Sokszor bele sem gondolunk abba, hogy mennyi lehetőség áll rendelkezésünkre az életünkben. Természetesnek vesszük azt, amink van, és hajlamosak vagyunk olyan dolgok miatt panaszkodni, amelyeknek nincs sok jelentősége. Főleg akkor, amikor találkozunk egy olyan emberrel, akinek nem adatott meg ennyi lehetőség. Vagy azért, mert így született, vagy pedig azért, mert egy súlyos tragédia árnyékolta be az életét.
Cliff Devries-nek nagy tervei voltak. Tehetséges műugróként olimpiai részvételről álmodott, és keményen edzett is azért, hogy ez megvalósuljon. Életútja azonban egészen más irányba fordult, amikor 22 évesen agydaganatot diagnosztizáltak nála. A fiatalember teljesen összeomlott. Nemcsak az olimpiai álmát veszítette el, de kis híján az életét is.
Egy 13 órás műtét során sikeresen eltávolították agyából a tumort, azonban jobb oldalára lebénult. Feladhatta volna. Dönthetett volna úgy, hogy szobanövényként vegetálja végig egész hátralévő életét – és meg is értette volna mindenki, ha ez következik. De nem ez következett. Cliff nem érte be ennyivel. Nem volt hajlandó beletörődni a vereségbe, az álmai elvesztésébe, és egy olyan életbe, amiben nem talál örömöt.
A 22 évvel ezelőtt történt tragédia nem tudta megállítani. Továbbra is a szenvedélyének él, csak most már máshogy: műugrást tanít a Rochesteri Műszaki Egyetem diákjai számára, és amellett, hogy tanárként újabb és újabb sikereket ér el, még valami csodálatos dolgot művel. Egy évtizede már, hogy eldöntötte: nem szakít teljesen az aktív sporttal, hanem féloldali bénulása ellenére át akarja még élni azt az élményt, amit aktív sportolóként egész életére a szívébe zárt.
Azóta minden egyes évben a születésnapján megvalósítja a lehetetlent. Nehéz lenne szavakkal leírni azt, ahogy a jobb oldalára lebénult férfi felmászik a létrán, rálép az ugródeszkára, és azt csinálja, amit a legjobban szeret. Ez a rövid, de annál csodálatosabb videó többet mond bármennyi szónál.

Több szempontból is megragadó ez a néhány perces jelenet. Cliff-et 20 éves fia – aki maga is műugró – segíti fel a létrán, és ő az, aki ott ál mögötte, amikor a lába megbicsaklik. A medence szélén boldogan ugráló gyermek pedig Cliff 5 éves kislánya, aki az ugrás után elmondta, mennyire büszke az apukájára. Cliff pedig azt, hogy rendkívül hálás azért, hogy szerettei ilyen lelkesen és kitartóan támogatják az álmai megélésében. Idáig tud repíteni valakit az, ha hisznek benne.
(h/t: people)
Azért is csodálatos ez a jelenet, mert Cliff szembe mert menni a félelmeivel. Az ugródeszkán állva még egyet akart lépni előre, ám elvesztette az egyensúlyát, és kis híján leesett. Mégsem adta fel, nem hozatta le magát, hanem visszaállt, felkészült, és elrugaszkodott.
Az ugrása után arról is beszélt, hogy számos ijesztő kimenetel átfutott az agyán, de újra át akarta élni azt, amitől igazán érzi, hogy él – és ez sokkal fontosabb volt számára, mint a félelmei. Több mint két évtizede építi újra nulláról az életét, és nem hajlandó már megalkudni.
Mert lehet így is élni. Élni, nem csak létezni.
Ha Neked hasznos volt, másoknak is az lehet. Kérlek, segíts eljuttatni hozzájuk is.
Ha személyes segítségre vagy új impulzusokra van szükséged, várlak szeretettel a személyes tanácsadásomon.