Emberi élősködők – kik ők és miért pont Téged találnak meg?

By | 2018-05-15
Tudod, hogy kik ők. Jól ismered őket. Hittél nekik, hiszen miért is akarnának ártani neked? Te sem akarsz ártani senkinek. Hittél bennük, mert jó érzés volt hinni valakiben. És hinni az emberi jóságban. Aztán megszívtad, de kegyetlenül. Visszaéltek a bizalmaddal. Kihasználták a jószívűségedet, és megint idiótának érezheted magad, akin mások élősködnek.
Ismerős, ugye? Van, hogy egy egyszeri találkozás során kerülsz bele az áldozatszerepbe, de az is lehet, hogy valaki, aki közel áll hozzád, folyamatosan szívja a véredet. De miért teszi ezt? És miért pont veled? Hogyan torzul el egy látszólag ép személyiség annyira, hogy másokat lenyomó, vagy másokat lehúzó élősködővé váljon?
A válaszok egyszerűek, de nem biztos, hogy kellemesek.

Kiből lesz az élősködő?

Az első kérdésre adott egyszerű válasz így szól: azért teszi ezt, mert vele is tettek valamit, aminek hatására torzult a személyisége. Vagy ki sem alakult megfelelően – mert ilyen is van. Mit is jelent ez valójában? Azt, hogy lelki sérülést csak lelki sérült tud okozni neked. Gondolj csak bele: aki egyensúlyban van önmagával, az nem cseszeget másokat. Aki önmagában életképes, az nem szorul rá mások életenergiájára. Az arra törekszik, hogy ne ártson senkinek, és ha akaratán kívül mégis megteszi, akkor ezt hamar észreveszi, aztán korrigál, amennyire tud.
Egyszer olvastam egy gondolatot, ami mindössze három szóban kifejezi a lényeget: áldozatok áldozatai vagyunk. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy mostantól az empátia élő szobraként szeretettel és odaadó megértéssel nézd végig, ahogy mások éppen csapolják a véredet, mert ez nem empátia, hanem önkéntes mártírszerep. Nemcsak mások érzéseire érdemes odafigyelned, hanem a sajátodra is. Az viszont, hogy megérted, milyen emberek próbálnak belőled élni, sokat segít abban, hogy elkerüld őket.
A támadód tehát maga is volt áldozat. Valójában még most is az. Mint minden élőlény, ő is az egyensúlyra törekszik, és mivel az ő egyensúlya nagyon felborult, ezért erősen próbálja valahogy visszaállítani azt. Történt vele valami, amit kompenzálni próbál, de a történés és a kompenzáció közti kapcsolatról legtöbbször fogalma sincsen. Ahhoz tükörbe kellene néznie.
Lelki sérüléseink kompenzációjának három módja van. Az első az, hogy miután sérülést szenvedtél, feldolgozod azt, és a tapasztalataid felhasználásával építed a személyiségedet. Ez komoly munkát igényel. Egy gyermek például egyedül nem is biztos, hogy képes erre, és mivel a legtöbb lelki sérülés a gyermekkorba vezethető vissza, így magyarázatot is kaptunk arra, hogy miért van ennyi lelkileg megnyomorodott felnőtt.
Ez persze senkit nem ment fel attól, hogy felnőttként önmagát fejlessze – hiszen ekkor már ez az ő saját, kizárólagos felelőssége –, de ezt csak nagyon kevesen teszik meg. Akinek azonban volt segítsége, vagy képes volt egyedül is átalakítani a sérülését, az megtalálta a belső egyensúlyát anélkül, hogy másokat az övékből kibillentett volna.
A kompenzáció másik két útja ezzel szemben nem az építésről, hanem a rombolásról szól. Itt kétfelé válik az út: vannak, akik befelé rombolnak, vagyis úgy próbálnak visszatalálni az egyensúlyi állapotukba, hogy elkezdik pusztítani önmagukat (ami történhet befelé fordulással, elfojtással, külső szerek használatával, és még számos más módon – sőt, ezek tetszőleges kombinációjával is), és vannak, akik kifelé rombolnak, vagyis másokon élősködve próbálják elfedni a saját hiányosságukat. Mást ugyanis képtelenek kezdeni vele, legfeljebb csak elfedni tudják egy darabig.
Aki tehát a Te véredet szívja, az – többnyire tudat alatt – a külső rombolás útját választotta saját lelki sérülése kompenzálására. Mivel magát az okot ezzel nem szünteti meg, csak a tünetet kezeli, ezért újra és újra rombolni fog a saját környezetében. A rombolók többsége azért nem jut át az építők csoportjába, mert nincs hozzá megfelelő eszköze, vagy mert nem is akar átkerülni oda. Hiszen a kényelem nagy úr.

Hogy kerülsz Te a képbe?

Az egy dolog, hogy megértetted, miért válik valaki emberi kullanccsá, na de miért pont veled kell tennie ezt? Annyi potenciális zsákmány szaladgál az utcán, igazán találhatna mást helyetted! Természetesen jogos a felháborodásod, csakhogy a világegyetem szarik a jogra. Ez van. A természeti törvények máshogy működnek.
Tehát miért is Te lettél az áldozat? Nemrég pont erről tartottam előadást, és amikor megkérdeztem, kit érint a téma, egyetlen kéz sem maradt lent. A kérdésre egyébként egyszerű a válasz (és kellemetlen is): azért, mert Te vagy kéznél, és mert Te hagyod, hogy megtegye veled. Nem megyünk most bele az áldozatszerep pszichológiájába, azt azonban érdemes megértened, hogy mi a saját szereped a történetben. Mi az, amit nem érdemes magadra venned, és mi az, amit igen? A legtöbben ugyanis nagyon összekeverik ezeket.
Mert mit is csinál az emberek jelentős része? A személye elleni támadásnak veszi azt, amit az elnyomótól, az ordítozótól, az érzelmi zsarolótól vagy az energiavámpírtól kap, miközben önmagát szerencsétlen áldozatnak érzi. Vagyis a támadás tartalmát magára veszi, a támadás tényét viszont nem.
Ezzel csak az a gond, hogy a valóságban pont a fordítottja történik: ahhoz, amit a másik ember mond neked (és most nem a megalapozott kritikáról beszélek) vagy csinál veled, valójában a személyednek semmi köze nincsen, hiszen megtenné azt mással is, ha éppen úgy adódna. Ahhoz viszont nagyon sok közöd van, hogy hagyod elnyomni magadat. Ez a Te részed. Ennek helyre tétele a személyiségfejlődési utad következő feladata.
De mindenekelőtt érdemes megérted egy fontos dolgot az emberi élősködőkkel kapcsolatban.

Nem neked akar rosszat

Bármennyire hülyén hangzik ez így elsőre, de aki ártani próbál neked, az valójában nem neked akar rosszat. Tényleg nem. Magának akar jót – és ez hatalmas különbség. Tudod, az egyensúly. Szeretné valahogy ő is megtalálni, és ha épp rajtad keresztül vezet az út, hát bocsi. Lehet, hogy fel sem tűnik neki. Vagy azért, mert nincs tisztában vele, hogy mit okoz neked (egy energiavámpírnak például magyarázhatsz privát szféráról, fogalma sincs, mi az), vagy pedig azért, mert a Te „rossz” fogalmad és az övé nem egészen ugyanaz.
ogyan lehetséges ez? Úgy, hogy különbözőek vagyunk, különböző igényekkel, különböző neveltetéssel, különböző élettapasztalatokkal, és még a saját fogalmaink is változhatnak aktuális élethelyzetünk függvényében. Ami tehát neked rossz, az lehet számára akár jó is, és ez fordítva is igaz.
Természetesen vannak olyanok is, akik pontosan tudják, hogy ártanak neked, és ennek tudatában végzik a tevékenységüket. Ezek azok az emberek, akiket egész biztosan nem fog meggyőzni a két szép szemed, de még az ő tetteik sem a Te személyedről szólnak (nem is szólhatnak róla, mert nem is ismernek Téged teljesen), hanem ők is csak a maguk hasznát keresik.

Te is belecsúszhatsz

Van még valami, amin érdemes mindannyiunknak elgondolkodni. Tudom, hogy ezzel nehéz szembenézni, de bármelyikünk válhat élősködővé egy időre. És bizony meg is tesszük ezt, ki többször, ki kevesebbszer, ki tartósan, ki csak egy-egy pillanat erejéig.
Mindannyiunk egyensúlya felborul időnként (ilyen játék ez az élet), és nem mindig sikerül hegytetőn meditálva visszabillenni. Vagy azért, mert nincs kéznél hegytető, vagy azért, mert eszünkbe sem jut meditálni, amikor akár ordítozhatunk is egyet, vagy pedig azért, mert egyszerűen emberek vagyunk, akik közel sem tökéletesek. Vagy ha úgy tetszik, tökéletlenségünk által vagyunk tökéletesek.
Mindenesetre fontos, hogy időnként belenézzünk mi is a tükörbe, mert érdekes dolgok derülhetnek ki. És akár az ártó, akár az áldozat szerepébe kerülünk, érdemes elgondolkodnunk azon, hogy éppen a saját gyenge pontunkat ismerjük meg.
Ha Neked hasznos volt, másoknak is az lehet. Kérlek, segíts eljuttatni hozzájuk is.
Ha személyes segítségre vagy új impulzusokra van szükséged, várlak szeretettel a személyes tanácsadásomon.

10 thoughts on “Emberi élősködők – kik ők és miért pont Téged találnak meg?

  1. Robi

    A …ar azért itt is előkerült. Ez már a szövegstílusod részévé, védjegyeddé vált. 🙂

    Reply
  2. Antal Sára

    Drága Gábor! Sírva olvasom az írásokat! Szíven talált, mert egy ” élősködő” épp most sebezte meg a lelkemet! Könnyen tehette, mert annyira ki voltam éhezve a szeretetre, hogy a józan ész ellenére elhittem minden szavát. El akartam hinni! Egy férfiről van szó, aki szép szavaival behízelegte magát a lelkembe, amitől olyan szerelmes lettem, mint egy hülye bakfis! Vagy talán a szerelembe voltam szerelmes?! Minden eszközzel manipulált: Isteni küldetéssel, ígéretekkel.Pedig: ne nevess ki érte, ez nem is volt egy valóságos, csak egy virtuális kapcsolat! Egy levelezés, ami tartalmazott képeket, zenéket, hívatkozott meghalt feleségére…Én egyedül élek, kb. hát éve nem volt férfival kapcsolatom, hát érzelmileg rendesen ki voltam éhezve! Egész életemben elgyengültem, ha szépeket mondtak, S úgy véltem, szeretnék is. Ez valami pszichoasthenia, vagy egyszerűen csak nagyon hülye vagyok, és nincsen józan ítélőképességem?! Végül az történt, hogy a hosszú levelezés megszakadt! Ő eltünt, lelépett, megpattant, S most itt állok a hülye szerelmemnek…ami fáj, de nagyon! Őt fáraszthatta az én rajongásom, hát eltünteti az internetről! De még most sem tértem ám észhez: nézegettem a képeit, olvasom az üzeneteit. Tudom, le kéne szarni, de még nagyon friss a fájdalom! Én itt, a való világban nagyon egyedül vagyok. Nincs társaságom, nincsenek barátaim, alig járok valahova, de akkor is egyedül. Feladtam, hogy férfiakat keressek- hát most megkaptam! Mit tegyek, hogy ne ájuljak el a szép szavaktól, ne legyek ilyen betegesen, együgyű módon hiszékeny?
    Hát ez az én buta történetem… Köszönöm, hogy olvashattalak, köszönöm, hogy meghallgattál!
    Szeretettel ölellek: Sára ♥

    Reply
  3. Elisabeth Téglás

    Szerintem Gábor nem szorul “védelemre”, mégis azt mondom: Robi “feddő” mondata szánalmas. Ez az élet, ki kell mondani azt a részét is, ami az, a változtatásra való felhívás a lényeg, nem a szavak szépsége, vagy csúnyasága, hanem a tartalom. Aki a szavakon lovagol, fedd, az nem érti az üzenetet, ezért rombolni szándékozik…
    Gábor! Telitalálat! Az életemről szólt az irományod. Hihetetlen, igazolás számomra, hogy amit gondolok az emberi kapcsolatokról, építő, romboló jelenségekről, ennek következtében a cselekedeteimről, a változásaimról, most az olvasottak alapján megszilárdult, mármint az, hogy helyesen tettem azt, amit és most jó úton járok, nem azon ami örökös rettegésből, elnyomásból, cinizmusból, fenyegetésből, megalázásból állt, mert tükörbe néztem észhez tértem, felébredtem. Most már nyugodt, kiegyensúlyozott vagyok, a múlt hibáiból, sérelmeiből levont tanulságok következtében szebbnek látom és élem az életemet.
    Köszönöm a megerősítést, még jobban indul a nap.
    Még egyszer köszönöm.
    Elisabeth

    Reply
  4. Antal Sára

    Drága Gábor! Írtam egy levelet, ami szinte egy segélykiáltás volt részemről. Azóta még vájkáltam a lelkemben, – hadd fájjon még jobban! Meghallgattam a videókat, amik köztünk jöttek- mentek. Látom, hogy csak ÉN érzékeny ülök el tőle, csak én hiszem azt, hogy rólam- rólunk szól, a másik, – le se szarja…hogy felejtsék, hogy álljak talpra, hogy mással ki ebből a lelki gödörből? Segítesz?
    Köszönöm a türelmet és megértésedet. Szeretettel ölellek ismét: Sára ♥

    Reply
    1. Eszter

      Szia Sara! Ugy tudom, Gabor nagyon elfoglalt, es ezert nem tud valaszolni levelekre. De szerintem Neked nincs is szukseged az o valaszara! A cikkeit olvasva elsajatithattad azt az onmagunkert felelosseget vallalo, oszinte, sallangoktol mentes hozzaallast (es igy segit o nekunk – egy egeszseges hozzaallas atadasaval), amibol rajohetsz, hogy Neked leginkabb sajat magadra van szukseged!! A sajat erodre, onbizalmadra, es kitartasodra, amig tul leszel ezen a fajdalmas idoszakon. Mert ez nem mulik el egyik pillanatrol a masikra. Legyen kitartasod, turelmed onmagadhoz, es tudd, hogy a godor melyerol mar csak felfele vezethet az ut!:) Azt is mondjak, ahol a mereg, ott az orvossag. Ahogy a fajdalmadrol irsz, abban benne rejlik a megoldas is, csak eszre kell venned! Tokeletesen jol latod a “diagnozist”, hogy a hiszekenyseged miatt tudtak ezt megtenni veled. Hogy vajkalsz a sajat erzeseidben, hadd fajjon jobban. Stb. Latod Te magad is, hogy egy kicsit Te magad teszed ezt sajat magaddal. Megengeded, hogy kihasznaljanak, utana marcangolod onmagadat. (Ismeros, en is keresztulmentem ezen.) Es ezen a ponton mar felelosseget is tudsz vallalni magadert, az erzeseidert. Rajohetsz, hogy a godorbol a kivezeto ut csakis rajtad mulik, es megpedig ugy, hogy FELALLSZ!!! Es lepsz tovabb, miutan jol megsirattad magad es fekudtel egy ideig a konnyekben, segitsegert kiabalva, es eleged lett ebbol!! Kiabald bele a godorbe, hadd visszhangozzanak a falai: eleg!!! Felallsz, megrazod magad, ujra erore kapsz, elkezdesz bizni magadban, es lepsz tovabb!!! Te is tudod, hogy ez az egyetlen valodi megoldas, es ehhez nincs szukseged senki segitsegere!!! A legtobbet egyetlen szemely adhat Neked: Te magad. Tapasztalatbol irom le mindezeket. En is voltam a godor aljan, es sirattam magam “ezer evig”, masok segitsegeert konyorogve, mert masok erosek es okosak, en meg gyamoltalan, serult kislany vagyok… stb… aztan egyszer csak rajottem, hogy ha igy folytatom, az is maradok. Akarom ezt? Vagy valtoztatok rajra…? Es nem jott segitseg, mert nem ismertem fel, hogy valojaban NINCS IS RA SZUKSEGEM… Csak az onsiratas elfedte ezt a szemeim elol… Ekkor tanultam meg vegre a masokhoz konyorges helyett FELALLNI a godor aljan! Es tovabblepni! Es még egy fontos dolgot is: egymas energiavampirjai vagyunk, csak nagyon kulonbozo modokon. A szeretetert koldulas mi mas lenne, mint cukormazba burkolt, de ko kemeny verszivas…??? Az aldozat es a bantalmazo kisse beteges, szimbiotikus jatszmaja. (Egy kicsit ez a cikk errol is szol.) Es en nem akartam tobbe ilyen ember lenni. Igy hat eljutottam odaig, hogy felalljak onerobol… Eloszor kinlodva, botladozva, de aztan szep lassan egyre ugyesebben! Lepesrol lepesre! Ha nehez, hat nehez! Ha sokaig tart, hat sokaig tart. Még mindig jobb, mint SOHA nem kilepni a godorbol. Turelem. El fog jonni a pont, amikor fel tudsz allni, es nem kell hozza masok segitsege. Annal nagyobb sikerelmeny nincs, amikor ez onerobol sikerul. Es a sajat godreinkbol kimaszni – idovel – MINDIG van eleg oneronk. Mert ha ezt az elso bator, eros lepest megtesszuk – tudod -, az Univerzum is osszefog, hogy tamogasson. Es akkor a segitseg majd kivulrol is megjelenik. De ne erre szamits – Te csak tedd meg a magad kezdo lepeseit. Tudom, hogy menni fog!!! Eleg hozza egyetlen dolog: hogy akard. Es tarts ki tuzon-vizen at. Hajra!!!:)

      Reply
      1. Eszter

        Kedves Sara! Azt hiszem, Gabor a legujabb irasaval ( http://hasznaldfel.hu/2018/05/nem-kell-mindig-erosnek-lenned.html ) egy kicsit Neked is valaszol. Es egyuttal jokora sallert lekever nekem:) es megmutatja a hozzaszolasodra adott lelkes valaszom teljes hiabavalosagat. Hat, meg kell, hogy mondjam, igaza van:) nem tudok vele vitatkozni:) ugyhogy hallgass inkabb ora, segiteni fog! Minden jot!! Eszter

        Reply
  5. Nagy Andrea

    Kedves Antal Sára!
    Remélem olvastad Eszter hozzászólását. Engem nagyon megérintett ,hálásan köszönöm Neki. 🙂
    Mondanivalója összecseng a mellékelt történettel,nekem például régóta ez segít.
    https://totheszter.info/2013/11/06/a-kutya-a-szog-es-a-mozdulas-valosaga/
    Bizonyára Gábor is szívesen veszi,ha a Hozzászólók is felhasználják a segítségnyújtás ezen módját.
    Ismét köszönöm az írást Gábornak-üdvözlettel : Andi Nagyi

    Reply
  6. Gabriella

    Szép Estét Gábor

    Sokat segítesz az írásaiddal mert rá tudsz arra világítani hogy mi is történik vagy történ valójában. Amíg benne van az ember nem látszik csak a folyamatos játszmák vannak. És köztudott hogy a játszmáknak csak vesztese van. A legnagyobb veszteség talán az idő amit jó ha tudunk értékelni. Köszönöm

    Gabriella

    Reply

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

tizenkilenc + 20 =