Gyilkos kedvelés

Írta: | 2016-02-29
Vannak vicces dolgok. És vannak halálos dolgok. Aztán olyan is előfordul, hogy a kettő találkozik. Gyakrabban, mint gondolnánk – és gyakrabban, mint ahogy észrevesszük. Nevetve is lehet sodródni a pusztulás felé, miközben csak viccesen próbáljuk kompenzálni lelki sérüléseinket. Mi magyarok ebben rendkívül jók vagyunk.
Elnyom minket a politika, ezért gúnyt űzünk a politikusokból. Képtelenek vagyunk stabil párkapcsolatokat kialakítani, ezért gúnyt űzünk a feleségből/férjből. Még a zsebünkből is kilopják a pénzt a bankok és a multinacionális szolgáltatók, ezért okos és csattanós poénokat gyártunk rájuk. Gyűlöljük a munkánkat, gyűlöljük az életünket, gyűlöljük, hogy feladtuk az álmainkat, és gyűlöljük, hogy benne ragadtunk a szarban, ezért az alkoholizmusból és a valóságból való egyéb menekülési formákból is jópofa, laza és menő viccet csinálunk.

De hát ez csak vicc – vagy nem?

Annyi jó viccünk van. Tényleg. Én is jókat nevetek időnként. Szeretem a jó humort és a vidám embereket. Szeretem, amikor egy nehéz helyzeten átsegít a nevetés, mert tényleg ez az egyik legjobb segédeszköz a gödörből való felkapaszkodáshoz. Csak egy valami nem stimmel a magyar társadalom jelentős részével: az, hogy nem kapaszkodik. Itt csak nagyon kevesen használják a humort arra, hogy feljebb jussanak. A többségnek csak arra kell, hogy a szarban való fetrengés elviselhetőbb legyen.
Nagyon jókat lehet nevetgélni azon, hogy milyen idióta vezetőink vannak. Rengeteg facebook like-ot lehet begyűjteni egyetlen poénért, ami az alkoholistát viccessé, a politikust köcsöggé, a párját megcsalót menővé lépteti elő. És rengeteg olyan oldal van, amelyik pontosan erre építi a népszerűségét. Szerintem nem kell példákat sorolnom; jó eséllyel Te is gyakran találkozol ilyen oldalak vicces képeivel és szövegeivel. Ezek azok az oldalak, amelyek több tíz- vagy százezer fős követői bázist gyűjtenek anélkül, hogy bármi értéket teremtenének. Ezzel még rendben is lenne, ha legalább nem okoznának súlyos károkat.
gyilkos_facebook
Szórakoztatnak – mondhatod. Igen, úgy szórakoztatnak, hogy közben hozzájárulnak az önpusztításhoz. Mert míg emberek tömegei válnak ostobán követőivé egy káros értékrendet hirdető oldalnak vagy „szellemi vezetőnek”, addig mások – később pedig azok közül is sokan, akik most még nevetnek – megfelelési kényszerben, depresszióban, alkoholizmusban, frusztrációban vergődnek, és szépen lassan sodródnak először a lelki, majd a fizikai halál felé. Pontosan ugyanezen eszmék miatt. Azért, mert elhitték, hogy nem tudnak tenni semmit a változásért, inkább meneküljenek. Inkább legyenek szenvedélybetegek. Inkább hazudjanak még a hozzájuk legközelebb állóknak is. Inkább panaszkodjanak, mint hogy cselekedjenek. Inkább viccelődjenek tovább ahelyett, hogy önmagukat fejlesztve először a saját életüket változtatnák meg, majd szép fokozatosan az egész társadalmat.
És igen, a kettő mehetne egymással párhuzamosan is. Viccelődhetnénk azon, ami szar, miközben tennénk valamit a változásért. De a legtöbb ember a viccnél megreked. Kizárólag ezért válhat egy alkoholizmusból viccet csináló facebook oldal az egyik legnépszerűbbé ebben az országban, és ezért gyűjthetik be like-ok ezreit olyan oldalak vicces képei, amelyeknek teljesen mindegy, milyen érékrendet közvetítenek (még csak nem is kell következetesnek lenniük ebben, mert az üzenet nem sokat számít, ha a közlés vicces).
Ez üzlet. Vannak, akik abból húznak hasznot, hogy haldoklik a társadalom. A lényeg, hogy legyen sok like, legyen sok követő, és minél több embernek lehessen eladni valamit, amire egyébként nincs is szüksége, csak meggyőzték őt, hogy van. Olyan üzlet ez, amit nagyon könnyű felépíteni, és ami nagyon könnyen hozzájárul életek lerombolásához. Egy üzlet, amiben Te csak két dolog közül az egyik lehetsz: vagy a pénzszerzés forrása, vagy annak eszköze. Nevetve veszed tudomásul, hogy a munkahelyed szar, a párkapcsolatban játszmázni kell, az életedet nem Te irányítod, és a szenvedélybetegségek viccesek. Nevetsz, és gyűjtöd a pénzt azoknak, akik nevettetnek, miközben megerősítenek abban, hogy tehetetlen vagy, és mindig az is maradsz.

Rajtad múlik

De tudod, nem kell áldozatnak lenned. Nem kell utálnod a munkahelyedet, a főnöködet, meg úgy általában az életedet. Lehet vele viccelni, hogy milyen szar hétfőn bekúszni a melóba, de ha ezt tartósan így érzed, akkor az a helyzet, hogy valamit nagyon elcsesztél, és változtatni csak Te tudsz ezen. És nem kell olyan párkapcsolatban sem élned, ahol a párodat ellenségnek tekinted. Nem menő gúnyolni vagy megcsalni a másikat. Ha szar a kapcsolatod, javítsd meg, ha pedig nem megy, akkor zárd le. Nincs ezen semmi vicces. Ha pedig szar az életed, ne menekülj alkoholba, dohányzásba, drogba, vagy önsajnálatba, hanem változtass. Nem, az alkoholista nem vicces, akin nevetni kell. Az alkoholista ember beteg. Lelki beteg, és ezért lett fizikailag is beteg. Egy halálra ítélt lelki beteg. De ha ez Neked vicces, akkor nevess.
veres_like
És ez nemcsak a több tíz- vagy százezres követőbázissal rendelkező nagyobb oldalaknak szól, hanem mindenkinek, aki úgy nevet a nyomoron, hogy közben semmit sem tesz a változásért. De mi magyarok szeretünk szenvedni, úgy tűnik. Még a himnuszunk is egy nagy, díszes panaszáradat. És ha én azt mondom, ez az egyik első dolog, amit le kell cserélni ebben az országban, akkor sokak szemében eretnek és hazaáruló vagyok. Nem baj. A véleményük legfeljebb csak őket zavarja, engem nem. Amíg ebben az országban természetesnek vett dolog a szenvedés, addig ez az ország szenvedni fog.

Nem a csomagolás számít

Minden közlés felelősséggel jár. Még akkor is, ha vicces. Amikor én kilépek a nyilvánosság elé, akkor minden üzenetemet átgondolom, és a tartalmat soha nem áldozom fel a szórakoztatás és az olcsó like-vadászat kedvéért. Mert itt erről van szó. A képlet nagyon egyszerű: nézd, meg, mi a népszerű, és azzal etesd a népet. Magyarországon a problémák elől való menekülés, a szenvedés, mások fikázása és az áldozatszerep felvétele mind nagyon népszerű téma. Add elő ezt vicces formában, és máris özönlenek a like-ok az oldaladra – és a pénz a zsebedbe.
Az ilyen oldalak üzemeltetői csak hasznot húznak a magyar nép cselekvésképtelenségéből. Opportunisták, semmi több. Kártevők, akik ügyesen felismerték, hogy saját népszerűségük és anyagi hasznuk villámgyorsan növelhető, ha viccet csinálnak a társadalom legnagyobb problémáiból. Csakhogy ez felelősség. Viccelni jó, és lehet is, de csak az vicceljen, aki megoldási javaslatot is kínál. Mert amíg a vicc a szarban való egyre mélyebb elsüllyedést segíti elő, addig a vicc halálos. Rövidtávon észre sem veszed, hosszútávon viszont már lehet, hogy késő lesz.
Nagyon veszélyes ilyenekkel viccelni. Ami valakinek vicces, az a másik embernek üzlet, a harmadiknak pedig a halált jelenti. És hosszútávon az egész társadalomnak. De amíg csak egyetlen egy ember is meghal azért, mert az alkohol, a cigi vagy a drog menő, vagy akár csak viccelődés tárgya, addig óriási kárt okoznak azok az emberek, akik erre építenek üzletet.
Kemény vélemény? Az. Túlzottnak tűnik? Majd 50 vagy 100 év múlva nem fog annak tűnni. És mondhatod, hogy a rombolás nem tudatos, hiszen azok az emberek csak szórakoztatni akarnak. Sokak esetében ez tényleg így van. De attól még, hogy valaki nem gondolja át, hogy mit tesz, a tettének kicsivel sem csökken a súlya. A pusztítás megtörténik függetlenül attól, hogy valaki szándékosan rombol, vagy csak idióta.
A like önmagában nem ér semmit. Soha senkinek az életét nem tette jobbá egy facebook like, de még több százezer sem. Tudod, mi ér valamit? Az, hogy valaki bizalmat ad Neked, és Te nem élsz vissza vele. Az, hogy hozzájárulsz akár csak egyetlen ember életének a szebbé tételéhez. Nem viccek által elviselhetőbbé, hanem valóban szebbé. Sokan értik a viccet, de a következményeit csak kevesen.
Változás. Ez a kulcs. Mert ha az nincs, akkor a szar viccesen is szar marad.
Ha Neked hasznos volt, másoknak is az lehet. Segíts eljuttatni hozzájuk is!
Kocsis Gábor mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Használd fel oldal létrehozója és írója. Saját tapasztalataira építve próbál inspirálni és segíteni másokat is, megmutatva, hogy minden tapasztalatot fel tudunk használni önmagunk fejlesztésére, életünk és környezetünk jobbá tételére.

    Együtt többet tehetünk!

    Ha Te is így gondolod, csatlakozz azokhoz, akik értesülnek az új írásokról!

    Én sem szeretem a levélszemetet, tőlem sem fogsz kapni.

    Még több inspiráció:

    Related Post

19 gondolat ehhez az íráshoz: “Gyilkos kedvelés

    1. Gábor Szerző

      Köszönöm szépen Ildikó, nagyon örülök, hogy Te is hasonlóan gondolkozol.

      Reply
      1. Laza Ildikó

        Olvasom az írásaidat egy ideje . Írj tovább. Szükség van az ilyen gondolatok közvetítésére. És a virtuális világot lehet ésszel is használni…

        Reply
        1. Gábor Szerző

          Nagyon kedves vagy, köszönöm szépen 🙂 Igen, lehet ésszel is használni, és mindig nagyon örülök, amikor olyan embereket látok, akik nem csak mennek, amerre terelik őket, hanem tudatosan irányítják az életüket.

          Reply
  1. Kovács Ági

    Gábor! Gratulálok neked, én arra használom a facebokot, hogy megismerkedjek ÉRTÉKES emberekkel. Pozitív emberekkel.

    Reply
    1. Gábor Szerző

      Köszönöm szépen, Ági 🙂 Igen, erre is alkalmas a facebook, és nagyon örülök, hogy Te is kapcsolódásra, nem pedig eltávolodásra használod.

      Reply
  2. Pozsgai Erzsébet

    Nagyon helytállóak az írásaid. A mostani cikkedben, a Himnuszról nekem is régóta ez a véleményem. A panasz zenés változata. 🙁 Örülök, ráleltem az oldaladra. Ébresztőek az írásaid, nekem meg megerősítést is ad.

    Reply
    1. Gábor Szerző

      Köszönöm szépen Erzsébet, nagyon örülök, hogy hasznosak az írásaim. 🙂 És annak is, hogy Te is felismerted, miért káros a Himnusz. Köszönöm szépen, hogy itt vagy és olvasol. 🙂

      Reply
  3. Orsolya

    Hű de jó, hogy ezt leírtad! Nagyon egyetértünk.
    Szerintem ebbe a körbe tartozik még a reggeli rádiós műsorok látszatszórakoztatása is. Amikor a hallgatóktól kérnek vicces sztorikat különböző témákban, és szinte fáj hallgatni, ahogy az emberek lelkesen licitálnak egymásra abban, mekkora lúzerek… 🙁 És ez sajnos szintén sokakhoz eljut, mert sok munkahelyen, közös helyiségben, üzletben szól a rádió. Akaratlanul is meghallja az ember.
    Egy bizonyos szintig mulatságos, de aki érzelmileg (is) felnőtté válik, már nem fogja annak találni.

    Reply
    1. Gábor Szerző

      Nagyon örülök, hogy Te is így látod. 🙂 Bár a TV-t és a rádióműsorokat már jó ideje száműztem az életemből, de vannak emlékeim, és nagyon jó, hogy felhoztad példaként, köszönöm 🙂 Tényleg sokan passzív elszenvedői ennek, bár a fülhallgató és saját zene hallgatása mindig jó opció.

      Reply
  4. Hadházi Zsuzsa

    Kedves Gábor!

    Sikerült kiadnod az összes bosszúságodat ezzel az írással? 🙂 Mert ha igen, akkor hasznos volt. amúgy meg úgy hiszem, hogy ezt pontosan azok nem olvassák el, akiknek valójában szól.
    Mélységesen egyetértek veled a himnuszunk tekintetében, amiből aztán következik az is, amit az írásod végén írtál, hogy VÁLTOZNI KÉNE! Úgy hiszem ennek érdekében csak annyit tehetünk mi, akik a Te, és a hozzád hasonló szemléletűek írásait olvassuk, hogy igyekszünk több pozitivitást közvetíteni, és a jelen bizonyítékai ellenére hinni abban, hogy egyre többen leszünk, akik a napos oldalt választják a kesergés és mások hibáztatása helyett.

    Csodákkal teli szép napokat mindenkinek! 🙂
    Zsuzsa

    Reply
    1. Gábor Szerző

      Kedves Zsuzsa,
      nem magamnak írok. 🙂 Ha a bosszankodás lenne a célom, azt elintézném magamban, például egy jó nagy edzés formájában. Valószínűleg tényleg sokan nem olvassák el azok közül, akikről szól, de sokan olvassák, akikNEK szól. Benjamin Franklin így fogalmazott: “Az emberiséget három nagy csoport alkotja: a mozdíthatatlanok, a mozdíthatók, és azok, akik mozdulnak.” Szerintem azoknak is jól esik a megerősítés, akik már mozdulnak, akik pedig mozdíthatók, azoknak szükségük van egy impulzusra. A téma jellege miatt választottam az erősebb stílust, nem azért, mert bosszankodni akarnék. 🙂 A mozdíthatatlanokkal pedig nem foglalkozom. Én azt szeretném, hogy minél több mozdítható és mozduló ember együtt gondolkodjon, és közösen tegyük picit szebbé a világot magunk körül. És hiszek benne, hogy ez így is lesz. 🙂
      Nagyon örülök, hogy Te is így gondolkodsz a himnuszunkról, és leginkább annak, hogy a pozitív értékrendet közvetíted mások felé. Teljesen egyetértek Veled, szerintem is így tudunk valódi változást elérni.
      Neked is legyen nagyon szép napod! Ne csak a mai, hanem az összes. 🙂
      Gábor

      Reply
  5. Árpád

    “Te csak két dolog közül az egyik lehetsz: vagy a pénzszerzés forrása, vagy annak eszköze.”
    Ebben benne van minden!
    És nincs metszet!
    A balgákat vezetni kell! Mindig lesz aki ezt fel ismeri!
    A többi csak filozófia! 🙂

    Reply
    1. Gábor Szerző

      Köszönöm szépen Árpád, nagyon örülök, hogy Te is felismerted 🙂

      Reply
  6. Csapó István

    Egyetértek minden sorával, bár némelyiket másként fogalmaznám meg. Lényeglátó és lényegre tapintó írás! Köszönöm!
    Szeretem a humort olyan mint a szike lehet vele ölni és gyógyítani, mindkét esetben használó a felelős. Nem csak a „lájkevadász” oldal a hibáztatható a tartalomért de lájkoló egyed még inkább.

    Reply
    1. Gábor Szerző

      Köszönöm szépen István 🙂 A más megfogalmazás nem baj szerintem, különbözőek vagyunk, és az irány sokkal fontosabb, mint az útvonal. Nagyon jó a hasonlatod a szikéről, és abban is teljesen egyetértek, hogy leginkább a fogyasztó a felelős azért, hogy mit fogyaszt. Csak azt lehet megetetni az emberekkel, amire van igény, vagy amit hajlandóak megenni.

      Reply
  7. Konyves Maria

    Hàt igen a nagy poén gyàrtók és jópofáskodók, akik a humoristát összekeverik a pojácával. Népszerűséget hajhásznak és azt hiszik, hogy néhány like méghozzá ezt, de azt gondolom, hogy ők így kompenzálnak, könnyebb mint valóban a dolgok mélyére nézni, vagy magunkba nézni, változni és változtani. Nem veszik észre, hogy pont annak a dolognak a kiszolgálói, amin viccelnek, gúnyolódnak.
    Fel kell őket ismerni és továbblépni. Köszönöm az írásodat, mint àltalában, most is fején találtad a szöget, Mària

    Reply
  8. Szepvölgyi Sandor

    Bocsanat, nemet nyelvü a billentyüzetem. Erdekes olvasmany. Biztos sok embert elgondolkodasra ösztönlöz. Nekem ezek a sorok tetszenet benne a legjobban: “Tudod, mi ér valamit? Az, hogy valaki bizalmat ad Neked, és Te nem élsz vissza vele. Az, hogy hozzájárulsz akár csak egyetlen ember életének a szebbé tételéhez. Nem viccek által elviselhetőbbé, hanem valóban szebbé. Sokan értik a viccet, de a következményeit csak kevesen.”

    Reply

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.