Életünk során gyakran előfordul, hogy más emberek vagy külső körülmények olyan helyzetbe kényszerítenek, amiben nem érezzük jól magunkat, vagy ami kifejezetten káros számunkra. Könnyen válunk ilyenkor áldozattá, pedig sokszor elég csak egy apró változtatás a gondolkodásmódunkon ahhoz, hogy a saját …
Az élet néha kissé groteszk humorral emlékeztet arra, hogy mik az igazán fontos dolgok. Még azt is, akit hozzám hasonlóan egyszer már megcsapott a halál szele. Mert hajlamosak vagyunk felejteni. Hajlamosak vagyunk belekényelmesedni egy olyan életbe, amelyben több a ránk …
Vannak olyan emberek, akik folyton panaszkodnak. Túl öregnek, túl gyengének, vagy túl szerencsétlennek tartják magukat ahhoz, hogy megvalósítsák az álmaikat. Másokat okolnak a saját kudarcaikért, a körülményeikre fogják, ha elbuknak, és az a lehetőség eszükbe sem jut, hogy esetleg nekik …
Vannak olyan emberek, akik másoknál többet érnek. Legalábbis ezt hiszik magukról, és ebben a hitben élik le az egész életüket. Ez vezeti őket a cselekedeteikben, erre épülnek az emberi kapcsolataik, és ez határozza meg azt is, hogy életük során éppen …
Sokan érezik túl kevésnek magukat. Kiemelik a saját hiányosságaikat, görcsölnek azon, amit önmagukban rossznak látnak, és elkeseredetten beletörődnek abba, hogy másoknál kevesebbet érnek. Pedig könnyen lehet, hogy ez egyáltalán nem igaz. Erről szól az a megható történet, amivel nemrég találkoztam. …
Körbenézek, és kishitű, visszahúzódó, beletörődő nőket látok. Olyan nőket, akiket alulértékelnek, és akik alulértékelik magukat. Olyan nőket, akik elhitték, hogy élet és élet között értékbeli különbség tehető, és pont az övék ér kevesebbet. Ilyen nőket látok, és nem csak egyet-egyet, …
Sokan mondják, hogy mocskos világban élünk. Erőszak, környezetszennyezés, egymáson való keresztülgázolás, és a mindez iránti általános közöny jellemzi szerintük a társadalmunkat, és könnyű lenne azt mondani, hogy igazuk van. Túl könnyű lenne. Panaszkodni ugyanis nagyon jól tudunk, csak míg azt …
„Biztos vagyok abban, hogy szeret… de akkor miért bánik így velem?” – írta egy nagyon kedves régi olvasóm, miután elmesélte, mi történt vele. Én pedig elgondolkodtam. Nem is magán a jelenségen, nem is azon, hogy az az ember valóban szereti-e …
Sokat görcsölünk azon, ha valami nem úgy történik, ahogy szeretnénk – beleértve saját elhamarkodott reakciónkat is egy-egy kellemetlen helyzetben. Bosszankodunk, emésztjük magunkat, miközben valójában olyat várunk el magunktól – vagy éppen egy másik embertől –, ami emberi mivoltunkból fakadóan teljesíthetetlen. …
Illúziókat őrizgetünk. Bizalmat adunk olyan embereknek, akik időről időre visszaélnek vele, barátainknak nevezzük azokat, akikkel életünk jó időszakaiban jól érezzük magunkat, és teljes meggyőződéssel képesek vagyunk hinni abban, hogy amikor szükségünk van rá, akkor tényleg számíthatunk sokakra. De ez hazugság. …
