A gyermek, aki élni akar

Elmesélek Nektek egy történetet. Egy kisgyermekről szól, akivel nagyon kegyetlenül bánt az élet. Pontosabban nem is az élet, hanem az emberek. Pedig azt beszélik, szerencsés napon született. Azt suttogták róla, hogy sokra viszi majd, és nagy hatással lesz a világra. Neki köszönhetően majd megváltozik minden. Ez a gyermek semmi mást nem akart, csak élni. Egyszerűen… Tovább »

Padlógázzal a zsákutcába

Körbenézek, és azt látom, hogy sokak számára a mocskolódás a véleménykülönbség kötelező mellékterméke. Embereket látok, akik olyan mély meggyőződéssel minősítik embertársaikat, mintha ők maguk egyetlen hibát sem követtek volna el az életükben, és valamiféle kiváltságjogot szereztek volna az ítélkezésre. Embereket látok, akik konkrétan leszarják, hogy a másik ember mit szeretne mondani, mert a saját igazságukat… Tovább »

Mindennapi Motiváció – Az ember, akit nem a körülményei határoztak meg

Van olyan álmod, amit a körülményeid miatt nem tudsz megvalósítani? Mert a környezeted visszahúz, mert nincsen pénzed, mert már túl öregnek érzed hozzá magad, vagy mert egyszerűen csak lehetetlennek tűnik az egész. Egy délibáb a távolban, amiről kezdesz végleg lemondani. Megteheted. Hagyhatod a fenébe az egészet, ha szeretnéd. Tudom, nem szeretnéd, csak „ezt kell tenned”.… Tovább »

Talán nem a munkád szar, hanem az életed

Tudom, nem illik ilyet mondani. Sokkal jobban hangzana egy léleksimogató hazugság, vagy néhány könnycseppel kísért sajnálkozó megerősítés, hogy igen, áldozat vagy. Hogy a világ kegyetlen, hogy a pénz irányít mindent, és hogy nincs mese, kénytelen vagy életed kétharmadát olyan tevékenységet végezve leélni, amihez semmi kedved nincsen. És hogy mindezt olyan emberek között kell megtenned, akik… Tovább »

A megbocsátás jele

Van, hogy nem úgy alakul az életünk, ahogy elterveztük. Néha azért, mert rajtunk kívül álló tényezők közbeszólnak, máskor pedig mi magunk követünk el olyan hibát, aminek súlyos következménye van. Talán végzetes. De az is előfordul, hogy kapunk még egy esélyt az élettől – vagy éppen attól az embertől, aki a hibánkkal együtt is szeret minket.… Tovább »

A kényelem ára

Van valami, ami az emberek jelentős részének fejében nem biztos, hogy a tudatosság szintjére emelkedett. Egy illúzió. Vagy nevezhetjük hazugságnak is. Nem is a megnevezés a lényeg, hanem a következményei, amelyekkel előbb-utóbb mindenki szembesül, akár tetszik neki, akár nem. Ez a hazugság talán így foglalható össze a legszemléletesebben: „Én most szépen a homokba dugom a… Tovább »

Mindennapi Motiváció – A ghánai tanár, akit semmi nem állíthat meg a tudás átadásában

Vannak olyan emberek, akik hisznek benne, hogy meg tudják változtatni a világot. Sokan őrültnek tartják őket. Mások elkötelezettnek. Számukra azonban teljesen mindegy, hogy ki milyen címkét ragaszt éppen rájuk, mert nem ettől függ az, hogy merre haladnak az életükben. Ők egyszerűen hisznek valamiben, és ez a hitük olyan erős, hogy legfeljebb csak hátráltatni lehet őket,… Tovább »

Nem a világgal van a gond

Néha nagyon elkeserítőnek tűnik a helyzet. Körbenézel a világban, vagy akár csak a saját szűk környezetedben, és azt látod, hogy emberek kihasználnak embereket, értékes kapcsolatok mennek a kukába, vészesen pusztul a környezetünk, és azok hangja a legnagyobb, akik a legnagyobb károkat okozzák. Körbenézel, és talán Te is könnyen elhiszed, hogy a világ kegyetlen hellyé vált,… Tovább »

A tanár, akit nem lehetett hülyére venni

Vannak, akik többnek képzelik magukat másoknál. Könnyed arroganciával próbálnak mindenkit hülyére venni, és meg vannak győződve róla, hogy még a Nap is értük kel fel. Egészen addig, amíg nem találkoznak valakivel, aki okosabb náluk. Erről szól az a történet, amivel nemrég találkoztam. ***** Elkezdődött a vizsgaidőszak az egyetemen. Voltak, akik lelkiismeretesen készültek a megmérettetésekre, és… Tovább »

Érzelmek csapdájában

Életünk során sokaktól kapunk kért vagy kéretlen tanácsot. Vannak köztük hasznosak, és vannak, amik nagyon veszélyesek. De nemcsak kívülről lehet megvezetni minket; mi magunk is képesek vagyunk ezt megtenni önmagunkkal – méghozzá igen könnyen. Mindössze annyi elég hozzá, hogy egy fontos döntést a pillanatnyi érzelmeink szerint hozunk meg. Persze, tudom: aki nem hallgat a szívére,… Tovább »