Nem mindenki úgy tölti a ma estét, ahogyan szeretné. Nem mindenkinek volt boldog Karácsonya, és sokan vannak olyanok is, akiknek egyik napjuk sem az. „Csak döntsd el fejben, és megvalósul!” – mondják a pozitív gondolkodás önjelölt nagykövetei, de a teknőspáncélként magukra húzott pozitivizmusuknak is megvannak a maga korlátai.
Ha a szemük láttára gázolná el valaki a szerelmüket, vagy a saját gyermeküket kellene eltemetniük, akkor mint a trágyadombra dobott rózsaszál illata, úgy illanna el egyik pillanatról a másikra szavaikból a hurrá-optimizmus. Akkor hamar rájönnének, hogy nem vagyunk a világegyetem egyszemélyes irányítói, ahogy arra is, hogy a nulla élettapasztalattal rendelkező okosok által biztos távolból feléjük dobált motivációs maszlag még a seggük kitörlésére is alkalmatlan.
Igen, rengeteget számít, hogy milyen valóságot alkotunk meg a fejünkben, mert minden, amit mi irányítunk az életünkben, az itt dől el. De nem mindent mi irányítunk. Egy másik ember életét nem. A tetteit sem, amivel esetleg árt nekünk. Azt sem mi irányítjuk, hogy kit szeressünk, és sokszor azt sem, hogy kit veszítünk el végleg.
Ez valahogy rendre kimarad a motivációs könyvekből és videókból, amik szellemi édességként ellepték a piacot. Persze baromi jól hangzik, hogy „állj fel, menj tovább”, meg hogy „mindent elérhetsz, amit csak akarsz”, hisz kinek ne esne jól az ego-legyezgetés – még ha csak közvetett is.
Végre fontosnak érezhetjük magunkat. Végre ígéretet kapunk arra, hogy az életünk nagyon jól fog alakulni, és már semmi rossz nem történhet velünk. Ez a pillanatnyi eufória, amit a motivációs ipar intravénásan adagolt termékei okoznak, képes felülírni nemcsak a realitásérzékünket (amit viszont sokszor valóban a félelmeink és a tanult tehetetlenségünk befolyásol), de a természeti törvényeket is.
Ha a vonzás törvényét örömmel magunkhoz öleljük, akkor a polaritás törvényéről sem érdemes megfeledkeznünk. Poláris világban élünk ugyanis, ha tetszik, ha nem. Nincs jó rossz nélkül, nincs szép csúnya nélkül, nincsen kiváló átlagos nélkül. Nemcsak értékelni nem tudnánk életünk magasságait, ha nem élnénk meg mélységeket is, hanem a világegyetem működésével is ellentétes lenne ez.
A gazellának az oroszlán a halált jelenti, az oroszlánnak a gazella az életet. Csak az hiszi, hogy minden tragédiát megúszva végigmenetelhet boldogan az életén, aki nem érett meg még annak felismerésére, hogy a világegyetem nem az ő kizárólagos kielégítésére jött létre. A többiek tisztában vannak vele, hogy a szívások ugyanúgy hozzátartoznak az életünkhöz, mint a boldog pillanatok.
Ettől függetlenül fontos szerepük van a különböző motivációs forrásoknak, és a maguk korlátai között nagyon jól használhatók is, valamit azonban elmulasztanak figyelembe venni: lehetsz Te is gyenge. Zuhanhatsz olyan mélyre, amit soha nem hittél volna életed emelkedettebb szakaszaiban. Szorulhatsz Te is segítségre, bármilyen erős és magabiztos is vagy. Lehetsz Te is magányos, gyászolhatsz egy súlyos veszteséget, és az is előfordulhat, hogy elveszíted a hitedet. Ez a legnagyobb tragédia, ami egy emberrel megtörténhet. De megtörténhet. Veled is. Velem is. Mindenkivel.

Semmitmondó léleksimogatás helyett

Van egy faliórám, ami egy ideje már használaton kívül pihen. A kézzel festett „Örökké” felirat nem kopott meg rajta, de a tartalma már igencsak. Az „Elmúlik” pontosabb lett volna, de persze az akkor nagyon rosszul esett volna. Így később esett nagyon rosszul, amikor szembesülnöm kellett a tényekkel.
Ma már nagyon hálás vagyok azért, hogy mondta nekem valaki azt, hogy „örökké”, és azért is, hogy ez hazugság volt. Mindkettővel új lehetőségek nyíltak meg előttem. Az életünk egy csodálatos egység, aminek csak egy-egy kiragadott pillanatát nézve könnyen csúszhatunk az irreális optimizmus vagy az irreális önsajnálat valamelyikébe.
Nem fogok beállni a sorba, hogy azt hazudjam neked: minden tök jó, érted keringenek a bolygók, és egész biztosan rendben lesz minden. Ha most nagyon mélyen vagy, akkor talán jól esne ilyen hazugság, de ha még annál is mélyebben vagy, akkor már tisztában vagy vele, hogy nem ez fog segíteni neked. Ahogy Ruediger Dahlke nagyszerűen megfogalmazta: „A tudatosodás útján nem a pozitív, hanem az őszinte gondolkodás segíthet rajtunk, amely a valóság mindkét oldalát ismeri, mind a fényt, mind az árnyékot.”
Az első lépés az árnyék elfogadása. Nem a beletörődés, hanem az elfogadás. „Ez van, összeomlott, amiben annyira hittem.” Összeomolhat bármikor bárkinek. Nekem is összeomlott már nem egyszer. Elértem már nagy sikereket az életemben, de egyiket sem kaptam ingyen. Kudarcok sorozata, kemény küzdelmek, pofára esések, kétely, félelem és rengeteg csalódás előzte meg mindegyiket. Sőt, követte is. Az életben egyetlen állandó dolog van: a változás.
Voltam már halálosan szerelmes és haltam már bele majdnem a csalódásba. Volt, hogy nem sikerült valami és feladtam. Aztán újra nekimentem másnap, vagy amikor tudtam, de aznap feladtam. Aznap ennyi voltam. És volt, hogy végleg el kellett engednem valakit vagy valamit, mert az én vágyam kevés volt a megtartásához.
Előfordul az ilyen. Nem kell értetlenül nézned, hogy az álom élet ígérete miért foszlott szét hirtelen. Pláne nem kell ostoroznod magad emiatt. Nem hitted, hogy megtörténhet, mégis megtörtént. Annyit veszítettél, amennyit hazudtál magadnak. Ami megmaradt, az az igazság, a többit csak annak hitted.
Még ha követtél is el hibákat, még ha van is felelősséged a kudarcban (ahogy a legtöbb kudarcban valóban van), akkor sem vagy egyedül ezzel. Ahhoz, hogy ne hibázz, halottnak kéne lenned. Másrészt hiba nélkül fejlődés sem lenne, hiszen a bukásainkból tudunk tanulni a legtöbbet – persze csak akkor, ha élünk ezzel a lehetőséggel. Ezt nem bugyuta léleksimogatásként mondom neked. Ez egy lehetséges út azok közül, amiket választhatsz magadnak.
Bármilyen mélyre kerültél most, ez is az élet természetes része. Talán feladni készülsz. Talán rengeteg érved is van amellett, hogy megtedd. Nem foglak instant motivációs cukorkákkal dobálni Téged, mindössze egyetlen dologra szeretném felhívni a figyelmedet.

Ha már nincs miért folytatnod

Sorolhatnám az érveket, hogy miért ne add fel az álmaidat, a hitedet, az életedet – de honnan is tudhatnám, mennyit küzdöttél eddig, mennyire vagy fáradt, és mi az, ami igazán éltet Téged? Nem tudhatom. Elég küzdelem volt a saját miértjeim megtalálása, pedig azokkal kapcsolatban még kompetens is voltam. A Tieidben nem vagyok az – ahogy senki más sem lehet az rajtad kívül.
Amikor összeomlott az életem, nem sokat értek az okos tanácsok olyanoktól, akiknek fingjuk nem volt arról, hogy mi az a stroke, és mit él át az az ember, aki 28 évesen egyik pillanatról a másikra kerül szobanövény állapotba. Amikor elhagytak, hiába próbált a környezetem meggyőzni arról, hogy nem érdemes szeretnem azt, akit szerettem, mert szerettem és kész. Amikor kegyetlenül becsaptak, hiába volt körülöttem annyi okos ember, akik utólag nagyon tisztán látták, hogy túl könnyen adtam a bizalmamat, mert ahogy a bölcs mondás szól: „Utólag okosnak lenni olyan, mint előre hülyének.”
Nem foglak tehát arról győzködni, hogy miért állj fel a padlóról. Az én érveim nem biztos, hogy számodra is helytállóak. Az én szarból való kimászásom – vagy bárki másé – segíthet felfedezni a saját erődet, de az is lehet, hogy már nem éri el az ingerküszöbödet. Ezért ha most nagyon mélyen vagy, akkor csak egyetlen dolgot mondok neked: még nem láttál mindent.
Még nem láttad, mi van ott lenn a gödörben, ami később talán a legfontosabb erőforrásod lesz. Még nem láttad a napfelkeltét a legsötétebb éjszaka után. Még nem láttad, mi történik, ha nem elutasítod a gyászt, hanem időt hagysz neki. Még nem láttad azt az embert, aki valami nagyon fontosat taníthat neked – akár a szavaival, akár az ölelésével. Még nem láttad azokat, akiknek Te adhatsz valamit, amit senki más nem tud adni helyetted. Még nem kezdtél valamit életed legnagyobb feladatával. Még nem láttál mindent.
Ezt tudom csak mondani neked mindenféle motivációs bullshit helyett. Esendők vagyunk mindannyian. Vívjuk a magunk kisebb vagy nagyobb csatáit, de ha elfogadjuk, hogy ezek a csaták igenis léteznek és fontos részei az életünknek, akkor a boldog pillanatok, napok és évek is sokkal intenzívebbek, tartalmasabbak, és jó eséllyel tartósabbak is lesznek.
Nem tudok és nem is akarok neked biztosat ígérni. Csak ezt a négy szót adom neked útravalóul szeretettel: Még nem láttál mindent.
Ha Neked hasznos volt, másoknak is az lehet. Kérlek, segíts eljuttatni hozzájuk is.
Ha személyes segítségre vagy új impulzusokra van szükséged, várlak szeretettel a személyes tanácsadásomon.