A gazda, a fia és a szamár – egy tanmese a megfelelési kényszerről

Mit gondolnak majd rólad az emberek? Ha követed az álmaidat, ha őszintén kifejezed önmagadat, ha azt csinálod, amit szeretsz, vagy ha egyszerűen csak hozol egy döntést az életedben? Mit gondolnak majd? A közvetlen környezeted, az ismerősök és az ismeretlenek milyen véleménnyel lesznek rólad és arról, amit teszel? Ha sokakhoz hasonlóan Te is ilyen gondolatok között… Tovább »

Megérdemled

Tudom, nem mindig könnyű ezt elhinned. Főleg akkor, amikor újabb és újabb külső megerősítést kapsz arról, hogy túl sokat akarsz. Amikor azt magyarázzák neked, hogy maradj a seggeden, mert a vágyaidnak nincsen létjogosultsága. Amikor már a földön fekszel, de azért beléd rúgnak még párat, vagy amikor a saját párod, családtagod, barátod vagy munkatársad kérdőjelezi meg… Tovább »

Az ember, aki arcon köpte Buddhát

Emberi kapcsolataink nem mindig kihívásoktól mentesek. Általában nem azok. Gyakran veszekszünk, harcolunk, neheztelünk, idegeskedünk – többnyire teljesen fölöslegesen. Erről szól ez a tanmese, amivel nemrég találkoztam. ***** Egy napon Buddha éppen egy fa alatt ülve tanítványaival beszélgetett, amikor egy idegen férfi közeledett feléjük. Megállt Buddha előtt, majd szó nélkül arcon köpte őt. Tanítványaiból egyből feltört… Tovább »

A hűtlenség nem gyengeség – hanem döntés

Vannak olyan dolgok, amelyekkel kapcsolatban előszeretettel gyártunk hazugságokat. Mások számára is, de sokszor még önmagunknak is. Mert úgy kényelmesebb, vagy legalább elviselhetőbb az a konfliktushelyzet, amibe kerültünk. De bármennyire is próbáljuk racionalizálni, vagy épp a másik irányból megközelítve, empátiával kezelni a helyzetet, előbb vagy utóbb, de biztosan szembesülni fogunk a saját hazugságunkkal. Ilyen dolog a… Tovább »

Hiába öntözöd, ha nem jó a talaj – avagy a tragikus életutak lélektana

Van egy nagy hasonlóság a virágok és az emberek között: mindketten könnyen elhervadnak – látszólag minden ok nélkül is. Egyik nap még virulni látod, a következő napon viszont már feltűnik, hogy valami nagyon nincs rendben vele. Aztán egyre rosszabb lesz. Mindent megteszel, hogy elkerüld a hanyatlást – öntözöd a virágot, segítesz a szenvedő embertársadnak, vagy… Tovább »

A helyes középút

Olyan világban élünk, ahol az emberek többsége a boldogságot és a boldogulást keresve egy túlhajszolt, teljesítménykényszerre épülő életmódot folytat. Gyors meggazdagodás, extrém fogyás, azonnali siker, nagyobb teljesítmény – az ehhez hasonló hívószavak tömkelege áramlik be a fejekbe, és sokan tényleg elhiszik, hogy egyik végletből a másikba csúszva megtalálhatják a belső egyensúlyukat. Erről szól az a… Tovább »

Köszönöm az ígéreted – arra van a kuka

Van egy nagy dobozom a padláson. Méretes, nehéz, és sokáig nem tudtam vele mit kezdeni. Ezért került a padlásra. Nem akartam folyton cipelni, mert egy idő után baromi fárasztóvá vált. Másoknak meg kényelmetlenné. Nem voltam szép látvány görnyedt háttal, egy nagy dobozzal a vállamon – különösen azok számára, akiknek közük volt ahhoz, hogy a dobozom… Tovább »

Szép a házad – de miért rohad?

Rengeteg energiát fektetünk abba, hogy a külvilág számára tökéletes képet mutassunk az életünkről. Erre szocializálódtunk, ez vált kultúránk egyik meghatározó elemévé. Itt mindenki boldog. Itt mindenki menő. Itt mindenki ügyes és sikeres. Itt mindenki jó munkaerő, boldog családanya vagy szerető férj. Itt senki nem csalja sem az adót, sem a párját. Mindannyian mintapolgárok vagyunk (mert… Tovább »

A majom és a banán – avagy a saját gondolataid csapdája

Vannak kilátástalannak tűnő helyzetek. Olyan mélypontok, amelyekből úgy érzed, lehetetlen kijönni. Olyan válságok, amelyek véglegesnek tűnnek. Ilyenkor kétségbeesésedben könnyen lehet, hogy a környezetedben lévő embereket és a körülményeidet hibáztatod, ám ha így teszel, valami nagyon fontos dolgot elmulasztasz észrevenni. Erről szól az a rövid történet, amivel nemrég találkoztam. ***** Történt egyszer, hogy egy kisváros lakóinak… Tovább »

Életed tönkretételének egyik legbiztosabb módja

Nem tudom, Te hogy vagy vele, de nekem még egyetlen egyszer sem vált jobbá az életem azáltal, hogy a jelenlegi helyzetem miatt görcsöltem. Tényleg nem. Még egy egészen picit sem. Pedig kitartóan próbálkoztam, elhiheted. Nem csak úgy ímmel-ámmal, félgőzzel járt az agyam, hanem odatettem magam rendesen: egész nap, munka közben, baráti vagy családi programokon, kikapcsolódás… Tovább »