Van olyan álmod, amit a körülményeid miatt nem tudsz megvalósítani? Mert a környezeted visszahúz, mert nincsen pénzed, mert már túl öregnek érzed hozzá magad, vagy mert egyszerűen csak lehetetlennek tűnik az egész. Egy délibáb a távolban, amiről kezdesz végleg lemondani.
Megteheted. Hagyhatod a fenébe az egészet, ha szeretnéd. Tudom, nem szeretnéd, csak „ezt kell tenned”. Hiszen keményen próbálkoztál sokáig (vagy ha odáig nem is jutottál el, legalább járattad az agyadat rajta, és mások véleményét is kikérted), de teljesen fölöslegesen. A körülményeid ellehetetlenítenek.
Van egy ember, aki szabóként dolgozik egy indiai kisvárosban. Azt csinálja, amit szeret: személyre szabott ruhákat készít, a környékbeliek pedig szeretik és megbíznak benne. Éli a mindennapjait, elégedett az életével.
Semmi különleges, igaz? Csakhogy ennek a szabónak nincsenek karjai. Igen, jól olvastad: karok nélkül, a lábával elképesztően finom mozdulatokat használva varrja meg a ruhákat. De nemcsak ez tiszteletreméltó benne, hanem az is, hogy milyen utat járt be gyermekkora óta.
Madan Lal most 46 éves, és az, hogy mára már elismert és sikeres szabó, rengeteg munkájába került. Nemcsak a saját fizikai korlátai nehezítették meg a helyzetét, hanem a körülményei is. Nagyon szegény családba született, ami eleve bekorlátozta a lehetőségeit, ám ehhez még egy hatalmas terhet is kapott: nem vették fel a helyi iskolába, mert egy fogyatékkal élő gyereket nem akartak integrálni és tanítani. Megismerte a társadalmi kirekesztettség állapotát.
És megismerte azt is, hogy mennyire fájdalmas érzés az, ha senki nem hisz benned. Hogy mennyire nehéz bármit is elérned, ha egyedül harcolsz a világ (vagy legalábbis a körülötted élők) ellen. De nem adta fel. Kereste az útját, mert hitt benne, hogy karjainak hiánya nem halálos ítélet, hanem csak egy tényező, amit figyelembe kell vennie. Egy tényező a sok közül.
Mert volt még két másik nagyon fontos tényező is: a kitartása és a tehetsége. Hosszas keresgélés után végül talált valakit, aki nem lökte el magától: egy szabó mestert, akitől kért egy esélyt, és megkapta. Ő volt az egyetlen, aki nem nézte le és nem nevette ki, hanem megengedte neki, hogy eleinte nézze, ahogy dolgozik, majd gyakoroljon is. Madan pedig lelkesen tanult a mestertől, és mindössze egy év alatt felkészült arra, hogy immár önállóan dolgozzon.

Falujába visszatérve azonban nem mindenki várta tárt karokkal. Sokan nem bíztak benne; azt gondolták, hogy csak tönkretenné a ruháikat, ezért inkább messziről kerülték őt és az üzletét. Gúnyolták, amiért lábbal próbál ruhát varrni, ő azonban már nem foglalkozott a támadásokkal, hanem egyszerűen csak csinálta, amit szeret, és amiben igazán hisz. Idővel pedig egyre több vásárló érkezett az üzletébe.
Madan Lal ma már falujának hőse. Rengeteg munkát kap, és nagy tisztelettel beszélnek vele – és róla is. Megvalósította azt, amit mások lehetetlennek hittek. Szembement a fizikai korlátaival, megküzdött az emberek elutasításával, és megtalálta azt, amiben igazán ki tud teljesedni.
Mert úgy döntött, hogy az életét nem a körülményei fogják meghatározni.

Ha szeretnél Te is esélyt adni olyanoknak, akiknek nagyon nagy szükségük van rá, akkor csatlakozz azokhoz, akik már jelentkeztek a hamarosan induló 21 napos kihívásra. Itt találod a részleteket, és jelentkezni is itt tudsz: Érdekel, megnézem! Tegyük együtt egy picit szebbé a világot! 🙂
Ha Neked hasznos volt, másoknak is az lehet. Kérlek, segíts eljuttatni hozzájuk is.
Ha személyes segítségre vagy új impulzusokra van szükséged, várlak szeretettel a személyes tanácsadásomon.