Lehet, hogy régimódi vagyok…

Lehet, hogy régimódi vagyok, de nekem fontosak az apró gesztusok. Tudod, olyanok, mint a „köszönöm” vagy a „bocsánat, tévedtem”. Olyanok, mint egy ajtó megtartása, hogy ugyan ne vágja már pofán a mögöttem belépőt, ha épp nem jó a reflexe. Olyanok, mint egy egyszerű „szia” vagy „jó napot kívánok” annak, akivel közös helyiségbe lépek. Olyanok, mint… Tovább »

Nehogy már neked jobb legyen! – Néhány gondolat az irigy emberekről

Nem mindenki veszi észre magáról, hogy a bűzlő trágyadomb, amin ücsörög, a saját ürüléke. Vannak, akik hősiesen ellenállnak még a legkisebb fejlődési lehetőségnek is. Belenéznek az eléjük tolt tükörbe – akár egy másik embertől, akár egy nem várt esemény formájában kapják azt meg –, és amikor nem tetszik nekik a látvány, tudod, mit tesznek? Elkezdik… Tovább »

Előbb szűrd le a mocskot – avagy hogyan kezeld a rosszindulatú embereket

Az emberi kreativitás nem ismer határokat. Akár valami csodálatos dolog létrehozásáról, akár egymás lelkének rombolásáról van szó, roppant változatos módszereink vannak céljaink elérésére. Persze a lélekrombolás nem mindig tudatos, ám ez egy picit sem nyugtatja meg azt, aki éppen áldozatává válik. Voltunk már ott mindannyian. Ott, a sértett oldalon, a verbális agresszió áldozatainak sorában, a… Tovább »

Tetszik a színjáték – de mi van a függöny mögött?

A függöny elgördül. Erős a nyitány. Figyelemfelkeltő. Olyasmi, ami meggyőzi az embert, hogy érdemes maradnia. Elfeledteti, hogy drága volt a belépőjegy, és a műsort sok kellemetlenség előzte meg. De a színész csak játszik, átadja magát a szerepének, és ezt olyan hihetően teszi, hogy a néző számára a színjáték és a valóság összemosódik. Éppen ez a… Tovább »

Ego-burokban felnövő generációk

Valami elveszett. De az is lehet, hogy nem is volt meg bennünk sosem, csak hinni szeretnénk, hogy az előző generációk még jobbak voltak, mint a mostaniak. Hiszen a „Bezzeg…” kezdetű mondatok mindig nagyon népszerűek. Egyfajta önigazolást adnak arra, hogy a saját értékrendünk helyes, csak a körülöttünk lévő világ romlott. De ennek a világnak mi is… Tovább »

Tartsd meg magadnak a hitedet

Vannak emberek, akik nagyon tudják már, hogy merre vezet az út a megvilágosodás hegyére. Valamiféle kiválasztottnak tekintik magukat, és szent meggyőződésük, hogy a saját hitükkel másoknak is azonosulniuk kell, mert úgy lesz jó nekik. Meg a világbékének. Ha pedig Te egy picit is másképp merészelsz gondolni valamit, akkor időt és energiát nem kímélve próbálják rád… Tovább »

Csak a sekély patakok hangosak – avagy hogyan találd meg a gyenge pontját azoknak, akik megkeserítik az életedet

Akadnak néhányan, akik belepisilhetnek a levesedbe. Konfliktusok nélküli életről én még nem hallottam, és jó eséllyel a Tiéd sem ilyen. De ez nem baj. Soha nem maga a konfliktus a baj, hanem az, ahogyan kezeljük (vagy nem kezeljük) azt. Mert az teljesen természetes, hogy mivel különbözőek vagyunk, és különböző múlttal, különböző tapasztalatokkal, különböző személyiséggel, különböző… Tovább »

A szerzetes és a fing – avagy a megvilágosodáshoz nem vezet mozgólépcső

Szeretjük a könnyű utakat. Szeretünk kész megoldásokat kapni, vagy ha teszünk is valamit a siker érdekében, akkor is igyekszünk minél több munkát megspórolni magunknak. Ez teljesen természetes. Ahogy az is, hogy bármennyire is szeretnénk, nem mindent lehet megspórolni. Erről szól az a zen buddhista történet, amivel nemrég találkoztam. ***** A 11. századi Kínában esett meg,… Tovább »

Engedd el mind! – avagy a divat-spiritualitás csapdája

Manapság kifejezetten menő dolog spirinek lenni. Minimális energiabefektetéssel el lehet bújni egy-egy hangzatos, kontextus nélkül bárhogyan értelmezhető, kifejezetten bölcsnek tűnő mondat mögé – akár mások megvezetésére használja ezt valaki, akár a saját lelkének megnyugtatására. Sokan élnek is ezzel a könnyen szerzett lehetőséggel. Hiszen mi lenne kényelmesebb egy „Ha nem megy, ne erőltesd!” vagy egy „Engedd… Tovább »

Felnőtt testbe zárt gyerekek

Valami nagyon nincs rendben, azt hiszem. Figyelem az embereket, látom, hogyan bánnak másokkal, vagy éppen miket művelnek önmagukkal, és azon gondolkodom, hogy vajon kinek az agyában csúszott félre nagyon valami. Az enyémben, mert nem hiszek abban, hogy rabszolgaként kell végignyomni négy-öt évtizedet, aztán a maradék néhány évben megroggyant egészséggel próbálni élni egy örömteli életet? Vagy… Tovább »