A kisfiú kövei – egy történet a valódi értékekről

By | 2018-03-01
A gyerekek még őszinték. Nemcsak szavaikban, de szándékukban is azok, mert még nem tanultak meg álarcot hordani és játszmázni a felnőttektől. Még tiszták a vágyaik, és hisznek abban, hogy vannak valódi értékek a világban. És mindaddig, amíg vannak emberek, akik ebben megerősítik őket, nem vagyunk elveszve. Erről szól az a rövid történet, aminek eredeti változatával nemrég találkoztam.
*****
Két kisgyerek gyalogolt az utcán a decemberi hóesésben. Egyikük egy 6 éves körüli kislány, a másikuk pedig a néhány évvel idősebb bátyja. Közeledett a Karácsony, de számukra ez egy kis meghittségnél nem sokkal jelentett többet, mert ajándékokra nem igazán számíthattak. Szüleik nagyon szegények voltak, örültek, ha a mindennapi betevőre jutott a pénzükből.
Ahogy bandukoltak hazafelé, egy kis játékbolt kirakata előtt mentek el. A kislány egyből megállt, és sóvárgó szemekkel kezdte el nézni a kirakat sarkában ülő plüssmackót.
„Szeretnéd megkapni?” – kérdezte az öccse, ahogy mellé lépett és átölelte.
„Nagyon…” – sóhajtott a pici lányka.
A bátyja egy pillanatra elgondolkodott, majd lelkesen kézen fogta: „Gyere! Megvesszük!”
Ahogy beléptek a boltba, az eladó és a bent lévő vásárlók is egyből a két kis ember felé fordították a fejüket. Várták, hogy vajon mi fog történni.
„Azt a plüssmackót szeretném megvenni a testvéremnek.” – mondta a kisfiú magabiztosan a macira mutatva, majd elkezdett kotorászni a zsebében. Az eladó türelmesen várt, majd meglepődve látta, hogy a kisfiú nem pénzt vesz elő, hanem egy marék kavicsot.
„Ez mindenem, amim van, a parkban gyűjtöttük otthonra. Elég lesz?” – kérdezte félénken, ahogy nyújtotta az eladónak a fizetséget. Korábbi magabiztosságának már nyoma sem maradt.
Az eladó a szemébe nézett, majd gondolkodás nélkül így felelt: „Persze, még sok is! Adok vissza belőle.”
Azzal kivett a kisfiú kezéből két kavicsot, megköszönte, és ment is a plüssmackóért. A kislány szeme csillogott a boldogságtól, ahogy bátyja átadta neki az újonnan vásárolt plüssmackót. Széles mosollyal az arcukon köszöntek el, majd léptek ki az utcára.
A boltban tartózkodó vásárlók közül valaki értetlenül fordult az eladóhoz: „Miért adott oda a gyereknek egy ilyen drága játékot két értéktelen kavicsért?”
„Tudja,” – felelte a boltos – „ezek a kavicsok egyáltalán nem értéktelenek. A kisfiú minden kincsét nekem akarta adni azért, hogy a testvérének örömet szerezhessen. Ő még tudja, hogy mik a valódi értékek.”
*****
A gyerekek még őszinték. Őszintén hisznek abban, hogy a jó szándéknak helye van a világban, és abban is, hogy megéri egymással jót cselekedni. Csodálatosak azok az emberek, akik megerősítik őket ebben a hitükben. És azok is, akik mernek tanulni a gyerekektől – mert van mit.
Ha Neked hasznos volt, másoknak is az lehet. Kérlek, segíts eljuttatni hozzájuk is.
Ha személyes segítségre vagy új impulzusokra van szükséged, várlak szeretettel a személyes tanácsadásomon.

7 thoughts on “A kisfiú kövei – egy történet a valódi értékekről

  1. Emberi Értékek gyűjteménye

    Ezeket a belső örömöknek a megélését, a lelki értékeket, nemes jellemet is taníthatnák az iskolai tanórákon, nem csak a dolgok számolását és emberek külső felépítését. Ha valaki azt mondja, de ezek nem taníthatóak és összetett, homályos dolgok, akkor figyelmébe ajánlom a következő oldalt, illetve felületet, ahol már elég részletesen vannak elemezve ezek a témák – Az emberi értékek áttekintése http://hu.alternativgazdasag.wikia.com/wiki/Az_emberi_%C3%A9rt%C3%A9kek_%C3%A1ttekint%C3%A9se – természetesen mindig lehet tovább bővíteni ezeket az ismereteket, így a felület is szabadon szerkeszthető, bárki kiegészítheti és véleményezheti.

    Reply
  2. Sári Anikó Okróczkyné

    N agyon szeretem az írásaid!

    Reply
  3. Simon Barbara

    Kedves Gábor!
    Találkoztam már korábban ezzel a kedves történettel, de így újraolvasva is megsimogatja a szívemet.
    Köszönöm, hogy elküldted, és általa felhívod a figyelmet a valódi értékekre.
    Szeretettel üdvözöllek
    Barbara

    Reply
  4. Fürediné Kiefer Edit

    A tiszta, gyermeki hit mindig megható, valóban figyelmeztet bennünket, felnőtteket a régi önmagunkra,amikor tiszta, ragyogó tekintettel néztünk az ismeretlen jövő felé.Aztán amikor kezdtünk felnőtté cseperedni, már az ismeretlen jövőnek volt egy rejtelmes, félelmetes oldala is,amit lehet, hogy csak hosszú évek múlva a tapasztalatok birtokában tudtunk csak elengedni, mert addigra megnőtt az önérzetünk,a magunkban létrejött hit, hogy helyt tudunk állni az életben, önállóak vagyunk, akármi jön közbe.Az érték belül van-még a szépségkirálynők is hangoztatják újabban, mert lehet valaki szerencsésen nagyon szép, vonzó külsejű lény,de az energia belülről sugárzik kifelé.Hiteles ember az, akinek a gondolatai, a szavai és a tettei azonosak.A hitelesség is erkölcsi kategória.Hamvas írótól, bölcselőtől tudjuk,hogy az erkölcs az ember alap állása, és csak elhatározás kérdése, hogy erkölcsös legyek, nem függ kőrtől, nemtől,iskolától.vagyontól.,csak szándéktól, akarattól.Most az a nagy gond a világban, de nálunk különösen / őseinkhez nem vagyunk méltóak !/, hogy szemléletben egy negatív tendencia van: a pénz lett az Isten, viszont a pénznek nincs értéke és pont azért, mert erkölcstelenül kezelik.Ha nincs értéke, akkor viszont egyre több kell belőle, és fedezet nélküli pénz kibocsájtás történik, hitelezés forrás nélkül.Ha az emberi méltóság, a tisztelet, a megbecsülés, a szolidaritás,az empátia, a mások megsegítése érvényesül egy társadalomban, akkor a kohéziós erő kialakul és az isteni elképzelés szerint egy jobb,szebb világ épülhet fel.Most megint tévúton jár az emberiség, a világban nagy egyenlőtlenség van,amin ésszerűen lehetne változtatni, ha szándék lenne rá.Lehetetlenség nincs, csak tehetetlenség.Nagy gondolkodók, filozófusok állítják, hogy az ember alapvetően jó, csak különféle rossz döntések miatt hibáznak,és a nem ártás törvényét nem tartják be.Nehéz ma jó embernek lenni,mert hülyének nézik, gyengének azt a típust,aki sok áldozatot hoz a másik emberért.,holott az ókori tanítás szerint:mindenki egy, mert egy forrásból származunk,azaz te is én vagyok,mert lelki testvérek vagyunk.Modern tanítás szerint : van meleg, és van hideg,rideg család.Ahol béke,szeretet van, ott a lélek melegít, fénylik, ahol ridegség van, ott fázik az ember,megdermed.Ez a realitások szintjén is érthető, mérhető.Nekem van egy nagyon hasznos információm,mely indiai tanítás: “Egyszerű élet, magasrendű gondolkodás.Hazánkon ez a spirituális szellemi tanítás segíthetne egy alulról szervező plurális társadalom megalkotásában, ahol az élet szentsége lenne a domináns elv, és az anyagi szemlélet a másodlagos.Sajnos, még nem nőttünk fel ehhez a feladathoz, mert a globalizáció hatása ide is begyürüzött.Annyit azért én elértem, hogy nem szomorkodom, ha valamit nem érek el, nem kapom meg az élettől.Szegény anyám, amikor első gyermekének nem tudott karácsonyi ajándékot venni, versben fordult a jó Istenhez, hogy segítse meg őt, mint anyát, hogy vehessen karácsonyfát,játékot aranyos, kis szőke fiának. Az óhaja hasonlít a kislány Mackó baba vágyához, de a csoda nem jött meg, mert a kis autót,sokféle játékot anyám a szegénység miatt nem tudta megvenni,bánata nem enyhült.Én addig jutottam érzelemben, hogy ha nincs pénzem karácsonyozni, akkor kiteszek egy régen kapott nagyon szép karácsonyi lapot az asztalra, és azt megcsodálom.,mint legszebb emléket, amit a kedves rokonoktól kaptam.A szép emlékek lettek újabban nálam az értékek, ezek az én szellemi kincseim,amit a szüleimmel, a sok testvérrel, a nagy rokonsággal éltem meg.Ilyenkor előveszem a sok levelet,a családi fényképeket, a távolból rájuk gondolva,emlékezve szerény körülmények között is meghitt ünnepeket tudok megélni,általuk örülni.A szeretet nem ismer határokat, anyám verse szív szorító,megható,megígérte, hogy a síron túl is segít engem,és érzem..

    Reply
  5. Blue roses

    Szia Gabor 🙂
    Letezik meg igaz szeretet es tisztelet masok irant?? Ha letezik, ez az iras bemutatja azt.
    Ebben a tortenetben nem csak a kisfiu tudta mik az ertekek, hanem a boltos is. Konnyekig meghato, ahogy egy erzo szivu ember tisztelettel banik a masikkal. O a gyereket is egyenrangunak tekintette magaval.
    A mai vilagunkban is kellene nagyon – nagyon sok ilyen erzo szivu ember. Akkor jo utra terne a vilag, es sok jo ember elne benne, akik egymast segitenek.
    Nem azokat kellene szaporitani, akikkel manapsag talalkozhatunk. Nem akarok megvadolni, vagy megbantani senkit, ezert nem irtam jelzoket.
    Udv. Rozika.

    Reply

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

öt × egy =