Amikor már sokadszorra omlott rád a körülmények kegyetlensége, és nem érted, miért pont veled történik mindez…
Amikor már túl sokaktól vártál segítséget, de vagy nem értettek meg, vagy nem érdekelte őket…
Amikor már annyiszor kérted őt szép szóval, követelted erőszakosan, könyörögtél neki kétségbe esve, hogy változzon meg…
Amikor már eleget hallgattad másoktól, hogy amit Te csinálsz, ahogy Te élsz, amit Te tartasz fontosnak, az mennyire értéktelen…
Amikor már elfáradtál a küzdelemben, amit azok figyelméért vívtál, akiknek nem számítasz kicsit sem…
Amikor már nem szeretnéd bántani saját magadat azért, mert nem mindent tudsz úgy csinálni, ahogyan azt elképzelted…
Amikor már elfogyott minden hely a liftben, ami a siker hegyére kényelmesen felvihetne…
…akkor ismered meg a valódi erődet. Azt a semmivel össze nem téveszthető szabadságot, amely talán így fejezhető ki legkönnyebben:
“Nem teszem függővé a saját jóllétemet egyetlen embertől sem.”