Érdekesen működik az emberi agy. Amit nem képes befogadni, azt általában túlbonyolítja. Ezért olyan népszerűek például a „paranormális jelenségek” körüli történetek (de mit is nevezünk paranormálisnak, mi a normális szint mércéje?), vagy ezért született korábban annyi csodálatos (és szórakoztató) magyarázat az egyiptomi piramisok keletkezésére. Másrészt viszont, amit az ember agya képes befogadni, azt egyszerűsíti és kategorizálja. Nem kell ehhez az adott dolog alapos ismerete, elég csak abban a hitben élni, hogy ismerjük azt.

Ezért alkot az emberek többsége olyan könnyen véleményt más országokról, akár egyetlen jelzővel leírva annak minden lakosát, a politikai döntéshozóktól kezdve egészen azokig a hegyekben, mezőkön dolgozó munkásemberekig, akik azt sem tudják, kik a politikai döntéshozóik, akik miatt ők is viselik a kollektív jelzőt.  Így lesz képes az ember gyűlölni egy egész népet, vagy ritkább esetben éppen ideálként tekinteni rá (általában a letűnt korok hőseire, hiszen ők már úgysincsenek itt, hogy bizonyíthassák, ők is csak emberek voltak).

Embert látsz, vagy csak egy jelzőt?

Az agyunkban kialakított fiókokba pakolászás a világról alkotott képünkben és emberi kapcsolatainkban is megnyilvánul. Könnyen és rutinszerűen ítélkezünk mások felett, besorolva őket a néhány előre gyártott kategóriánk egyikébe. Egy egyszerű kísérlet: ha mondok egy-egy foglalkozást, milyen jelző jut eszedbe először? Politikus, rendőr, mérnök, orvos, ügyvéd, ellenőr, és még folytathatnám a sort. Ha mindegyiknél egy-egy jól meghatározott jelző jutott eszedbe, akkor talán érdemes felülvizsgálni azokat a fiókokat, különben elveszed magadtól és a másiktól a lehetőséget, hogy emberként tekints rá.
Természetesen egyszerűsítésre és kategorizálásra szükség van, hiszen a rengeteg beérkező információt máshogy nem tudná kezelni az agyunk. A gond ott kezdődik, ha mindez teljesen automatikussá válik, a tudatosság teljes kizárásával. A történelmet egy-egy évszám és néhány jelentős esemény formájában tároljuk. Máshogy nem is tudnánk, de ezáltal hajlamosak vagyunk elhinni, hogy egy-egy nagy eredmény egyetlen ember jól körülhatárolt cselekedete révén született meg. Edison példája közismert: rengeteg munka és sok sikertelen kísérlet után született meg az az izzólámpa, mely végül tömegesen elterjedt a világban.
„Nem buktam el, csak találtam tízezer utat, ami nem járható.”
Thomas Alva Edison
De Edison sem egyedül érte el eredményeit, és nem is ő volt az egyetlen, aki eredményeket ért el. Ahogy a Wright fivérek sem voltak egyedüli pionírjai a repülés történetének, csak ők voltak a legkitartóbbak a céljuk elérésében.

Életed nagy napja

A kategorizálás legalapvetőbb szintje önmagunk megítélésében nyilvánul meg. Saját életünkben is várjuk a történelmi pillanatokat, a mindent eldöntő fordulópontokat, amikor emberfeletti erővel legyőzzük minden nehézségünket és a filmekben látott boldog élet tárul elénk. Várjuk a mi nagy pillanatunkat. Amikor megtaláljuk álmaink munkáját, hirtelen leszokunk a dohányzásról, megnyerjük a lottót, vagy az általunk szeretett személlyel való kapcsolatunk egyszer csak problémamentessé válik. Várjuk a pillanatot, ami soha nem jön el.
Szakértők szerint átlagosan 10 000 óra koncentrált erőfeszítés eredményeként válik valakiből egy adott terület szakértője. Gondoljunk akár az élsportra, egy hangszeren való játék profi szintű elsajátítására, vagy egy szakmában való elmélyülésre, és sokszor még a 10 000 óra (kb. 5 év teljes munkaidőben) is kevésnek bizonyul. Valódi eredmények nem születnek egyik napról a másikra.
Kézenfekvő és hiteles is lenne azt mondanom, hogy az én életem fordulópontja a stroke volt. De ez nem igaz. A stroke egy pillanat volt az életemben, ami ugyan majdnem földi pályafutásom végét jelentette, de önmagában nem változtatott meg semmit. A felépülés ennél sokkal hosszabb folyamat volt, és az ezalatt szerzett tapasztalataim felhasználása az, ami változást hozott a gondolkodásmódomban, és ezáltal az életemben. Megjegyeztem azt a szép tavaszi napot, és minden évben örömmel üdvözlöm, de az azóta bejárt útnak van igazán jelentősége – annak az útnak, aminek még közel sincs vége. Egy esemény – akármilyen drasztikus hatású is – önmagában nem elég a változáshoz. Egy elhatározás megszülethet belőle, de ha nem elég erős a motivációd, akkor csak egy egyszeri élmény marad, ami nemsokára a többi között porosodik majd az egyik fiókban, ahova elsüllyesztetted.
A nap, ami megváltoztatja az életed… nem létezik. Következetesen tenned kell a változásért. Folyamatosan érnek hatások, amik vagy beindítanak benned egy változási folyamatot, vagy nem. Rajtad múlik.
„Az emberek bölcsessége nem tapasztalatukkal arányos,
hanem azzal, ahogyan felfogják a tapasztalatot.”
 George Bernard Shaw

 

Ha Neked hasznos volt, másoknak is az lehet. Segíts eljuttatni hozzájuk is!

Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Beszélgetések a Kutyámmal c. könyv írója, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.

A hírlevél a legbiztosabb módja, hogy az elsők között értesülj az írásaimról, az előadásaimról, a workshopjaimról, a jótékonysági programjaimról és egyéb rendezvényeimről:

A "Kérem az infókat" gombra kattintással elfogadom az Adatkezelési tájékoztatót

AJÁNLAT

Írásaim

Én nem szeretem az öncélú léleksimogatást. Nem szeretem elhitetni egy
Tovább
Több mint két év telt el. Letisztult a kép, helyére
Tovább
Nem számít, mennyi pénzt keresel. Boldogan kelsz fel minden reggel?
Tovább
Kevesen tudnak jól szeretni. Tudom, furcsán hangzik ez, de ha
Tovább
Mit tennél, ha tudnád, hogy holnap meghalsz? Mindent ugyanúgy csinálnál,
Tovább
Érdekes dolog ez a tisztelet. Sokszor nem az kapja, aki
Tovább

One Comment

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük