A fiú és a beteg kiskutya – egy történet szeretetről és elfogadásról

Írta: | 2017-10-12
Sokan érezik túl kevésnek magukat. Kiemelik a saját hiányosságaikat, görcsölnek azon, amit önmagukban rossznak látnak, és elkeseredetten beletörődnek abba, hogy másoknál kevesebbet érnek. Pedig könnyen lehet, hogy ez egyáltalán nem igaz. Erről szól az a megható történet, amivel nemrég találkoztam.
*****
Egyszer egy állatkereskedő kutyájának kölykei születtek, így hát ki is tett egy táblát a boltja bejáratához „Eladó kiskutyák” felirattal. Hamarosan egy kisfiú tért be hozzá, és így szólt: „Jó napot kívánok! Mennyiért adja a kiskutyákat?”
„15 és 20 ezer forint között van az áruk.” – felelte a kereskedő.
A kisfiú előkotorta a zsebéből az összes pénzét, majd a boltos felé fordult: „Van majdnem ezer forintom, megnézhetem a kutyákat?”
Az állatkereskedő elmosolyodott, majd füttyentett egyet. Liza, az anyakutya máris szaladt felé a kennelből, nyomában öt apró szőrgomolyaggal. A kisfiúnak egyből feltűnt, hogy az egyik kölyökkutya jóval lemaradt a többiektől, ezért meg is kérdezte a boltostól, hogy mi van vele.
„Az állatorvos megvizsgálta, és kiderült, hogy a csípőjével van gond. Soha nem fog tudni úgy szaladni, mint a társai.” – felelte a boltos.
A kisfiú csillogó szemekkel így szólt, miközben a kiskutyát simogatta: „Őt szeretném megvásárolni!”
„Á, ne akard megvásárolni.” – mondta a boltos kissé leereszkedő hangvétellel – „Ha tényleg ő kell neked, odaadom ingyen.”
A kisfiú egyenesen a férfi szemébe nézett, és határozottan ezt mondta neki: „Nem akarom, hogy ingyen odaadja nekem ezt a kutyust. Ő pontosan ugyanolyan értékes, mint a társai, egy picivel sem kevesebb náluk. Kifizetem a teljes árat. Most odaadok annyit, ami van nálam, és minden hónapban fizetek 200 forintot, amíg nem törlesztettem.”
„Nem érdemes pénzt adnod érte.” – ellenkezett a boltos – „Soha nem fog tudni úgy szaladni és ugrálni veled, mint a társai.”
A kisfiú ekkor váratlanul felhúzta a nadrágja szárát, és megmutatta összeroncsolódott bal lábát, amit egy fémszerkezet tartott össze.
„Én sem futok túl jól. Ennek a kutyusnak olyan társra van szüksége, aki megérti őt, és olyannak szereti, amilyen.”
*****
A gyermeki bölcsesség gyakran tör utat magának. Ez a kisfiú felismerte, vagy talán még ösztönösen tudja, hogy mi a legnagyobb ajándék, amit kaphatunk másoktól, és amit mi magunk is adhatunk másoknak. Ez az ajándék a feltétel nélküli szeretet. Egy olyan ajándék, ami semmi mással nem pótolható.
Ha Neked hasznos volt, másoknak is az lehet. Kérlek, segíts eljuttatni hozzájuk is.
Ha személyes segítségre vagy új impulzusokra van szükséged, várlak szeretettel a személyes tanácsadásomon.
Kocsis Gábor mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Használd fel oldal létrehozója és írója. Saját tapasztalataira építve próbál inspirálni és segíteni másokat is, megmutatva, hogy minden tapasztalatot fel tudunk használni önmagunk fejlesztésére, életünk és környezetünk jobbá tételére.

    Együtt többet tehetünk!

    Ha Te is így gondolod, csatlakozz azokhoz, akik értesülnek az új írásaimról és előadásaimról.

    Én sem szeretem a levélszemetet, tőlem sem fogsz kapni.

    Még több inspiráció:

    Ami még érdekelhet:

3 gondolat ehhez az íráshoz: “A fiú és a beteg kiskutya – egy történet szeretetről és elfogadásról

  1. SZABOLCSKA MIHALY

    Az lesz az igazi egyutterzes,amikor az egeszseges emberek is megfogjak erteni
    a hianyossagban szenvedo embereket. (jelenleg is vannak ilyen emberek,de a szazalek szamuknak
    aranya ugy nez ki, hogy alacsony.)

    Reply
  2. Évi

    Szabolcska Mihály hozzászólásához IS:Ráadásul gyakran olyan személyek alázzák meg őket,akiket azért FIZETNEK(!!),hogy ezen embereket segítsék!

    Reply
  3. Kisgyőri Magdolna

    Gyönyörű és megható történet, köszönet érte, kedves Gábor!
    A feltétel nélküli szeretet az emberek többsége akkor kezdi el tanulni, amikor gyermeke születik…

    Akivel ez a csoda nem történik meg, az is megtanulhatja, ha valakitől megkapja, amikor elesett, vagy gödörben van, mégis van, aki segítő kezet nyújt…legkésőbb idős korra mindenki képes rá, aki ráérez arra a csodára, ami ebben a szeretetben rejlik, minden érdek nélkül valakivel jót tenni, mert már tudjuk, milyen jó adni és nem csak várni, hogy kapjunk, szeretet, törődést, gondoskodást, mert a szeretet nem csak egy érzés, hanem cselekvő jelenlét, figyelem a mások életében, hogy értelmet nyerjenek a mindennapok és ne csak várjuk a csodát, tegyünk is érte…

    Köszönöm, hogy megosztottad, jólesett olvasni, várom a többi értékes (hasznos) írásodat is!
    Felhasználom, mert sokaknak jól jön egy-egy felnőtt tanmeséd!
    Üdv Sopronból, Magdolna

    Reply

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.