Tegyük fel, hogy nincs esély. Persze ha rendszeresen olvasod ezt az oldalt, akkor tudod, hogy mindig van esély. De tegyük fel, hogy tényleg nincsen – mert elméletben sokkal könnyebb kitartónak lenni, mint akkor, amikor az életben minden ellened szól. Pontosabban minden a halál mellett szól. Minden és mindenki.
Ezzel kellett szembesülnie Danielle és Matt Davis-nek, annak a fiatal párnak, akik házasságuk hetedik hónapját a kórházban ünnepelték – illetve ünnepelhették volna, ha nem az lett volna a kérdés, hogy Matt-et végleg levegyék-e az őt életben tartó gépekről.Mert az orvosok szerint ennek kellett volna következnie, és már csak Danielle aláírására vártak. Ilyen motorbalesetet nem lehet túlélni. Már az is csoda, hogy Matt nem ott az országút közepén halt szörnyet. De tovább életben tartani már nincs értelme.
Nyílt sípcsonttörés, kulcscsont-, borda-, állkapocs- és koponyatörés, valamint egy igen súlyos agysérülés, ami nemcsak Matt agyának egy kis részére terjed ki, hanem egy igen nagy területre. Ez már csak mesterséges élet, valódi soha nem lenne belőle. Egy kicsit még dolgozna talán a szervezete, de aztán vége. Danielle-nek el kell fogadnia, hogy 22 évesen végleg elveszíti férjét, szerelmét és legjobb barátját egy személyben.
De Danielle nem fogadja el. Nem ír alá semmiféle papírt, és nem hajlandó feladni a küzdelmét. Pedig nincs esély. Elvileg nincs. De mint tudjuk, elmélet és gyakorlat között elméletileg nincs különbség – gyakorlatilag viszont van.
Mindeközben Matt dolgozik. Harcol minden egyes percben, mert hiába ítélték halálra, ő élni akar. És vele együtt harcol Danielle is töretlen kitartással, még ha semmi javulás nem is látszik Matt állapotában. Hónapok telnek el így. Aztán egyik nap Danielle arra lesz figyelmes, hogy Matt szemeivel követi mozgását a szobában. Újabb remény. Majd megint később – már az otthoni 24 órás ápolás időszakában – Matt egyszer csak megszólal: „Próbálom”. Egyetlen szó, de ez mindent kifejez, és Danielle számára a mindent jelenti. Matt él és élni is fog. Mert élni akar. És egy nagyon nehéz, de nagyon szép szakasz következik a fiatal pár életében: Matt felépülésének időszaka, ami közel 4 év után még ma is tart.
(h/t: MattDavisRecovery
„Öreg, vidd ki a szemetet, mert lehet, hogy eljön a nap, amikor már nem tudod.” – Matt Davis szavainak nemcsak azért van óriási súlya, mert ha valaki, ő biztosan tudja, mit jelent az élet minden egyes pillanatát értékelni, hanem azért is, mert elvileg neki nem volt esélye.
De egy valamit soha ne feledj: mindig van esély.
Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Beszélgetések a Kutyámmal c. könyv írója, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.
