Az idős ember és a háborgó folyó

Írta: | 2017-02-02
Vannak olyan helyzetek, amikor nagyon kemény próba elé állít az élet. Csak azt érzed, hogy kicsúszik a kezedből az irányítás, egyre fáradtabb és gyengébb vagy, és hiába küzdesz keményebben, mint életed során bármikor, mégis összecsapnak a fejed felett a hullámok. Ilyenkor nagyon hasznos lehet, ha emlékszel arra a történetre, amivel nemrég találkoztam.
*****
A történet a vidéki Kínában játszódik, sok évvel ezelőtt. Egy meleg, fülledt napon a rizsföldeken dolgozó parasztok arra lettek figyelmesek, hogy a közeli folyó, ami éppen áradásban volt, valami nagy dolgot sodor magával. Közelebb mentek a parthoz, és csak ekkor vették észre, hogy egy idős embert ragadott el a víz.
Kiáltozva szaladni kezdtek a part mentén, ám esélyük sem volt, hogy kihúzzák az öreget, aki viszont szemmel láthatóan életben volt, mégsem tett semmit, hogy partra jusson. Nem úszott, nem kapálózott, segítségért sem kiáltozott. Hol felbukkant a feje, hol eltűnt a hullámok alatt, és úgy tűnt, mintha nem érdekelné sem a háborgó folyó, sem a segítségére igyekvő emberek.
ember_vizben
A parasztok egy darabig követték őt a parton szaladva, ám a vad sodrás egyre jobban eltávolította tőlük az idős embert, míg végül elveszítették szemük elől a sodródó testet. Így hát feladták a harcot, és elkeseredve, kimerülten lerogytak a part menti sziklákra, hogy kifújják picit magukat. Még egy darabig szomorúan beszélgettek az esetről, amikor egyszer csak valami hihetetlen dologra kapták fel a fejüket.
Az idős ember volt az: csurom vizesen, de sértetlenül gyalogolt feléjük a part mentén. Elállt a szavuk a csodálkozástól, majd mikor az öreg a közelükbe ért, egyikőjük végül így szólt hozzá:
 „Te öreg, hogy kerülsz Te ide? Próbáltunk megmenteni, de hiába nyújtottunk feléd botokat, nem kapaszkodtál, nem is próbáltál úszni, és olyan erős volt a víz sodrása, hogy elveszítettünk szem elől. Azt hittük, meg akarsz halni, és oda is vesztél végleg.”
Az idős ember mosolyogva így felelt:
„Dehogy akartam meghalni, csak vártam a megfelelő pillanatot. Tudtam, hogy amíg a folyó sodrása ilyen erős, addig hiába mennék szembe vele, hiszen csak elfáradok és belefulladok. Ezért csak arra figyeltem, hogy az áramlatokat jól kihasználva ne csapódjak a kiálló szikláknak, és ne fárasszam ki magam teljesen, mire a folyó lejjebb lévő szakaszához érek, ahol a sodrás már jóval enyhébb. Amikor a víz lenyomott a mélybe, nem küzdöttem, mert tudtam, hogy ez csak egy átmeneti állapot, és amikor ismét fent voltam, levegőt gyűjtöttem, hogy bírjam az újabb próbát, amikor majd megint a hullámok alá kerülök. Ahogy az életben is: amikor lent vagyok, nem esek kétségbe, amikor pedig fent vagyok, nem bízom el magam. Mindig figyelek az áramlatokra, és megvárom a megfelelő pillanatot. Ez a titok. ”
*****
Az idős ember szavai azért állnak hozzám nagyon közel, mert korábban jó eséllyel butaságnak tartottam volna őket. Mindig is keményen küzdöttem azért, amit fontosnak tartottam, és megalkuvást nem ismerve haladtam a céljaim felé. Aztán egy stroke és az abból való felépülés megtanított, hogy az élet nem egészen úgy működik, ahogy én azt addig hittem.
Nem mindig az egyenes út a legrövidebb, és aki nem veszi figyelembe az élet áramlatait, az könnyen lehet, hogy a tartalékait lenullázva végleg eltűnik a hullámok alatt. A legtöbben nem azért nem érik el soha a céljukat, mert az elérhetetlen lenne, hanem azért, mert nem tanultak meg okosan úszni, csak kapálóznak.
Ha Neked hasznos volt, másoknak is az lehet. Segíts eljuttatni hozzájuk is!
Kocsis Gábor mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Használd fel oldal létrehozója és írója. Saját tapasztalataira építve próbál inspirálni és segíteni másokat is, megmutatva, hogy minden tapasztalatot fel tudunk használni önmagunk fejlesztésére, életünk és környezetünk jobbá tételére.

    Együtt többet tehetünk!

    Ha Te is így gondolod, csatlakozz azokhoz, akik értesülnek az új írásaimról és előadásaimról.

    Én sem szeretem a levélszemetet, tőlem sem fogsz kapni.

    Még több inspiráció:

    Ami még érdekelhet:

9 gondolat ehhez az íráshoz: “Az idős ember és a háborgó folyó

  1. Kapitány Lászlóné Mártra

    Kedves Gábor!
    Mint a többi-előzőek is!-leveled ez is gyógyír a lelkemnek!
    Köszönöm!

    Reply
    1. Gábor Szerző

      Kedves Márta,
      nagyon szívesen, nagyon örülök, hogy hasznos volt a tanmese. 🙂 Köszönöm szépen, hogy olvasol. 🙂
      Szép napot kívánok!
      Gábor

      Reply
  2. Papp Anikó

    Nagyon tanulságosak az írásaid, szeretem olvasni őket. Köszönöm szépen. Jó egészséget kívánok neked.:Anikó

    Reply
    1. Gábor Szerző

      Köszönöm szépen Anikó, nagyon örülök, hogy hasznos, amit adni tudok. 🙂 Én is jó egészséget és nagyon szép napokat kívánok Neked. 🙂
      Gábor

      Reply
  3. Sárosi József

    Egyszer álmomban fulldkoltam a Duna vízében. Tudni illik, nem tudok úszni. Az álomban a víz fenekére értem és nem fulladtam meg, nem haltam meg… de ahogy a lábam az iszapos fólyófeneket érintette szimplán kisétáltam a partra. Pár perc volt az egész…

    Ezt az álmot akkor és azért láttam, mert előtte kis idővel kimentünk a haverokkal a Duna jegére hokizni. Bordásfal elemeiből rendesen ütőket gyártottunk… de volt egy rendes hokiütő is, meg egy jégkorong is. Hát ki ha én nem, akkorát lendítettem a korongon, hogy az a befagyott folyó közepéig csúszott, mire a haverok közölték, menjek is érte, ha már ellőttem -csak mint a telepen egy foci közben 🙂
    Hát bementem a korongér, jónagyot ráhúztam a korongra, csúszott is a partig -meg alattam is elkezdett húzódni egy repedés a jégen.. Tudtam mit jelent, be fog alattam szakadni a jég. Hát ‘korcsolya üzemmódba’ kapcsoltam -mert korcsolya senki lábán nem volt csak a cipő\bakancs, csúszni kezdtem a jégen, egyik lábamat a másik után, de gyorsabban repedt a jég alattam -beszakadtam. Annyi lélekjelenlétem volt, hogy két karomat két irányba tárjam hogy felakadjak a megmaradt jégfelületen, ne süllyedjek el. Elvégre nem tudok úszni, de ha tudnék, akkor is igen nehéz helyzet lenne mert folyóvíz és be van fagyva ugye, nem kell részletezzem.
    De hogy mászok én onnan ki? Milyen messze a part? Nem jönnek segítségemre sem, csak nevetnek rajtam?
    Hát felszívtam magam, elhatároztam magamat acélosan és kitoltam magam a vízből, próbáltam felfeküdni a jég felszínére, minél nagyobb területen elfektetve testem, hogy ne szakadjak be újra. Három-négy ilyen próbálkozásom volt mire vagy két-három négyzetméteren már a jéghideg víz vett körül, beszakadt a jég, de a következő próbálkozásom sikerrel járt, hátamra gördülve, ‘angyalka-pózban’ feküdtem a jégen és ziháltam, kapkodtam a levegőt; ‘MEGCSINÁLTAM!’
    Gördültem kettőt-hármat az összefüggő jégtakaró irányába, minél távolabb a jégtől, majd talpra pattantam és szimplán kisétáltam a partra.
    Ami vicces, mert a végén mindig van csattanó…. még a telefonom sem ázott be de még a csomag cigaretta jó része is szárazon maradt ami a nadrágom zsebében volt!
    Így nyer értelmet az álom is, mert én mindig fordítva ülöm meg a lovat….

    Reply
  4. Pálfy Anna Mária

    3 éve operáltak jóindulatú agydaganattal. A látásom nem a legjobb de azért közlekedem egyedül.Szeretnék újra jól látni.Remélem az irásaid majd segítenek.

    Reply
  5. Seresné Bárdos Ancsa

    Kedves Gábor!
    Küzdő típus vagyok. Erre most jöttem rá, ahogy ezt az írást olvastam. Nagyon nehezen megy az árral sodródás.
    Nem akarom irányítani a dolgokat, az eseményeket, ezt azért túlzás lenne kijelenteni, de az igaz, hogy sokszor kapkodok, elébük megyek. Talán türelmesebbnek kellene lennem, és akkor kevesebb rossz döntést hoznék? Ezen komolyan el kell gondolkoznom, köszönöm a kezdő lökést!

    Reply
  6. Kula Margit

    Nagyon szép és tanulságos történet,,,,,,,,,és valóban az életben is meg kell tanulni hogy ússzunk az árban és kihasználni az áramlatokat,,,,,,,Köszönöm hogy elolvashattam kedves Gábor!!! További szép napot. Üdv. Margit,,,,

    Reply
  7. Barbara

    Üdvözlöm Gábor! Nagyon szeretem az írásait, mert elgondolkodtat,tanulok belőlük,ha tudná milyen sokat! Ez a történet is ilyen! Sokszor érzem, hogy sodor az élet, a probléma, fuldoklom, kapálódzom, és mégsem sikerül….,mint az örvény
    kegyetlenül lehúz magával! Miután megadom magam,mert nincs erőm, több ötletem a megoldáshoz….kezdek megnyugodni, elfogadni ami van,LÁM, szép lassan emelkedem felfelé! A természet mindent megold, ha türelmesek vagyunk, a türelem rózsát terem…Ezt tudatosítom magamban!

    Reply

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.