szép lesz – a megfelelő emberek számára.
Hol kezdődik a szépség?
Ez az egész gondolatmenet akkor fogalmazódott meg bennem, amikor egyik nap a villamoson utazva azt vettem észre, hogy egy pillanatra minden egyes emberben megláttam a szépséget (nagyon jó hangulatban lehettem :)). Nem az arcuk tetszett (persze néhány esetben a puszta külső látvány is tetszetős volt), hanem kortól és nemtől függetlenül láttam meg a szépséget.
A pillanat nem tartott sokáig, mert hamar észrevettem, hogy tévedtem: nem mindenki szép. De aki nem volt szép, azon is azt láttam, hogy szép lehetne. Valójában a legtöbben nem voltak szépek. Az arcuk feszült vagy beesett, a tekintetük üres, a testtartásuk görnyedt vagy szétesett… Az emberek többsége eltemeti magában a saját szépségét.
Van az a néhány kivétel – Te is biztos találkoztál már ilyen emberrel –, aki nagyon összhangban van önmagával. Egyszerűen sugárzik róla a szépség. Még ha Te nem is látod annyira szépnek, mégis megfog benne valami, akár teljesen ismeretlenül is. Látod rajta, hogy „egyben van”, boldog és tudja azt, hogy hol tart és merre halad. Jó ránézni, jól érzed magad mellette – és mindez azért, mert ő jól érzi magát a saját bőrében. Nem görcsöl azon, hogy megfeleljen másoknak, nem Hollywood és a reklámok alkotják értékrendjének gerincét, hanem csak simán élvezi az életet, és ez egyből látszik is rajta.
Mindenki lehet szép
Nem kell hozzá sok. Van, hogy egy frizuraváltás, vagy az öltözködés módosítása is számít, de a legtöbbször még erre sincs szükség. Elég csak egy őszinte mosoly az arcodon, és a tudat, hogy szép vagy. Nem mindenkinek, de pont azoknak az embereknek, akiknek fontos vagy, és akik hozzád hasonló értékrendet képviselnek.
De minél több ideig temetted el magadban a szépségedet, annál lassabban tudod felszínre hozni azt. A testtartásod, a szemeid, az arcvonásaid alkalmazkodnak a lelki terheidhez, amiket cipelsz magaddal hosszú időn át. És ez csak a külső. Az egészségi állapotodat szintén alapvetően befolyásolja, mit gondolsz önmagadról és a világról körülötted.
De ha elhatározod, hogy változtatsz, akkor képes is leszel rá. Kezdd a testtartásoddal – azt tudod a leggyorsabban tudatosan átalakítani. Meg fogsz lepődni, mennyit számít a közérzeted, a magabiztosságod, és a belső szépséged kifejezése szempontjából. Aztán szép fokozatosan, ha már nem görcsölsz mások véleménye miatt, hanem próbálsz értékesebb emberré válni és jól érzed magad önmagad és mások társaságában is, akkor olyan szépséget fogsz sugározni, amit nem lehet egy papír zsebkendővel letörölni. Ahogy Oscar Wilde fogalmazott: „Légy önmagad; mindenki más már foglalt.” Én pedig ezt azzal egészítem ki, hogy légy mindig egyre jobb önmagad. Keresd a valódi értékeidet, fejlődj, és ne állj be a sorba! Számomra az ilyen ember az igazán szép.
Mit jelent a szépség? Kérdezz meg egy vak embert. Vagy nézd meg ezt a videót (angolul), ahol ezt megtették helyetted: vak emberek beszélnek a szépségről és azokról a dolgokról, amiket soha nem fogsz tudni a boltban megvásárolni.
Számodra mit jelent a szépség? Oszd meg a véleményedet velünk, és oszd meg a saját szépségedet másokkal is!
Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Beszélgetések a Kutyámmal c. könyv írója, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.
A szépség is mint minden – relatív!
Nagyon tetszett ez az írásod / is /. Így hatvan táján én is sokszor gondolkodom azon , hogy milyen rossz lehet annak megöregedni, akit fiatalon a szépségéért csodáltak. Milyen nehéz lehet megbarátkozni nekik az idő múlásával !Sokszor elnézem a híresen gyönyörű nők / és férfiak/ mai fényképeit. Mi maradt Alain Delon , Vagy Gina Lollobrigida sugárzó szépségéből? A sztárok között sok példát látunk arra is, hogy hogyan lehet méltósággal megöregedni, de arra is, hogy sokan mindenféle plasztikai beavatkozással próbálnak szépnek és fiatalnak látszani., azonban ez az igyekezet mindig a visszájára fordul. Sajnos a mai kor nem kedvez a belső szépség felfedezésének, mert senkinek nincs ideje ezt észrevenni. Nagyon kevesen teszik azt meg, amit te, hogy veszed a fáradságot, és megfigyeled az embereket, és nem a telefonodat nyomkodod lehajtott fejjel. Én is szoktam olyat játszani a villamoson, hogy magamban stílustanácsokat adok az embereknek, vagy elismerően konstatálom, ha valaki , főleg idősebb ember kitűnik a szürke tömegből. Igazi művészet az idős embernek szépnek látszani.
Szoktam magamon mosolyogni, amikor reggelente a sokadik ruhát próbálom fel. Nem azért, mert nincs elég ruhám, hanem azért, mert mindig az aznapi hangulatomhoz választok, csak így érzem magam jól. Meg szoktam magamtól kérdezni, hogy vajon minek ez a nagy igyekezet, úgyse érdekel már senkit, hogy néz ki egy hatvan éves nyanya.. 🙂 De ilyenkor mindig rászólok magamra, és próbálgatok tovább, amíg elégedett nem leszek. Legalább én önmagammal. 🙂 Bocs, hogy ilyen hosszan írtam, de ez most kikívánkozott belőlem.
“Szep az, ami erdek nelkul tetszik.” ( Immanuel Kant)
Nincs konkretan szep es csunya. Ez egy mestersegesen generalt szo, ami sokaknak “mindent”jelent! Szerintem minden emberben van valami szep, csak meg kell latni benne.
“Egy szep arc megoregszik, egy szep test megvaltozik, de az a szepseg, ami belulrol fakad az orok”. A lelki tisztasag a legfobb szepsege az embereknek. Bar manapsag az “ego” vilagat eljuk, ami mindent eltipor.
Kedves Gábor !
Mindig örömmel olvasom az írásaidat , mert sokat tanulok belőlük 😊 .
Kozmetikusként is nagyon tetszett a szépségről szóló írásod : ugyanez a véleményem : sokat segíthetnek a jó kozmetikumok , de a külső szépség belső érték nélkül mit sem ér , csak üres héj csupán .
Az igazi szépség belülről fakad! A külső ebben az eltorzult, felfordult világban szemfény vesztő játékkal bír! Ritka nagy kincs egy olyan ember miben mind kettő megtalálható. Meg az is fontos hogy kinek mi a szép. Mert ami nekem az nem biztos hogy másnak is. Meg az is fontos hogy igazi értéke legyen a szépségnek. A külső szépség idővel megkopik. A belső szépség elkísér a sírig! Tisztelettel: Ria