Mi lett volna, ha megteszem? Sikerülhetett volna? Hányszor gondolkoztál ezen másodpercekkel azután, hogy visszaléptél valamitől? Hány ilyen “talán” maradt benned, amire próbáltál magyarázatot találni? És hányszor kísért tovább a kérdés napokig, hónapokig, évekig?


Miért nem mondtad el, amit szerettél volna? Miért nem változtattál azon, amivel elégedetlen vagy? Miért hitted el, hogy neked nem sikerülhet? És miért mondtál le az álmodról?
Idővel magyarázatot találsz, miért nem tetted meg, amit megtehettél volna. Még több idő után a saját fejedben olyan valóságossá, sőt, jogossá válik a kifogásod, hogy Te magad is elhiszed azt. De időről időre egy esemény az életedben, egy érzés, vagy csak egy éjszaka, amikor magadra maradsz a gondolataiddal, előhozza újra a kétségeidet. Ilyenkor nem tudod elfojtani az újra feltörő kérdést: Mi lett volna, ha..? Ilyenkor érzed, hogy a kifogásaid soványak. Gyengék és életképtelenek.
Nem a múlt nagy kudarcai és csalódásai, hanem a nyitva hagyott kérdések a legfájdalmasabbak az életünkben.  A biztos veszteséget egy idő után feldolgozod, de a bizonytalanság veled marad és folyamatosan emészti az energiádat. Az elvarratlan szálak vezetnek a múlton való sajnálkozáshoz. Ez pedig csak egy valamire jó: arra, hogy elfoglald magad és addig se kelljen semmit csinálnod azért, hogy jobbá tedd az életed. Nyugodtan keseregj azon, ami elmúlt; épp most mérgezed meg a holnapod.
Ez az egyik fontos dolog, amiért örülök, hogy stroke-om volt. Annak pedig különösen, hogy ilyen fiatalon. Aki járt már közel a halálhoz, az megtanulja, mit jelent élni. Elvárások, neheztelések, sajnálkozás és kicsinyes játszmák nélkül, csak egyszerűen: élni. Ha rád nehezedik a felismerés, hogy az itt töltött időd véges, megtanulod értékelni annak minden percét. És nemcsak értékeled, hanem igyekszel a legtöbbet kihozni belőle. Mert tudod, hogy minden elvesztegetett perccel önmagadat lopod meg. Elvesztesz valamit, amit már soha nem kapsz vissza.
A nyitva hagyott kérdések súlyos terhet jelentenek, és ezt a zsákot egész életedben cipelni fogod. Ne hagyj nyitott kérdéseket! El akarsz mondani valamit, ami fontos? Mondd el most, mert nem tudhatod, meddig teheted meg. Bizonytalan vagy, hogy sikerülhet-e elérned a célod? Helyes! Csak az lehet teljesen biztos magában, aki túl alacsonyra tette a lécet. Vágj bele! Ha mindent megteszel, mégsem sikerül, akkor sem veszítettél. Éppen ellenkezőleg, a tapasztalat mellett valami más fontosat is nyersz ezáltal: lezársz egy nyitott kérdést. Megszabadulsz a bizonytalanság által okozott szorongástól. Ne legyen több “mi lett volna, ha…” az életedben. Dobj el egy újabb zsákot és élvezd a szabadság érzését!
“A legtöbbet azok kockáztatják ezen a világon,
akik soha a legkisebb kockázatot sem vállalják.”
Bertrand Russell

 

Ha Neked hasznos volt, másoknak is az lehet. Segíts eljuttatni hozzájuk is!

Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Beszélgetések a Kutyámmal c. könyv írója, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.

A hírlevél a legbiztosabb módja, hogy az elsők között értesülj az írásaimról, az előadásaimról, a workshopjaimról, a jótékonysági programjaimról és egyéb rendezvényeimről:

A "Kérem az infókat" gombra kattintással elfogadom az Adatkezelési tájékoztatót

AJÁNLAT

Írásaim

Fantasztikus értékeket kaptunk gyermekkorunkban. Megtanultunk deriválni. Megtanultuk, mikor volt a
Tovább
Apátia. Ez vált társadalmunk átlagemberének alapállapotává. Unott, közömbös arccal vonulunk
Tovább
Van egy szó, ami látszólag ártalmatlan, mégis rengeteg ember halálához
Tovább
Nem mindenkinek olyan szar ám az élete, mint hiszi. Persze
Tovább
Nem tudom, Te hogy vagy vele, de nekem még egyetlen
Tovább
Hanem azért, mert túl sokat. Jó eséllyel ez az oka
Tovább

One Comment

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük