Hidd el, tudom.
Ismerem a fájdalmat. Sok ruhájában találkoztam vele az úton. Volt, hogy épp csak megérintett, és volt, hogy az életemre tört.
Ismerem a megránduló izom fájdalmát, ismerem a kettétörő csontét, a mindent elpusztítani látszó fejfájásét, és a tompa, de kitartó szenvedését is.
Ismerem a csalódás fájdalmát, tudom milyen veszíteni, és tudom milyen elveszíteni valakit.
Tudom, hogy fáj. Voltam ott.
Azt is tudom, hogy egyedül érzed magad. És így még jobban fáj. A padló magányos hely. De tudod miért az? Mert aki ott maradt, annak nem számít, hogy ki van még ott rajta kívül. Aki ott maradt, annak nem számítasz. Ő csak saját magával foglalkozik.
És hol vannak a többiek? Ők felálltak. Mert tudják, hogy a padló magányos hely. És azt is tudják, hogy ott nem terem semmi.
Jól ismerem a fájdalmat. Először féltem tőle. Aztán gyűlöltem. Végül pedig szolgálómmá tettem. A fejlődésem kulcsává.
De ő maga nem változott: a kéretlen idegen, aki Neked szögezi a kérdést: Te, vagy én? Csak egyikünk maradhat. És válaszra kényszerít, ha tetszik, ha nem. Mert a nem döntés is döntés.
A padló magányos hely. Sokaknak kényelmes is. De senki nem marad egy helyben sokáig. Aki nem mászik felfelé, az lecsúszik. És mindig van lejjebb. Hidd el. Mindig.
Ahogy feljebb is. Nyújtjuk a kezünket, de neked kell megfogni. Neked kell megfeszítened az izmaidat úgy, ahogy még soha nem tetted, de amire mégis képes vagy.
Velünk jössz, vagy elveszítünk?
Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Beszélgetések a Kutyámmal c. könyv írója, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.
Nagyon köszönöm.Minden írásod..Ezt is..Mindegyik teli találat!! Lilla