Képzeld el, hogy egy olyan csoport tagja vagy, amit pszichológusok irányítanak. Képzeld el, hogy ezek a pszichológusok pszichopaták.
Várj még az érzelmi reakcióval. Nekik sincsen.
Most képzeld el, hogy ezek a pszichopata pszichológusok pontosan ismerik a belső mozgatórugóidat, a rejtett vágyaidat, a mélyen gyökerező félelmeidet. Mindent, amit talán még Te nem is tisztáztál magadban.
Képzeld el, hogy ezek a pszichopata pszichológusok jobban ismerik a működésedet, mint Te magad. Nem azért, mert empatikusak (érzelmek nélkül hogyan is lehetnének azok), hanem azért, mert megtanulták – és most alkalmazzák a tanultakat.
Képzeld el, hogy ezek a pszichopata pszichológusok egyik nap fehér pólót vesznek fel, és ezt mondják a csoport tagjainak: aki fehér pólóban jár, az az ember. A többi selejt. Kuka. Irány a darálóba.
Képzeld el, hogy ezek a pszichopata pszichológusok másik nap piros pólót vesznek fel, és azt mondják: ezt nekik szabad, mert érted teszik. Azért, hogy a veszélyektől megvédjenek Téged. Aztán az egészségedet féltve figyelmeztetnek, hogy Te csak hordjad azt a fehér pólót szépen, nehogy bajod essen.
Minden rendben lesz, amíg nem vagy színes.
Képzeld el, hogy egy tavaszi reggelen úgy ébredsz, hogy mindezt felismered. És lépsz valamit. Valamit, amire a pszichopata pszichológusok már hónapokkal ezelőtt felkészültek. Most pedig éppen arra készülnek, ami hónapok múlva zajlik majd le benned.
Képzelj el egy olyan csoportot, amit pszichopata pszichológusok irányítanak. Aztán képzeld el, hogy ez csak mese.
Nem a csoport. Nem a pszichopata pszichológusok. Hanem az, hogy ők irányítanak.
És most képzeld el, hogy ezt a mesét mindenki elhiszi.