Mindennapi Motiváció – a lány, aki őszintén felvállalta önmagát

Írta: | 2017-04-06
Egy olyan társadalomban, ahol az emberek jelentős része kifelé tökéletesnek akar látszani, belül pedig ordít vagy zokog, gyakran kinézik azt, aki bármilyen formában is kilóg a sorból. Kívülállókká válnak a sérültek, a testileg vagy szellemileg fogyatékosok, vagy éppen azok, akik nem törődve a társadalmi szokásokkal és elvárásokkal, elindulnak a saját útjukon.
Akik mindig csak bólogatnak vagy másokra mutogatnak, azoknak nehéz bármit is kezdeniük ezekkel a kívülállókkal. Vagy ellenséget, vagy alsóbbrendű lényt látnak bennük, de semmiképpen sem az érző embert, akitől akár még tanulni is lehet. Az ego gyakran győzedelmeskedik az emberség felett.
Mindennapi_MotivacioEzért élnek annyian szorongva olyan életet, ami nem teszi őket boldoggá, félnek a társadalom ítélkezésétől, a családtagok reakcióitól, a szomszédok és ismerősök véleményétől, és akár végleg eltemetik valódi önmagukat.
De nem mindenki teszi ezt. Vannak olyan emberek, akiknek az ilyen élet túl kevés. Vannak, akik nem férnek bele a sablonba. Akik nem akarják magukkal vinni a sírba az álmaikat, mert azok sokkal fontosabbak, mint a környezetük véleménye. Ők azok, akik először talán gyomorgörccsel, később azonban már őszintén mosolyogva állják az ítélkező tekinteteket, és ők azok, akik végül nagyon sokak elismerését kivívják – paradox módon pont azért, mert leszarták, hogy ki mit gondol róluk.
Ilyen ember Lorelai Mosnegutu is. A 14 éves román lány komoly testi hiányosságokkal született. Édesanyja a szülés után egyből magára hagyta, amikor kiderült, hogy nincsenek karjai. Egy szociális munkás vette magához, miután hallott a kislányról, aki még az anyjának sem kellett, és ő nevelte fel nagy szeretetben.
Lorelai_Mosnegutu_1
Lorelai 3 éves koráig nem beszélt, és járni is csak 4 évesen kezdett el. Nevelőanyja már nagyon korán elkezdte késztetni őt arra, hogy testi hiányosságai ellenére teljes életet éljen. Ceruzát tett a lábujjai közé, hogy rajzolgasson, és a kislány idővel mindent, amihez normál esetben a kezünkre lenne szükség, szépen megtanult a lábával csinálni.
Lorelai_Mosnegutu_2
Az iskolában is kiválóan teljesített, de hamar kiderült, hogy ami igazán élettel tölti meg a szívét, az a zene. Elkezdett énekelni, megtanult a lábaival zongorázni, és úgy döntött, hogy kiáll a világ elé azzal, amit szívből képvisel. Bejutott egy neves tehetségkutató versenyre, és azt, ami színpadra lépése után történt, nehéz lenne szavakkal leírni. Érdemes megnézni a produkcióját és a közönség reakcióját is:

Vannak, akiknek az álmuk fontosabb, mint a kifogások – bármilyen komolynak is tűnnek azok. Nem érdekli őket, hogy mit mondanak majd mások, és nem azzal foglalkoznak, hogy mijük nincsen, hanem azzal, hogy mennyi mindenük megvan ahhoz, hogy boldog, teljes életet éljenek. Hogy őszintén kifejezzék önmagukat.
Lorelai_Mosnegutu_3
Ha Te sem férsz bele a sablonba, ha számodra is kevés az „átlagos” élet, akkor jusson majd eszedbe az a 14 éves lány, aki minden akadályt leküzdve kiállt a világ elé, felfedezte önmagában azt a csodát, ami mindig is ott volt, és megosztotta ezt másokkal is.
Mert az életünket sokféleképpen élhetjük, de csak egyszer.
Ha Neked hasznos volt, másoknak is az lehet. Segíts eljuttatni hozzájuk is!

Ami még érdekelhet:

Kocsis Gábor mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Használd fel oldal létrehozója és írója. Saját tapasztalataira építve próbál inspirálni és segíteni másokat is, megmutatva, hogy minden tapasztalatot fel tudunk használni önmagunk fejlesztésére, életünk és környezetünk jobbá tételére.

    Együtt többet tehetünk!

    Ha Te is így gondolod, csatlakozz azokhoz, akik értesülnek az új írásokról!

    Én sem szeretem a levélszemetet, tőlem sem fogsz kapni.

    Még több inspiráció:

3 gondolat ehhez az íráshoz: “Mindennapi Motiváció – a lány, aki őszintén felvállalta önmagát

  1. Dóra

    Kedves Gábor! Gratulálok ehez az írásodhoz is, és köszönöm hogy megosztottad velünk ezt a történetet.El sem tudod képzelni, hogy most mennyi erőt adtál ezzel nekem. Köszönöm!

    Reply
    1. Gábor Szerző

      Kedves Dóra,
      nagyon örülök, hogy tudtam segíteni, Köszönöm szépen, hogy olvastad. :) Az erőt pedig nem én adtam, én csak szeretném megmutatni a sajátodat.
      Legyen nagyon szép napod! :)

      Reply
  2. VIKTÓRIA

    Ez csodálatos. Csak tanulhatunk ettől a fiatal kislánytól.
    Köszönöm,hogy megosztottad ezt a történetet.

    Üdvözlettel: Viktória

    Reply

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.