A hegyre vezető út

Írta: | 2014-06-30
Vajon melyik a helyes út? Az, amelyik a fejedben él már régóta – amit a saját kis világképed alapján alakítottál ki hosszú idővel ezelőtt? Vagy talán az, amire a barátaid, a szüleid, vagy a párod próbál kitartóan rávinni Téged is? Vagy lehet, hogy az, amit a guru, a közismert sikerember, a TV-s prédikátor, a sokak által követett szellemi vezető meggyőzően és lelkesen mutat?
Járd az utam – ez az igazi! Hányszor hallottad már ezt közvetlenül kimondva, vagy közvetett üzenet formájában?

Elméleti vándorok

Van, hogy a forrás nem hiteles; a prédikátor maga sem tudja, milyen útról is beszél. Hisz valamiben, amiről valójában keveset tud, de a saját félelmei elől menekülve kialakít az agyában egy képet, ami szerinte helyes. És megkérdőjelezhetetlen.
Amikor 2011-ben egy stroke után próbáltam teljesen felépülni, sok okos emberrel találkoztam – közeli és távoli emberekkel. Tudták, mit rontottam el (ennek már akkor is nagyon örültem, mert az orvostudomány nem talált magyarázatot a stroke-omra, de hála ezeknek az igaz utat ismerő embereknek, már meg is volt a megoldás), és azt is pontosan tudták, hogy mit kell tennem. Pontosabban, mit nem kéne tennem. Mert azt mindig könnyebb megmondani, mit ne tegyen az ember, mint kitalálni, mit is kéne tennie.
A kedvencem az volt, amikor valaki arról próbált meggyőzni, hogy a harcművészet nem nekem való – nem bírja a szervezetem a terhelést. Igen, ez valóban így működik – 20 év folyamatos taekwon-do gyakorlás és mindennapi edzés után egyszer csak hopp, kiderül, hogy ez bizony nem nekem való! :) És hozzá a javaslat: sétáljak, kiránduljak, mert az az igazi sport, nem az ilyen durva dolgok. :)
Szeretek sétálni, szeretek a természetben lenni, és szeretek a gondolataimban elmerülni. De számomra a sport és az edzés ott kezdődik, ahol sokaknak befejeződik: amikor érzed, hogy kilépsz a komfort zónádból, mindig többet hozol ki magadból, és a befektetett munkád eredményekhez vezet. És ha valaki, aki soha nem sportolt rendszeresen, és soha nem esett át stroke-on, elkezdi nekem magyarázni, hogy mi a nagy igazság, akkor csak mosolygok. És edzem tovább – stroke előtt a folyamatos fejlődésért, stroke után a gyors és teljes felépülésért, és most, újra egészségesen ismét azért, hogy olyat kapjak érte cserébe, amit a kanapéból prédikálók soha nem ismerhetnek meg. Éljenek az elméleti vándorok!

Gyakorlati prédikátorok

Van egy másik, jóval szűkebb csoport is. Ők bejártak már egy utat, legalábbis elindultak és valóban el is jutottak oda, ahova csak kevesen jutnak el. Sikeresek, követőik vannak, eredményeket tudnak felmutatni. Hitelesek. És elmondják Neked, mi a helyes út és pontosan mit kell tenned, hogy Te is eredményes legyél.
Valami mégsem stimmel. Sokaknak segítenek, de sokaknak nem. És ha próbálod követni az utasításaikat, mégsem jön a várt eredmény, akkor elkeseredsz. A módszer látszólag működik, Te mégis csalódottan vonulsz vissza. Mi lehet a hiba? A legtöbb esetben az, hogy az út, amit hirdetnek, nem Rólad szól, hanem saját magukról. Nem Te vagy a főszereplő – csak egy újabb követő vagy, egy eszköz a saját kiteljesedésük felé. Aki azt hirdeti, hogy az ő útja – és csakis az ő útja – a helyes, az hazudik. Ilyen egyszerű. Hazudik Neked, és jó eséllyel hazudik önmagának is.
Ami neki működött, az egyáltalán nem biztos, hogy Neked is működni fog.  Amíg a történet nem Rólad szól, addig csak eszköz maradsz, és ha feljebb is jutsz valamennyit, soha nem fogsz elérni olyan magasságokba, mint reméled – és mint az, akit követni próbálsz.
tavoli_hegy

Akkor mégis merre?

Valamit érdemes tudnod, ha szeretnél végre elindulni: több út vezet fel a hegyre. Nem csak az én utam van, és nem is csak a Tiéd – az élet nem ilyen egyszerű. Nem kell úgy gondolkodnod, ahogy én. Elég, ha gondolkozol. És rá fogsz jönni, hogy sok mindenben hasonlítunk, de van, amiben különbözünk.
Aki elmondja Neked az egyetlen igazságot, az önmaga is segítségre szorul. Gyűjts ötleteket, hallgass meg másokat, gondolkodj, de legfőképpen cselekedj! Próbáld ki, Neked mi működik, és ha zsákutcába jutsz, ne keseredj el! Inkább örülj neki, mert kizártál egy lehetséges utat. Keresd a következőt. Keresd, és ahol nincs út, ott építs magad!
“Higgy annak, aki az igazságot keresi, de óvakodj attól, aki azt hirdeti, megtalálta.”
André Gide
Az én utam a jó? Számomra igen. Talán számodra is. Vagy talán nem… Talán az én utam számodra járhatatlan, és egy másik utat kell találnod. Nem baj, ha egészen máshogy csinálod, mint én – amíg előrefelé haladsz és nem egy helyben toporogsz, vagy süllyedsz a mélybe, addig teljesen mindegy, hogy egyezik-e a véleményünk. Ami igazán számít az az, hogy indulj el, találd meg azt az utat, ami előre visz, és tiszteld azokat, akik ugyanezt teszik – talán egy egészen más úton.
Ugyanarra tartunk, csak nem mindig ugyanott járunk. Legkésőbb a hegy tetején találkozunk.
Ha Neked hasznos volt, másoknak is az lehet. Segíts eljuttatni hozzájuk is!

Ami még érdekelhet:

Kocsis Gábor mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Használd fel oldal létrehozója és írója. Saját tapasztalataira építve próbál inspirálni és segíteni másokat is, megmutatva, hogy minden tapasztalatot fel tudunk használni önmagunk fejlesztésére, életünk és környezetünk jobbá tételére.

    Együtt többet tehetünk!

    Ha Te is így gondolod, csatlakozz azokhoz, akik értesülnek az új írásokról!

    Én sem szeretem a levélszemetet, tőlem sem fogsz kapni.

    Még több inspiráció:

1 gondolat ehhez az íráshoz: “A hegyre vezető út

  1. valaha

    Kedves Gàbor!

    Köszönöm ezeket a tiszta és vilàgos gondolatokat, kedvelem a gondolkodó embereket! Néha már elfelejtik az emberek hogyan is kell. Mert a gondolkodò ember kevésbé irànyìtható, megvezethetõ. Azt szeretem leginkàbb az íràsaidban, hogy megoldàst vagy pontos mòdszereket is kínàlsz vagy elgondolkodàsra késztetsz vele, nem csak a helyeslõ, bólogató egyetértésre vadàszol.
    És ez a legértékesebb.
    Üdv:
    Edit

    Reply

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.