Talán nem a munkád szar, hanem az életed

Írta: | 2018-04-03
Tudom, nem illik ilyet mondani. Sokkal jobban hangzana egy léleksimogató hazugság, vagy néhány könnycseppel kísért sajnálkozó megerősítés, hogy igen, áldozat vagy. Hogy a világ kegyetlen, hogy a pénz irányít mindent, és hogy nincs mese, kénytelen vagy életed kétharmadát olyan tevékenységet végezve leélni, amihez semmi kedved nincsen. És hogy mindezt olyan emberek között kell megtenned, akik nemhogy nem inspirálnak, de még le is húznak minden egyes nap. Ez a sorsod, törődj bele. Mennyivel egyszerűbb lenne így lezárni a témát, nem igaz?
Most persze egyből beindul a természetes védekező mechanizmus: „Annyira nem is szar az életem, mit beszél ez itt nekem?!” Vagy: „Bezzeg ő könnyen mondja, lenne csak az én helyemben!” És tulajdonképpen van is helye a tiltakozásnak, hiszen miért ne védekeznénk, ha úgy érezzük, támadás ért minket… csak egy apró homokszem van a gépezetben: a helyzeted egy kicsivel sem lesz jobb attól, hogy megmagyarázod azt.
„Elfogadni könnyebb így” – mondják sokan, akik beleragadtak egy olyan életbe, amitől ordítva menekültek volna gyerekkorukban. Csakhogy szó sincsen itt elfogadásról, legfeljebb csak beletörődésről. Egy megkeseredett sóhajról, és néhány ostoba magyarázatról, hogy igen, ennek így kell történnie. Végig kell szenvedni a nap nagy részét azért, hogy a végén egy buta tv-sorozat és egy üveg sör a reményt újra felélessze. Vagy ha a halott reményt már nem is tudja feltámasztani, legalább annyi életkedvet adjon, hogy másnap ugyanezt a kört ugyanígy végigvánszorogják áldozatszerepben ragadva.
Túlzásnak tűnik mindez? Tudod, hányan élik így az életüket? Hivatali dolgozók, akik elképesztően kreatívak, mégis papírokat tologatnak. Segédmunkások, akik saját vállalkozásról álmodoznak. Multi cégek robotemberei, akik a pénzért eladták a vágyaikat. Mások útján bukdácsoló kóborlók, akik nem találják a saját útjukat.
Csak nézz körül, és egy idő után már meg sem tudod számolni, hány ilyen embert találsz majd. Talán Te is köztük vagy. Ha már nem, akkor meglépted azt, amit csak kevesen mernek: szembementél a kulturális kondicionálással, a környezeted nyomásával, és a saját fejedben élő félelmeiddel is.
De ha még nem tetted ezt meg, akkor sem kell magadat eltemetned. Változtatni bármikor tudsz – ha eldöntötted.

Gyorsabban tekerd!

Nem, nem mindenkinek szar az élete, aki olyan munkát végez, ami nekem vagy neked nem szimpatikus. WC-t takarítani is lehet szívből, őszinte lelkesedéssel, abban a hitben elvégezve a feladatot, hogy a világ egy picit szebbé válik általa. Mert így is van. Csak sokan nem azért végeznek egy adott munkát, mert hisznek annak céljában, hanem azért, mert azt hiszik, más nem jut nekik.
Tulajdonképpen igazuk is van, hiszen aki beletörődik a kevésbe, az hogyan is kapna többet? Ő maga nem tesz érte semmit, más pedig nem fogja a két szép szeméért megszánni. Így aki elhiszi magáról, hogy ennyi jutott neki, annak jó eséllyel tényleg ennyi jutott. Egy középszerű vagy méltatlan állás, egy lélekromboló párkapcsolat, egy másoknak kiszolgáltatott áldozatszerep, vagy a létfenntartásért való folytonos küzdelem. Esetleg mindegyik egyszerre.
Tudod, valójában mindannyian álmokat valósítunk meg. Büszke lehetsz magadra, Te is ezt teszed. A kérdés csak az, hogy ezek a saját álmaid, vagy valaki máséi, akinek pénzért a szabadságoddal fizetsz. Mert nem a pénz a legkomolyabb fizetőeszköz ebben a világban, hanem a szabadság és az idő: két olyan dolog, aminek az értékét csak túl későn ismerik fel sokan.
Amikor kisgyerek voltam, úgy 6-8 éves, voltak szíriai aranyhörcsögeink. Nagyon aranyosak voltak, szerettem őket. Előfordult, hogy csak álltam a terrárium előtt, és néztem, hogy mit csinálnak. Rágcsálnak egy kicsit, szaglásznak, vagy beszállnak a mókuskerékbe tekerni egyet. Csak futnak, futnak, és bár nem haladnak semennyit, mégis tekerik szorgosan a kereket. Aztán elfáradnak, alszanak egyet, majd másnap ismét rágcsálnak, szaglásznak és tekerik a kereket.
Hat évesen még nem gondolkodtam társadalmi analógiákon, de így visszaemlékezve úgy érzem, nem is áll olyan távol a hörcsögök élete az emberekétől. Legalábbis a társadalom nagy részének életétől. Nem feltétlenül rossz dolog ez – hiszen a jó és a rossz relatív fogalmak –, csak mint érdekesség, megjegyeztem.
Sem a szíriai aranyhörcsögök, sem pedig embertársaim boldogsága fölött nem én rendelkezem. A gond az, hogy sok ember a saját boldogsága fölött sem rendelkezik, és mástól várja annak bekövetkeztét. A párjától. Az orvostól. A politikusoktól. A munkáltatójától. Csak hajtja a mókuskereket, mint a kis hörcsög, és közben várja, hogy valaki bedobjon neki egy-egy falatot: szeretetet, pénzt, elismerést, vagy bármit, amitől lesz energiája tovább tekerni a kereket.
Van azonban néhány lényegi különbség az aranyhörcsög és az ember között:
  1. A hörcsögöt senki nem tereli be a kerékbe, hanem önszántából kezdi el tekerni azt.
  2. A hörcsög élvezi a kerék tekerését.
  3. A hörcsög akkor hagyja abba, amikor már nem okoz élvezetet a dolog számára.
Sok emberre nem mondható el mindez.

Egyszerű kérdés – őszinte válasz

Nagyon hamar kiderül, ha valaki nincs a helyén. Egyetlen kérdés elég hozzá. Egy kérdés, amire ha szívből válaszolsz, egyből jelzi számodra az utadat. A kérdés így szól: Ha a pénz nem számítana, és semmilyen más kötöttség nem lenne, hogyan élnéd az életedet?
Tudom, elsőre nehéz elvonatkoztatni a jelen valóságától, mert a beléd nevelt megfelelési kényszer, a média számos csatornáján keresztül adagolt manipuláció, valamint a környezeted és saját magad által felállított rácsok hatékonyan bekorlátozzák elméd szárnyalását, de ha csak egy pillanatra el tudod képzelni, hogy szabad vagy, a fenti kérdésre már vágod is rá a választ. Mert belül mélyen pontosan tudod Te, hogy mire vágysz.
Valahol mélyen ott él még benned a gyermek, aki játszani szeretne. Nem játszmázni, ahogy a felnőttek, hanem játszani. Már nem úgy, mint régen (bár néha talán még úgy is), hanem egyszerűen csak azt érezve, hogy amit csinálsz, az jó. Azt élvezed, mert Te választottad, és élettel tölti meg a lelkedet. Nem egy izzadságszagú kényszerhelyzet eredménye, hanem szívből jön.
A benned élő gyermek keresi az ilyen pillanatokat. Azt az állapotot, amit Csíkszentmihályi Mihály flow-nak nevezett el: amikor semmi más nem számít, csak jelen vagy a pillanatban. Amikor teljesen átadod magadat annak, amit csinálsz, és pont ezért vagy elképesztően hatékony benne. És boldog.
A kérdés tehát adott: Ha semmilyen kötöttség nem lenne, hogyan élnéd az életedet? Mit dolgoznál és mennyit? Hol lennél? Kikkel töltenéd az idődet?

Néma sikoly

Tudod, milyen válaszok szoktak érkezni? Vannak, akik egy halvány „nem tudom”-mal kezdenek. Az agyuk eleinte még tiltakozik a lehetőség ellen, de ez nem tart sokáig. Mások egyből mesélnek: kissé bátortalanul, de csillogó szemekkel sorolják, hogy mire vágynak már olyan régóta.
„Ó, én legszívesebben csak beszélgetnék az emberekkel, és segítenék nekik!”
„Ha megtehetném, kutyáznék egész nap, imádom őket!”
„Lenne egy saját üzletem, ahol az alkotásaimat megvehetnék az emberek!”
„Utaznék egész évben, és csodálatos helyeket néznék meg!”
Aztán jön a folytatás: „De hát pénzt kell keresni… Már gyerekem van, nem tehetem… Nem lehet abból megélni…” És szépen el is temetik magukban a belső gyermeket, akinek a hangja régen annyira erős volt, de ma már csak némán tátong a mélyben. Megfojtják őt a félelmek. Azok a félelmek, amelyek mindenkiben ott vannak, csak nem mindenki hagyja elburjánzani őket. Azok a félelmek, amelyek legtöbbször kifogások formájában jelentkeznek. Gyenge, üres kifogások formájában, amik megnyugvást nem tudnak hozni, csak keserűséget.
Pedig azok a dolgok, amik a beletörődő emberek vágyaiként időről időre felszínre kerülnek, mind értékes tevékenységek. Embereknek segíteni. Állatokat gondozni. Otthonokat szebbé tenni. Bejárni a világot, és közben segítséget nyújtani másoknak. Az, hogy nincs senki a környezetedben, aki ebből él meg, nem azt jelenti, hogy ez lehetetlen. Lehetsz Te az első. Lehetsz az, akire úgy emlékeznek majd, hogy nem elégedett meg a középszerűséggel. Vághatsz ösvényt magadnak, ha kitaposott út még nincsen.
Még gyermekkoromban olvastam egy mondást, ami nagy hatással volt rám már akkor is: „Csináld azt, amit szeretsz, és keress valakit, aki fizet érte.” Lehet ez is egy kiindulópont. Lehet így is élni. Teljesen más életfilozófia ez, mint amire az oktatási rendszerünk kondicionálja a gyerekeket, és sok szülő hozzáállásával is ellentétes, de lehet ilyen útravalót is adni egy ifjú életnek. Vagy egy felnőttnek, ha gyermekkorában nem kapta ezt meg.
Minden értékes tevékenységedhez megtalálhatod azokat az embereket, akik szívesen megfizetik annak ellenértékét neked – ráadásul ha szívből csinálod, sokkal jobb is leszel benne. Természetesen nem feltétlenül megy ez azonnal; átmenetileg végezhetsz olyan munkát, ami nem tölti meg élettel a lelkedet, csak érdemes arra odafigyelned, hogy az „átmenet” ne az egész életedet jelentse.
De bármilyen félelmetesnek is tűnik elsőre, a változás nem mindig azt jelenti, hogy beleugrasz a nagy semmibe, mint a madárfiókák, akik még életükben nem repültek. Lépkedhetsz megfontoltan is, ha úgy jobban esik. Előkészítheted okosan a változást, hogy az átmenet minél zökkenőmentesebb legyen. Jó eséllyel így is lesz részed fájdalomban, mert a változás folyamata ritkán kényelmes, de ha csak ülsz egy helyben, és nézed, ahogy eltelik az életed, az nem egy rövid ideig tartó fájdalom lesz, hanem folyamatosan, napról napra emészt fel Téged.
Tudom, nem mindenkinek való ez a műfaj. Vannak, akik inkább kényelmesen menetelnek. Ez is teljesen rendben van; mindenki megtalálhatja azt a formáját az utazásnak, ami számára a leginkább élvezetes. A lényeg, hogy tudjon róla: több lehetőség közül választhat.
Mert nem igaz, hogy nincs választási lehetőséged. Nem igaz, hogy bele kell ragadnod egy szar életbe. De még egy közepesen elviselhetőbe sem. Benned is ott él a gyermek, aki tudja, mi az életfeladata, és minden vágya az, hogy teljesítse. A gyermek, aki talán most még csak néma sikollyal kapálózik odalent, de ha megtalálod őt, elvezet a lelki békédhez.
Először halk suttogással, amit a külvilág zajában csak nagyon fülelve hallhatsz meg, de idővel ez a suttogás lelkes örömkiáltás lesz, amit már senki és semmi nem tud elnyomni benned. Sem a rád erőltetett sablonok, sem a körülötted lévő kishitű emberek, sem pedig a saját fejedbe pakolt szemét, ami félelmek, kételyek, görcsösség formájában hosszú évtizedek alatt halmozódott fel.
Mert úgy döntöttél: eljött a változás ideje. Elkezdesz végre élni – bármit is jelent számodra ez.
Nagy köszönet Zsófinak, a Tündérkert Dekor alapítójának, hogy nemcsak elgondolkodtatott erről a témáról, hanem személyes példájával is bizonyítja: az álmainknak mindig van létjogosultsága.

Ha szeretnél elindulni a változás útján, és ezt egy nagyszerű közösség részeként szeretnéd megtenni, akkor egy nagyon jó lehetőség lehet erre a hamarosan kezdődő 21 napos kihívás. Itt találod a részleteket, és jelentkezni is itt tudsz: Érdekel, megnézem! Várunk szeretettel. 🙂
Ha Neked hasznos volt, másoknak is az lehet. Kérlek, segíts eljuttatni hozzájuk is.
Ha személyes segítségre vagy új impulzusokra van szükséged, várlak szeretettel a személyes tanácsadásomon.
Kocsis Gábor mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Használd fel oldal létrehozója és írója. Saját tapasztalataira építve próbál inspirálni és segíteni másokat is, megmutatva, hogy minden tapasztalatot fel tudunk használni önmagunk fejlesztésére, életünk és környezetünk jobbá tételére.

    Együtt többet tehetünk!

    Ha Te is így gondolod, csatlakozz azokhoz, akik értesülnek az új írásaimról és előadásaimról.

    Én sem szeretem a levélszemetet, tőlem sem fogsz kapni.

    Még több inspiráció:

    Ami még érdekelhet:

5 gondolat ehhez az íráshoz: “Talán nem a munkád szar, hanem az életed

  1. Angéla

    Kedves Gábor! Nagyszerű motiváló írás, segítség az életünk, sorsunk átgondolásához. Minden gondolata megerősít, útmutatás a változás felé. Nagyon hálás vagyok mindezekért!!!☺

    Reply
  2. Fürediné Kiefer Edit

    Ez a cikk duplán értékes, mert egyrészt segíti az önismereti fejlődést az elvi ismeretek miatt, másrészt a gyakorlatban is elkezdhetjük a 21 napos változással kapcsolatos szisztémát, a tavaszi megujúlást,amire a léleknek is szüksége van a téli bezárkózás miatt, sőt ezzel az értékes célkitűzéssel minőségi közösséget is építünk a szeretet útján,ami nagyon fontos most hazánk sorsát meghatározó lépés szerint is.Sok hibát elkövettünk az eltelt 28 év alatti új polgári társadalomban, de a legnagyobb gond ezekből az energia szegénység, a lelkek kimerültek a viszálykodásban,mert nem normális az, hogy béke időben / 73 év alatt nem tudott a társadalom egységessé válni nemzeti érzésben hosszútávú közös célok mentén !/ nem halad az ország, és többnyire azért, mert saját magunk állunjk saját utunkba !/,Petőfi utódaiként a progresszív erőket össze kell fognunk és közösen kell egy harmonikus országot felépíteni.Most ez a közös cél első lépés lehet a közösségi élet, jó cselekedet mintájára,aminek nagyon örülök, hogy részt vehetek benne.1996-ban már volt egy országos mozgalom az Enüd által irányítva: Szeretet hálózat, de néhány hónap múlva a lelkesedés alább hagyott, belátva, hogy első nekifutásnak nem lehet országos mozgalom belőle, aztán később vagy 10 év múlva a Bagdi Bella énekesnő is szervezett egy alapítványt: Jobb veled a világ, arra is sokan jelentkeztek társadalmi munkásnak,ez már hosszabb távú lett,gyakorlatiasabb,de bizony kellett hozzá néhány év, hogy kiforrja magát.Az élet törvénye a hit törvénye, amit képzelek magamról és amit tervezek,az megvalósul, mert a gondolat energia, a ritmus a lényeg, hogy milyen rezgésszámon létezünk, az szabja meg létünk minőségét.Most nekem most aktuális egy újabb változás, amikor a küldetésem a belső szabadság elérése, de úgy,hogy meg kell tanulnom összpontosítani, mert a túlzott lelkesedésem miatt hajlamos vagyok a túlzásokra,most ez a Gábor által szervzett közösségi cél egyúttal ráirányítja a figyelmemet saját célom összpontosítására is/írás!/.

    Reply
  3. hörcsi

    A hörcsögös hasonlat nagyon talalo! Jó ìràs megint csak elgondolkoztat@ en kileptem a mokuskerekből 1 eve.azota ketesrm az utam. Meg nem talaltam meg. Egy dolog az ember alma es madik a kotelezettsrgek. Nem lehet csapot papot itthagyni mert almaimat valositom meg.konnyu leirni de a valosag mas. Valahogy össze kell hozni mindent egyutt. köszönöm

    Reply
  4. Szepesi Katalin

    Köszönöm higy hogy olvashattam, minden írásod el olvasom, irjam hogy idős korom ellenére nagyon sokat tanulok belőle. Szép napot kívánok, és még sok írást amiből tanulhatok.

    Reply

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

19 + 2 =