Szeretjük a plüssmacikat. Mosolygunk rájuk, becézgetjük őket, játszunk velük – aztán ha már nem kellenek, kidobjuk őket a kukába, vagy bedugjuk őket egy koszos fiók mélyére, hátha később majd mégis jól jönnek. És sokszor ezt csináljuk az emberekkel is. Talán …
A legtöbb ember nem azért veszti el örökre az álmait, mert képtelen lenne megvalósítani őket, hanem azért, mert elhiszi, hogy képtelen rá. Ebben pedig a legnagyobb szerepe a környezetünknek van. Erről szól az a történet, amivel egy kedves olvasómnak köszönhetően …
Elnyomott feleségek. Boldogtalan férjek. Robotként dolgozó emberek. Szülői lelki terror alatt álló felnőttek. Mások által tönkretett életek. Tárgyként kezelt érző emberi lények. Talán éppen Te is egy vagy közülük. Talán leszel. És amikor megtörténik, amikor átéled azt, amiről régen remélted, …
Megtanulni járni nem könnyű feladat. Lábak nélkül főleg. De még akinek vannak lábai, az is sokat küzdött vele gyerekkorában. Ha megfigyelsz egy kisbabát, látod, mennyi munkája van abban, hogy ne négykézláb kelljen közlekednie. Kapaszkodik az ágy szélébe, a lábadba, vagy …
Egy lábtörlő addig marad tiszta, amíg el nem kezdik arra használni, amire való. A lábtörlőnek használt emberek kicsit máshogy működnek: velük sok esetben előbb elhitetik, hogy értékesek, és csak ezután gyalogolnak rajtuk keresztül mocskos lábbal. És persze az emberi lelket …
Konfliktusaink többségét azért nem tudjuk megoldani, mert indulatból próbáljuk kezelni azokat. Idegesek leszünk, elkezdünk egymással ordítozni, ettől még idegesebbek leszünk, és vagy végleg elfajul a veszekedés, tönkretéve ezzel egy értékes emberi kapcsolatot, vagy sajnálkozunk, esetleg az ego-nak őrizve tovább bosszankodunk, …
Jönnek. Rád öntik a szemetüket. Leszívják a maradék életenergiádat is. Felcseszik az agyadat. Aztán mennek. Vagy maradnak, és megteszik ezt újra és újra, nap mint nap, éveken át, vagy akár egész hátralévő életedben. Van, hogy csak bosszúságot okoznak, de van, …
Lehetetlen. Egy szó, amit nagyon hamar megtanulunk. Egy szó, ami mögé nagyon könnyű elbújni, mert ha valamihez kevésnek érezzük magunkat, adu ászként húzható elő ez az egyetlen szócska, amely látszólag minden felelősséget lesöpör a vállunkról. Ha a célunk túl messzinek …
Sokszor nem is vesszük észre, hogy milyen ijesztő látványt nyújtunk. Az a szerencsénk, hogy mások sem. Méghozzá azért nem veszik ezt észre rajtunk, mert megszokták. Megszokták, hogy az emberek többsége ilyen, természetessé vált számukra a mosoly nélküli, komor, gondterhelt vagy …
Az élet nem mindig úgy alakul, ahogy tervezzük – vagy ahogy elvárjuk. Történnek velünk bosszantó apróságok, de sokkoló tragédiák is, amelyeket esélyünk sem lett volna megelőzni, mert nem rajtunk múlott, hogy áldozataivá váltunk. Elveszítünk valakit, aki nagyon közel áll a …
