Mindennapi Motiváció – Vasilina Knutzen

Írta: | 2016-10-20
Érezted már úgy, hogy nehéz az életed? Voltál már olyan helyzetben, amikor az előtted álló akadály leküzdhetetlennek, az annyira vágyott célod pedig elérhetetlennek tűnt? Jó eséllyel igen. Jó eséllyel kerültél már Te is padlóra, és talán az egész életedet kilátástalannak láttad ilyenkor. Csak tehetetlenül néztél körbe, várva valaki segítségére – vagy bármire, ami változást hoz.
Mindennapi_MotivacioAz, hogy padlóra kerülsz, természetes. Az is érthető, hogy a felkapaszkodást lehetetlennek érzed. Hiszen megpróbáltad. Sokszor megpróbáltad – hiába. De mielőtt végleg feladnád, van itt valaki, akitől nagyon sokat lehet tanulni. És érdemes is.
Egy fiatal orosz hölgyről van szó, Vasilina a neve. Az ő akadálya számodra rutin. Neki az jelent kihívást, amit Te észre sem veszel, mert már régen elfelejtetted azt az időt, amikor hasonló küzdelmet vívtál. Hasonlót, csak neked sokkal könnyebb volt győzelmet aratnod.
Az evésről van szó. Igen, az evőeszköz használatáról, amit Te kisbabaként sikeresen megtanultál, azóta pedig rutinként beépült az életedbe. Vasilina is kisbaba, csak neki van egy igen nagy hátránya veled szemben: neki nincsenek karjai.
vasilina_knutzen_1
Így született. „Fogyatékosan” – ahogy a társadalom megbélyegzi azokat, akiknek szemmel láthatóan valami rendellenességük van. De ha megnézed ezt a rövid videót, amit Vasilina édesanyja tett közzé, akkor rájössz, hogy nem ez a kislány a fogyatékos, hanem az a rengeteg ember, aki az álmait feladva, a kudarcokba beletörődve éli az életét.

A videót a facebook-on való megjelenése óta több mint 70 millióan látták. „Csodálatos!”, „Sokat fog elérni ez a kislány!”, „Többet nem panaszkodom az életemről.” Ehhez hasonló visszajelzések tömkelegével árasztották el az emberek Vasilina édesanyját, aki rengeteget segített a gyermekének azzal, hogy hagyta őt küzdeni. Nem pakolgatja el az akadályokat a kislánya útjából, hanem felkészíti őt arra, hogy később is bármilyen akadályt le tudjon győzni.
vasilina_knutzen_2
vasilina_knutzen_3
(h/t: boredpanda)
Tényleg csodálatos, amit Vasilina pár másodperc alatt megmutatott. Megtanulta jobban használni a lábát, mint ahogy a legtöbb baba a kezét használja. Megtanulta nem feladni a harcot, ha elbukik. Figyeld meg újra, ahogy a villát a lábával fogva megpróbálja a szájába tenni a falatot, és amikor ez nem sikerül neki, nem tör ki keserves sírásban, hanem újra próbálkozik. A másik lábával igazít a fogáson, előredől, majd teljesíti a feladatot.
Sokat tanulhatunk tőle az életről. Arról, hogy aki igazán el akarja érni a célját, az el is éri azt. Arról, hogy a kudarc nem végleges ítélet, hanem fejlődési lehetőség. Arról, hogy a lehetetlen csak a fejünkben létezik. Mert ha valami először lehetetlennek tűnik, az a legtöbbször nem más, mint a tanult tehetetlenségünk következménye.
Látod, egy kisbabától is rengeteg dolgot tudunk tanulni. Olyan dolgokat, amiket sokan már jó ideje eltemettek magukban mélyre.
Nagy köszönet Zsófinak, hogy felhívta a figyelmemet erre a csodálatos kislányra. :)
Ha Neked hasznos volt, másoknak is az lehet. Segíts eljuttatni hozzájuk is!

Ami még érdekelhet:

Kocsis Gábor mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Használd fel oldal létrehozója és írója. Saját tapasztalataira építve próbál inspirálni és segíteni másokat is, megmutatva, hogy minden tapasztalatot fel tudunk használni önmagunk fejlesztésére, életünk és környezetünk jobbá tételére.

    Együtt többet tehetünk!

    Ha Te is így gondolod, csatlakozz azokhoz, akik értesülnek az új írásokról!

    Én sem szeretem a levélszemetet, tőlem sem fogsz kapni.

    Még több inspiráció:

3 gondolat ehhez az íráshoz: “Mindennapi Motiváció – Vasilina Knutzen

  1. Sebestyén Ilona

    Van egy amerikai hölgy, szintén karok nélkül született, de a néhány évvel ezelőtt megjelent videó tanúsága szerint már repülőgépet vezet a lábával! És gyermeket is szeretne! Csodálatos ez a kislány is! Van egy kedves barátnőm, aki szintén karok nélkül él. Amikor először találkoztunk, a lábát nyújtotta, és én gondolkodás nélkül “kezet fogtam” vele. Attól kezdve lettünk jó barátnők. Amerikában úszóversenyt nyert a paralimpián, mert úgy úszik, mint egy delfin. Csodálatos ember! Tőle is sokat tanultam. Lassan, de jól és olvashatóan ír a lábával. És minden mást is csinál. Fogat mos, eszik… mindent. Köszönöm, Gábor, hogy az írásaid ennyire építő jellegűek! Köszönöm, hogy mindig tanulhatok valamit az írásod által.

    Reply
  2. jéjé

    Úgy látom, Gábor, ebből a kislányból nem lesz “lekvár” ember!
    Rettenetesen fontos (lenne), hogy gyerekkorában mindenkit hagyjanak küzdeni. Egy ilyen gyereknél létfontosságú, de az “épkézláb” gyerekeknél is lényeges. Nem kiszolgálni alul-felül, kényeztetni és dédelgetni vég nélkül, mint oly gyakran látom. Emberek tömegei semmiért a világon nem tudnak küzdeni, nincsenek céljaik, álmaik, és ha valami nincs karnyújtásnyira, akkor vagy lemondanak róla, vagy dührohamot kapnak. És vad irigységgel támadják azokat, akik kiküzdik maguknak, amit akarnak.
    Most, felnőttként is meg kell néha harcolnom azzal, hogy köszönöm, de nem az a segítség, ha kiveszik a kezemből a dolgokat, és helyettem megcsinálják. Haragos válaszokat kaptam már arra, amit oly sokszor hangoztatok: amit magam is meg tudok csinálni, ahhoz nem kérek segítséget.
    Néha már azt gondolom, én vagyok a furcsa, de szerencsére olvasom az írásaidat… :-)

    Reply

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.