Álomból rémálom – egy pszichopatával való kapcsolat fázisai

Írta: | 2017-01-09
Sokakban él téves kép a pszichopatákról. Egyfajta pejoratív jelzőként használják a kifejezést azokra, akik őrjöngve ordítoznak velük, vagy akik a karácsonyi vásárban kamionnal a tömegbe hajtanak. Pedig a pszichopaták többsége nem ilyen. Nem azzal tűnnek ki, hogy mennyire gonoszak, hanem éppen azzal, hogy mennyire normálisak. Látszólag.
És ha már az elején nem válik gyanússá számodra az, hogy semmi sem gyanús, sőt, minden annyira tökéletes, akkor nagyon könnyen belekerülhetsz Te is egy olyan csapdába, amiből jó eséllyel csak rengeteg szenvedés, önmarcangolás és testi-lelki leépülés árán, vért izzadva leszel képes kijutni. Van, aki még úgy sem.
Ha már áldozatául estél egy pszichopatának, vagy szeretnéd elkerülni, hogy ez megtörténjen, akkor az ilyen kapcsolatokra jellemző négy fázis felismerése sokat segíthet.

1. fázis: az idilli kép megfestése

Ne számíts gonoszságra. Ne számíts agresszív, kontrollálatlan, aljas támadásra. Egy pszichopata ember nem ilyen. Eleinte biztosan nem. Amíg az a célja, hogy közel kerüljön hozzád, addig minden egyes lépését ennek megfelelően rendezi. Nemcsak párkapcsolat esetében – bár ott az egyik legveszélyesebb az ilyen találkozás –, hanem minden emberi kapcsolatban, ahol bármilyen formában megjelenik az érzelem. Lehet ez baráti, rokoni, vagy akár üzleti kapcsolat is.
Egy pszichopata eleinte rendkívül kedves és barátságos veled. Szokatlan közvetlenséggel fejezi ki, mennyire nagyra becsül Téged, azonban az ego-simogató szavai mégsem tűnnek gyanúsnak, hiszen a legtöbbünk hisz a tiszta szívű emberek létezésében. Ez önmagában nagyon jól is van így, csak nem biztos, hogy mindenki, akitől látszólag jót kapsz, jót is akar neked. Van, aki számára nem érző ember vagy, hanem eszköz. Egy olyan eszköz, akit hatékonyan tud használni saját érdekei érvényesítésére: arra, hogy anyagi vagy hatalmi szempontból feljebb jusson, vagy egyszerűen csak arra, hogy figyelmet és törődést kapjon.
oltonyos
Első lépésként ezért a pszichopata egy idilli képet fest önmagáról és a kapcsolatotokról. Rendkívül szerethető személyiségvonásokat mutat számodra, és ügyesen egész hamar a bizalmadba férkőzik. Azért tudja ezt nagyon hatékonyan megtenni, mert rövid idő alatt képes ráhangolódni a személyiségedre, és így egyre több olyan tulajdonságot mutat számodra, amit Te fontosnak és értékesnek tartasz.  Az értékrended mellett hamar kiismeri a vágyaidat is, és elhiteti veled, hogy általa vagy az ő segítségével azok beteljesülnek majd.
Itt azért fontos megjegyezni azt is, hogy a kezdeti idill természetesen nem feltétlenül jelenti azt, hogy pszichopatológiai esettel állsz szemben. Lehet, hogy a másik ember egyszerűen csak tetszeni akar neked. Mert szerelmes. Vagy mert üzleti kapcsolatot szeretne kialakítani veled. Ahogy Salvador Dali mondta: „Önmagában az, hogy valaki nem tud rajzolni, nem jelenti azt, hogy jó festő lesz belőle.” Ennek analógiájára azt is megállapíthatjuk, hogy önmagában az, hogy valaki kezdetben a legjobb oldalát mutatja feléd, nem jelenti azt, hogy az illető pszichopata.
A pszichopaták viszont hajlamosak túlzásokba esni: túl kedvesek, túl közvetlenek, túlságosan stimmel velük minden, amit egy emberi kapcsolattól vársz, és amit egy-egy beszélgetés során megemlítesz, mint számodra fontos tulajdonságot, az könnyen lehet, hogy hamar „meglesz benne”.
Sok esetben azonban fel sem tűnik ez, és amíg nincsen valami érdekütközés köztetek, addig azt hiszed, hogy életed nagy ajándéka ez a kapcsolat. Valójában az is, csak nem úgy, ahogy gondolod: nem úgy, mint kapcsolat, hanem úgy, mint életre szóló lecke.

2. fázis: a bilincs a csuklódra kerül

A pszichopaták sok esetben kifejezetten intelligens emberek. Figyelnek a részletekre, és mindent, amit Tőled hallanak, beépítenek abba a személyiségképbe, amit feléd mutatnak. Ahogy egyre gyakrabban találkozol azokkal a jellemvonásokkal, amikről már tudják, hogy nagyra becsülöd, úgy alakul ki egyre erősebb érzelmi kötődés köztetek. Pontosabban részedről az irányába.
Van azonban más is. Egy pszichopata részéről az érzelmi kötődés kialakítása nem korlátozódik a számodra szimpatikus tulajdonságok megjátszására, hanem gyakran egy másik vonalon is erőteljes hatást gyakorol rád: ez pedig a sajnálat. Ahogy egyre közelebb kerültök egymáshoz, „őszintén” beszél neked arról, hogy rendkívül nehéz helyzetben van, a körülményeinek vagy más embereknek az áldozata, és az, hogy ilyen kemény életszakaszban ismert meg Téged, hatalmas ajándék számára.
De általában elmondja azt is, hogy nem kell sajnálnod őt, mert nagyon erős tud lenni, csak szerette volna, hogy tudjál a nehézségeiről, „mert így korrekt”. Nem szorul segítségre, mert az, hogy vele vagy, számára tökéletesen elég a boldogsághoz. Te pedig elkezdesz szíved mélyéről érkező együttérzéssel nézni arra az emberre, aki annyit szenvedett már, és jó eséllyel még most is keményen szenved. Arra az emberre, akinek sötét és zord világában Te vagy az életet adó fény. A hős megmentő éned bekapcsol.
lanc_kezeken
Szeretet és együttérzés. Két rendkívül erős kötődés. Egyre több időt töltesz vele, egyre több figyelmet, szeretetet, gondoskodást adsz számára, és bár az ő nehézségei az idő múlásával kicsivel sem lesznek enyhébbek, de a szavaival elhiteti veled, hogy a jelenléteddel rengeteget segítesz neki. Van, aki ki is mondja, milyen igényei vannak, de az igazán ügyes pszichopata úgy vezet be börtönének cellájába, hogy Te azt hiszed, éppen őt vezeted ki onnan.
Kattan a bilincs a csuklódon, és cellád ajtaja bezárul.

3. fázis: vádlottá válsz Te is

Telik az idő, és immár erős kötődés alakult ki benned egy olyan ember iránt, aki valójában nem is létezik. Persze vannak olyan tulajdonságai, amelyek valósak, de az az álomkép, amit a szemeid elé varázsolt, csak kettőtök fejében létezik. Van azonban egy nagy különbség köztetek: amíg Te mindent megteszel azért, hogy ez az álom megvalósuljon, neki esze ágában sincs bármit is tenni, hiszen számára az álom nem cél, hanem eszközének üzemanyaga. Ezzel táplál Téged, hogy a lelkesedésed kitartson.
Egy idő után viszont elkezded észrevenni, hogy valami nagyon nem stimmel. Az ígéretek ígéretek maradnak, az idődet, az energiádat, a szeretetedet pedig fekete lyukként szívja el az illető, és miközben ő egyre kényelmesebben érzi magát a kapcsolatban, Te szép lassan elkezdesz elfáradni benne. Nem csoda, hiszen már te is kezded érezni, hogy sokkal többet adsz, mint amennyit visszakapsz. Az álom kezd rémálommá válni.
Amikor azonban a saját igényeidet szóvá teszed, hamar megmutatja a helyed a vádlottak padján. A többiek mellett, akik már annyit ártottak neki. Eleinte bőven elég volt a lelked simogatása ahhoz, hogy magához láncoljon, és az első konfliktushelyzeteket is képes volt az iránta érzett szeretetedre építve feloldani, de amikor megérzi, hogy ez már kevés lesz ide, akkor az érzelmi zsarolás kifinomult módszereivel találod szembe magad. Egy pszichopata ember egyik pillanatról a másikra képes szeretetet adó kedvességről jéghideg, vádaskodó hozzáállásra váltani.
vadol_bilincsben
Mostanra már elmélyült annyira a kapcsolatotok, hogy nagyon könnyen lelkiismeret-furdalást tud kelteni benned, amiért csalódást okoztál neki, és beálltál azon emberek sorába, akik cserbenhagyták őt, az áldozatot. Te pedig elkezded tényleg rosszul érezni magad emiatt, és saját emberi értékeidet kérdőjelezed meg. Így hát marad minden ugyanúgy, és ismét lejjebb adsz az igényeidből – egy darabig.
Aztán amikor ismét elfáradsz, mert továbbra sem változik semmi, az üres szavakból pedig már eleged van, akkor újra gondoskodik róla, hogy egy pillanatra se feledd: ő rendkívül nehéz élethelyzetben van, és nagyon megviseli az, hogy az egyetlen ember, akire számíthat, elfordul tőle. Nagyon nem szép dolog, amit művelsz vele.
Az általa már az elejétől szép fokozatosan, következetesen felépített történet annyira kerek, és a feléd mutatott személyiségkép annyira megnyerő, hogy tényleg elhiszed, amit a pszichopata ember a türelmed fogytát érezve egyre erősebben el akar hitetni veled: azt, hogy Te vagy a vétkes. És mielőtt észrevetted volna, már három érzelmi bilincs is rád került: a szeretet és az együttérzés mellett megjelent a bűntudat is.

4. fázis: valami pusztulni fog

Egy idő után egyre világosabbá válik számodra is, hogy itt valami pusztulni fog. Vagy a kapcsolat, vagy a lelked. Vagy elveszíted azt, aki fontossá – talán az egyik legfontosabbá – vált számodra, vagy elveszíted önmagad. A folyamatos rossz érzés, a tested jelzései, és az egyre erőteljesebb lelki és fizikai leépülés elkezd félelmetessé válni.
Egyre több és egyre nagyobb konfliktus alakul ki köztetek, és egyre jobban kételkedsz abban, hogy az általad megismert személy és az általad megismert történet tényleg úgy igaz, ahogy azt készen kaptad. Eleinte nagyon hatékonyan képes volt bűntudatot kelteni benned, amikor szembementél az akaratával, esetleg előhoztad a saját vágyaidat, vagy meg merted kérdőjelezni a gondosan felépített történetét, egy idő után azonban már a saját túlélő mechanizmusod is bekapcsol.
Még maradsz, mert kötődsz hozzá több érzelmi szálon is, de a láncok, amiket az első fázisban finoman, szeretettel simogatva rád tett, egyre jobban szorítanak. Végül döntesz, mert megérted, hogy ez így nem mehet tovább. Szembesíted őt a saját felelősségével, a saját tetteivel, és azzal, hogy a vádaskodása ugyanúgy nem a szeretetről szól, ahogy az sem, hogy a Te álmaid beteljesüléséért kezdetek óta nem tett semmit, csak ígérgetett.
Megpróbálsz a lelkiismeretére hatni. Csak tudod, bármennyire is logikusnak tűnik, hogy így teszel, ez egy halva született ötlet. Egy pszichopata embernek ugyanis nem tudsz a lelkiismeretére hatni, mert olyanja nincs neki. Azzal, hogy vádolod, két dolgot érhetsz el: vagy látszólag megbánja, amit tett, és az érzelmi kötődésedre építve próbál az eredeti ideális állapotba visszaevickélni, vagy kőkeményen visszatámad, és olyan hideg gyűlölettel beszél veled, mintha a családját irtottad volna ki. A két reakció közül pedig aszerint választ, hogy az adott pillanatban melyik szolgálja jobban az érdekeit.
arc_sotetben
Megpróbálhatod az ő eszközeit alkalmazni, megpróbálhatsz az érzelmeire hatni, de jó eséllyel kudarcot fogsz vallani. Ha már Te felismerted, akkor megpróbálhatod vele is felismertetni azt, hogy mentális betegségben szenved, és megpróbálhatsz segíteni neki abban, hogy megváltozzon, de ehhez mindenekelőtt bűntudatra és önreflexióra lenne szükség a részéről, ezt pedig hiába várod. Egy pszichopata emberben talán az a legfélelmetesebb, hogy tökéletesen el tudja játszani azokat az érzéseket, amik valódi megélésére képtelen.
Ő addig marad a kapcsolatban, amíg az érdeke úgy kívánja, Te pedig addig, amíg bírod. Amíg ki nem nyírod magad teljesen, vagy amíg ki nem zárod őt az életedből végleg. A picit eltávolodás, a kapcsolat lazítása, vagy a további várakozás nem jelent megoldást. Ha ő maga hajlandó orvosi vagy alternatív segítséget elfogadni, akkor van esély a változásra, de ha nem (amire sokkal nagyobb esély van), akkor tovább mérgezi a lelkedet – egészen addig, amíg van mit mérgeznie.

Néhány záró gondolat

A pszichopata ember beteg. Nemcsak lelkileg, hanem mentálisan is sérült. Ha ilyen emberrel találkoztál, és megkeserítette az életedet (vagy még most is ezt teszi), akkor sem érdemes gyűlöletet érezned iránta. A gyűlölet is kötődés, ezt ne feledd. Értsd meg, hogy sérült, értsd meg, hogy eszközként használt Téged, értsd meg, hogy nem az az ember, mint akinek mutatta magát, és értsd meg, hogy csak akkor tud tönkretenni Téged, ha hagyod. Rád tette a bilincset, de a kulcs nálad van.
Természetesen arra is érdemes odafigyelned, hogy nem mindenki pszichopata, akivel nem érezed boldognak magad. Lehet, hogy csak nem vagytok egymással kompatibilisek. Mert más a világképetek. Vagy mert ő egy seggfej. Vagy mert éppen Te viselkedsz seggfejként, csak nem vetted észre magadról. Mindannyiunkkal előfordul időnként. Először tehát jó, ha megteszed azt a lépést, amit egy pszichopatától is elvárnál, csak tőle hiába: az önreflexiót.
Ha azonban a fenti jelekre figyelve világossá válik számodra, hogy tényleg egy pszichopatával kerültél kapcsolatba, akkor inkább a kapcsolat vesszen, mint Te magad.
Ha Neked hasznos volt, másoknak is az lehet. Segíts eljuttatni hozzájuk is!

Ami még érdekelhet:

Kocsis Gábor mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Használd fel oldal létrehozója és írója. Saját tapasztalataira építve próbál inspirálni és segíteni másokat is, megmutatva, hogy minden tapasztalatot fel tudunk használni önmagunk fejlesztésére, életünk és környezetünk jobbá tételére.

    Együtt többet tehetünk!

    Ha Te is így gondolod, csatlakozz azokhoz, akik értesülnek az új írásokról!

    Én sem szeretem a levélszemetet, tőlem sem fogsz kapni.

    Még több inspiráció:

43 gondolat ehhez az íráshoz: “Álomból rémálom – egy pszichopatával való kapcsolat fázisai

  1. Rita

    Kedves Gábor! Mintha a saját életemről olvastam volna! Minden sora igaz! Királynőként kezelt, minden gondolatomat, kívánságomat leste. Amit lehetett megadott. Éveken keresztül. Majd elérte célját, és lassan fokozatosan mindent visszavett, amit adott. Mindenben hazudozott, még a legapróbb dolgokban is. A kapcsolataimat folyamatosan rombolta, addig míg mire észbe kaptam, senki nem maradt mellettem. Úgy alakított, hogy még a gyerekeimmel is romlott a viszonyom. Annyira bántott, nem tudtam feldolgozni a csalódásomat! Nem akartam elhinni, hogy csak egy dolog fontos számára, uralkodni, kisajátítani magának, játékszerévé tenni. Belebetegedtem. Sugárkezelések, kemoterápia. Egyedül végig csinálni, borzasztó volt. Egyes-egyedül. Fel kellett állnom, újra felépíteni magam, megmutatni, nem győz le. Mindent kritizált, semmi nem volt jó amit tettem, és elbizonytalanított, semmire nem vagyok jó. Dolgoztam, nem voltam egyetlen napot sem táppénzen. Rá kellett jönnöm, gonosz. Egyre kevesebb időt töltöttem vele, hiszen mindig olyan dolgokat tett, amivel csak gyötört. Féltem tőle, nem éreztem biztonságban magam mellette. Az első felesége alkoholista volt, majd öngyilkos lett! Sok mindent megértettem, miért így dolgozta fel a házasságát. Természetesen ő volt az áldozat! Nyomogatta a piros gombot. A háttérben pedig felépítettem az új életemet. Aztán elhagytam. Minden nap megjelent, újra kedves volt, de már nem hittem. Gyorsan az interneten keresett magának egy újabb áldozatot. Nála is ugyanazokat a lépéseket tette meg mint nálam! A forgatókönyv ugyanaz! Kitakarodott az életemből! Azóta boldog vagyok, kiegyensúlyozott, újra tudok nevetni. Mérges vagyok magamra, amikor eszembe jut. Újra és újra leveszem azt a bizonyos bilincset. Nem gyűlölöm, csak végtelen szánalmas embernek tartom!

    Reply
  2. Németh Ági

    Kedves Gábor! Ebben élek,de nincs lehetőségem ki lépni.

    Reply
    1. Sylvia

      Kell hogy legyen kiut !! Sőt biztos hogy van èn tapasztaltam

      Reply
  3. Babos Vali

    Kedves Gabor!Regota olvasom, nagy erdeklodessel irasait, es minden szava igaz, es elmenyt ad.Halat adok a sorsomnak, hogy sikerult “leraknom a bilincseket”, amiket hosszu evekig cipeltem.Most mar jol vagyok, es most probalkozom, hogy ujra epitsem az eletemet, 70 evesen. Remelem , hogy ez meg lehetseges.
    Szivesen olvasnek, fogadnek jo tanacsokat.Koszonom irasait, tovabbra is nagyon varom, sok erot adnak, lelkileg feltoltenek.Udvozlettel.

    Reply
  4. Balogh Zsigmondné

    Kedves Gábor,
    megerősítettek az Öntől fentebb olvasottak.Többféle kapcsolatban tapasztaltam meg mindezt:volt gimnáziumi főnököm,valamint egy volt tanítványom vonatkozásában.Szóról szóra azt éltem át,amit Ön leírt.A jóindulatú,nyitott emberektől éppen abban különböznek ezen betegségben szenvedők,hogy egy adott ponton túl agresszívvé,teljesen megbízhatatlanná,szava hihetetlenné válnak.Valóban a korábban kedvesen,készségesen viselkedő ember a hibákat nekem tulajdonítja.Konfliktus helyzetben bravúrosan áttolja a felelősséget arra,aki nem is hibás,s úgy állítja be,mintha abszolut ő lenne a károsul,miközben önmaga vétlen… Hihetetlen szomorúságot ,végső soron-a legrosszabb esetben-súlyos betegséget válthatnak ki a valóban ártatlan félből.Férfi-nő viszonylatban,szerelmi kapcsolatban ez maga lehet a pokol.Hál’ Istennek,ezt eddig nem tapasztaltam meg.
    Üdvözlettel:
    Balogh Zsigmondné Magdi/nyugdíjas középiskolai tanárnő/

    Reply
  5. Ilona

    Köszönjük, nagyon jó összefoglaló írás!
    Ha lehet kiegészíteném a következőkkel:
    1. Szakasz Idilli kép megfestése:
    amikor már lehet gyanakodni:
    a. sokszor hív meg ebédelni , vacsorázni, de mindig ő mondja meg, hogy hova menjetek, vagy hogy milyen bort igyatok (persze ezt kedvesen teszi, úgy állítja be, “hogy tudok egy nagyon jó kis éttermet”
    b. alig ismer, de már egy földre szállt angyal vagy
    c. még rövid ideje ismeritek egymást, vagy vagytok együtt, de már sürgeti az összeköltözést házasságot (akár már 3 hét után megkéri a kezed, az nagyon gyanús…) minél hamarabb akar “megkaparintani”
    d. már a legelején a közös jövő képével ámít el téged (gyerekek, ház, esküvő család stb)
    e. figyelni kell, hogyan beszél pl az édesanyjáról, vagy eddigi barátnőiről, ha mindig negatív gyanakodni kell
    f. attól még , hogy valóban feleségül vesz, még nem leszel mellette boldog!

    2. Szakasz: a bilincs, azaz a kapcsolat elmélyítése
    a. egyik legtöbbet alkalmazott módszer a “megőrjítés”: azaz egyik nap minden tökéletes, a csillagot lehozza neked az égből, a másik nap meg látszólag indokolatlanul dühös veled. Vagy tárgyak esetében letagadja, hogy az ott volt, mikor te teljesen biztos vagy benne, hogy hova raktad le.
    b. elkezdi szépen lassan leépíteni az önbizalmadat először csak apró kis beszólásokkal “de ügyetlen vagy drágám”
    c. kontrollálni akar: pl rendszeresen elmegy érted a munkahelyedre
    d. elszigetel: egyre többet az ő társaságába mentek
    e. a barátnőidet, barátaidat kritizálni fogja, hogy minél kevesebbet találkozzál velük

    Reply
  6. Ilona

    3. fázis: kialakult mindennapok (Szavakkal verve c. könyv alapján) az alábbiakban felsoroltak közül jobb esetben csak 1-1 jellemző, rosszabb esetben majd az összes, és valóban gyakorlatilag mindennapos jelenségekről van szó
    1. Titkolózás: nem enged bepillantást az életébe, nem beszél magáról. Az áldozat azzal mentegeti magában, hogy “zárkózott”. Ha szóvá teszed, azzal hárít, hogy “ez Téged úgysem érdekel”, vagy rosszabb esetben “úgysem értesz hozzá”
    2 Ellenkezés: folyton vitába száll partnere gondolataival, élményeivel, érzéseivel
    3. Leszólás: először megbánt, majd letagadja azt pl: “túl érzékeny vagy”, “nem érted a viccet”. Ezzel gyakorlatilag a saját felelősségét tagadja le.
    4. Viccnek álcázott bántás, leszólás
    5. A beszélgetés akadályozása, vagy mellébeszélés: “ne hisztériázz!”; “hagyjuk”, “leszállnál rólam?”
    6. Vádaskodás, hibáztatás: az áldozatot okolja saját dühéért
    7. Kritizálás (az elején még természetesen jó szándékú segítségnek fogja beállítani), a lényeg, hogy hangsúlyozzon hibákat, olyat is ami nincs, esetleg mások előtt is tesz megjegyzéseket
    8. Bagatellizálás: ha az áldozat valamit szóvá tesz, azt jelentéktelennek állítja be. Tagadja a másik érzéseit, ezzel rombolja az önbizalmat.

    A következők már az utolsó szakaszra jellemző, ez már tényleg a “vég”, önbizalom már a padlón van, és még jól bele is rúgnak. Ha itt nem állnak fel, akkor már tényleg késő lesz…
    9. Aláásás: az előzőek szisztematikus kombinálása: teljes érzelmi támogatás megvonása, önbizalom teljes felőrlése
    10. Fenyegetés
    11. Becsmérlés (akár még mások előtt is leszól)
    12. Elfelejtés: következetesen elfelejti azokat az eseteket, amelyek erősen hatottak a másik emberre.
    13. Parancsolgatás: pl: “ezt tüntesd el innen”, “nem mehetsz sehová!”
    14. Tagadás: a bántalmazó soha nem fogja elismerni a már leírtakat, és úgy gondolja hogy ő soha nem okozott fájdalmat a partnerének pl: “nem tudom ezt honnan szedted”, “ezt csak kitaláltad”, “én soha sem mondtam ilyet”
    15. Bántalmazó dühkitörés: rendszeresen a partner ellen irányuló kiszámíthatatlan dühkitörések. Az áldozat akivel kiabálnak fájdalmat és zavarodottságot érez, a támadások kibillentik az egyensúlyából, a lelkébe tipornak. A vádaskodó dühkitörések oda vezetnek, hogy az áldozat el kezd gondolkodni vajon mit is mondott rosszul. Az évek folyamán folyamatosan növekszik a dühkitörések intenzitása, és gyakorisága.

    Az ilyen kapcsolatokra jellemző a ciklikusság. A dühkitöréses szakaszokat “mézeshetek” követhetik, a bántalmazó látszólag megbánja a dolgait, ilyenkor megint minden csodálatos egy darabig… Csak az idővel egyre kevesebb a csodálatos szakasz, és egyre több a dühkitöréssel kombinált lelki terror.
    Súlyosabb esetekben akár fizikai bántalmazás is lehet, fenyegetéssel fűszerezve.
    Minden héten egy nő Magyarországon bele is hal, amit az újságcikkek “szerelemféltésnek” titulálnak.

    Reply
  7. Marianna

    Kedves Gábor! Hálásan köszönöm ezt az írást, minden szó így igaz, ahogy leírtad, általa tudatosulhat az emberekben, felismerhetik a helyzetet. Én nemrégiben keveredtem ki egy ilyen kapcsolatból, a kapcsolat rövid és viharos volt, és rettenetes. Egyik nap a ” Mennyek Országa, másik nap a Pokol Tornáca”, s amikor már éreztem-tudtam, hogy nagy a baj, és ebből menekülni kell mindenáron, akkor meg nem tudtam elvágni a kötelékeket. Végül sok-sok segítő közreműködésével Sikerült!
    Még egyszer köszönöm az írást! Áldás ! :-)

    Reply
  8. Emma

    Kedves Gabor!
    Elofordulhat, hogy hasonlo cipoben jarok. Rendkivul sok dolog igaz a fent irtak kozul a kapcsolatomra, am sajnos bizonyos szinten egymasra tesszuk a bilincset.
    Viszont.
    En bizom abban, hogy o valoban szeret engem, en ot biztosan. Es az utobbi miatt, feltetelezve, hogy pszichopata a parom, onzetlenul segitek neki. Segiteni szeretnek.
    A kovetkezo cikke szolhatna ennek modjarol, amennyiben van otlete.
    En csak probalkozom.
    Mert szeretem.
    Emma

    Reply
    1. Lívia

      Kedves Emma!
      Szereti. Azt az embert, aki megjátszva magát, bizalmába férkőzött. Egy nemlétező személyiséget szeret. Nem az érzelmeit akarom kétségbe vonni, ne értsen félre! 10 éves kapcsolatból léptem ki, azért tartott 10 évig, mert szerettem, amikor már nem szerettem, akkor sajnáltam, hiszen “nem tudott nélkülem élni”.. Csak majdnem az életem ment rá egy olyan kapcsolatra, amelyben kiszívta belőlem az energiát, kb 2 hetente volt fogadkozás, hogy ezután másként lesz, stb. A pszichopatának nincsenek érzelmei! Egy szerepet játszik el , amelyhez az alapokat más emberek viselkedéséből, filmekből merítette, erre “építkezik”, hogy Önt teljesen a hatalmában tartsa! Önnek kell döntenie, de javasolnám ehhez, olvasgasson pszichopaták tüneteiről a neten és vizsgálja felül az érzelmeit! A szerzett tapasztalatom alapján én menekülnék. Mielőbb.

      Reply
  9. Macsek

    Borzalmasan nehéz ebből kilépni, hasonlóban vagyok benne. Úgy érzem, nem tudok nélküle élni, a hazugságait inkább ráhagyom. Mert van egy olyan része, ami tökéletesen rám hangolódik, és olyat tud adni nekem, ami még soha senki…

    Reply
  10. Aczél

    Nos igen… és ha belehaltunk lelkileg egy pszichopatáva való kapcsolatba, akkor hogyan tovább? : (

    Reply
    1. Kata

      Mindig van kiút, a lelked is meg fog gyógyulni. Egy hasznod lett belőle, legközelebb óvatosabb leszel.
      Nekem a válásom után volt “szerencsém” egy ilyen emberhez.
      Légy nyitott a világra, ne keresd a gonoszt mindenkiben, de azért légy óvatos, nehogy ismét egy ilyen csapdába sétálj.

      Reply
      1. Aczél

        Köszönöm!
        Ez tök jó, meg logikus, csak mikor az élet kiüresedett, miután bármilyen kifacsart és kóros is volt ez a kapcsolat úgy érzem a mennyország után a földre zuhantam (arccal előre, összetört csontokkal) kissé nehéz megtenni előrefelé azokat a lépéseket.

        Nyilván felfogom, hogy már én is beteg vagyok, előjegyeztettem magam mentálhigiénés szakemberhez és tényleg megfogadtam, hogy addig biztosan nem nyírom ki magamat. De.. amikor tényleg értelmetlennek tűnik minden, és a létezés csak fájdalommal jár, úgy azért elég nehéz. Használhatnám az elviselhetetlenül kibaszott nehéz kifejezést is, de férfiként ne tűnjek már gyengének..

        Reply
        1. Léra

          Kedves Gábor és Hozzászólók!
          Én azt hittem, csak velem történhetett meg ez a borzalom. Menny és pokol váltogatva. Adjon másoknak is erőt, hogy kiléptem, elváltam és nulláról újra kezdtem felépíteni az életemet. Nem volt, csak némi anyagi támaszom, lelki semmi. Eleinte a munkába menekültem, egy év kellett, hogy egyáltalán rá tudjak nézni újra a férfiakra. Sajnos megértettem, hogy a boldogság nem jár, inkább csak szerencse kérdése. Látom nap, mint nap, hogy akik sokkal kevesebbet tesznek a kapcsolatukért többet kapnak és jobban megbecsülik őket. Nálam még a velünk (házasságunk 3. évében) összeköltöző anyós is “megédesítette” a helyzetet.

          Reply
        2. Ulla

          Megedződött az Aczél?
          Nagyon bízom benne, hogy az elmúlt hónapok nyugalmat hoztak, meg azt is, hogy a tavasz új reményt ad.

          Reply
  11. szabó éva

    A pszichopata – nem szeret – nem tanul – nincs bűntudata.
    Az kevés a jellemzésére,hogy lelki és mentálisan is beteg…
    A báránybőrbe bújt farkas…

    Reply
  12. Nagybarta Ágnes

    Csak bekukkantottam,ide kivancsi voltam ki az akinek tetszik a hozzaszolasom…
    Es pillanatokon belul ra kellett jojjek,halas vagyok a veletlenert. Most vagyok a kellos közepebe mindannak ,amirol olvastam. Harmadik honapja dolgozom,-evekkel ezelott otvenket nap utan dontottem ugy vegre megtalaltam ,akivel eletem befejezhetem.
    Mindvegig kihasznalt ,a sajat erdekeit szemelottartva,szoszerint hazugsaghistoriara epitette mar a megismerkedesunket is. Mindenki elhitte a meset,meg en is.
    Szorol szora igaz ,amit olvastam!
    Megremultem. Valosagos es orulok,hogy mar nem kotodom ezerszállal hozzá,-felismertem ez nekem nem kell az en eletembe.Kozel a hatodik X- hez eros akarattal ujra kezdem az eletem,visszakapva a felre tolt csaladom,barataim,a munkam,eröm, önbizalmam segitsegevel.
    Megteszem magamert.

    Reply
  13. Zoltán

    Kerestem válaszokat a párom érthetetlen viselkedésére! A nagyobbik lányom (16) egy játékos pillanatban az anyukáját, a feleségemet pszichopatának jellemezte és akkor leesett … – pár nappal később kérdeztem tőle, hogy ezt miért mondta de nem tudott rá magyarázatot adni “csak úgy kijött!” – mondta! … akkor kezdtem el kutatni a témát és találtam válaszokat a feleségem viselkedésére! Igazán csak azért írtam ide, mert úgy tűnik mindenhol csak hölgyek jellemeztek férfiakat pszichopatának mintha ez csak rájuk jellemző betegség (?) lenne. Gondolom a férfiak talán kevésbé kutatják a feleségük lehetetlen viselkedése mögötti okokat.

    Reply
    1. Babó

      Nagyon jó írás, de az hogy nők szólnak hozzá inkább, az szerintem csak azért van, mert az olvasók többsége nő. Valószínűleg férfiak is sokan vannak így. Azért kíváncsi lennék, hogy mi van akkor, ha szülő és gyerek között van ez a rettenetes kapcsolat. Én jó csomó idő után kezdek gyanakodni, mert a jellemzőket amiket írtatok nagyon hasonlóak. Csak itt én, mint anya megyek tönkre szép lassan. Ebből a “kapcsolatból” még nehezebb kilépni mint a párkapcsolatból, ha egyáltalán lehet ilyet mondani. El kell enged gondolatban is – mondják. Ja.

      Reply
  14. Réka

    Sajnos én is éltem át ilyet. Túl tökéletes pasi volt, teljesen a bűvkörébe vont, csodásabbnál csodásabb randik keretében. Sürgette az összeköltözést is… Aztán gyanús lett, hogy egyetlenegy, furcsa baráti kapcsolata van csak; nem dolgozik, sőt, erről sajátos felfogása, és mellé ezer kifogása van, és persze a múltjáról mélyen hallgat, vagy csak a negatívum jön elő. Persze szenvedett, elvált szülők, alkoholista apa, szörnyű gyerekkor, szörnyű barátnők, elveszett álmok, stb…
    Aztán teljesen átalakított… Mikor észrevettem, hogy hajszínt váltottam a kedvéért, és már egyáltalán nem a saját stílusomban öltözködöm, hanem utasításra, de még úgy sem vagyok jó;
    hogy házasság meg gyerek sosem lesz ebből, csak ígéret és kifogás;
    hogy ha szóba hozom a saját igényeimet, vagy nem teszek meg neki valamit az irreális álmai érdekében, egy darab szarral vagyok egyenértékű;
    hogy totálisan kiborította, hogy két hetet Franciaországban fogok tölteni, mert megnyertem egy ösztöndíjat, és ott nem tud ellenőrizni;
    hogy egyébként is teljes kontroll alatt akar tartani, és ha nem adom meg neki a jelszavaimat a netes fiókjaimhoz, “biztos meg akarom csalni” (persze cserébe én semmiképpen nem nyerhetek betekintést az ő dolgaiba!), na körülbelül ekkor szakítottam vele. Úgy hagyott menni, hogy azt hazudtam, mást szeretek, mert a rá vonatkozó kritikámat kiröhögte, vagy áthárította rám. Utána mindenhonnan letiltottam, de akkor is zaklatott, és a leglehetetlenebb helyeken, vagy másokon keresztül próbált elérni és ellenőrizni, mi van velem. Két hétig tartott a szünet, utána hirtelen zaklató helyett kedvessé, megbánóvá vált, megint mindent megígért – na mondom, jó, járjon egy második esély… Egy hónap múlva máris a régi szarban ültem. Pedig még munkát is vállalt az ügy megnyerése érdekében, de persze én voltam a hibás, hogy ő fáradt, mert “én zavartam el dolgozni”. Aztán már csak vártam a csodát, és közben, hálistennek megismertem a Férjemet, aki jó barátom lett, majd elkezdett tetszeni, így könnyebb volt szakítani. Nem akarta hagyni, hogy menjek, majd jött a gyanúsítgatás és a gyűlölködő sárdobálás, majd közöltem, hogy kész, elegem van, akármivel jön, hazaköltözöm, és végre valahára hagyta. Persze hüppögve búcsúzott, mint a legfőbb áldozat, mint a szegény, otthagyott kutyakölyök, és meg akarta tartani emlékbe a sálamat… Akár a fél ruhatáram otthagyom neki, csak hagyjon menni…
    Sajnos még ezután is próbálkozott aljas dolgokkal. Először ocsmány hazugságokat terjesztett rólam és a kapcsolatunkról, így felhívtam, és elküldtem a francba. A hívás után máris kaptam egy sms-t, hogy én micsoda szörnyeteg vagyok, és sértegetem az ő érzelmeit… Ekkor töröltem minden elérhetőségét, mert még dühöngeni se volt értelme. Pár hónappal később még egy “véletlenül félreküldött sms” formájában adta tudtomra, hogy nője van, és milyen jó neki. Gyakorlatilag sírtam a röhögéstől, mikor rájöttem, kitől is jött az üzenet, és a lehető leghűvösebben leráztam. Azóta végre totálisan eltűnt az életemből.
    Sem azelőtt, sem azóta nem éreztem magam ennyire megnyomorítva lelkileg, és női mivoltomban… A Férjem empátiájának és odaadó figyelmének köszönhető, hogy így, három év után végre nagyjából fel tudtam dolgozni a pszichopatával együtt töltött másfél évemet…

    Reply
  15. Jane Marpl

    Kedves Gábor! Rengeteg a hozzászólás és mind a válasz Te soraidra vár… Nem is tudom, hogy eljutsz-e az én hózzászólásomig. Mit csinálhat az ember, ha a saját édesanyja ilyen. Egyedül él 68 évesen egy faluban. Elvileg nem szenvedhet hiányt semmiben, de mártírként állítja be magát. Ha találkozunk tele van pannasszal és gyilkos beszólásokkal. Már rosszul vagyok, ha közeledik a látogatásunk időpontja.
    Ha tudsz írni, nagyon hálás vagyok, ha nem megértem. Már az írásod is nagyon sokat segített! Köszönöm!
    Üdv!

    Reply
  16. Judit

    Kedves Gàbor, kedves hozzászólók!
    Csak annyit tennék hozzá, hogy eddigi tapasztalataim (saját és más) azt mutatják, az ilyen jellegû kapcsolatból kilèpni csak az összes fázis megtapasztalása után lehet.
    Hiába a piros zászlós dolgok, amiket ugyan furának találunk, de a saját (mondhatni önzô) érdekünk, az elénk festett idilli képért cserébe ezeket figyelmen kívül hagyjuk.
    Tanulság: 1. A belsô megérzésre, hogy ez fura, valami nem stimmel minden esetben hallgatni kell.
    2. Túl szép, hogy igaz legyen. (A gyerekek és a mézeskalács házikó esete)

    Mindenkinek kívánom, hogy ismerje fel, ha lehet kerülje el, vagy lépjen ki a hasonló emberekkel való kapcsolatból. Sem fizikailag, sem szellemileg nem jo az egészségnek.

    -J-

    Reply
  17. Éva

    Sziasztok!
    Hát igen, én is a kellős közepében vagyok, és látom, nem egyedül..
    Kár, hogy az egyes fázisok évekig is eltarthatnak, és csak a végén eszmél fel az ember, amikor már a sárban van. 10 év után túlteszem magam a dolgon, továbblépek, kezdem a nulláról szívesen, csak szabaduljak tőle, azonban a “gond” a gyerek. Esetleg, kaphatnék tanácsot arra vonatkozóan, hogy aki gyerekkel éli ezt át, és a pszichopata szülő igényt tart a kicsire, mi a teendő?

    Reply
    1. Virág

      Kedves Éva!
      Gyerekkel is meg lehet szabadulni, és érdemes is, mert nemcsak a te érdeked, hanem a gyereké is. Az anyánál helyezik el a gyereket egyébként is, az apának csak láthatása van. 2 olyan nőt is ismerek, aki gyererekkel “szabadult”. Az egyik a pszichopata exem exfelesége. Ügyes volt, mostmár látom. Nekem 2 évembe telt megszabadulnom tőle. Szerencsére nem lett közös gyerekünk, pedig szeretett volna! Persze, egy újabb bilincsnek…

      Reply
      1. Puhr Adrienn

        Kedves Éva, és kedves Virág!

        Csak okosan a gyerekkel! Ha lehet tűnj el a környékről!!!
        Itt az én történetem:
        Nekem ugyanis elvitte a nagyobbik gyermekem. Senki nem csinált semmit (gyámhivatal, családsegítő) 4 évbe telt, amíg a Bíróság végre elhelyezte őket, addig ideiglenesen a láthatást szabályozták – apuka NEM tartotta be, a gyerekre terelte a felelősséget, akit addigra teljesen megvadított. A rendőrség, Gyámhivatal semmit nem csinált, a beadványaim 5 évre visszamenőleg még mindig válasz nélkül ott vannak. A másodfok után apuka a Kúriára is elment, MINDENHOL nekem ítélték mindkét gyermekem, ennek ellenére a lányomat még mindig NEM adta ki. Rendőrség, Gyámhivatal, Végrehajtó- semmi nem történt…
        Az erő Veled van, repülj, menj minél távolabb 😀

        Reply
    2. Mária

      Kedves Éva,

      A Fiam, akivel 3 éves korában otthagytam pszichopata apját most 25 éves.
      6 és 12 éves kora között nem látta az apját, csak egy-két alkalommal, úgy szabadultunk meg tőle, hogy külföldre (nagyon messzire) költöztünk. (Megszöktünk.) Egyébként követett minket, telefonon hagyott üzenetet fenyegető tartalommal, így nagy szerencsénk volt a külföldi lehetőséggel.
      De 3 és 6 éves kora között oda kellett adjam neki láthatásra. Nem kívánom senkinek azokat a napokat, vagy, a nyári két hetet(!) A válás során “megigényelte” a gyereket. Nem az elején, hanem kb. 2 év után. Akkor kértem pszichológusi vizsgálatot. Engem nagyon megviselt, hiszen engem is ugyanúgy alávetettek a tesztnek, igen kellemetlen pszichológusnő végezte. (Kihallgatáshoz hasonlított.)
      Nem állapítottak meg nála betegséget.
      (A volt férjem késeket szedett elő, erőszakoskodott, éjjel felhívta az édesanyámat, hogy meg akartam őt ölni, stb. stb., hajnalokig “kellett” hallgassam a nyugodt, intelligens és körmönfont előadásait arról, hogy én milyen alkalmatlan, lehetetlen, buta (az tényleg igaz volt :-) voltam. Betegesen féltékeny volt. Telefonálgatott a munkahelyemre délután 5-től, hogy én mit csinálok még ott ilyenkor. Megjátszotta, hogy rosszul van, (halálán). stb.)
      A pszichológusnő nem állapított meg nála betegséget.
      Lemondtam minden anyagi juttatásról (fél budai ház), ő pedig lemondott a gyerek nála történő elhelyezéséről.
      Így vettem meg a gyereket.

      A fiam most 25 éves, ahogyan írtam.
      Meg akarta ismerni az apját.
      Tudom, nem szabad a másik szülőről rosszat mondani. Én nem szitkozódtam, nem haraggal beszéltem, de elmondtam pár dolgot a gyereknek. Ő saját maga meg akarta ismerni, hogy önálló, saját véleményt alkosson az apjáról.
      Amióta erre lehetőség van, kb. két éve, kétszer-háromszor találkoztak. A gyerek megállapította, nem normális, ahogyan az apja viselkedik. Azóta megismerkedett az apja többi gyerekével is, én is külföldön egy volt feleségével. Nagyon felzaklatott az a találkozás. Most is, ahogyan írok róla.
      Évekig álmodtam, hogy megint vele vagyok a börtönben.
      Egy tapasztalat: Ha csak kevésbé is lett volna borzasztó a helyzet, akkor vele maradtam volna. Szerencsére elég rossz volt ahhoz, hogy ne bírjam vele tovább.
      Így fejlődtem, erősödtem, megtanultam, hogy jobban meg kell ismerni az embereket és: képviselni a saját érdekeimet.

      Nem haragszom rá.
      Egyszerűen betegnek tartom. Beteg emberre nem lehet haragudni.
      Nem vagyok hajlandó vele találkozni soha többet pedig a fiam kért erre egy ideig.

      Bátorság! Mindíg lesz valahogyan, ha bátor vagy és elindulsz. Ha nem csinálsz semmit: véged.

      Szerüdv.
      M.

      Reply
    3. Gyö

      Menekülj minél hamarabb a gyerekkel BÁRHOVÁ – és imádkozz, hogy a gyerek ne örökölje a hajlamot. Férfiak sokkal többen skizofrének… // Ha nem lehet BIZONYÍTANI, hogy rendszeresen kurválkodsz vagy hogy évek óta nem törődsz rendesen a gyerekkel, akkor Neked ítélik a gyereket. Vidd messze magad és a gyereket – vidékre, külföldre, bárhova.
      A gyerekeknek elsősorban arra van szükségük, hogy a Mama őszintén mosolyogjon!!!! Gyö

      Reply
  18. Ibolya

    Kedves Gàbor! Ezzel az íràssal megvan a “betegség”, de a gyógymód még vàrat magàra. Aki ilyen jellemzőkkel bír, ő sosem fogja beismerni, hogy pszihopata. Aki pedig tàrsàvà vàlt ebben a jàtékban, ő màr alàrendelődött. A hozzàszólàsokból azt is làtom, hogy nem fog kilépni ebből a bilincsből. Pedig minden csak döntésen múlik, a többi kifogàs. Mire ràjön a màsik fél, addigra elhitették vele, hogy nincs élet a szakitàs utàn.

    Reply
  19. Kőszegi Szilvia

    Kedves Gábor! Egy éve (8 év után) léptem ki egy ilyen kapcsolatból. Ismerőseim közül többen kérdezték, hogy miért tűrtem ilyen sokáig, és én magam sem tudtam választ adni nekik. Ez az írás viszont megadta nekem is, és nekik is a választ. Nagy köszönet érte, és a többi írásért is, hogy segítenek megérteni és feldolgozni azt, hogy mi és miért történik velem, körülöttem.
    Üdv: Szilvi

    Reply
  20. Mogyoro Judit

    Tisztelt Gabor kedves hozzaszolok.Dobbenten olvastam ezt a remekul osszefoglalt hasznos irast.Koszonom.Ugyanakkor szomoruan olvastam hogy mennyi kapcsolat elet lelek egeszseg ment tonkre ilyen kifordult beteg karakter miatt.Sajnos csatlakoznom kell hozzatok plusz narcisztikus tulajdonsaggal is fuszerezve kaptam karmikusan ezt a halalos tancot.Jo lenne egy kis csoport ahol mindezekrol lehetne oszinten es nyiltan beszelni.Szerintem sokunknak segitseg ha hasonlo sorsu emberek megbeszelik a veluk tortent borzalmakat.Udv Judit

    Reply
  21. Hajni

    Kedves Gábor! 2011-ben Nem egészen 2 éves volt a gyermekem, mikor megelégeltem a nap-mint-napos gyalázásokat, a szitkozódásokat , a féltékenykedést, a lelki terrort, a hazugságokat és végül a fizikális bántalmazást és hazaszöktünk a kisfiammal… (Pedig csodálatos kapcsolatnak indult! 1 hónap alatt összeköltöztünk, gyermektervezés, stb.. minden tökéletesnek tűnt..)
    A mai napig rettegve gondolok rá vissza, és a mai napig rettegve engedem el hozzá a ma 7 éves gyermekem, mivel gyámügyileg köteles vagyok odaadni!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! A gyermekre is kezdi a bilincseket felrakni…………….őt ki fogja megvédni???????? A gyámügyes nő aki a kormányablaktól került a hivatalhoz (és semmi köze nincs a szakmához) kérdően széttárja a kezét mikor segítségért megyek be, hogy most kinek higgyen???????????? nekem vagy az apának?????????????? 5 éves gyereket 2-en vallatnak a gyámügyesek míg én kint ülök a folyosón és nem mehetek be……. hogy miért nem akarom én az apához engedni a gyereket…. Szörnyű bilincsek ezek a mai napig!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Hiába mentünk pszichológia tesztre mindketten a gyermekelhelyezésnél….. nem derült ki róla semmi…….. mindenkinek hazudik, valótlan képet állít. ELVISELHETETLEN…. 100 km választ el minket tőle mégis folyamatosan keseríti az életünket továbbra is. Mi lesz így a gyermekemmel???? Féltem nagyon…….. jó lenne segítség! Hogyan készíthetem fel a gyermekem ekkora teherre amit még az édesanyja sem dolgozott fel….???!!! Üdv: Hajni
    Ui: Még mindig nem tudok higgadtan mesélni a múltról…..

    Reply
  22. Erika

    Kedves Gábor,
    borzongató, és nagyon tanulságos írás, több mint 25-éve vagyok így. Egyszerűen lehetetlen kilépni tőle, már a lányaim is elmenekültek otthonról, mert valósággal útálják az apjukat. Ver, megaláz, és mindezt szeretetből teszi, mert annyira szeret imád, én értem félre. Egy hónapja elmentem tőle, másfél napot bírtam, mert ment a lelki terror,és vissza mentem, amikor haza értem, mondta innentől kezdve nem is dolgozhatok, mert a kolléganőim, akik a legjobb barátnőim is egyben, ők segítettek elköltözni tőle, és ilyen rendetlen munkahelyen nem dolgozhatok. Most elmondtam neki, nem bírom tovább, elmegyek megint, ennek nincs értelme, hogy teljesen tönkre megyek. Zsarol, folyamatosan, akkor öngyilkos lesz, nincs értelme az életének, senki de senki sincs akire számíthat csak én, és valóban……. egy barátja sincs, totál zárkózott, a külvilág felé egy tökéletes házasságot mutat, gyönyörű házzal, kocsival, rendezett anyagiakkal, de senki sem tudja a négy fal között mi megy. Anyósom megfenyegetett, ha a fiát valami éri, a két lányommal együtt ki leszek belezve, és apró darabokra vágva leszek. Mondanom sem kell férjem cigány származású, én nem,……. idővel sokat változtam, és látom, milyen börtönben vagyok, a lelkem és magam is szabadulni szeretne, de félek! Tőle, anyóstól, és attól is ha csinál valamit magával, annak én leszek az oka, illetve soha nem tudom majd megbocsájtani magamnak.

    Kedves Mogyoró Judit a facebookon van egy segítő csoport, nagyon jó, érdemes csatlakozni, a neve
    Felépülés narcisztikus visszaélésből

    Üdv, Erika

    Reply
    1. Kati

      Babonak uzenem, h ha kilep a kapcsolatabol, a gyereket mindenkeppen vigye magaval!!!!! Akkor is ha mar elmult 18 eves! Egy pszichopatanal nem szabad hagyni gyereket, mert a feleseg, ha elment, utana a gyerekkel fogja ugyanazt csinalni.
      Ezt tapasztalatbol irom, sajnos ez megtortent velem.
      Mikor otthagytam a ferjemet, (mivel semmit nem vittem magammal es meg azt sem tudtam hova megyek, csak el onnan!) ugy gondoltam, a fiamnak egyelore meg jobb helye van otthon, hiszen van sajat szobaja, sajat mindene, s ha majd osszeszedem magam, ugy gondoltam, lesz a fiam nalam is es az apjaval is.. Akkor meg nem tudtam, h pszichopata, csak elegem lett a viselkedesebol. H ok nelkul megver stb…
      S a fiamat ugy a hatalmaba keritette, h mar 4 eve nem beszel velem. S amig otthon voltam, a fiam engem sokkal jobban szeretett, mint az apjat. Mindig tisztelettudo, udvarias volt velem, es nagyon szeretett. Szamomra erthetetlen volt a viselkedese, mig meg nem tudtam, h a ferjem pszichopatakent valo viselkedese az ok.
      Ugyanis meg az elejen a fiammal beszeltunk telefonon minden heten vagy gyakrabban is. Minden rendben volt. Majd ezek a beszelgetesek egyre ritkultak, mar nem hivott fel, mar nem vette fel, mar kinyomta a telefont, megvaltoztatta a telefonszamot (s persze nem mondta meg az uj szamat), nem ment el a diplomaosztojara, mert az apja tudta, h en ott leszek, s hogy ne tudjak talalkozni a fiammal, rabeszelte h nem kotelezo oda elmenni… Ez egy folyamat volt, s mindekozben a fiam es koztem semmi nezetelteres nem volt, ami ezket a lepeseket indokolta volna.
      Meg sajnos nincs vege, meg mindig a hatalmaban tartja a volt ferjem. Ha irok a fiamnak emailt, a volt ferjem valaszol ra. Minden sms-et, email-jet ellenorzi, minden kodszamot meg kell neki mondani (tudom, mert nekem is meg kellett mondani).
      Ha van valakinek hasonlo esete, kerem irja meg nekem. Hogy lehetne ettol az embertol “megszabaditani” a fiamat? Addig amig bele nem rokkan erzelmileg. Ugyanis zsarolja ot erzelmileg…

      Reply
  23. Johanna

    Kedves Gábor,
    itt mindenki azt írja, ilyen személynek esett áldozatul… azt hiszem én viszont egy ilyen személy vagyok. Segítségre van szükségem.

    Reply
    1. Gyö

      Johanna, Te nem vagy pszichopata! A pszichopatáknak nincs betegség-tudatuk. Ha lenne, elmennének az orvoshoz és gyógyíttatnák magukat… Van gyógyszer, van módszer, de ha jól vannak, akkor nem szedik és visszaesnek…. Gyö

      Reply
  24. Tina

    Érdekes írás. Sajnos én is ‘áldozatul’ estem! Többször próbáltam kilépni, menekülni, de soha nem sikerült! Kegyetlen , érzelemmentes manipulátorok akik a ‘törődés’ álarca mögé bújva lehetetlenítik el az életünket! 4év után, megfontoltan, titokban szervezem a szökésem! Már csak 1hónap és újra szabad leszek.

    Reply
  25. kiss Szofia

    Sziasztok ! Félve irok ide ..sajnos rettentően fiatal vagyok.19 eves
    A Parom joval idősebb nàlam ..de szerettem egészen addig ameddig észre nem vettem hogy nem normális a gondolkozasa teljesen aberalt..most bortonben van de onnan is sikerult neki fizikailag es lelkileg bantani..lehetetetlen megaszabadulni tole..az erzelmi zsarolas a mestersége de a fizika bantalmazas nala mindennapos volt ..talan a legdurvabb mikor kotellel a nyakamon az erdobe az elrtemert imadkozta ..es remego hangal elmondani neki soha tobbet nem mondok ellent csak ne oljon meg ..most is bujkalok hamarosan szabadul de tudok hogy megtalal es sose lesz vege…persze mikor kulsoleg latszo jelei vannak Hogy agyon vert nem mehetek sehova nehogy megtudjak mi folyik nalunk.edesanyamekkal sem tarthatok a kapcsolatot nehogy segitseget kerjek…talan lehet en vagyok a hibas en valtom ki belole es magamnak koszonhetem mert nem ertem meg milyen szornyu elete volt..
    nem tudom mi tevo legyek

    Reply
    1. Gyö

      Változtass nevet. Irány a helyi Anyakönyvi Hivatal. Gyö

      Reply
  26. Mónika

    Kedves Gábor, kedves olvasók!
    A tünetekkel kapcsolatban azt üzenem minden kedves olvasónak, hogy, ha minden kétséget kizáróan ráismer azokra, meneküljön, távolodjon el az illetőtől minél hamarabb, amíg még nem késő. Nagyon fontos, hogy ne buktassa le magát az illető előtt, a gyanakvásnak a legkisebb jelét se mutassa, színészkedjen, és titokban építse ki a menekülőutat.
    Tavaly év elején kerültem ismét kapcsolatba egy akkor már négy éve külföldön megismert férfival. Külföldön tartózkodásom során találkoztam vele először, egy iskolába jártunk.
    Bejelölt engem a facebook-on, és elkezdtünk beszélgetni, ami egyre gyakoribbá vált. Nagyon szimpatikus, kedves, melegszívű, megértő, intelligens, azonos érdeklődési körrel rendelkező, és nem utolsó sorban jóképű férfinak tartottam. Egy évig leveleztünk, majd idén év elején eljött az újbóli találkozás ideje.
    Kétszer járt itt nálam. Az első alkalommal minden tökéletes, túl tökéletes volt. Megkérte a kezem, gyermeket szeretett volna és házi kedvenceket. Persze én nemet mondtam, mert úgy véltem, nem ismerhetjük még egymást eléggé a házassághoz, de persze a közös jövőnkről szívesen álmodoztam vele. Később, a megbeszélt időtartam lejártakor megkérdezte, hogy szeretném-e, hogy maradjon még egy hetet, mert a főnöke elengedte. Ez úgy hatott, mintha rajtam állt volna, pedig tulajdonképpen ezt mondta ezzel: „maradni akarok”. A plusz egy hét után visszament.
    Volt egy rossz érzésem vele kapcsolatban. Az apró jelek… azonban ezeket elvakította a szerelem. Arra kértem, lassítsunk le, időre van szükségem, hogy átgondoljam, biztosan készen állok-e egy új kapcsolatra. Ugyanis nem rég egy tízéves kapcsolatom ért véget. Erre azt válaszolta, hogy megöli magát, látszólag összeomlott lelkileg, én meg megsajnáltam. Így engedtem másodjára is visszajönni, amellyel életem legnagyobb hibáját követtem el.
    A pszichopatákra jellemző összes tünettel rendelkezik, egy pszichológus ismerősöm szerint a legerősebb fokozat… hozzátette, egy magas intelligenciájú pszichopatával állok szemben, aki emellett perverz, szadista és kényszerbeteg is. Rendkívül körmönfont, mindennek utánajárt, kiismert, és erre építkezett. Minden nap megbántott, lányokkal flörtölt, a pénzemen élt, követett az utcán, ijesztő, gusztustalan dolgokat művelt a lakásomban. Idővel kiderült, hogy az állítólagos munkahelye nem létezik, a barátokról és a kedvenc dolgairól is hazudott. Egy szava sem volt igaz. Rettenetesen ijesztő, agresszív személynek tűnt, számos bűnténnyel vádolták már meg.
    Én lelkileg teljesen összetörtem, úgy érzem, nagyon nehéz lesz talpra állnom, DE szabad vagyok, és most már biztonságban érzem magam. Ami miatt még mindig reszketek, az a hideg, gonosz vigyor az arcán, amit akkor mutatott, amikor rám engedte a forró vizet, pedig kiabáltam, hogy éget…

    Reply
  27. Andrea

    Döbbenetes a cikk és a hozzászólások is, de még döbbenetesebb érzés rájönni, hogy a férfi, akit szeretek valahol a pszichopata és a nárcisztikus személyiségzavar határán mozog. Szörnyen érzem magam, mert az eszem tudja, hogy menekülnöm kéne, de a szívem visszatart. Távkapcsolatban vagyunk. Eddig háromszor próbáltam vele szakítani, mindháromszor fondorlatos módon szerzett vissza, nyájasan, kedélyesen, ígérve mindent, aztán pár nap múlva megint ugyanott tartottunk és tartunk most is. Teljesen biztos vagyok benne, hogy több nővel van dolga mellettem, bár bizonyítani nem tudom, ezért nem is említettem neki, hogy erre gyanakszom. Úgyis letagadná a csillagokat az égről. Mindig ellenőriz, mindent tudni akar rólam, de róla alig tudok valamit azon kívül, hogy hol lakik és dolgozik. Féltékeny, többféle módon tesztelgetett már, hogy hűséges vagyok-e? Álprofilokról próbál ismerkedni velem, így tesz próbára. Eleinte kedves és aranyos volt, aztán lassan és fokozatosan váltott és már ott tartunk, hogy sérteget, megaláz, lebecsül. És minél inkább azt érzem, hogy kifáraszt, belefáradok testileg/lelkileg ebbe a kapcsolatba, annál inkább kapaszkodok belé. Életvidám nőből lettem roncs, aki éjjel-nappal azon aggódik, hogy ne veszítse el azt az embert, aki semmibe sem nézi. Sokszor generál veszekedést, olyankor pedig mindig úgy forgatja a lapokat, hogy én kérjek bocsánatot. Ördögi kör és egyre inkább azt érzem, hogy nem tudok szabadulni belőle, megfojt, elveszi az összes energiámat. És mégis, pár szép szó és ismét bízni kezdek benne :(

    Reply
    1. Mónika

      Kedves Andrea!
      Higgye el, tudom milyen nehéz feldolgoznia azt, hogy lehet, hogy egy pszichopatát szeret. Én pszichológus segítségét kértem. Amit még javasolni tudok, hogy olvasson erről minél több cikket, valamint történetet, amit az áldozatok írtak. Nézzen meg egy pszichopatákról szóló dokumentumfilmet is. Nekem az mindig segített visszazökkenni a valóságba, amikor kezdtem elgyengülni.
      Még ha tudná is bizonyítani, hogy megcsalja Önt, azt javaslom, ne szembesítse vele, nehogy magára haragítsa, mert a pszichopaták dühössé válhatnak, ha lebuktatják őket. Szerintem annál jobb, minél kevesebbet sejt a párja.
      Már az is nagyon jó, hogy ilyen jól átlát rajta! Legyen erős, és ne belé kapaszkodjon, mert ő csak még lejjebb fogja Önt húzni. Nem könnyű önszántunkból eldobni magunktól egy olyasvalakit, akit szeretünk, akiről korábban a legjobbakat gondoltuk, akiben megbíztunk. Nagyon nehéz, pokolian fáj, de ez az egyetlen kiút!

      Reply
  28. Andrea

    Igen, minden ismeros! En kb 2 hete magamtol jottem ra hogy a parom akivel 1,5 evig egyutt eltem pszihopata. Nougyei miatt bukott le folyton es mikor egy nalanal ketszer idosebb oregedo asszonnyal is kiderult kapcsolata( persze o tagadja), elkezdtem a neten kutatni. Nem ertettem hogy tud osszeszedni idos konnyuveru es nem vonzo noket is akiktol sajat bevallasa szerint undorodott. Elolvastam: barkivel kepes szexualis kapcsolatot letrehozni. Hanyingerem lett tole… Azt tudtam mindig hogy hazudozott de ez buktatta le es felhivtam egy volt baratnojet is aki elmondott rola dolgokat, es mondta: menekuljek! Meg csak ket hete hagytam ott erosebb vagyok de tudom kell meg segitseg. Nem veletlen hogy minket talalnak meg ezek az alakok, es emiatt fordulok spiritualis segitsegnyujtohoz. Van aki pszihologushoz fordul vagy csak siman levalik. Mikor olvastam a jellemzoit rajottem ez az ember szamomra nulla, es nincs ra szuksegem. Persze nalam is sikeres volt mindig a visszahodito par kedves szoval: igen kincsem! Meg vonzodom hozza es talan belul szerethetem is, de elnyomom, es addig nyomom mig el nem mulik. Undort erzek iranta, defolyton eszembe jutnak a szep idok is. Egy szabaly van: no kontakt, se vele se a cigany csaladjaval. Ja es ne lassa hogy picit is nem jol vagyok, ezert remekul erzem magam! Ok akkor boldogok ha mi nem, de jol atverjuk oket legyunk boldogok, nelkuluk! 😊

    Reply

Hozzászólás a(z) Emma bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.