Vannak emberek, akik nagyon tudják már, hogy merre vezet az út a megvilágosodás hegyére. Valamiféle kiválasztottnak tekintik magukat, és szent meggyőződésük, hogy a saját hitükkel másoknak is azonosulniuk kell, mert úgy lesz jó nekik. Meg a világbékének. Ha pedig Te egy picit is másképp merészelsz gondolni valamit, akkor időt és energiát nem kímélve próbálják rád tukmálni azt, amire neked semmi szükséged nincsen. Mert az nem lehet, hogy Te jobban tudod náluk, hogy mire van szükséged.
Ők az erőszakos hittérítők. Gondolom, számodra sem ismeretlenek. Bigott vallásos hívők, akik terjeszteni próbálják a saját istenüket. Spiritualitásban utazó „reformerek”, akik az útjuk során valahol nagyon eltévedhettek. Agymosott fogyasztók, akik a legújabb zsírégető löttyre vagy kozmetikai termékre esküsznek. MLM rendszerek élő fogaskerekei, akik nulla élettapasztalattal maguk mellé újabb fogaskerekeket keresnek.
A sor még hosszan folytatható lenne, hiszen nem kevés az olyan ember, aki annyira belemerül a saját elképzeléseibe, hogy elméjének zárt burkáról minden új impulzus lepereg. Tulajdonképpen nagyon jól el is lehetnénk velük ebben a világban, ha békén hagynának minket. De nem teszik. Mert nekik mindenáron terjeszteniük kell azt, amiben aktuálisan hisznek.
Ahhoz, hogy kezelni tudjuk őket, érdemes néhány dolgot megértenünk róluk – és önmagunkról is.

Az ostobaság csapdája

Mindenekelőtt hasznos lehet tudatosítanunk magunkban, hogy egy bölcs ember nem próbál téríteni. Aki valóban sokat tud, az ismeri a saját korlátait. Folyamatosan feszegeti ezeket a korlátokat, napról napra fejlődik, és nem egy képzeletbeli hegycsúcson üldögél, mint valami önjelölt Buddha. Nem tartja magát másoknál többnek, és képes mindenkitől tanulni valamit.
Egy ostoba emberről nem mondható el mindez. Ő teljes meggyőződéssel tudni véli, hogy az általa megszerzett információmorzsák a megvilágosodás teljes kelléktárát lefedik. Ezt hívjuk Dunning-Kruger hatásnak.
David Dunning és Justin Kruger amerikai szociálpszichológusok kutatásaik során rájöttek, hogy minél hülyébb valaki, annál okosabbnak hiszi magát. Persze ők ezt jóval szofisztikáltabban úgy fogalmazták meg, hogy az alacsony képességi szinten álló emberek képtelenek érzékelni saját inkompetenciájukat, ezért kognitív képességeiket hajlamosak túlbecsülni. Hát nem gyönyörű?
A gondolat lényegén persze nem változtat az, hogy milyen csomagolást kap: aki nem tud, az azt hiszi magáról, hogy tud, és aki már többet tud, az tudja magáról, hogy szinte semmit sem tud. Képes megkérdőjelezni a saját igazát, ezért eszébe sem jut, hogy mindenkire azt próbálja meg ráerőltetni. Lehetőségeket ismer, melyek közül egyiket sem tekinti kizárólagosnak. Akit érdekel, annak megmutatja az általa választott lehetőséget, akit pedig nem érdekel, azt békén hagyja. Nem győzköd, nem térít, nem dönt más helyett, hanem meghagyja neki ezt a szabadságot.
Az ostoba és erőszakos hittérítők ezzel szemben a kizárólagosságban hisznek. Ami nekik bevált – vagy amiről elhitették velük, hogy majd be fog válni nekik –, azt az egyedüli lehetséges jó megoldásnak tekintik. Ennek persze az ostobaságuk mellett további okai is vannak.

A gyenge fűszál hajladozik

Azok az emberek, akik egyetlen hitrendszer, vagy akár egyetlen kereskedelmi termék elkötelezett hívei, a legtöbb esetben belül mélyen kifejezetten labilisak. Mint a fűszál, úgy hajlonganak az éppen aktuális szélirányba, és ha találnak egy elég erős szelet (pontosabban ha egy elég erős szél megtalálja őket), akkor más fuvallatok, más eszmék és önreflexióra ösztönző gondolatok semmilyen hatást nem gyakorolnak rájuk.
Mélyen gyökerező bizonytalanságukat áhítatos hitükkel és aktív hittérítő munkájukkal igyekeznek kompenzálni. Hiszen a csordaszellem azért erősen dolgozik bennük: minél nagyobb tömegben menetelhetnek, annál megnyugtatóbb érzés számukra az, hogy jól választottak. Még akkor is, ha közben újra és újra ugyanazokba a csapdákba esnek bele.
Képzeld el, mi lenne, ha egy új gondolatot beengednének, és az kibillentené őket egyensúlyuk illúziójából. Végre valamiben megkapaszkodtak, erre azt is el kéne engedni? Na nem, arról szó sem lehet! Ezért aztán görcsösen ragaszkodnak a saját (értsd: másoktól készen kapott) hitrendszerükhöz, igazságukhoz, világról alkotott véleményükhöz, amelynek stabilitását abban vélik felfedezni, hogy minél többekre rá tudják tukmálni.
„Az egyedüli út az én Istenembe vetett hit!”
„Vedd meg ezt a pirulát, mert ettől tutira le fogsz fogyni!”
„Lépj be a szervezetünkbe, és megtalálod a boldog élet kulcsát!”
„Így tedd be a WC-papírt a tartóba, mert fordítva nem jó tépni!”
Nagyjából ugyanaz a kategória mindegyik. Persze szép dolog, ha valaki hisz valamiben, csak nem biztos, hogy ez mást is érdekel. Ráadásul az ilyen hitbuzgó emberek azok, akik képesek teljesen váratlanul beleugrani egy új hitbe, és azt hirdetni változatlan lelkesedéssel, amint valakinek sikerül őket hatékonyan manipulálnia.
De van még a tudatlanság és a belső bizonytalanság mellett egy harmadik tényező is, amely sok esetben az erőszakos hittérítők sajátja.

A segítő arroganciája

Sokan tényleg jó szándék által vezérelve próbálnak rábeszélni Téged a saját választásukra. Hiszik, hogy ezzel segítenek neked, sőt, akár meg is mentenek. Hiszik, hogy a helyes út csakis az lehet, amit ők éppen járnak, és meg akarnak kímélni attól, hogy továbbra is tévúton bolyongj. Hiszik, hogy ehhez van elég tudásuk, érzékük és jogosultságuk.
Csakhogy az a helyzet, hogy aki ezt elhiszi, abban a hiányzó elfogadás helyét kitölti az arrogancia. Igen, még a legjobb szándékú ember is arrogáns, ha elhiszi magáról, hogy csak az ő útja lehet a helyes. Tévedhetetlennek képzeli önmagát – vagy azt az embertársát, akitől a hitét szerezte –, és saját hitét magasabb rendűnek gondolja másokénál.
Ez bizony színtiszta arrogancia. Összetűzéseink valójában nem mások mint hitviták, hiszen a világot mindannyian a saját hitrendszerünk szerint érzékeljük. Gondolj csak bele: még a tudományosan legjobban megalapozott „tények” helyébe is időről időre új „tények” lépnek. Így derült ki, hogy a bolygók nem a Föld körül keringenek, így bizonyosodott be, hogy radioaktív izotópot nem túl jó ötlet gyógyszerként árusítani, és így derült fény arra is, hogy a természeti törvények leírásához kevés a Newtoni fizika. A saját igazságaink megkérdőjelezése nélkül fejlődni sem tudtunk volna.
Persze sokak elméjében nem lelt táptalajra Marcus Aurelius közel két évezreddel ezelőtti gondolata: „Minden, amit hallunk, vélemény, nem tény, és minden, amit látunk, nézőpont, nem a valóság.”

Semmi baj a hiteddel

Teljesen rendben van, hogy hiszel valamiben. Mindenki hisz valamiben. Szokták mondani, hogy zuhanó repülőn és kórházi váróteremben nincsen ateista, de én ennél sokkal általánosabb hitről beszélek. Aki nem követ vallást, az is hisz valamiben. Hiszi, hogy a vallásoknak nincsen értelmük, míg a tudományos magyarázatoknak van. Hiszi, hogy amit eddig tanult, az igaz. Hiszi, hogy az a valóság, amit éppen megtapasztal. És még számos más dologban is hisz, legfeljebb nem hitnek nevezi, hanem tudásnak. Pont úgy, ahogy a legtöbb embertársa.
Úgyhogy szerintem semmi baj nincs azzal, hogy mindannyiunknak megvan a maga hite. Én például abban hiszek, hogy mindenki higgyen, amiben szeretne, csak lehetőleg ne ártson másoknak vele. És ha a hited által még előbbre is jutsz az életedben, akkor tényleg minden rendben van. A lényeg, hogy a hited ne egy görcsös kapaszkodás legyen, mint annyi ember esetében, hanem egy szívből választott út, amin jól érzed magad, és amin kiteljesedhetsz.
De ez még mindig a saját hited, nem pedig valamiféle általános igazság, amit mindenkire rá kellene erőltetned. Vagy akár csak egyetlen valakire, akit nagyon szeretsz. Mert ha feltétel nélkül szereted, akkor szereted úgy is, ha nem veszi át a hitedet, ha pedig nem szereted, akkor inkább köszönj el tőle, és foglalkozz a saját életeddel.
Tudod, olyan ez, mint a szenvedélybetegségek esetében. Aki józan szeret maradni, az nem feltétlenül örül, ha mellette részegen randalírozol, vagy kellemetlen helyzetbe kevered. Aki nem szeret dohányozni, az nem feltétlenül akarja szagolni a cigid bűzét. És aki a saját útját szeretné járni, az nem feltétlenül kíváncsi a hittérítő próbálkozásaidra.
Tényleg semmi baj nincs a hiteddel, csak kérlek, ne próbáld rám erőltetni azt. Mert lehet, hogy pont nem érdekel, hogy éppen miben véled felfedezni az univerzális igazságot.
Ha Neked hasznos volt, másoknak is az lehet. Kérlek, segíts eljuttatni hozzájuk is.
Ha személyes segítségre vagy új impulzusokra van szükséged, várlak szeretettel a személyes tanácsadásomon.