Mire való a csönd

Írta: | 2016-08-18
Túl sok a zaj. A média, a politikusok és a közszereplők megnyilvánulásai mellett rengeteg az olyan ember a közvetlen környezetünkben is, aki okosabbnak, bölcsebbnek, jobbnak hiszi önmagát másoknál, ezért előszeretettel osztja az észt, mond kéretlen (vagy akár kért) tanácsokat, és vállal olyan felelősséget, hogy határozott véleményt alkot egy másik ember személyiségéről, életéről, jövőjéről, és arról, hogy mit kellene csinálnia, és mit nem. Nemrég találkoztam egy tanmesével, ami nagyon szépen szemlélteti, hogy mindez hová vezet.
*****
Élt egyszer egy szerzetes a hegyekben, aki idejének nagy részét egyedül, teljes csöndben töltötte. Egy napon látogatók érkeztek hozzá egy távoli városból. Kíváncsiak voltak az életére, ugyanakkor értetlenül tűnődtek azon, hogy miért is jó ez neki.
Csak figyelték, ahogy csöndben végzi dolgát: éppen egy kútból mert vizet magának. Egyikükből végül kibukott a kérdés:
„Mire jó az, hogy a napjaidat az emberektől távol, magányosan, teljes némaságban töltöd?”
A szerzetes felnézett, majd anélkül, hogy abbahagyta volna a vízmerést, így szólt:
„Nézzetek bele a kútba. Mit láttok?”
„Semmit sem látunk, túl zavaros a víz.” – felelték a látogatók.
zavaros_viz
A szerzetes ekkor letette a vödröt, amivel a vizet merte, majd rövid csönd után ismét szólt a feszülten figyelő látogatókhoz:
„Most újra nézzetek bele a kútba. Mit láttok?”
A látogatók egyenként a kút fölé hajoltak, majd lelkesen válaszolták:
„A saját arcképünket látjuk a tiszta vízben tükröződni.”
„Így van.” – mondta a szerzetes. „Amíg a vizet mertem, az zavaros volt, és nem láttatok benne semmit. Amikor nyugalomban hagytam a vizet, megtaláltátok benne önmagatokat. Elménk is pontosan így működik, amikor csöndben részesülhet.”
A látogatók megértették a tanítást.
*****
Vannak pillanatok és időszakok az életünkben, amikor érdemes minden zajt kizárni, megkérni minden okos, vagy magát okosnak képzelő embert, hogy őrizze meg magának a tanácsait, és csak arra figyelni, hogy a csöndben meghalljuk végre a saját szívünk hangját – ahogy a nyugodt vízben megláthatjuk önmagunkat.
A külső zaj magától soha nem fog megszűnni körülötted, az viszont kizárólag a Te döntéseden múlik, hogy mennyit engedsz be belőle.
Ha Neked hasznos volt, másoknak is az lehet. Segíts eljuttatni hozzájuk is!
Kocsis Gábor mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Használd fel oldal létrehozója és írója. Saját tapasztalataira építve próbál inspirálni és segíteni másokat is, megmutatva, hogy minden tapasztalatot fel tudunk használni önmagunk fejlesztésére, életünk és környezetünk jobbá tételére.

    Együtt többet tehetünk!

    Ha Te is így gondolod, csatlakozz azokhoz, akik értesülnek az új írásaimról és előadásaimról.

    Én sem szeretem a levélszemetet, tőlem sem fogsz kapni.

    Még több inspiráció:

    Ami még érdekelhet:

5 gondolat ehhez az íráshoz: “Mire való a csönd

  1. Liza64

    Szia, olvaslak most már folyamatosan. Valamilyen szinten hiszek az őrangyalokban is, vagy talán csak beszélni szeretnék valakivel, aki meghallgat… Édesanyám halála miatt sok minden felszínre jött az öcsémmel kapcsolatban, számítottam rá, csak nem tudtam, hogy ennyire durva lesz.
    Kértem tanácsot az őrangyaloktól és jönnek a jelek. Most pl. az, hogy a Te írásod és egy tegnapi elém került írás is azt erősíti meg, hogy a szükségesnél (tehát annál, hogy meghallom) ne foglalkozzak ezzel többet, ne hagyjam, hogy megbántson, ne gondolkozzam visszavágáson (ez nagyon nehéz, mert igazi skorpió vagyok) , ne ordítsak vissza, ne akarjam meggyőzni, mert én lelkileg tönkre megyek, Ő megy úgysem érti….
    Köszönöm ezt a jelet is.

    Reply
  2. Kiss Ibolya

    Most voltam 3 napot egy daganatos csoporttal a Bükkben. És IGEN, OTT, a fát átölelve, mindent kizárva körülöttem, CSAK A CSEND , meghallottam szívem hangját, hatalmas erejű feltöltődést kaptam. Nem volt rohanás, idő…. addig maradtam, ameddig igényeltem.
    Most olvasva írásodat, csak megerősíteni tudom, hogy el kell vonulni, és csendben lenni önmagunkkal. Nagy megerősítés!
    Köszönettel, maradok továbbra is hű olvasód : Ibolya

    Reply
  3. Both Rózália

    Nagyon igaz, Néha szükségünk van a csendre. Van egy kis házikónk az erdőben, ahol csak a természet hangja van. Csodálatos feltöltődés.

    Reply
  4. Amadeus

    Volt egy keresztény életközösség, ahol természetesen nagy érték volt a csend, ahol az embert az Isten megszólítja és ahol az ember válaszolhat is rá.
    Volt egy vasaló szoba, ahol a sok polcon ott voltak a lepedők. Fantasztikus tisztaság érzést adott az embernek. Egy szék volt bent. És nem csak vasalni jártak be, hanem csend miatt is! A sok lepedő eltompított minden külső zajt. Vágni lehetett a csendet! Fantasztikus volt oda beülni. Pedig ott nem is volt Oltáriszentség.
    Köszönöm az írásod!

    Reply

Hozzászólás a(z) Liza64 bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.