Előfordult már, hogy mérhetetlenül gyengének érezted magad? Fáradtnak, elesettnek, túl kevésnek a célod eléréséhez? A legtöbb emberrel megesik ilyen néha, és sokan át is engedik a teret ennek az érzésnek. Talán küzdenek még egy kicsit, de inkább csak a saját lelkük megnyugtatására. Aztán végleg lemondanak arról, ami fontos lett volna számukra, mert úgy érzik, hogy úgyis minden próbálkozásuk kudarcra lenne ítélve.
Így kerülnek aztán az álmok a temetőbe. Így lesz a lelkes, tettre kész gyermekből az életébe belefásult felnőtt, aki irigykedve nézi azokat, akik sikeresek, és gyűjti a kifogásokat, hogy ő miért nem az.Aztán jön valaki, aki nem bonyolítja el ennyire az életét. Egyszerűen csak azt csinálja, amit igazán szeret, és nem behódol a körülményeinek, hanem alkalmazkodik hozzájuk. Látszólag a nehezebb utat választja, de belül mélyen érzi, hogy önmagunk feladásánál semmi sem elviselhetetlenebb.
Van egy fiatal lány, aki elég rossz esélyekkel indult neki az életének. Kate (teljes nevén Ekaterina Borodulkina) mindössze 3 hónapos volt, amikor kiderült: egy ritka és igen komoly izombetegsége van, melynek következtében nem tud járni, képtelen felemelni a karját, de még a fejét sem tudja egyenesen tartani.
Izmai gyengék és sorvadnak, ám ez őt nem tartotta vissza attól, hogy megtalálja azt, ami őszinte örömmel tölti el. Két éves volt még csak, amikor elkezdett rajzolni, aztán később festeni is, és azóta rengeteg csodálatos alkotással ajándékozta meg a világot.
Amikor először láttam, ahogy a szinte mozgásképtelen kislány az oldalán fekve alkot, egymást váltva kapott el újra és újra a csodálat és a meghatódottság érzése. Hamarosan megérted, miért.
Rengeteg érzést megindít ez a csodálatos kislány, ám egy valamit egész biztosan nem kell éreznünk: sajnálatot. Nem úgy néz ki, mint aki sajnálja magát, és akinek mások sajnálatára lenne szüksége. A mosolya mindent elmond. Szívből alkot, minden nehézsége ellenére folyamatosan fejlődik, és rá egész biztosan elmondható az, ami sok egészséges(nek tűnő) embertársára nem: él, nem csak létezik.
Kate-re hamar fel is figyelt a világ. Alkotásait számos kiállításon bemutatták már, sokan követik tátott szájjal a fiatal lány munkásságát, és talán egyre többen lesznek olyanok is, akik a példáját követve felfedezik a saját erejüket.
(h/t: inspiremore)
Szívből kifejezni önmagad – azt hiszem, ez a legfontosabb tanítása ennek a 11 éves kislánynak.
Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Beszélgetések a Kutyámmal c. könyv írója, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.
Szia Gabor 🙂
En mar lattam ezt valahol, de nem emlekszem hol. Eloszor csak neztem, aztan nagyon meghatodtam, es kigurultak a konnyeim is. Es most megint itt van. Mennyi ero van abban a kicsi testben, es elettel van tele. En gondolom, hogy elete kuldeteset igy teljesiti, mert nem tudni mennyi ido adatik meg neki.
Viszont nincs egyedul, mert szamtalan olyan tortenetet talaltam mar, ami valamifele fogyatekossaggal szuletett, de szellemileg egeszseges gyerekrol, felnottrol keszult.
Es nekunk van egy csodalatos EMBER, aki elfogultsag nelkul tud irni errol a “kis muveszrol”
Udv. Rozika.
Erre nincsenek szavak, nem csodálkozom, hogy senki sem tudott hozzászólni!
Hihetetlen csodás és megható a 11 éves kislány hozzáállása az élethez. Fantasztikusan szép alkotásai vannak,…nyilván a tehetsége belülről fakad, és szeretettel is alkot. Végtelen nagy elismeréssel díjazom, hogy betegsége ellenére örömet okoz az embereknek.
Sok egészséges ember tanúlhatna tőle!
Kedves Gábor.
Az én gépemen ne látszanak az írásaid. Csak egy része, nem tudom őket végig olvasni, pedig nagyon szeretném.
Nagyon tanulságos írásokat küldesz.
Szeretném továbbra is olvasni az írásaidat.