Bemutatkozás

Örülök, hogy ide látogattál és érdekel, ki az itt megjelenő írások elkövetője. Mesélek röviden magamról. A nevem Kocsis Gábor, 1983-ban születtem és villamosmérnökként dolgozom az űrkutatás területén. A sport és a harcművészet 8 éves korom óta meghatározó része az életemnek, fizikai, erkölcsi és pszichés szempontból is.  Szeretem megtalálni az élet apró csodáit; a világra irányuló gyermeki kíváncsiságot máig nem nőttem ki és soha nem is fog kihalni belőlem. Folyamatos megismerés és fejlődés jellemzi az életemet, és ebben taekwon-do mesterként, mérnökként és emberként is szenvedélyesen igyekszem segíteni másokat is.

Ezt az oldalt talán soha nem hoztam volna létre, ha 2011. március 22-én nem szembesülök életem eddigi legnagyobb kihívásával, egy stroke formájában. Akkor pedig biztosan nem, ha azt a harcot elveszítettem volna. De nem így történt, részben a szerencsének, részben a befektetett munkának köszönhetően. A stroke oka nem derült ki és valószínűleg soha nem is fog. De számomra már nem ez a fontos, hanem az, hogy rengeteget tanultam a stroke-ból és az azt követő felépülés nehézségeiből. Megtanultam minden tapasztalatot – legyen az negatív vagy pozitív – felhasználni a saját és környezetem életének jobbá tételére. Elhatároztam, hogy segítek más stroke túlélőknek a felépülésben, emellett szeretnék minél több embernek motivációt adni és aktívan segíteni fizikai, vagy pszichés nehézségeinek megoldásában. Az írásaimban gyakran találkozhatsz olyan gondolatokkal is, melyek a világról alkotott határozott véleményemet tükrözik. De ez az oldal nem rólam szól és soha nem is én leszek a középpontban, hanem Te, aki olvasod. És azt szeretném, hogy ha itt maradsz olvasni, akkor egyszer csak olvasóból Te is cselekvővé válj.

Ha szeretnéd felvenni velem a kapcsolatot, itt tudod megtenni:
hasznaldfel@gmail.com
 
 

52 gondolat ehhez az íráshoz: “Bemutatkozás

  1. Szöginé Dorner Krisztina (Szögi Kriszti)

    Köszönöm itt lehetett, 2,5 éve volt stroke jobb o. Most már tudtok kicsi járni , a kezem nem jó még.

    Reply
    1. Gábor Szerző

      Kedves Kriszti,
      én köszönöm, hogy olvasol és nagyon örülök, hogy ilyen jól haladsz a felépülésben! 🙂 Ez egy lassú folyamat, de aki soha nem adja fel, az eléri a célját. További sok sikert kívánok, és itt is és a facebook csoportban is bátran kérdezz, mert azért vagyunk, hogy segítsük egymást 🙂

      Reply
  2. Harsànyi Anna

    Nagyon tetszik az oldal célja és az ahogyan ir. Apolono vagyok aki ràadàsul stroke-os betegeket is àpolt. Emlékszem egyes betegekre, akiket azért nem fogok elfelejteni, mert teljes elismerést vàltottak ki belolem a hozzààllàsukkal az akaratukkal, és az elért àllapotukkal. Nagyon orulok, hogy ràtalàltam az On oldalàra, mert nagyon érdekel az, hogy hogyan lehet az életet értékesen, értelmesen és boldogan élni. Felolvastam a Màgikusfa torténetét a gyerekeimnek, akik nem olyan kicsik ( 28, 18,16 és 11 évesek ), és azt az iràst, amiben pontokba foglalva leirja hogyan tudjuk motivàlni magunkat, amikor nem vagyunk motivàltak, meg azt amit onmagàrol irt. Mondtam nekik, hogy bàrcsak nekem is mesélték volna ezeket el hamarabb. Persze évek ota foglalkoztat ez a téma és folyton keresem a fejlodést. Igazàbol sok mindent magànak kell megtapasztalnia az embernek, hogy megértsen dolgokat mint ahogy egy betegség is rà tudja dobbenteni az embert arra, hogy teljesen màs szemmel làssa attol kezdve az életet. En is voltam korhàzban sokàig fekvo kuzdo beteg, de én a hasamban lévo gyerekeimért kuzdottem. Ezért aztàn nem csak àpolono szemmel làtom a dolgokat, és a kudarcok is formàljàk az akaratot. Két gyerekem nem maradt meg hàt megmutattam az életnek, hogy akkor is van négy. A sport az én életeben is jelen volt ez is fontos volt, hogy kuzdo a fejlodni akaro ember legyek. En is azt gondolom, hogy nincs lehetetlen és nekem a kudarcaim voltak a legjobb kiindulopontjaim igazàbol azok vittek elore. Ugy vigasztaltam meg magam, hogy kituztem magamnak azt a célt, hogy a vesztességbol vagy kudarcbol valami jot kell kihozzak hasznot vagy jobb àllapotot. Csak igy tudtam magammal egy-egy kudarcot elfogadtatni. Hàt az is igaz, hogy nem birom a kudarcot elviselni engem ez motivàl.

    Reply
    1. Gábor Szerző

      Kedves Anna! Köszönöm szépen a kedves szavakat és örülök, hogy hasznosítani tudja az itt olvasottakat. 🙂 Érdekes kérdés, hogy ha korábban elmondtak volna nekünk bizonyos dolgokat, akkor hogyan alakult volna az életünk. Viszont a “mi lett volna, ha” gondolat általában nem viszi előbbre az életünket, és nagyon jól megfogalmazta, hogy sok mindent magának kell megtapasztalnia az embernek. Sőt, amit igazán érdemes megtanulni, az mind ilyen, mások csak utat tudnak mutatni felé.
      Az, hogy ápolónőként és betegként is rengeteg tapasztalatot szerzett, különleges lehetőség, amit biztos, hogy nagyon jól fel tud használni mások segítésére. Teljesen egyetértek a kudarcok felhasználásával kapcsolatban. Én úgy vagyok vele, hogy ha valami nem sikerül, akkor a nem elé mindig odateszem, hogy “még”. Még nem sikerült, de a harcnak még nincs vége. 🙂
      Még egyszer köszönöm a kedves szavakat. Remélem, továbbra is talál itt hasznos gondolatokat és megosztja a sajátjait is.:)

      Reply
  3. Ádám Orsolya Mária

    Kedves Gábor!

    Nagyon örülök annak, hogy megtaláltam ezt az oldalt. Egy hosszú betegségen vagyok túl, és még van mit dolgoznom a személyiségemen. Sokat segít ez az oldal abban, hogy pozitívabban lássam a világot.

    Köszönöm, és remélem, hogy még vsok posztot olvashatok tőled.

    Reply
    1. Gábor Szerző

      Kedves Mária, nagyon örülök, hogy hasznos számodra az oldal. 🙂 Egy hosszú betegségből rengeteg mindent lehet tanulni. Elsősorban megtanuljuk értékelni az élet apró csodáit, és megtaláljuk azt, hogy mi az igazán fontos a saját életünkben. A személyiségünknön pedig mindannyiunknak van mit dolgozni, és aki ezt meg is teszi, az nemcsak a saját céljait éri el, hanem a világot is egy kicsit jobbá teszi. 🙂

      Reply
  4. Jana Penzes

    Szia Gábor,
    Nagyon jó a bloggod:)
    Nekem nem stroke-om volt, hanem néhany “stroke-ot” elkerülő, megelőző mütétem, és amiket írsz az oldaladon elég közel állnak hozzám. Nekem a műtéteim után rengeteget segített:
    – kínai orvoslás (akupunktura, masszázs stb.) a fáradság illetve a paralizis “legyőzősében”
    – yoga (az 5 tibeti gyakorlat nagyon jo kezdesnek)
    – kinezológia
    – olyan fejlsztő és önfejlesztő könyvek (Eckhard Tolle könyvei, A titok, Az erő, Chicken soul for the soup stb.)
    Tehát nagyon tudom ajánlani ezek kombinációját. Üdvözlettel, Jana

    Reply
    1. Gábor Szerző

      Köszönöm szépen, Jana 🙂 Nagyon örülök, hogy tudod hasznosítani az írásaimat, és köszönöm szépen a tippeket, nemcsak a magam nevében, hanem mindenki máséban is, akiknek felborult a szervezete egyensúlya. Én már legyőztem a stroke-ot, de az általad javasolt módszerek egészséges emberek számára is nagyon hasznosak és hatásosak. És tényleg a testi, szellemi és lelki fejlődés együttese az, ami segít felállni a padlóról, később pedig megőrizni az egyensúlyt. Köszönöm, hogy írtál, és a hasznos tanácsaidat is. 🙂

      Reply
  5. Péter

    Köszönöm ezeket az inspiráló írásokat. Nekem nem volt ilyen komoly betegségem és tudom, hogy nem is lesz. Minden gondolatomat a jó köré összpontosítom. Nagyon jó olvasni ezt az oldalt. Sokszor idézek is innen. Köszönöm

    Reply
    1. Gábor Szerző

      Én is köszönöm, hogy olvasol. És tényleg minden fejben dől el, nagyon jó a hozzáállásod. Ez a legnagyobb ajándék, amit adhatunk önmagunk és a környezetünk számára. 🙂

      Reply
  6. Fazekas Pálné

    Jó tudni, tapasztalni, hogy ilyen gondolkodású fiatal emberek vannak közöttünk. Köszönjük, hogy beavat bennünket! Külön szeretem a stílusát, ami ugyancsak fontos szerintem, főleg a mai gyors, durva világban.

    Reply
    1. Gábor Szerző

      Köszönöm szépen a kedves szavait, nagyon örülök, hogy tudja hasznosítani az írásaimat. 🙂 A világ egy része valóban gyors és durva, de én hiszek abban, hogy egymást segítve képesek vagyunk jobbá tenni önmagunkat és a környezetünket, és ezáltal egy kicsit a világot is. 🙂

      Reply
  7. Emília

    Kedves Gábor! Elismerésem 🙂 Te valóban adsz nekünk!!! Még csak 2 napja fedeztem fel az oldaladat, de valódi drágakő a sok kavics között. Egymás után olvasom a cikkeket… van még mit behozni 😉
    Köszönöm az élményt és várom a folytatást!

    Reply
    1. Gábor Szerző

      Kedves Emília, köszönöm szépen, nagyon kedves vagy. 🙂 Örülök, hogy hasznosnak találod az írásaimat, és köszönöm szépen, hogy olvasol. 🙂 És tudom, hogy értetted a behozást, de ne érezd úgy, hogy bármiről is lemaradtál. A célom nem egy folytatásos sorozat generálása, hanem egy olyan kis közösség építése, akik egymást segítve, tudatosan tesznek önmagukért és a környezetükért. 🙂

      Reply
  8. Halász Teréz

    Kedves Gábor!
    Szerencsés véletlen folytán találtam rá az oldaladra.Köszönöm Neked,most még csak “átlapoztam”de intenzíven fogom tanulmányozni.Nagyon sok erőt merítettem belőle,már most is.Örülök,hogy vannak még ilyen emberek a mai világban.Még jelentkezem.
    Addig is köszönöm. Teri

    Reply
    1. Gábor Szerző

      Kedves Teri, én úgy gondolom, hogy nincsenek véletlenek. 🙂 Nagyon örülök, hogy hasznosnak találod az írásaimat, és köszönöm szépen, hogy olvasol. 🙂

      Reply
  9. Zotibor

    Szia Gábor!
    Teljesen hasonló a gondolkozás világunk mindkettőnknek. Mint sokan – én is véletlenül találtam erre a z oldalra – és ha agyonütnek se tudom hogyan! Az életem eddig könnyű és fényes volt, de nemrég szétment a házasságom amiről azt hittem tökéletes. Most persze magam alatt vagyok, mert a reménytelen szerelem az ami a legjobban tud fájni. A gödör aljáról már elindultam felfelé, – de mindig visszacsúszok, és már nem sok erőm van újra megpróbálni. Van mód arra, hogy személyesen is találkozzunk – mert talán a Te tudásod és hozzáállásod segít összeszedni magam és túlélni a túlélhetetlent…

    Reply
    1. Gábor Szerző

      Kedves Zotibor, véletlenek nincsenek. 🙂 Nagyon örülök, hogy elindultál felfelé a gödör aljáról, de ne hidd, hogy nincsen erőd. Sokkal több van, mint gondolnád. Szívesen találkozom Veled, arra kérlek, hogy írj egy emailt ezzel kapcsolatban.
      Legyen szép napod! 🙂

      Reply
  10. Marianna

    Kedves Gábor!
    Egy barátnämtöl kaptam ma éppen az ajánlást, hogy nézzek be erre az oldalra! Beleolvastam ill. megnéztem egy két ajánlást. Annyira szivböl gratulálok Önnek, hogy ilyen fiatalon, ennyi bölcsesség és szeretet sugárzik minden egyes gondolatából. És hogy ezzel mennyire tud segiteni másoknak is. Nagyon hiszek a közösség erejében! Azt hiszem, hogy mindennap be fogok az oldalre nézni, mert annyira motiválo, annyira, hiteles! Egyszerüen hálás vagyok, hogy vannak ilyen emberek. Nagyon sok energiat kivánok ezen az uton haladni, hisz ez az igaz szeretet utja. Sok szeretettel Marianna

    Reply
    1. Gábor Szerző

      Kedves Marianna, nagyon köszönöm a kedves szavait, és nagyon örülök, hogy tetszenek az írásaim. 🙂 Én is hiszek a közösség erejében, és az oldallal is az a célom, hogy egy erős, önmagáért és másokért tenni akaró közösség alakuljon ki. Sok szeretettel várom az oldalon bármikor, köszönöm szépen, hogy olvas. 🙂
      Nagyon szép napot kívánok!
      Gábor

      Reply
  11. Tigris

    Nagyon jó írások! Gratulálok és így tovább!

    Reply
  12. Németh Katalin

    Kedves Gábor!
    Köszönöm a bölcs gondolatokat és azt külön, hogy “gyermeki gátlástalansággal” megosztja
    velünk.
    Imádkozom azért, hogy ne érje olyan élmény, ami kibillenti józan bölcsességéböl.
    Üdvözlettel
    Katalin

    Reply
    1. Gábor Szerző

      Kedves Katalin,
      nagyon köszönöm a kedves szavait, és azt is, hogy olvas. 🙂 Én úgy gondolom, hogy bármilyen élmény is ér minket, semmilyen külső hatás nem téríthet el attól az úttól, amit igazán járni akarunk. Mindannyiunkat érnek kudarcok, és sokszor csalódunk másokban is. Vannak, akik ezeket a tapasztalatokat nem hasznosítják, hanem befelé fordulnak, kizárnak mindenkit az életükből, vagy más formában cipelik tovább a lelki sérüléseiket. És vannak, akik megkeresik, hogy hogyan tudják ezek által még szebbé tenni az életüket. Ugyanaz az élmény, mágis teljesen más hozzáállás, és ezáltal teljesen más eredmény is születik. Én abban hiszek, hogy ha már megtörtént valami, akkor használjuk fel, és ez a hitem nem fog megváltozni sosem. 🙂
      Még egyszer köszönöm szépen, hogy írt, nagyon szép napot kívánok! 🙂
      Gábor

      Reply
  13. Tumbász Anett

    Kedves Gábor!

    Irj még sokat, mert nagyon hasznos és sok örömet okoz. 🙂 Köszönöm. Meg is osztottam jó párat a facebookon. Egészséget és Tengernyi Örömet Kívánok Neked! 🙂

    Üdv:
    Anett

    Reply
    1. Gábor Szerző

      Kedves Anett,
      nagyon örülök, hogy hasznosak az írásaim, köszönöm szépen, hogy olvasol, és azt is, hogy megosztod másokkal is. 🙂 Amikor elkezdtem írni, úgy voltam vele, hogy ha csak egyetlen embernek is tudok segíteni vele, már megérte. Ezt most is így gondolom, és nagyon jó érzés ilyen kedves visszajelzéseket kapni.
      Legyen nagyon szép napod! Ne csak a mai, hanem az összes. 🙂
      Gábor

      Reply
  14. Arnold

    Üdv!
    Az engedélyét szeretném kérni, hogy írásainak egy részét (azokból is néha csupán részleteket) felhasználjam egy ingyenes kiadványban. A kiadvány az erdélyi magyarság körében kerülne terjesztésre.

    Reply
    1. Gábor Szerző

      Kedves Arnold,
      köszönöm szépen, hogy írt, és azt is, hogy terjeszteni szeretné a gondolataimat. Aki jelzi ezt felém és engedélyt kér, annak mindig megengedem, és csak annyit kérek, hogy változatlan formában történjen meg, mert csak azért tudok felelősséget vállalni. Ha feltüntetik a kiadványban az oldalamat, mint forrást, azzal az én munkámat is segítik, de nem ragaszkodom hozzá. Köszönöm szépen a megtisztelő kérést, és nyugodtan tegyenek bele bármit az írásaim közül (illetve azok részleteit), amit hasznosnak találnak. Ha van rá mód, hogy eljuttassa majd a digitális változatot, akkor azt köszönettel fogadom, mert érdekel az erdélyi magyarság helyzete és mindennapjai.
      Szép napot kívánok!
      Gábor

      Reply
  15. Kiss István

    T. Gábor örömmel olvasom,hogy sok embernek ad reményt, erót, és életkedvet a segitószándékod többekközt nekem is Én Kiss István szintén egy stroke túléló vagyok.1963-ban születtem 2009ben volt strke.om Már sok idó eltelt azótade kérdések voltak és lesznek bennem is ,De Istenben megnyugvást találtam ahogyan az irásaidban is KöszönömTisztelettel Kiss István

    Reply
    1. Gábor Szerző

      Kedves István,
      nagyon örülök, hogy tudok segíteni az írásaimmal, köszönöm szépen, hogy olvasol. 🙂 Minden tiszteletem a Tiéd, hogy felálltál, és haladsz tovább az utadon. Nem sok erőt kívánok, mert az van Neked, hanem azt kívánom, hogy mindig tudj arról, hogy van.
      Legyen szép napod! 🙂 Gábor

      Reply
  16. Dr.Berkes Sarolta

    Érdekesnek ígérkezik az oldalad Gábor! Két nagyon értékes ” fészes” barátomat már megtaláltam az érdeklődők között, és ez – pontosabban ez “is” – jó garancia!
    Magam is megküzdöttem – és jelenleg is küzdöm – életem harcát: ÉN A RÁKKAL ÉLTEM, S ÉLEK EGYÜTT !!!
    Sokat számít a tapasztalatok, a vélemények megosztása, ezért jöttem. Megkereslek a Facebook – oldaladon is.
    Saca/Sarolta

    Reply
  17. tomalik

    köszönöm hogy olvashatom ezt a sok hozza szolast igen en is kuzdotem rakkal a jobb vesemet kelet ki venni mert volt egy nagy daganat benne de hala istenek lekuzdotem es most mar jol vagyok de nagyon kemeny kuzdelem volt udvozlet rozka

    Reply
  18. Nomen est omen

    “és emberként is szenvedélyesen igyekszem segíteni másokat is.”
    Ezt ma “helfinger szindrómának” nevezik.( Én is megfertöződtem vele.)
    És ez is egy játszma, azért ugye tudod?
    Berne szerint csupa két játszma “nem javítanivaló”, az egyik ez.
    Üdv,
    Nomen est omen

    Reply
  19. Nemesházi László

    Kedves Gábor!
    Most találtam rá az oldaladra, melynek nagyon örülök! Szerencsére nekem nem volt eddig semmilyen komolyabb betegségem, és Nálad jóval idősebb vagyok, de számomra is nagyon elgondolkodtató, sőt megfogadandó írásokat olvastam a “tolladból”. Köszönöm, hogy megosztottad ezeket velünk, és bíztatlak, hogy ne hagyd abba!
    Tisztelettel:
    Nemesházi László

    Reply
  20. Gogev Czanka

    Kedves Gábor!
    Fantasztikusan jó a blog, gratulálok! Rengeteg segítséget nyújtasz az olvasóidnak, köszi, hogy köztük lehetek. Kiválóak a cikkek, további nagyon sok sikert kivánok! Czanka

    Reply
  21. Sárközi Zsuzsanna

    Kedves Gábor! Olvasom én is ezt az oldalt, és nagyon sok hasznos dolgot találok benne, amit alkalmazni tudok mind a munkahelyemen, mind pedig a magánéletben. Nem stroke-on estem át, hanem rák betegségen, elég hosszadalmas gyógyulási folyamat volt ez is, és még mindig járok féléves kontroll vizsgálatokra. Két éve volt a sugárkezelésem. Jó érzéssel tölt el, hogy vannak még velem nagyjából azonos korosztályú emberek, akik nem a mostani rohanó világ tempóját követik, hanem kicsit lassítanak, hogy megízleljék magát az életet, a fák illatát, a virágokét, az évszakok szépségeit, és azt, hogy van párjuk, aki szereti őket, és akit viszont szerethetnek, van családjuk, akikkel sok nevetéssel teli boldog percet tölthetnek együtt…nekem ez jelenti magát az életet. Lehet, hogy unalmas, de hosszú távon jó befektetés…erre jöttem rá a betegségem után….talán jó úton járok…

    Reply
  22. Sebők Péter

    Egyetértek az irásáaid jó részével, szó szerint belebetegednek az emberek meg a kapcsolataik is abba hogy nincs önismeretük és másoknak akarnak megfelelni. Én is ezen dolgozom hogy, az emberek a saját életüket éljék és BOLDOGAN ! 🙂

    Személyiség fejlesztő trénerként megismerve a tönkre ment életeket bizony ezek a fő okok.
    Köszönöm a sok hasznos írásod, ha van lehetőség szívesen együttműködhetünk akár közös előadás szintjén is.

    Üdv Péter.

    Reply
  23. Hölzer Tamás

    Kedves Gábor!
    Döbbenetesen bölcs írás!!!
    Minden jót kívánok!
    Tisztelettel;
    Tamás

    Reply
  24. Stark Bertalan

    Ma mar egy elvadult, megveszekedett vilag vesz körül bennünket. Jomagam mar egy “erett” korosztalyhoz tartozom es Kocsis Gabor Ur -nagyon ertekes- gondolatait olvasva ujra csak az a teny igazolodik be szamomra, hogy a bölcsesseg garanciaja nem az eletkorunkban rejlik !!!
    En (hal’ Istennek) nagyon jo egeszsegnek örvendek, de ha visszatekintek a megelt es elmult eveimre, batran kijelenthetem, hogy a SORS velem sem bant kesztyüs kezzel, mert amiken keresztül mentem, bizony feler a strok-a…! De megis itt vagyok (Nemetorszagban mar 6. eve) es elem az eletem.
    Szivböl gratulalok Kocsis Gabor !!! Nagyon jo egeszseget eröt es boldogsagot kivanok a tovabbi eletedhez !
    Az irasaid tovabbra is nagy erdeklödessel követem !
    Barati üdvözlettel; Stark Bertalan

    Reply
  25. Dallos Attila

    Kedves Gábor!

    Most már több cikkedet elolvasva nagyon örülök,hogy rátaláltam a blogodra.Korom ellenére (68) nagyon sok megszívlelendő dolgot ajánlasz sok fiatal és idősebb embernek, akik változtatni akarnak életükön,életmódjukon ebben a nem komplett, eszement világban.Summa-summárum írásaidat érdeklődéssel követni fogom.

    Üdvözlettel:
    Attila

    Reply
  26. Dallos Attila

    Előző hozzászólásomhoz elfelejtettem hozzáírni: a múlt csak fikció,a jövő úgyszintén, csak az ” Itt és a most” létezik és csak az egyértelmű döntések tartják egyben a lelket.

    Reply
  27. Csabai József

    Szia Gábor!

    Gratulálok az írásaidhoz, nagyon tetszenek, megfognak inspirálnak.
    Én ez év május 19 kaptam egy igen súlyos stroke-t. Van sok-sok tanulság és ok hogy kimondjam, bármennyire is furcsa életem legnagyobb áldása volt, mert olyan dolgokra tanított meg melyeket sosem tapasztaltam volna és olyan esemény sorozatot indított el melyeket kénytelen vagyok leírni mert tudni kell az embereknek milyen hamis világban élnek. Pozitívan élem az életem, nincs bennem semmi rosszindulat, ilyen esemény felnyitja az ember szemét.
    Baráti üdvözlettel:

    jocó

    Reply
  28. Gellért Miklós

    Kedves Gábor!

    Engem a természet tanított meg a legfontosabbra: egyensúly. Ha nem is sikerül mindig megtalálnunk, legalább próbáljunk meg törekedni rá!

    Reply
  29. Németh József

    Kedves Gábor!
    Rendkívül örülök, hogy „szembe jött” az interneten ez a fórum?közeg?agóra? ,ahol ezek a témakörök tartanak érdeklődésre számot!S ha e mögött tettek életstílus, magatartás van,hiszen ezek az írások nem helyettesíthetik a TETTEKET ,legfeljebb elméleti segítséget adhatnak azokhoz,akkor ez nem csak moralizálás-”ész osztás” a miből van már rengeteg.
    Márai nagyon nagy!A sértődöttek című művében beszél a „bizánci ember”-ről, aki egyértelműen a „kaméleon”!”A humanista csendesen félreállt.A fanatikus ember jelent meg helyében,a romlott ,a féktelen,a bizánci.”Márai szerintem egyben tévedett:Azt hitte :”most(pl1939-ben) van az a pillanat amikor az eddigi „napnyugati” kultúrának,gondolkodásnak befellegzett és itt a világ vége Mi néha hajlamosak vagyunk azt hinni hogy korunkban,most lesz.De már tudjuk a világtörténelemből, hogy világvége már sokszor volt .Vagy mégsem?-Hiszen még mindig itt vagyunk!
    Kedves Gábor!Végül ,kérlek adj helyt_az itteni gondolatok jegyében egy felhívásnak,melyet eddig egy beteg-csoportban tettem közzé,mivel ott-mint gyógyult agy- műtött-én is tag vagyok.(De ha mást gondolsz erről,akkor ezt az egész bekezdést töröld !)
    Köszönettel:
    Németh József

    A felhívás:
    Kedves Betegtársak!
    Tegnap a TV-ben véletlenül megcsíptem egy riportot Laci és családjával,aki agyműtött,most meg van egy nyirok daganata s leukémia is.Belegondoltam:Én az ő helyébe mit tudnék mondani magamnak,ha muszáj lenne?Nem tudom,hogy dolgoznám fel!? Bezzeg Laci:Azt mondja a riportban:”kislányom van,fel kell nevelni,nincs mese”…Ő már eldöntötte.Gratulálok a döntéséhez!
    Laci! FEL FOGOD NEVELNI! Ezzel a hozzáállással sikerülni fog!
    Segítsünk Nekik!Utiköltségre kell legelőbb hogy bejárhassanak heti háromszor Pestre vértranszfúzióra!
    MOST NEM ARRA V AN SZÜKSÉG, HOGY OSSZUK AZ ÉSZT A FACEBOOKON,hanem végre TEGYÜNK IS VALAMIT!
    Ti,akik a betegség/műtét előtt vagytok , vagy közben , vagy után, értitek ezt,hogy gyógyulni csak úgy lehet ha van kiért, miért.Ha az ember nem lá t valami halvány reményt az alagút végén csak akkor adja fel.(Mint az életfogytosok a börtönökben mikor megtudják,hogy megszűnt az elnöki kegyelem,s ezzel elúszott a legutolsó remény.)
    Küldjünk Neki fejenként 1000-2000Ft ot!Ez nem sok ,akinek van bármilyen jövedelme ,az meg tudja tenni.De Nekik most sokat jelenthet!A REMÉNYT!Segítsünk !Állj ki! Itt most Neked kell lépni,sok múlik Rajtad!
    Az adományotokat utaljátok a köv. bankszámlára!
    11600006-00000000 15942650 Erstebank Gombai Virgínia
    Köszönöm!Várom szíves reagálásaitokat,és visszajelzéseket egyaránt!
    További info:”Laciért és családjáért” alatt a facebookon,és ugyanilyen címen a Google-on(de ott én nem találtam).
    Telefon:+36 20 231 05 64 Gombai Virgínia

    Reply
  30. Marcsi

    Kedves Gábor!
    Gondolom, nem gond ha tegeződünk! Köszönöm szépen. Én véletlen találtam a blogodra, de nagyon örülök neki, mindennap legalább egy órát olvasom, és igazán nagyon tanulságos, igaz, tanulni, illetve átgondolva kellemesen lehet élni, – amit már kezdek én is megtapasztalni. A facebook-on is már kétszer megosztottam írásod, mert gondolom, sőt biztos vagyok benne, hogy más is “építkezik” belőle- mint én is. Gratulálok, és nagyon jó egészséget, további írásodat nagy szeretettel várom, és olvasom, és szívesen továbbadom.
    Üdvözlettel: Marcsi

    Reply
  31. Szigeti Ágnes

    Kedves Gábor, tegnap meghallgattalak az OK vagyok rendezvényen. Egyszer már feliratkoztam az oldaladra, aztán meg le, mert akkortájt túl sok helyről árasztottak el az okos gondolatok. De tegnap azt éreztem, hogy a te hozzáállásod nem a szokásos “élj a mának” életérézés, hanem küszödéseken keresztül érlelődött, értékes bölcsesség. Különösen az a gondolatod fogott meg, hogy garancia semmire sincs, egyet tehetünk: megpróbálunk félelem nélkül ÉLNI. És nagyon tetszik, hogy önzetlenül probálsz segíteni másoknak. Újra feliratkoztam 🙂 KÖSZÖNÖM SZÉPEN!

    Reply
  32. Horvath Ernone

    Kedves Gábor!

    Nagyon elcsodálkoztam a releváns szavain és magamra ismertem a régebbi nyavalygásaim tekintetében, melyekből folyamatosan próbálok kimászni azzal, hogy szeretek önfejlesztő
    témákat olvasni, nézni videón és leszűrni tanulságokat pl. az elengedésnél, a választási lehetőségeknél…..jó hogy van valaki akivel erről beszélhetek. Örülök a felépülésének és
    kiváncsi vagyok hogy vajon mi okozhatta, úgy érzem lelki tényező lehetett, mivel test, szellem és lélek révén vagyunk egészek…..ezek közül a legkritikusabb a lélek, mert ezzelérezzük egymást, de nem egyszerű tenni azt ami javunkat szolgálja, márpedig ami nekünk jó, az másnak is jó kell hogy legyen, ha egészséges egoizmusról van szó. Mi a véleménye? Sok szeretettel üdvözlöm és teljes egészséget kívánok!

    Reply
  33. Ági

    Kedves Gábor!

    Szuperjó az oldalad, nagyon örülök hogy felém hozta az Élet:))
    Minden sorod és szavad gyógyít, mert az elmét és a lelket célozzák meg, ami minden változásnak/változtatásnak a központja. Nagyon köszönöm.:)
    Ne hagyd abba, csak így tovább.:))

    Jó egészséget és további sok sikert kívánok Neked az Élet minden területén:
    Ági

    Reply
  34. Kelemen Éva Mária

    Kedves Gábor! Igaz okos , bölcs EMBER vagy. Az Élet iskoláját tanitod magas fokon /Grandpieere Attila ezen a sikon van és szinten/ Egy ismerösöm, Attilán keresztül nem véletlenül ismertem meg irásaidat, oldaladat. Szerencsére Attila rád talált és remélem megindul a saját útján általad. A barátom nem tudja de én is keresem az igaz értelmesebb életet. Nálam most jött el az ideje hogy változtassak. 67 éves nő vagyok. Aki látja a koromat talán fel is szisszen de szerintem sosem késő. Mivel mindig kerestem az igazságot sokszor ártottam magamnak de ember tudtam maradni. Ezért bizom magamban. Ezentúl állandó olvasója leszek, ez nem igéret hanem igény részemről. Köszönöm hogy megismerhettem! Tisztelettel : Éva

    Reply
  35. Ubuntu

    Kedves Gábor!

    Ma voltam “állás-lesen”, és a várakozási időben a faliújság csodáit morzsolgattam. A varázsszót már tudod, nos, így navigáltam az oldaladra. Jó ilyen gondolatokat terjeszteni. Egy munkahelyen pedig különösképpen. Jó tudni, hogy a vezetőnek mi az elvárása-hozzáállása a munkatársai felé. Egyszer egy beszélgetés témája volt az ideális vezető, ekkor a Vadludak repülése jutott eszembe. Gyűjtöm az ilyen kincseket. A felvétel eredményétől függetlenül is hálásan emlékezem erre a vezetőre, és sok sikert kívánok bárkinek is, aki itt osztozik. Üdvözlettel: Csepszi

    Reply
  36. zoltán

    Kedves Gábor!
    .
    “Véletlenül” bukkantam a blogjára.
    Köszönet azért, amit tesz – nagy szükség van rá!
    A legjobbakat!
    Zoltán

    Reply
  37. Mókos János

    Kedves Gábor!
    Jómagam még nem voltam stroke-os, nem is szeretnék az lenni, bár azt gondolom, a sorsnak, az életnek célja van azzal, hogy, ha megbetegít minket, hiszen minden, amit onnan kapunk, nem cél nélküli. Minden az épülésünkre szolgál, ahogyan Ön is írja, csak nem mindenki látja meg rögtön, vagy talál későn, vagy éppen sosem ennek a jelentését. Szeretek ezekről a dolgokról én is elmélkedni és mások elmélkedéseit olvasni, így az Ön gondolatai is nagyon érdekesek , értékesek számomra. Örülök, hogy rátaláltam erre a blogra, örülök, hogy az írásain keresztül egyre jobban megismerhetem Önt, mint embert! Kívánok Önnek nagyon jó egészséget, rengeteg szép élményt az életben! Vigyázzon magára és legyen köztünk hosszú ideig, hogy a gondolataival, tanácsaival szebbé, boldogabbá és élvezhetőbbé tegye az életünket! Köszönöm! 🙂 További sok sikert kívánok! 🙂

    Reply

Hozzászólás a(z) Tumbász Anett bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.