Emberek a mérleg serpenyőjében – avagy hogyan fogadd el önmagadat és másokat olyannak, amilyenek

Mi lenne, ha az embereket is úgy mérnénk, ahogy a hentesboltban a húsokat? Kilóra. „700 grammot kérek, a 650 kevés, de a 800 már túl sok.”  Vagy fajtára. „Pulykamellet kértem, nem pedig egy marhafejet.”   Esetleg színre. „Ez a darab hús nekem túl sötét, fehérebb nincsen?”  Vajon mi lenne akkor, ha hentesáruként mérnénk az embereket? És… Tovább »

A különleges ajándék

Könnyen elfeledkezünk arról, hogy mik az igazán fontos értékek. Hajtunk a pénzért, görcsösen ragaszkodunk az anyagi világ értékrendjéhez, és közben olyan dolgokat mulasztunk el észrevenni, amelyeket pótolni mással nem lehet. Pedig az itt töltött időnk véges, és kizárólag rajtunk múlik, hogy megéljük-e azokat az apró csodákat, amelyekben nap mint nap részünk lehet. Erről szól az… Tovább »

A jószívű emberi roncsok kultúrája

Ártani másoknak nemcsak közvetlen úton lehet. Megteheted ezt úgy is, hogy feláldozod magadat annak reményében, hogy ezzel segítesz valakinek, valójában azonban csak magaddal rántod őt a mélybe. Sokan megteszik ezt – jóval többen, mint ahányan észreveszik magukról. Egy mélyen gyökerező hazugságban élünk ugyanis: szentül hisszük, hogy valakinek szenvednie kell azért, hogy valaki más boldog lehessen… Tovább »

A szeretetmegvonás nem büntetés, hanem bűntett

Sokféle aljasságot követünk el egymás ellen mi, emberek. Talán csak a fantáziánk szab határt az agresszió változatos megnyilvánulási formáinak – az erkölcs és az emberség ugyanis nem mindig jelent visszatartó erőt. Természetesen a kép azért ennél jóval árnyaltabb, hiszen a jóság, a szeretet, az összetartozás érzése is jelen van sok ember szívében, azonban előfordul az… Tovább »

Az adós apa okos lánya – avagy hogyan ne válj a körülményeid áldozatává

Életünk során gyakran előfordul, hogy más emberek vagy külső körülmények olyan helyzetbe kényszerítenek, amiben nem érezzük jól magunkat, vagy ami kifejezetten káros számunkra. Könnyen válunk ilyenkor áldozattá, pedig sokszor elég csak egy apró változtatás a gondolkodásmódunkon ahhoz, hogy a saját javunkra fordítsuk a helyzetet. Erről szól ez a rövid történet, amivel nemrég találkoztam. ***** Sok… Tovább »

Elhúzott mellettem egy halottaskocsi

Az élet néha kissé groteszk humorral emlékeztet arra, hogy mik az igazán fontos dolgok. Még azt is, akit hozzám hasonlóan egyszer már megcsapott a halál szele. Mert hajlamosak vagyunk felejteni. Hajlamosak vagyunk belekényelmesedni egy olyan életbe, amelyben több a ránk aggatott szemét, mint a saját szívünk vágya. Hajlamosak vagyunk elhinni, hogy az élet értékét teljesítményben… Tovább »

Minél közelebb jössz, annál jobban meg fogsz égni – A nárcisztikus személyiségzavar jelei és veszélyei

Vannak olyan emberek, akik másoknál többet érnek. Legalábbis ezt hiszik magukról, és ebben a hitben élik le az egész életüket. Ez vezeti őket a cselekedeteikben, erre épülnek az emberi kapcsolataik, és ez határozza meg azt is, hogy életük során éppen milyen úton haladnak. Az ő iránytűjük ugyanis nem a bölcsesség és a tapasztalat, hanem az… Tovább »

A fiú és a beteg kiskutya – egy történet szeretetről és elfogadásról

Sokan érezik túl kevésnek magukat. Kiemelik a saját hiányosságaikat, görcsölnek azon, amit önmagukban rossznak látnak, és elkeseredetten beletörődnek abba, hogy másoknál kevesebbet érnek. Pedig könnyen lehet, hogy ez egyáltalán nem igaz. Erről szól az a megható történet, amivel nemrég találkoztam. ***** Egyszer egy állatkereskedő kutyájának kölykei születtek, így hát ki is tett egy táblát a… Tovább »

Hol vannak a női hősök?

Körbenézek, és kishitű, visszahúzódó, beletörődő nőket látok. Olyan nőket, akiket alulértékelnek, és akik alulértékelik magukat. Olyan nőket, akik elhitték, hogy élet és élet között értékbeli különbség tehető, és pont az övék ér kevesebbet. Ilyen nőket látok, és nem csak egyet-egyet, hanem rengeteget. Nem feminista propaganda következik (sok „izmussal” találkoztam már, de egyikbe sem fértem bele),… Tovább »

Ez nem szeretet. Ez birtoklási vágy.

„Biztos vagyok abban, hogy szeret… de akkor miért bánik így velem?” – írta egy nagyon kedves régi olvasóm, miután elmesélte, mi történt vele. Én pedig elgondolkodtam. Nem is magán a jelenségen, nem is azon, hogy az az ember valóban szereti-e őt – mert számomra a válasz egyértelmű –, hanem azon, hogy vajon hányan esnek bele… Tovább »