Az idős ember vádaskodása – egy történet a rosszindulatú pletykákról

Írta: | 2017-07-06
Sokan úgy dobálóznak a szavaikkal, hogy észre sem veszik, mekkora károkat okoznak velük. Feltételezésekre alapozva formálnak határozott véleményt valakiről, lehúzzák őt mások előtt, és mindent megtesznek azért, hogy mindenki olyannak lássa azt az embert, mint amilyennek ők látják. Erről szól az a rövid történet, amivel nemrég találkoztam.
*****
Élt egyszer egy idős ember, aki nem szerette szomszédját, ezért elkezdett rosszindulatú pletykát terjeszteni róla. Mindenkinek, akivel beszélt, azt mondta, hogy a szomszédja egy közönséges tolvaj, senkinek nem szabad megbíznia benne. Ennek eredményeként a szomszédot le is tartóztatták, ám a tárgyalás során kiderült, hogy ártatlan.
A bíró az ítélethirdetés előtt így szólt az idős emberhez: „Milyen alapon terjeszt hamis vádakat másokról? Van fogalma arról, hogy mekkora kárt okozhat ezzel?”
Az idős ember így védekezett: „De hát ez csak az én véleményem, nem ártok én vele senkinek.”
A bíró ekkor ezt mondta neki: „Az összes vádat, amit mondott a szomszédjáról, írja fel egy papírra, tépje szét darabokra, majd hazafelé menet szórja ki a kocsija ablakán. Aztán holnap jöjjön vissza az ítélethirdetésre.”
Az idős ember így is tett, majd másnap visszament a bíróságra.
„Mielőtt kihirdetem az ítéletet,” – mondta a bíró – „menjen, és szedje össze a tegnap kiszórt papírdarabokat.”
„De hát ez képtelenség!” – fakadt ki az idős ember – „Hogy tudnám összeszedni azokat? A szél már rég széthordta, fogalmam sincs, hol keressem.”
A bíró ekkor így szólt: „Pontosan ugyanez a helyzet a rosszindulatú pletykákkal is. Lerombolhatja vele a másik ember jó hírét és becsületét, amit lehet, hogy ő már soha nem tud majd visszaszerezni. Ha valakiről nem tud jót mondani, inkább ne mondjon róla semmit. Aki nem tanul meg uralkodni a szája fölött, az szavainak rabszolgájává válik. Ha megcsúszunk, visszanyerhetjük az egyensúlyunkat, de ha a szavainkkal csúszunk meg, azokat már soha többé nem tudjuk visszavonni.”
*****
Amikor hallasz valakiről valamit, érdemes emlékeztetned magadat arra, hogy amit kaptál, az csak egy vélemény, nem pedig az abszolút igazság. Mindössze arról van szó, hogy valaki ilyennek látja azt az embert, vagy ilyennek akarja láttatni őt. Mielőtt Te magad is véleményt formálsz, mindig gyűjts saját tapasztalatot.
Másrészt pedig arra is jó, ha odafigyelsz, hogy Te magad mit terjesztesz másokról, és mire használod az energiádat. Mert amíg negatív gondolatok töltik ki az agyadat, addig nem jut hely a pozitívoknak. Ha valaki nem szimpatikus számodra, lépj túl rajta, és ahelyett, hogy az ő életével foglalkoznál, éld a sajátodat.
Ha kevesebb rosszat szeretnél látni a világban, akkor teremts több jót. Ez a fejlődés útja.
Ha Neked hasznos volt, másoknak is az lehet. Kérlek, segíts eljuttatni hozzájuk is.
Ha személyes segítségre vagy új impulzusokra van szükséged, várlak szeretettel a személyes tanácsadásomon.
Kocsis Gábor mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Használd fel oldal létrehozója és írója. Saját tapasztalataira építve próbál inspirálni és segíteni másokat is, megmutatva, hogy minden tapasztalatot fel tudunk használni önmagunk fejlesztésére, életünk és környezetünk jobbá tételére.

    Együtt többet tehetünk!

    Ha Te is így gondolod, csatlakozz azokhoz, akik értesülnek az új írásaimról és előadásaimról.

    Én sem szeretem a levélszemetet, tőlem sem fogsz kapni.

    Még több inspiráció:

    Ami még érdekelhet:

8 gondolat ehhez az íráshoz: “Az idős ember vádaskodása – egy történet a rosszindulatú pletykákról

  1. Búz Eszter

    Szeretném megosztani az én életfilozófiámat.
    Ami csak egy tükörről szól és azt mindig képzeletben magam elé tartok.
    Tehát először önmagamat vizsgálom meg, /mit tettem volna../ez nem hosszú idő és csak azután formálok véleményt a helyzetről, de soha nem kötöm az adott személyhez. Kis faluban így nem gerjesztek még több hamis információt/pletykálkodási szitut/, mert nem tudják kihez kötni, de benne van a véleményem!

    Reply
    1. Tóth Szilárd

      Kedves Illés Éva! Ha meg akarunk valakit változtatni, azt csak egyféleképpen tudjuk! Mi változunk!

      Reply
  2. Illés Éva

    Kedves Gábor! Igen,teljes mértékben egyetértek az írásoddal(gondolom letegezhetlek,hisz bőven a fiam lehetnél). Én is már több mint egy fél éve vagyok hasonló helyzetben a 30 éven felüli fiam barátnőjével,aki szép lassan itt tartózkodik mostmár állalnóan-innen mennek együtt dolgozni,majd ide jönnek vissza).Kényszerképzete szerint én figyelgetem Őket,hallgatózom a szobájuk ajtaja előtt(amit persze csukva tartanak)és annyira elragadtatta magát,hogy bolondnak nevezett.Nagyon nehéz ezen túl lépni,ahogyan írod,mert egyébként elég érzékeny ember vagyok.Szerencsére én még dolgozom nyugdíj mellett,így az a rendszer nálunk(az én lakásomban),hogy mikor hazaérek este,becsukják az ajtót,szinte kizárva teljesen a fiam életéből.Egy anyának ez nagyon fáj,belebetegedtem a lelki terrorba,de természetesen a fiam nem az én pártomat fogja.Szerencsére van egy idősebb fiam is,neki már családja van,de Ők tartják bennem a lelket,na meg a munka sikere.Nem tudom mit ronthattam el,de szeretnék erős lenni,de nem tudok. Köszönöm,hogy kiönthettem a lelkemet. Éva

    Reply
    1. Latza

      Kedves Éva !
      Nagyon fájdalmas ha gyerekeinket elrabolja egy másik nő. Ez az élet rendje, ezt kell elfogadni. Apám is hallgatózott ajtóm előtt – félt, ha megnősülők akkor egyedül marad. Joga van az élethez a fiának is – ne legyen önző. Mert lehet, ha elengedi a fiát – szeretett kap cserébe és talán unokákat is. Amikor ezt megértette ezt apám – teljesen normális lett a kapcsolatunk. Ez az egyik. A másik : hogy finoman megjegyzi, hogy nyugdíjas létére dolgozik, de ezt nagyon fontosnak véli. Szerintem ez jó dolog – mert lefoglalja magát, mert van amivel foglalkozni és hasznos az élete. Ennek örvendjen , hogy van egészsége is – ami a legfontosabb. Tisztelettel, Latza

      Reply
  3. Bánfalvi Kata

    Köszönöm, hogy megosztod a gondolataidat, öröm olvasni!
    Nekem ez a történet a ne ítélj, hogy ne ítéltess/ juttatja eszembe(Biblia).
    Nagyon tanulságos, nem könnyű betartani.
    Üdvözlettel

    Reply
  4. jéjé

    Láttál-e már olyan embert, Gábor, akinek őszinte, boldog mosoly ül ki az arcára, ha valakiről valami (szerinte legalábbis) negatívat mondhat? És olyat láttál-e, akinek csak és kizárólag ilyenkor látni az arcán valódi mosolyt?
    Én láttam, sajnos. Egy darabig még azt is hittem róla, hogy a barátom. Ma már tudom, hogy nem az.
    És az az ember, akiről a nevetségessé tevő pletykát szórta, még soha, semmilyen formában őróla negatívan nem nyilatkozott.
    Kíváncsi lennék (igazából nem) arra, hogy vajon rólam hogyan nyilatkozik? Mindig lehet keresni valakit, aki együtt röhög az emberrel másokon… én a múltkor egy levélben megkérdeztem tőle, vajon a saját élete annyira rendben van-e már, hogy ennyire ráér a másokéval foglalkozni. Azóta még nem válaszolt…

    Reply
  5. Em

    Köszi. Tollakkal ismertem,de ez is jó, nem lehet eleget emlékeztetni erre. Én magam a szalka-gerenda effektust szoktam magamban felhozni, illetve én is arra gondolok, hogy az éremnek két oldala van….

    Reply

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.