Panaszkodni bárki tud. Sokan meg is teszik, sőt, akár sportszerűen is űzik. Mert sokkal könnyebb meglátni azt, hogy mi hiányzik az életünkből, mint értékelni azt, amink van. Mindazt, amit természetesnek veszünk egészen addig, amíg el nem veszítjük. Erről szól az a rövid tanmese, amivel nemrég találkoztam.
*****
Élt egyszer egy gazda, aki szerény körülmények között, egy kis házban lakott feleségével és hat gyermekével. Ahogy telt-múlt az idő, a gazdát egyre jobban kezdte zavarni, hogy kevés a hely és folyton nagy a zaj otthon, a felgyülemlett feszültség miatt pedig már egyre több volt a veszekedés is. Amikor már elviselhetetlenné vált a helyzet, úgy döntött, elmegy a falubéli bölcs emberhez, hogy a tanácsát kérje.
A bölcs meghallgatta a férfi panaszait, majd így szólt hozzá: „Ha pontosan követed a tanácsomat, hamarosan jobban fogjátok érezni magatokat. Megígéred, hogy mindenképpen betartod, amit mondok?”
„Igen, megígérem, csak legyen már végre jobb a helyzet!” – vágta rá a gazda.
„Vannak állataid?” – kérdezte tőle a bölcs ember.
„Igen, van egy tehenem, egy kecském és néhány tyúkom.”
„Nagyszerű.” – mondta a bölcs – „Akkor most menj haza, fogd az állataidat, és vidd be őket a házadba, hogy veletek lakjanak.”
A gazdát sokkolta, amit hallott. „Ez teljesen megőrült!” – gondolta magában elképedve, de még ha kelletlenül is, követte az utasítást. Az eleve kicsi házban így már szinte mozdulni sem lehetett, ráadásul az állatok még nagyobb hangzavart és felfordulást okoztak. Még több lett a feszültség, és hamar tarthatatlanná vált a helyzet.
A gazda kétségbeesetten visszament hát a bölcs emberhez, és keserves panaszban tört ki: „Így nem lehet élni, teljes káosz az életem! Nyugalomra van szükségem és térre, de az állatok mellett ez lehetetlen!”
A bölcs ember ekkor így szólt: „Most menj haza, és engedd ki az állatokat az udvarra.”
A gazda örömmel követte az utasítást: hazament, kiterelte az állatokat, majd a házba visszatérve megkönnyebbülten leült egy székre. Ekkor értette csak meg a bölcs ember tanácsait. Bár a gyerekek még mindig hangosan játszottak, a ház hihetetlenül nyugalmasnak és tágasnak tűnt most, hogy az állatok nem voltak bent. Megtanulta értékelni azt, amije van.
*****
Panaszkodni bárki tud. Legtöbbször azonban a valódi problémát nem az élethelyzetünk vagy a minket érő külső hatások okozzák, hanem a hozzáállásunk. Aki nem tudja megbecsülni mindazt, ami számára megadatott, az jobbat sem érdemel. És ez nem azt jelenti, hogy maradj a fenekeden, és ne is vágyj többre, mint amid van, hanem azt, hogy becsüld meg a legapróbb dolgokat is, mert ez a változás alapja. És a boldogságé is.
Aki semmi mást nem tesz, csak panaszkodik, az önmaga legnagyobb ellenségévé válik.
Ha Neked hasznos volt, másoknak is az lehet. Kérlek, segíts eljuttatni hozzájuk is.
Ha személyes segítségre vagy új impulzusokra van szükséged, várlak szeretettel a személyes tanácsadásomon.