A süteménytolvaj

Írta: | 2014-11-06
Szeretünk ítélkezni. Az sem jelent akadályt, ha csak a teljes kép egy kis darabját látjuk, és valójában fogalmunk sincs a helyzetről vagy a másik emberről. Szeretünk gyors ítéleteket hozni. Mert a megismerés munka. Befogadni valami újat, mélyebbre ásni, megérteni – sokszor ez tűnik a nehezebb útnak. Főleg akkor, ha az saját prekoncepciónkat rombolná le. Pedig a könnyebb út, az azonnali ítélkezés általában nem vezet sehova. Erről szól az alábbi történet.
*****
Egy középkorú hölgy érkezett a repülőtéri váróba. Mivel több órája volt még gépe indulásáig, vett egy csomag süteményt, keresett magának egy ülőhelyet és elővette a könyvét. Egyre jobban belemerült az olvasásba, ám egyszer csak feltűnt neki, hogy a mellette ülő férfi pofátlan módon belenyúl a kettőjük közt lévő süteményes zacskóba, majd vesz belőle néhány darabot.
A hölgy próbált úgy tenni, mintha nem venné észre a történteket, de nehezen tudta visszafogni magát. „Hogy képzeli ez, hogy szó nélkül vesz a sütimből? Ha nem lennék ilyen jólelkű, már rég kiszúrtam volna a szemét.” – gondolta ingerülten. Feszültsége egyre csak fokozódott, mert mindig, miután kivett egy sütit a zacskóból, a férfi szintén ugyanezt tette, egészen addig, míg már csak egyetlen süti maradt.
sutemenytolvaj
A hölgy feszült kíváncsisággal várta, most mi fog következni. Ekkor a férfi elmosolyodott, majd kettétörte a süteményt és az egyik felét a hölgynek nyújtotta, miközben a másikat elkezdte rágcsálni. „Ez igen… ennek az embernek aztán van bőr a képén!” – gondolta ingerülten az asszony, miközben kikapta a férfi kezéből a fél süteményt.
Idejét sem tudta, mikor húzta fel magát ennyire valakin, és amikor a hangosbemondó az ő járatának utasait szólította, megkönnyebbülten indult el a beszállókapuhoz. Szó nélkül, vissza se nézve hagyta ott a süteménytolvajt.
Miután felszállt a repülőre és elhelyezkedett az ülésben, már kicsit megnyugodva elhatározta, hogy befejezi a könyvét az út alatt. Ahogy a táskájába nyúlt, megdöbbenve vette észre, hogy süteményes zacskója bontatlanul ott lapul a cuccai között.
„Ha az enyém itt van, akkor a másik zacskó a férfié volt, és ő csak barátságosan megosztotta velem.” – hasított belé a felismerés. De már késő volt bocsánatot kérni. Nem a mellette ülő férfi, hanem ő maga volt a hálátlan és szemtelen süteménytolvaj.
(Forrás: Valerie Cox : A matter of perspective)
*****
Akármilyen kényelmes és ösztönös megoldás is, amíg nem ismered a teljes történetet, ne próbáld meg kipótolni azt. Legyél nyitott, ismerd meg a másik embert, az adott helyzetet, az események hátterét, és csak ezután alkoss véleményt! Soha ne hozz pillanatnyi érzések alapján végleges döntést!
Ha Neked hasznos volt, másoknak is az lehet. Segíts eljuttatni hozzájuk is!

Ami még érdekelhet:

Kocsis Gábor mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Használd fel oldal létrehozója és írója. Saját tapasztalataira építve próbál inspirálni és segíteni másokat is, megmutatva, hogy minden tapasztalatot fel tudunk használni önmagunk fejlesztésére, életünk és környezetünk jobbá tételére.

    Együtt többet tehetünk!

    Ha Te is így gondolod, csatlakozz azokhoz, akik értesülnek az új írásokról!

    Én sem szeretem a levélszemetet, tőlem sem fogsz kapni.

    Még több inspiráció:

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.