A helyes középút

Írta: | 2016-12-08
Olyan világban élünk, ahol az emberek többsége a boldogságot és a boldogulást keresve egy túlhajszolt, teljesítménykényszerre épülő életmódot folytat. Gyors meggazdagodás, extrém fogyás, azonnali siker, nagyobb teljesítmény – az ehhez hasonló hívószavak tömkelege áramlik be a fejekbe, és sokan tényleg elhiszik, hogy egyik végletből a másikba csúszva megtalálhatják a belső egyensúlyukat. Erről szól az a történet, amivel nemrég találkoztam.
*****
Miközben a megvilágosodás felé vezető utat kereste, Sziddhártha (későbbi nevén Buddha) egy erdőben élt tanítványaival, teljes némaságban, aszkéta életmódot folytatva. Már hat éve élt így: a folyóból ivott, napi ételadagja pedig mindössze egyetlen szem rizs volt. Fizikailag legyengülve, csontsoványan  élte mindennapjait, mert úgy képzelte, hogy elméjének megerősítésével képes lesz úrrá lenni testi szenvedésein, és így jut majd el a megvilágosodáshoz.
Egy napon, amikor a folyó partján álldogált, egy csónakot látott közeledni. Egy zeneművész ült benne egy tanítványával, akinek a mester éppen a hangszer megszólaltatásának megfelelő módjáról magyarázott.
„Ha túl erősen feszíted, a húr elpattan, ha túl gyengén, nem szólal meg.”
hur
Ezt hallva Sziddhártha megértette, hogy önsanyargatásával mindeddig tévúton járt: nem a szélsőségek, hanem a középút megtalálása vezet a valódi megvilágosodáshoz. Hat év után most először a faluban élő egyik lánytól elfogadott egy tál rizst, és fogadalmát megtörve jóízűen elfogyasztotta azt.
*****
A mai felgyorsult világban könnyen eladhatók az instant eredményeket ígérő szolgáltatások és termékek. Erre épül a fogyasztói társadalmunk. Az emberek többsége pedig elhiszi, hogy a túlfeszített tempó vagy a rövidített út valóban tartós sikerhez és boldogsághoz vezet.
Én a kemény úton tanultam meg ezt. Túlgörcsöltem az életemet, végletekbe hajszoltam magamat, a szervezetem pedig a másik végletbe egy betegség formájában kényszerített. Amikor fiatal felnőttként egy stroke után magatehetetlenül vegetáltam a kórházban, elgondolkodtam rajta, hogy megéri-e ez.
Megéri-e görcsölni, megéri-e hajszolni a boldogságot, a pénzt, az eredményeket úgy, hogy közben elmulasztom észrevenni és megélni az engem körülvevő apró csodákat, amelyekben minden egyes nap részem lehetne? Megéri-e hajtani egy olyan cél felé, amihez az út maga nem élvezetes, és megéri-e a jövőbeli boldogság reményében feláldozni a jelen pillanatot?
Neked megéri? Mert ha nem, akkor csak Te tudsz változtatni ezen. Amíg még megteheted.
Nagy köszönet Zolinak, hogy a figyelmembe ajánlotta ezt a történetet. 🙂
Ha Neked hasznos volt, másoknak is az lehet. Segíts eljuttatni hozzájuk is!
Kocsis Gábor mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Használd fel oldal létrehozója és írója. Saját tapasztalataira építve próbál inspirálni és segíteni másokat is, megmutatva, hogy minden tapasztalatot fel tudunk használni önmagunk fejlesztésére, életünk és környezetünk jobbá tételére.

    Együtt többet tehetünk!

    Ha Te is így gondolod, csatlakozz azokhoz, akik értesülnek az új írásaimról és előadásaimról.

    Én sem szeretem a levélszemetet, tőlem sem fogsz kapni.

    Még több inspiráció:

    Ami még érdekelhet:

1 gondolat ehhez az íráshoz: “A helyes középút

  1. Sebestyén Ilona

    Kedves Gábor!
    Már szokásszerűen továbbítom az írásaidat a gyermekeimnek. Ez az írásod ismét szíven ütött, mert a legidősebb, Gábor nevű gyerekem szintén ilyen hajszolt életmódot folytat. Köszönöm, hogy továbbíthatom neki az észrevételedet, és talán meg is szívleli.
    Jó egészséget és erőt kívánok a további életedre és munkádra, Isten áldásával!
    Szeretetteljes üdvözlettel,
    Ili

    Reply

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.