Ezért nem működik a párkapcsolatod

By | 2018-05-01
Ha két ember szereti egymást, bármire képesek – például arra is, hogy mindenkinél hatékonyabban kicsinálják a párjukat vagy önmagukat. És most nem az elnyomó kapcsolatokról beszélek, ahol az egyik fél rabszolga, a másik pedig zsarnok szerepet játszik – hiszen ott nem a szeretet az összetartó erő, hanem a korábbi lelki sérülések kompenzálása –, hanem azokról, amelyekben két egészséges lelkű ember kettőjük egyensúlyára törekszik. Vagy legalább időnként eszükbe jut, hogy érdemes lenne erre törekedniük.
Még az ilyen kapcsolatok is nagyon könnyen futnak zsákutcába, ahogy a szakítások és válások statisztikája is jól mutatja ezt. Mert nem csak pszichopatákból és lelki sérültekből áll a társadalom. Nem csak elnyomók és áldozatok találnak egymásra, hanem sok párosnak tényleg jó esélye lenne arra, hogy együtt maradjanak, és közben még jól is érezzék magukat, valahogy azonban mégis csak keveseknek sikerül ez.
A forgatókönyv sokféle lehet, de a kudarc felszín alatt rejlő oka gyakran ugyanaz. Nem, nem a szeretet hiánya, hanem valami, ami ennél sokkal prózaibb.

Ahol hiába keresgélsz

Mi emberek rettentően kreatívak tudunk lenni abban, hogy magyarázatokat gyártsunk a velünk történő eseményekre – beleértve személyes vagy párkapcsolati pofára eséseinket is. Előfordul, hogy ezeknek a magyarázatoknak még némi valós alapja is van, de gyakran csak a felszínt kapargatjuk velük. „Nem szeret, azért viselkedik így velem!” „Biztosan van valakije!” „Nem bírom elviselni azt, amikor harsonán játszik (pedig öt és fél évig tűrtem)!” „Gyereket akar, én meg nem!”
És a sor folytatható lenne a végtelenségig, de mindegyik segélykiáltásban egy valami közös: nem a lényeget ragadja meg. Mert mitől is működik jól egy párkapcsolat? Attól, hogy mindkét félnek ugyanazok az igényei? Két ilyen ember még nem született a Földre, de nem is biztos, hogy baj, mert baromi egysíkú lenne az életük együtt.
Természetesen fontos, hogy legyen az érdeklődési körökben és a szükségletekben is átfedés, de teljesen rendben vannak a különbözőségek. Így tanulnak egymástól az emberek. Így fejlődnek. És a személyes terük is így maradhat meg – mert egy kapcsolatban bizony arra is nagy szükség van. Ha az egyik harsonán játszik, a másik meg hegyeket mászik az ékszerteknősével, az önmagában nem jelenthet casus bellit a kapcsolatban. Két ember attól még teljesen jól működhet együtt, hogy nem mindenben ugyanaz jelenti számukra a boldogságot.
Ismerek olyan párt, akik látszólag teljesen ellentétei egymásnak, mégis egymást választották. Nem egyszer, hanem minden egyes nap. Ismerek olyan párost is, akik még politikai nézetükben sem értenek egyet (pedig ez kis hazánkban nagy ego-harcok terepévé vált), és lám, még a választások után sem állítottak kést egymás hátába. Nem a hasonlóságok és az ellentétek jelentik tehát az együttlét kulcsát. De akkor mégis micsoda?
Ahogy egy ház építéséhez, egy harmonikus kapcsolat felépítéséhez is szükség van építőkövekre és kötőanyagra. Ha bármelyiket is megpróbáljuk kispórolni, a ház – és a kapcsolat – összedől. Mekk Mester „tartsátok a tetőt, és én majd aláfalazok” módszere valahogy itt sem működik.

A hiányzó építőkő

Kapcsolat-házad téglái lehetnek azonos érdeklődési körök, hasonló értékrend, közös élmények, szexuális vonzalom, vagy egy annál sokkal mélyebb lelki kapcsolódás is – és ezek valamelyike vagy akár mindegyike jelen is szokott lenni a párkapcsolatok többségében –, de szükség van még egy olyan építőkőre is, ami nélkül felépíthető ugyan a ház, de nem marad egyben sokáig.
Ennek az építőkőnek köze van ugyan az értékrendbeli hasonlóságokhoz és különbözőségekhez, de nem egészen úgy, ahogy a legtöbben gondolják. Ez az építőkő valami ilyesmi nevet kapna, ha elneveznénk: azonos dolgokban hozunk áldozatot.
Elég szarul hangzik, tudom. Nemcsak nyelvi értelemben, hanem jelentését tekintve is: hiszen a párkapcsolatában mindenki a töltekezést és a felfrissülést keresi, és bár tisztában van vele, hogy kompromisszumokra mindig szükség van, de a kompromisszumok meghozatalában is igyekszik kompromisszumot kicsikarni.
Így eshet meg az, hogy míg az egyik hetente kétszer eljár jógaórára, addig a másik erre hivatkozva az egyetlen szabad családi hétvégén elmegy a tóra horgászni, vagy míg az egyik szélesvásznú TV-t vesz a meccsnézéshez, a másik a legújabb kozmetikai csodákra dobálja el a tízezreseket. És a „ha Te… akkor én…” című óvodás játék egyre jobban elharapózik.
Így aljasul le a kompromisszumhozatal egy nyomorult versennyé, ahol a kétségbeesett résztvevők egyre több értéktelen selejtet dobálnak bele a mérleg feléjük eső serpenyőjébe, csak hogy az legyen a nehezebb. „Ha a másik rám támadt, én bosszút állok!” Csakhogy mint általában, itt is hajlamosak vagyunk túlértékelni saját szerepünket a történetben: a másik ember ugyanis legtöbbször nem azért tesz valamit, hogy velünk kiszúrjon, hanem azért, hogy neki jó legyen. Mert van valamilyen belső szükséglete, és ezt vagy produktív, vagy destruktív módon, de igyekszik kielégíteni.
És itt lép be a képbe az azonos dolgokban való áldozat meghozatala. Mert ha a másik ember számára valami nagyon fontos (és itt nem a legújabb videójáték beszerzéséről vagy a százhatvanharmadik pár cipő megvételéről beszélek), akkor ő az idejét és az energiáját áldozza arra a dologra. Ha egyikőjük vagy mindkettőjük nem hajlandó ugyanebben a dologban áldozatot hozni – ami az ő esetében az erre fordított idő egy részének, míg párja esetében az együtt töltött idő egy részének, vagy a saját értékrendje egy részének feláldozását jelenti –, akkor ez a dolog folyamatos ütközőpont lesz a kapcsolatban.
Ami pedig folyamatosan ütközik, az egy idő után vagy elkopik, vagy összetörik.

A kötőanyag

Mi is egy kapcsolat kötőanyaga? A legkézenfekvőbb (és már-már közhellyé silányuló) válasz természetesen a szeretet. De most eleve szeretetalapú kapcsolatokról beszélünk, nem pedig mérgezőekről, ezért a szeretet hiányát ne is feltételezzük. Van azonban valami, amire a szereteten kívül még nagyon nagy szükség van kötőanyagként egy harmonikus párkapcsolatban: közös nyelvre.
Igen, itt csúszik el egymás mellett a legtöbb páros. Egyszerűen nem értik egymást, hiába beszélnek látszólag ugyanazon a nyelven. Vannak persze olyanok, akik nem is akarják megérteni a másikat, csak indulatosan ráöntik a saját gondolataikat, de vannak olyanok is, akik tényleg próbálkoznak, csak hiába. Legalábbis eleinte biztosan, és a kudarcok hatására fel is adják hamar.
Olyan ez, mint amikor egy idegen országba csöppensz, és pont annyit értesz azon a nyelven, hogy azt hiszed, jól fogsz majd boldogulni. Aztán jönnek a félreértések. Nem is csiszolópapírt szeretnél venni, hanem WC-papírt. Most mutogathatod el neki. Nem is arra a buszra szálltál, ami a strandra megy, hanem arra, ami a repülőtérre, és ez csak az érkezéskor derült ki.
Sokszor pontosan ezt csináljuk a párkapcsolatainkban is. Én azt hiszem, hogy értelek, Te azt hiszed, hogy értesz engem, mindketten azt hisszük, hogy teljesen érthetően fejeztük ki magunkat, aztán kiderül, hogy a küldött és a fogadott üzeneteink egymással köszönőviszonyban sincsenek. Aztán idegesek leszünk. Újra és újra. Lefutjuk sorra ugyanazokat a köröket, két különböző nyelven beszélve, és meglepetten tapasztaljuk, hogy az eredmény még mindig pont ugyanaz. Az a hülye még mindig nem fogja fel, mire van szükségem, miközben az a hülye számára pedig én vagyok az a hülye.
A feladat tehát adott: megtanulni egy közös nyelvet. Megtanulni megérteni a másik embert. Megtanulni odafigyelni az apró rezdüléseire – azokra, amik számunkra még ismeretlenek. Megtanulni azt adni, amire valóban szüksége van, nem pedig azt, amiről azt hisszük, hogy szüksége van rá. Megtanulni kifejezni a saját szükségleteinket. Megtanulni az ő szeretetnyelvén kommunikálni, és nem mindig csak a sajátunkon. Megtanulni önzetlenül adni. Megtanulni befogadni.
Megtanulni, hogy mi a valódi jelentése annak, hogy Együtt.
Ha Neked hasznos volt, másoknak is az lehet. Kérlek, segíts eljuttatni hozzájuk is.
Ha személyes segítségre vagy új impulzusokra van szükséged, várlak szeretettel a személyes tanácsadásomon.

38 thoughts on “Ezért nem működik a párkapcsolatod

  1. Robi

    Ez egyszerű és szép volt. S még a stílusod is “visszafogottabb” önmagadhoz képest. 🙂

    Reply
  2. Relly

    Köszönöm szépen. Jó éjszakát kívánok.

    Reply
  3. Kisgyőri Magdolna

    Kedves Gábor!
    Az utolsó bekezdésed tömény eszenciája a közös nyelv megteremtésének, melyet szeretetnyelvnek is nevezhetünk, ahogy bölcsen tetted.
    Minden mondatodat ebben a részben nagy betűvel kellene írni, mert itt a lényeg, hogy az önzetlen adás is örömöt szerezzen nekünk, ne mérlegeljük, visszakapjuk-e? És ha igen, azt kapjuk-e, amit elvárunk? Ez a másik nagy akadály, az elvárások és az, ha képtelen vagyok elfogadni a másikat olyannak, amilyen és csak azért maradok benne a kapcsolatban, mert várom, hogy magától rájöjjön, mit szeretnék tőle…és annyira szeressen, hogy váljon olyanná, amilyen sohasem volt, de a szeretet alakítsa olyanná, mint, ahogy én az ideális páromat elképzelem, bár sohasem beszéltem neki erről, csak reményeimben él…

    A szeretetnyelvről olvastam valamikor, hogy nem is gondolnánk, hogy mennyire különbözhet a kifejezése…van ismerős pár, ahol az asszonyka elvált férjétől, mert 3 gyermek ellenére sem érezte, hogy az szereti…mert a családfő munkába menekülve házat épített, autót vett, ezzel fejezte ki a törődését, gondoskodását, a feleség, anya pedig jó szóra várt, gyengédségre, ölelésre, nem anyagi természetű dolgokkal való kényeztetésre…de ehhez ez az ember sohasem értett, nem tudta, hogy fontosabb még az otthonteremtésnél is, legalábbis a felesége számára.

    Néha az az érzésem, hogy végig kell mennünk néhány kapcsolaton, szakításon, kínszenvedésen, mire elgondolkodunk, mit is rontottunk el a legnagyobb szeretet és jóakarat mellett is, miért voltunk boldogtalanok a párunk mellett, miközben az is szeretett, jót akart, de a maga módján, nem a mi vágyainknak, igényeinknek megfelelően…
    Mert azt adta, amiről azt gondolta, hogy az kell, az jó nekünk…

    Nekem most minden írásod szívemből szól, értelek, fel is tudom használni azt, amit írsz, megosztasz, de azért értelek, mert már túl vagyok néhány jónak induló, majd kínokba fulladó kapcsolaton és elfogadóbb lettem, megértőbb, önzetlenebb és adakozóbb, tudatosabb és az élet naposabb oldalát kereső, ha lehet, túlzásoktól mentes, mert még a Nap is megéget, ha túl sokat kérsz elvét valló…
    Köszönöm a megerősítéseidet, sokszor kívánom, bárcsak korábban olvashattalak volna…
    Szeretettel, Magdolna Sopronból

    Reply
    1. Á. Kati

      Kedves Magdolna!

      Írod:
      “…önzetlenebb és adakozóbb lettem…”
      Én legszívesebben üvöltenék, hogy NE!!! Ne legyünk feltétel nélküli szolganők…
      Nem éri meg… Nem vezet célra…
      Csak még önzőbbek, még követelődzőbbek lesznek… Kiröhögnek és megvetnek bennünket…
      Legyen már önbecsülésünk!!!!

      Reply
  4. Elisabeth Téglás

    Kedves Gábor!
    Folytatom Magdolna gondolatait, amit csak ismételni tudok: bárcsak korábban olvashattalak volna….De nem sopánkodom, inkább beépítem életvitelembe a lényeget. Tanulni soha nem késő – ezt vallom én is. A saját házasságomban nem tudtam kellően bölcsen cselekedni, változtatni körülményeimen gyengeségem, előítéletektől való félelmeim miatt, de bízom abban, hogy gyermekemnek – amennyiben kéri – hasznos tanácsokkal szolgálhatok az Részedről megfogalmazott és a bennem kialakult totálisan azonos vélemény megfogalmazása által.
    Abban is van igazság, hogy meg kell élni bizonyos történéseket, átélni fájdalmakat, szert tenni tapasztalatra, úgy lehet változtatni a hibákon, de erre csak az képes, aki érti, érzi, és elgondolkodik a tanácsokon, vagyis fogékony rá. A fiatalabb korosztály számára mindenképpen nagyon hasznos az útmutatás, de ezeket az élet-bölcsességeket mindenki hasznosítani tudja, ha akarja.
    Várom a következő megerősítést.
    Üdvözlettel: Elisabeth

    Reply
  5. Á. Kati

    Az a bizonyos közös nyelv ab ovo nem létezik.
    Férfi és nő biológiai programja egészen más, és a természet törvényeivel nem lehet szembe menni. Lehet próbálkozni, de sok ezer év alatt sem sikerült…

    A férfiak poligámok, ezért ab ovo alkalmatlanok a párkapcsolatra. És ma már semmilyen külső kényszerítő erő nincs (születésszabályozási lehetőség hiánya, gazdasági okok), hogy a férfi az adott biológiai programját korlátok közé szorítsa…
    Nem véletlen, hogy alig születik gyerek, hogy haldokolnak, de sokkal inkább nincsenek is párkapcsolatok. A “párkapcsolatok” egészségügyi szexre korlátozódnak…
    A nők a végletekig megpróbálnak alkalmazkodni a “közös nyelv” érdekében, de még így is sikertelenül…

    A férfi poligám. És a természet törvényeit még egyetlen társadalomnak (vallásnak, jognak) nem sikerült felül írni. Lehet ezt ragozni, takargatni, de ez a méregfoga mindennek…
    A férfi akár tudatosan, akár tudat alatt, de hatalmat akar a nő felett (utópia a kölcsönösségen alapuló párkapcsolat), és a nő egy szexuális eszköz a számára. Persze az évezredek alatt megtanulta az érzelmek, hűség látszatát kelteni…

    A férfiban csak a gyermek nemzésének programja van meg, érzelmeket nem adott számára a természet, hiszen akkor nem tudná a poligámiát végre hajtani…
    A nőben ott van az utód felnevelésének programja is. Ehhez rengeteg érzelmet adott a természet, mert az utód életben maradása múlik rajta…

    A férfit nem érdekli a fészekrakás, a háztartás üzemeltetése, a gyermekáldás – mindez csak teher, kín a számára.
    Az ösztön követeli a magáét – nem érdekli, hogy ki hová született, hány diplomája van és mennyi pénze. Az ösztönt nem lehet felülírni.
    Ez van.

    Egy életkép:
    Pasi nyomul, randit kér.
    Én már nem futok felesleges köröket, ezért rögtön tisztázom a helyzetet:
    – Mit szeretne, párkapcsolatot vagy szexet?
    Pasi: Párkapcsolatot.
    Én: Ok. És mit ért párkapcsolat alatt?
    Pasi: ??? (Úgy néz rám, mintha kínaiul kérdeztem volna.)
    Én (újra próbálkozom): Mégis, miből áll a párkapcsolat?
    Pasi: Szexből.

    Reply
    1. Ildi

      És akkor hol itt a megoldás? ???
      Nagyon szép napot kívánok!

      Reply
      1. Á. Kati

        Kedves Ildi!

        Nincs megoldás.
        (Popper Péter is többször mondta, van, amire nincs megoldás…)
        Meg kell tanulni ezzel együtt élni. Nehéz? Pokoli.

        A patriarchális társadalomban a férfihatalom mély tudatlanságban tartja a nőket. Minden egyenlősdi csak szemfényvesztés, közérzetjavító manipuláció.
        Az egyetlen, amit tehetünk, hogy a lányainkat felvilágosítjuk. Maradéktalanul. Hogy ne mássaznak bele a csapdába. Hogy minél kisebb legyen a veszteségük.

        Sok szempontból az iszlám tisztességesebb a legális többnejűséggel. A kislányokat nem manipulálják holtomiglannal, hanem arra szocializálják, hogy osztozni kell a férfin… Nekik ez természetes. Cserébe a férfinak kötelessége eltartani a feleségeit, gyerekeit.
        Mi van a nyugati keresztény kultúrában?
        A nők versenylovak…
        Egyre több nő tartja el a here férfit…
        Boldogtalanok a feleségek (élettársak, barátnők), boldogtalanok a szeretők…
        Ennek a végtelen képmutatásnak csak a férfiak a haszonélvezői…
        Gyerek alig születik.
        A nők irdatlan pénzeket fizetnek pl. műkörömre, műmellre és társaikra, mert azt hiszik, ezen múlik a férfi megtartása… A női test árucikk… Olcsó, eldobható…
        Még a kozmetikázott statisztika szerint is hetente hal meg nő, gyermek családon belüli erőszak miatt…
        A nő szimpla fogyóeszköz.

        Ha fentieket szeretnéd megcáfolni mondjuk olyan példával, hogy de-de ismersz férfit, aki a családjáért gályázik… Lehet, hogy az idősebb korosztályban van még ilyen. De a családért gályázás is csak fedőtevékenység. Figyelemelterelés. Ezeknél a “jó embereknél” senki nem gondolná, hogy hányszor és kikkel csalja a feleségét…

        Reply
  6. Relly

    ……l…….. és hol vannak a FÉRFI-HOZZÁSZÓLÓK? Úgy látszik, ők nem ” lelkiznek ” annyit, mint mi nők, kis kivételtől eltekintve………..

    Reply
    1. Á. Kati

      Persze, hogy nem, mert nem fárasztják magukat párkapcsolati nyűgökkel, nincs lelki életük, a nőét meg különösen leszarják. Ha a nőtől nem kapják meg feltétel nélkül(!!!) azt a szogáltatást (szex, zaba, tiszta gatya), amire szükségük van, akkor tovább állnak. Számukra nem létezik párkapcsolati probléma. Csak rossz szolgáltatás.

      Reply
      1. coolor

        Itt vagyok. Párkapcsolati nyűgökkel magát nem fárasztó, lelki élet nélküli, nőket különösen leszaró férfi. És mivel a nőtől nem kapom meg sem feltétellel, sem feltétel nélkül azt a szolgáltatást, amire szükségem van, ezért két éve próbálom helyreállítani a dolgokat. Biztosan valamit elrontottam. Én csak egy olyan férfi vagyok, aki azért vette el a NŐT, mert azt gondolta, hogy még számít a holtomiglan-holtodiglan. Én csak egy olyan férfi vagyok, aki mindent próbál megtenni a családjáért, a gyerekeiért és megpróbálja a felesége gondolatait is kitalálni, mégis kevésnek bizonyul. Vagy inkább unalmasnak. Elvégre nem tudom (és nem is akarom) prezentálni a nők bálványainak hírnevét, pénzét, státuszát. Legalábbis nem annyit. Mert a családom fontosabb, mint a karrierem. Sajnos én nem találtam meg a kettő közötti egyensúlyt. A gyerekeimmel kiváló a kapcsolatom, de évek óta ugyanott dolgozom. Valóban nem létezik párkapcsolati probléma, mert erről nem kérdezett a legérintettebb sem. Csak kijelentette, hogy ez így nem jó. Persze utólag. Szolgáltatás pedig nincs.
        Te pedig ilyen hozzáállással ne is keress FÉRFIT, mert azokhoz nem ez a szint a belépő. Süt a hozzászólásaidból a rosszindulat, a férfiak gyűlölete sajnos azok felé is, akik semmit sem ártottak neked. De Te azért csak szórd az átkokat, hátha segítenek neked 🙂

        Peace

        Reply
        1. Á. Kati

          Én olyan természeti törvényről írtam, amit sok ezer éve senkinek nem sikerült felülírni.
          Objektíven.
          Képmutatás, önámítás nélkül. Indulatok nélkül. Infantilis hiszti nélkül.

          Írsz hírnévről, pénzről, státuszról, mint a nők bálványának megtestesítőiről…
          Ezen a ponton csúsznak félre a dolgok… A nők érzelmeket akarnak… És ez az, amit meg sem említettél… Nem is értitek…
          (Persze, ha nincs érzelem, tisztelet, akkor az egyensúlyt ideig-óráig pénzzel fenn lehet tartani…)
          Nem hiszem, hogy az exed csak utólag jelentette ki, hogy “ez így nem jó”.
          Jó eséllyel volt ott sok jelzés… Csak nem vetted észre. Vagy, mert nem akartad, vagy, mert nem is értetted…

          Reply
          1. coolor

            Biztosan nem értem. Vagy te nem érted, amit írtam. Vagyis jeleztem. Tudod, úgy jeleztem ezt, ahogy a nők jeleznek. Jelezhet bárki bármit, aztán vagy észreveszik vagy nem. Talán ha nem csak jeleznétek, hanem mondanátok! Talán ha nem a sült galambra várnátok, hanem tennétek is. Persze könnyebb fikázni azt, aki nem értette a jelzést. Ti mindent megtettetek a jelzéssel, a másik pedig dögöljön meg, ha nem vette az adást. Teljes lelki nyugalommal hagyjátok ott a férfit csak azért, mert nem női aggyal gondolkodik! Ha pedig megpróbálunk női aggyal gondolkodni, akkor az minden, csak nem férfias. Fordítva persze működjön, a férfinak mindent ki kell találnia, különben lapát. Miért nem lehet megérteni, hogy mások vagyunk? Miért kell jelezni? Miért nem lehet közölni?
            És tudod mit: igazad van, nem is értettem. Ergo alkalmatlan vagyok bármiféle párkapcsolatra… Ti pedig várjátok továbbra is a tökéletes férfit…

  7. coolor

    Az a bizonyos közös nyelv ab ovo nem létezik.
    Férfi és nő biológiai programja egészen más, és a természet törvényeivel nem lehet szembe menni. Lehet próbálkozni, de sok ezer év alatt sem sikerült…

    A nők hipergámok, ezért ab ovo alkalmatlanok a párkapcsolatra. És ma már semmilyen külső kényszerítő erő nincs (születésszabályozási lehetőség hiánya, gazdasági okok), hogy a nő az adott biológiai programját korlátok közé szorítsa…
    Nem véletlen, hogy alig születik gyerek, hogy haldokolnak, de sokkal inkább nincsenek is párkapcsolatok. A “párkapcsolatok” egészségügyi szexre korlátozódnak…
    A férfiak a végletekig megpróbálnak alkalmazkodni a “közös nyelv” érdekében, de még így is sikertelenül…

    A nő hipergám. És a természet törvényeit még egyetlen társadalomnak (vallásnak, jognak) nem sikerült felül írni. Lehet ezt ragozni, takargatni, de ez a méregfoga mindennek…
    A nő akár tudatosan, akár tudat alatt, de hatalmat akar a férfi felett (utópia a kölcsönösségen alapuló párkapcsolat), és a férfi egy eszköz a számára. Persze az évezredek alatt megtanulta a hűség látszatát kelteni…

    A nőben csak a gyermek felnevelésének programja van meg, hűséget nem adott számára a természet, hiszen akkor nem tudná a poligámiát végre-hajtani…
    A férfiben ott van az utód nemzésének programja is. Ehhez rengeteg erőt adott a természet, mert az emberiség túlélése múlik rajta…

    A nőt nem érdekli a férfiak biológiai programja – mindez csak teher, kín a számára.
    Az ösztön követeli a magáét – nem érdekli, hogy ki hová született, hány diplomája van és mennyi pénze. Az ösztönt nem lehet felülírni.
    Ez van.

    Egy életkép:
    Pasi nyomul, randit kér.
    Fölösleges körök nélkül esélytelen nővel megismerkedni, ezért rögtön nem lehet tisztázni a helyzetet.
    Egy-két találkozás egy-két hónap alatt. Tartalmas, hosszú randik, meghívás lakásra késő estig beszélgetések, de nem a kapcsolat nem halad.
    Majd eltűnik. Néhány telefon. Mintha mi sem történt volna.
    Hónapok múlva pasi érdeklődik:
    Pasi: Hogy vagy?
    Nő: Megismerkedtem egy férfival, aki nagy lendülettel vetette bele magát az én és gyerekeim életébe…

    Reply
    1. Á. Kati

      Kedves Coolor, látom az önálló gondolatok nem az erősséged…
      Csak szólok: más szellemi termékét vagy tisztességesen használjuk, vagy sehogy. Ezt úgy hívják: erkölcsi alapelv…

      Javasolnám gondjaid megoldására az önvizsgálatot.
      A világháló előtt ülsz, írd be a keresőbe: ‘önvizsgálat’.
      És merülj el a témakörben. Alaposan. Mert földszint nélkül nincs emelet.

      Reply
      1. coolor

        Kedves Á. Kati, látom az önálló gondolkodás nem az erősséged… Csak szólok, más szellemi termékét vagy tisztességesen használom vagy sehogy. Ezt úgy hívják: semmi humorérzéked…

        Javasolnám gondjaid megoldására az önvizsgálatot.
        A világháló előtt ülsz, blablabla, blablabla…

        Kedves Á. Kati, segítek: a te “szellemi termékedet” kifordítva ugyanúgy fel lehet használni ugyanolyan stílussal, ahogy te is tetted. Mivel ezt nem (vagy inkább sem) sikerült levenned a hozzászólásomból, sajnos csak újra téged tudlak idézni: javasolnám gondjaid megoldására az önvizsgálatot! Ha mindenki szembe jön az autópályán, akkor nem mindenki más a hülye…

        Reply
        1. Á. Kati

          No, és hol tartasz az önreflexióval? Feltártad már a saját felelősségedet a kapcsolatod megromlásában?

          Reply
          1. coolor

            Igen, már amennyire erre egyedül képes az ember.
            Tudod, ez úgy van, hogy amikor beütött a ménkű, akkor minden problémát a magam nyakába vettem. Majdnem egy év kellett, mire beszélgetések során helyre állt a rend, és kiderült, hogy – bár természetesen nekem is volt bőven hibám a házasság megromlásában – ezt bizony ketten hoztuk össze. ÉS NEM AZ ÉRZELMEK MEG LELKI ÉLET NÉLKÜLI ÉS KIZÁRÓLAG SZEX-SZOLGÁLTATÁSÉRT ÉLŐ FÉRFI MIATT! Ne haragudj, de ezek az írásaid valami iszonyú bicskanyitogatóak voltak! Hogy írhatsz le ilyeneket? Honnan veszed a bátorságot minden férfit a saját előítéleteid kalapja alá venni? És egyáltalán: miért gondolod TE IS, hogy a nők egy fikarcnyival is különbek nálunk? De mindegy is, nem mindenki képes arra, hogy megpróbálja magát a másik helyzetébe beleélni.

  8. Á. Kati

    Szó sincs “saját előítéletről”. Adott biológiai program van. Genetika. Ösztön.

    Pl. a teve tud olvasni? Nem. És ha én kimondom, hogy a teve nem tud olvasni, sőt, ALKALMATLAN az olvasásra (azaz LEHETETLEN elvárás az olvasás elsajátítása), akkor az “előítélet” vagy MEGVÁLTOZTATHATATLAN biológiai program?

    Csak nagyon leegyszerűsítve, vázlatosan:
    A férfi adott biológiai (genetikai) programja az utód nemzése.
    A nő adott biológiai (genetikai) programja az utód nemzése és az UTÓD GONDOZÁSA.
    Ezért aztán férfitól utódgondozást (és érzelmeket) várni kb. pont annyi, mintha a tevétől azt várnád, hogy olvasson…
    “Csak” ennyi a különbség nő és férfi között. Ezért nem lesz -NEM LEHET- soha egység (közös nevező) nő és férfi között.
    És bár történtek kísérletek a nemi- és birtoklási ösztönök humanizálására, de évezredek alatt sem sikerült…

    Kutyából soha nem lesz szalonna jeligére…

    Reply
    1. coolor

      Kérlek, tedd meg a társadalom kedvéért, hogy távol tartod magad mindennemű, férfiakkal közös tevékenység gyakorlásától, és messze kerüld az ilyen témákban való társalgást a még teljesen el nem rontott nőktől is!

      A többieknek: peace

      Reply
      1. Á. Kati

        Mégis, milyen alapon határozod meg, hogy más mit tegyen, vagy mit ne?

        Ha nem értesz egyet valamivel, akkor érvek felsorakoztatása, építő vita helyett egyszerűen csak meghatározod, hogy más mit tegyen, vagy mit ne?

        És a “társadalom kedvéért”? Úgy gondolod, hogy egy egész társadalmat képviselsz?

        Tényleg, és mitől van “elrontva” a nő???
        Milyen az “elrontott” nő?

        Reply
        1. coolor

          Azon az alapon, hogy amit művelsz, az káros, és lebeszélek erről mindenkit, aki még erre fogékony! Ha nálad ezek tények, akkor veled nem lehet vitatkozni, és érveket is abszolút felesleges felsorakoztatni.
          Remélem, hogy az általad felvetett (és tényeknek vélt) dolgokkal szemben a társadalmat képviselem (vagy legalábbis a normálisabb többséget), mert ha nem így van, akkor a világnak már úgyis mindegy.
          Az elrontott nő mintapéldánya pedig te saját magad vagy ezekkel a iszonyatosan elferdített, kizárólag vagy fekete vagy fehér lehetőségeket magában hordozó ostobaságokkal, amiket a fenti hozzászólásokban leírtál.
          Azt terveztem, hogy már nem válaszolok semmilyen hozzászólásodra. De az a helyzet, hogy nem sértően írsz, hanem csak olyan fokú ostobaságokat adsz elő életbölcsességként, hogy megadom a lehetőséget a sorsnak (mivel nem ismerlek), hogy max. nyolc éves kislány létedre valamilyen szennylapból kiollózott baromságot kopipészteltél ide. Ha pedig felnőttkorú vagy, akkor minimum az ISIS vonul végig rajtad, hogy ennyi empátia sem szorult beléd a férfiak felé. Egy normális, nem elrontott nő ilyen, sámlin sarokba fordulva, előre-hátra dőlöngélés közben mantrázott gyűlöletbeszédet képtelen lenne kitalálni! Bizonyos szempontból büszke vagyok rád!

          Reply
          1. Á. Kati

            Hmmm…, a genetikai és társadalmi kérdések cizellálása helyett mintha leragadtál volna a személyiségem infantilis, súlyos fogalmi zavarokat tükröző minősítésénél… 🙂

            Már miért ne lehetne velem vitatkozni? Kinyilatkozol, miközben meg sem próbáltad…
            Senki és semmi nem akadályoz abban, hogy felsorakoztasd az érveidet, rámutass arra, hol, miben, miért helytelen az állásfoglalásom.

            “Szennylapból kiollózott baromság”?
            Mely lapokat nevezel szennylapnak?

            (Mert amit általában női szennylapnak nevezünk, az a divaton, kozmetikán, szexen /hogyan elégítsük ki a férfit, hogyan szerezzük meg a férfit, hogyan tartsuk meg a férfit, hogyan szolgáljuk ki a férfit/ semmi mást nem tartalmaz. )

  9. coolor

    Vitatkozni azzal fogok, aki emberek között él, és legalább alapvető fogalma az emberekről, ezen belül a férfiakról is! Neked nem nagyon lehet, mert nem írnál ilyeneket. A tényként, természeti törvényként felhozott dolgaid – még ha tartalmaznak is igazságokat – abszolút félreérted, egyetlen igazságként kezeled, mintha a férfiak egysejtűek lennének, és minden egyes férfi, aki veled szembe jön, egyik dugásból tartana egy másik dugás felé. Mivel ettől eltérő lehetőségek egy árva fél mondatban sem szerepelnek mondandódban, nincs miért érveket sorakoztatni. Ezért nem lehet veled vitatkozni, illetve nem is próbálkoznék, mert ahhoz legalább a lehetőséget kellene megadnod. Te magad akadályozod, hogy felsorakoztasson bárki is bármilyen érvet.
    Nagyon furcsállom, hogy te csak ilyen férfiakat látsz! És nem is hiszem, tehát mégiscsak nálad van valami gond, ha így látod.
    És ha mégis úgy akartam volna venni, hogy nyitott volnál párbeszédre, akkor elolvasva az utolsó, zárójeles bekezdésed, ismét inkább csak legyintek – á, hagyjuk. Ugyanott tartunk, mint ahol elkezdtük.

    Reply
  10. Á. Kati

    :))))
    Ez nagyon tetszik, fején találtad a szöget:
    “…minden egyes férfi, aki veled szembe jön, egyik dugásból tartana egy másik dugás felé.”
    Hibátlan fogalmazás! :))
    Azért pontosítsunk: időnként betér a kocsmába, megnéz egy-egy jó autót, és szívesen veszi, ha valemelyik nő elé rakja a pörköltet nokedlivel…

    Azt írod, én akadályozlak abban, hogy érveket sorakoztass fel… De tényleg, hogyan akadályozlak???

    A zárójeles bekezdésem a szennylapokról? Nosza, ismertesd, milyen szennylapokra gondoltál? És konkrétan, melyik szennylapból ollózhattam azt, amit?

    Én nemhogy nem akadályozlak, hanem várom a konkrétumokat, de valahogy nem akarnak megérkezni, csak a maszatolást, mellébeszélést tapasztalom… Áhh, erről jut eszembe, a férfiak profik abban, hogy kimagyarázzák, mit, miért nem csinálnak… És persze, mindig a nő az oka… Ismerős koreográfia… Mindig ugyanaz, csak a díszlet más… :))

    Reply
    1. coolor

      Alább, amiért nem érdemes veled vitatkozni (idézőjelben kiemelve a lényeget):

      Az a bizonyos közös nyelv “ab ovo” nem létezik.

      A férfiak poligámok, ezért “ab ovo alkalmatlanok” a párkapcsolatra. És ma már “semmilyen külső kényszerítő erő nincs” (születésszabályozási lehetőség hiánya, gazdasági okok), hogy a férfi az adott biológiai programját korlátok közé szorítsa…

      A férfi poligám. És a “természet törvényeit” még egyetlen társadalomnak (vallásnak, jognak) nem sikerült felül írni. Lehet ezt ragozni, takargatni, de “ez a méregfoga mindennek…”

      A férfiban csak a gyermek nemzésének programja van meg, “érzelmeket nem adott számára a természet”, hiszen akkor nem tudná a poligámiát végre hajtani…

      “A férfit nem érdekli a fészekrakás, a háztartás üzemeltetése, a gyermekáldás – mindez csak teher, kín a számára.
      Az ösztön követeli a magáét – nem érdekli, hogy ki hová született, hány diplomája van és mennyi pénze. Az ösztönt nem lehet felülírni.”

      ———————————

      “Nincs megoldás.”

      “A patriarchális társadalomban a férfihatalom mély tudatlanságban tartja a nőket. Minden egyenlősdi csak szemfényvesztés, közérzetjavító manipuláció.”

      “A nők versenylovak…”

      “Ennek a végtelen képmutatásnak csak a férfiak a haszonélvezői…”

      A nők irdatlan pénzeket fizetnek pl. műkörömre, műmellre és társaikra, mert azt hiszik, ezen múlik a férfi megtartása… “A női test árucikk… Olcsó, eldobható…”

      “A nő szimpla fogyóeszköz.”

      Ha fentieket szeretnéd megcáfolni mondjuk olyan példával, hogy de-de ismersz férfit, aki a családjáért gályázik… Lehet, hogy az idősebb korosztályban van még ilyen. De a családért gályázás is “csak fedőtevékenység. Figyelemelterelés. Ezeknél a “jó embereknél” senki nem gondolná, hogy hányszor és kikkel csalja a feleségét…”

      ———————————

      Persze, hogy nem, mert “nem fárasztják magukat párkapcsolati nyűgökkel, nincs lelki életük, a nőét meg különösen leszarják. Ha a nőtől nem kapják meg feltétel nélkül(!!!) azt a szogáltatást (szex, zaba, tiszta gatya), amire szükségük van, akkor tovább állnak. Számukra nem létezik párkapcsolati probléma. Csak rossz szolgáltatás.”

      ———————————

      Ezen a ponton csúsznak félre a dolgok… A nők érzelmeket akarnak… És ez az, amit meg sem említettél… “Nem is értitek…”

      ———————————

      “Pl. a teve tud olvasni? Nem. És ha én kimondom, hogy a teve nem tud olvasni, sőt, ALKALMATLAN az olvasásra (azaz LEHETETLEN elvárás az olvasás elsajátítása), akkor az “előítélet” vagy MEGVÁLTOZTATHATATLAN biológiai program?”

      “Ezért aztán férfitól utódgondozást (és érzelmeket) várni kb. pont annyi, mintha a tevétől azt várnád, hogy olvasson…
      Csak ennyi a különbség nő és férfi között. Ezért nem lesz -NEM LEHET- soha egység (közös nevező) nő és férfi között.”

      És bár “történtek kísérletek a nemi- és birtoklási ösztönök humanizálására”, de évezredek alatt sem sikerült…

      “Kutyából soha nem lesz szalonna jeligére…”

      ———————————

      (Mert amit általában női szennylapnak nevezünk, az a divaton, kozmetikán, “szexen /hogyan elégítsük ki a férfit, hogyan szerezzük meg a férfit, hogyan tartsuk meg a férfit, hogyan szolgáljuk ki a férfit/ semmi mást nem tartalmaz. “)

      ———————————

      “Ez nagyon tetszik, fején találtad a szöget:
      …minden egyes férfi, aki veled szembe jön, egyik dugásból tartana egy másik dugás felé.
      Hibátlan fogalmazás!”

      “És persze, mindig a nő az oka… Ismerős koreográfia… Mindig ugyanaz, csak a díszlet más…”

      *********

      Ha ezek után még mindig van kérdésed, miért nem kívánok veled vitatkozni…
      És ezt kizárólag ezekből a hozzászólásokból szedtem.
      Abban azért segítek, hogy ezeket az idézeteket gondold át erősen, és szurkolok, hogy saját magad jöjj rá, hol vannak benne a hibák. Még abban is segítek, hogy több hiba van bennük, mint ahány idézetet kiszedtem bölcs hozzászólásaidból.
      Mindegy, ha nem érted, miért nem kapsz konkrétumokat és miért nem adom a szádba a megfejtéseket! Ezek nem maszatolások és mellébeszélések, hanem mosolygós buksi simogatások feléd, hátha tévedtem a magamba fojtott, kínzó röhögések között elképzelt hisztis p.csa jellemeddel kapcsolatban.
      Kérlek, legközelebb már ne kérdezz hülyeségeket és tetézd a rólad kialakított sötétséget, hanem küldj magadról pozitív IQ sugarat! Próbáld megfejteni, miért nem kapsz semmi konkrétumot! Nem szégyen segítséget kérni baráttól/barátnőtől. De vigyázz, a barátnőnek szigorúan “nem elrontottnak” kell lennie, mert a próbálkozás eleve kudarcra lesz ítélve 😉

      Reply
      1. Poszeidonna

        Coolor, csak kibújt a szög a zsákból: érvek helyett le hisztis picsázás… Lehullt az álarcod…
        Szóval, ha a nő nem azt mondja, amit hallani akarsz, akkor rögtön hisztis picsa?

        Reply
      2. Á. Kati

        Köszönöm szépen, hogy kigyűjtötted, így még hatékonyabb az öntudatra ébredő nők számára. :))
        És Neked is könnyebb szépen felsorakoztatni az érveidet, tényeket, hogy hol, miben tévedek…
        Hiába szurkolsz, nem tudok rájönni, “hol vannak benne a hibák”. Ha nem mondod meg, honnan is tudhatnám???? Vagy lehet, hogy Te sem tudod???? Mert így, hogy egyetlen érvet nem hozol fel, így azt kell gondoljam, Te sem tudod… Csak a hisztis picsa jelzőt sikerült leírnod… De nem baj, ez Téged minősít, nem engem… :))

        Reply
  11. coolor

    Ja, hogy te most öntudatra ébredtél! Jaj nekünk és a világnak, ha ezek egy öntudatra ébredt nőnek a gondolatai! Azért bízom benne, hogy öntudatra nem így fognak ébredni a nők…
    Most, hogy így le vagyok minősítve a HP jelzőmmel, máris sikerült magad felé húzni egy lépéssel abba a mocsárba, amit a te jelzőid sokaságágával már kivívtál magadnak! De nem, nem fogok erkölcsi vitába kezdeni ilyen formán, mert abban te győznél hatalmas rutinoddal!
    Sajnálattal látom, hogy rajtad kívül is vannak, akik hozzád hasonlóan, kiragadott részekből alkotnak teljes képet (igen, te vagy az Poszeidonna). Remélem, hogy tényleg nem olvasta végig az eddigi kommenteket, de miután megtette, ő is csendben kihátrál suta támogatási kísérletéből. Neki sem való ez a “majd én megmondom a tutit a hülyeségről” stílus.
    Pedig tényleg (őszintén) szurkoltam, hogy max. 8 éves korod ellenére rájöjj a hibákra, és borzasztóan lesújt, hogy nem vagy képes megtalálni. Többre tartottalak az olvasni nem képes tevénél.
    Viszont el kell, hogy keserítselek: még mindig nem adom ki a tudás eme szent grálját! Azt ki kell érdemelni! Te ott még nem tartasz.
    Arra szeretnélek kérni, hogy áruld el, magadtól jutottál ezekre a gondolatokra a férfiakkal kapcsolatban? Vagy honnan? Valamilyen férfigyűlölő fórumon?

    Reply
    1. Á. Kati

      Ki kell kiérdemelni????
      Látod, ismét egy újabb bizonyíték arra, hogy a férfi hatalmat gyakorol a nő felett. Amikor a férfi a saját hiányosságait úgy próbálja palástolni, hogy fölényeskedik, sértegeti a nőt.

      Reply
  12. coolor

    Látod, ismét egy újabb bizonyíték arra, hogy mennyire nem vagy képes emberi szintet megütni! Az egész “párbeszéd” onnan indult ki, hogy egész estét betöltő, szélesvásznú, tizennyolc-karikás sértegetést írtál le a férfiakról, úgy általában. Ha pedig valaki rád tesz valami megjegyzést, azonnal a plafonon vagy! Ez egy tükör, kedves Kati! Nézz bele, és ne légy felháborodva, ha a férfiak olyanok VELED, amilyenek. Ha ilyen fölényeskedő, sértődött, válogatott sértegetéseket teszel minden férfira, ne csodálkozz ártatlan boci szemekkel a világra!
    A tudás hatalom, ez igaz. Ezért nem tudom cáfolni, hogy “hatalmat gyakorlok” feletted 🙂 De ez nem az a hatalom, amire te gondolsz 😀 😀 😀
    Amint újra és újra elolvasod “Best Of” válogatásod, és először találsz benne hibát, rá fogsz jönni, hol kezdd el az emberré (és nővé) válás folyamatát! Ez az a pont, amikor különb leszel az olvasni nem tudó tevénél! Hogy megsértettelek? Ne haragudj, kérlek! Igyekezz úgy élni, úgy gondolkodni, olyan alapintelligenciát magadra szedni hogy ezt a viselkedéseddel “kiérdemeld”!
    Hiányosságaim természetesen vannak, ezt én is tudom. Boldoggá tennél sokunkat itt a való világban, ha végre te is megtalálnád magadban a tieidet (ismered a “máséban a gerendát, magáéban a szálkát se” történetet?).
    Na, ugorj neki még egyszer a felsorolásnak, és kérlek, hogy csak egy apró tévedést találj benne! Kezdésnek ez is megteszi…

    Reply
  13. Poszeidonna

    Coolor, Kati tapasztalata NEM EGYEDI. Rengeteg nőt ismerek, és mindegyikük hasonló tapasztalatról számol be. Kivétel nélkül. (Nem véletlen, hogy a válásokat mindig a nők kezdeményezik…)
    Kati általánosságban írt a férfiakról, ha úgy tetszik, általánosított, de sajnos mégis nagyon pontos, helytálló az “általánosítása”. (A “természet törvényei” meg valóban adottak, azokkal nem lehet mit kezdeni… ) Te viszont egyfolytában Őt sértegeted. Ha nem értesz egyet azzal, amit írt, akkor megindokolva cáfold meg, hogy hol, miben tévedett – szerinted, de erre – a jelek szerint – nem vagy képes, csak folyamatosan sértegeted.
    És tulajdonképpen ezzel a magatartásoddal is igazolod az állításait…

    Reply
    1. coolor

      Örülök, hogy még igazolva is látjátok fennen hirdetett ostobaságaitokat. Hát, akkor a férfiak ilyenek! Rengeteg nőt ismertek, mindegyikük hasonló tapasztalattal. Kivétel nélkül. A válásokat pedig kezdeményezzétek szorgosan. Ilyen szuper, nagyon pontos és helytálló általánosítás kizárólag helyes lehet. Ennyi nő nem tévedhet. Mindnek, kivétel nélkül igaza van, tehát a másik fél tutira kivétel nélküli selejt. De jó, hogy el lehet válni, így nem kell megoldani a problémákat, amiket férfiak okoznak. De semmi baj, eljön még a kánaán, amikor a nők ilyen szuper öntudatra fognak ébredni, és a férfiakat már el lehet zárni valami kis szigetre és semmi szükség nem lesz már rájuk! Bravó, jól csináljátok! Csak így tovább! Folytassátok, amit elkezdtetek, az irány tökéletes!

      Én pedig inkább keresek pár elnyomott, még öntudatra nem ébredt nőt, akiken uralkodhatok, és semmi más dolgom nem lesz, mint egyiktől a másik járni dugni! Hej, de szép élet lesz, Istenem!

      Reply
      1. Á. Kati

        “Én pedig inkább keresek pár elnyomott, még öntudatra nem ébredt nőt, akiken uralkodhatok, és semmi más dolgom nem lesz, mint egyiktől a másik járni dugni! Hej, de szép élet lesz, Istenem!”

        Szerintem ezzel kellett volna kezdened, mennyi tintát megspórolhattál volna! :))

        Reply

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

tizenhét − 10 =