Vajon természetes folyamat-e az izoláció, mely társadalmunk jelentős részénél megfigyelhető? Tényleg technológiai és intellektuális fejlődésünk szükséges következménye az, hogy az emberek többsége a természetből – és sokszor mesterséges közegéből is – kiszakadt lényként éli le életét?
És vajon visszafordítható-e ez a folyamat? Én hiszek benne, hogy igen. Ahogy abban is, hogy sokkal könnyebben, mint hinnénk. Elég csak kinyitni a szemünket és kinyitni az elménket, hogy újra befogadjuk azt, amitől elszakadtunk. Mert mindez jelen van most is a világban, ahogy a következő rövid történet is tanúsítja.
*****
Ubuntu
Egy antropológus hosszabb időt töltött egy afrikai törzsnél, hogy tanulmányozza életüket, kultúrájukat és szokásaikat. Látogatásának vége közeledtével, egyik nap a munkája utáni időtöltésként egy játékot javasolt a gyerekeknek. Megtöltött egy nagy kosarat gyümölcsökkel, letette egy távolabb eső fa tövébe, majd egy vonalat húzott, mely mögé felsorakoztatta a gyerekeket. Azt mondta nekik, hogy vezényszóra szaladjanak a fa alatti kosárhoz, és aki megnyeri a versenyt, az kapja meg az édes gyümölcsöket.
Amikor elindította a versenyt, valami egészen szokatlant tapasztalt, amire egyáltalán nem számított. A gyerekek ahelyett, hogy egymást lökdösve próbáltak volna az élre törni, megfogták egymás kezét és együtt szaladtak vidáman a célig. Ezután leültek egy kört alkotva és együtt megették a finom gyümölcsöket. Az antropológus meglepetten kérdezte tőlük, miért futottak együtt, csoportban, mikor sokkal több gyümölcs, és így sokkal nagyobb öröm juthatott volna annak, aki egyedül nyeri meg a versenyt.
Az egyik kislány ekkor így válaszolt: “Hogy lehetne egyikünk is boldog, ha a többiek szomorúak?”
*****
A dél-afrikai törzsek kultúrájában az Ubuntu szó fejezi ki ezt az összetartozás-érzést. A szó jelentése: emberiesség; kapcsolat a világ összes élőlényével. “Azért vagyok, mert mi vagyunk.”
Az Ubuntu filozófiája egyrészt azt fejezi ki, hogy Te, mint egyedülálló emberi lény része vagy egy nagyobb egésznek, aminek a létezésedet köszönheted. Legyél hálás azoknak az embereknek, akik segítettek az utadon, és legyél hálás azoknak az ismeretlen élőlényeknek, melyek létezése hozzájárul ahhoz, hogy Te létezhess.
Másrészt arra is emlékeztet ez a gondolat, hogy Te is hozzá tudsz tenni ahhoz, hogy a világ picit jobbá váljon. Ez pedig nemcsak lehetőség, hanem egyúttal felelősség is. Felelősség azokért, akikkel megosztod az otthonodat, a Földet, és felelősség azokért, akiknek átadod majd azt.
Ahogy a Nobel-békedíjas Desmond Tutu fogalmazott, az Ubuntu annak az ajándéknak a része, melyet Afrika ad a világnak. Fogadd el ezt az ajándékot, és add tovább minél több embernek!

 

Ha Neked hasznos volt, másoknak is az lehet. Segíts eljuttatni hozzájuk is!

Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.

A hírlevél a legbiztosabb módja, hogy az elsők között értesülj az írásaimról, az előadásaimról, a workshopjaimról, a jótékonysági programjaimról és egyéb rendezvényeimről:

A "Kérem az infókat" gombra kattintással elfogadom az Adatkezelési tájékoztatót

AJÁNLAT

Írásaim

Minél kisebb, annál jobban ugat
Kutyák. Emberek. A legnagyobb különbség a lábak számán kívül talán
Tovább
Ezért fáj, ha tükörbe nézel
Tükörbe nézni fájdalmas dolog. Ezért sokan meg is próbálják elsumákolni
Tovább
Leckék az egyik legjobb tanítómtól – a kutyámtól
Mindenkitől tanulhatunk valamit. Vannak, akiktől azt, hogyan éljünk, és vannak,
Tovább
Az egyik legnehezebben kimondható szó…
…a nem. Lelkiismeret furdalást okoz, megsérti az énképünket, és sokszor
Tovább
Mindennapi Motiváció – együtt nincs lehetetlen
Csodálatos dolgokra képes az ember. Soha nem látott magasságokba emelkedni,
Tovább
A boldog pillanatok
Sokan szaladnak a boldogság után. Valami távoli célnak hiszik, amiért
Tovább

3 Comments

  1. Tari Janos

    “Ha a letezes alapja a dialektika, akkor az ellentmondast barmiben ki kell tudnunk mutatni.” Lenin
    A kozossegelmeny /amit igazan tobbnyire csak pszihedelikumokkal lehet elerni/ dialektikaparja az individualis identitas.
    Csak nehany hartyasszarnyu rovar es az ember haboruzik eletre-halalra. Miert? Mert a hartyasszarnyuak tarsadalmaiban a rokonsagi fok a testver es a klon kozott van. Az embernel a genetikat a ,tarsas, fantomok potjak: haza, csalad, mi vallasunk, istenunk, kiralyunk.
    Ha az identitas atcsuszik az ,en,-rol a ,mi,-re akkor nnem lehet a haborut elkerulni. Sajnos ma is nacionalizalodik a vilagunk.

  2. Nagyon örülök, hogy Te is ebben hiszel és így élsz 🙂
    Ha erre az életszemléletre tanítjuk a gyerekeket és a felnőttek közül azokat, akiket még lehet, akkor meg is fog valósulni. 🙂

  3. Judit

    Nagyon tetszett az írás! Ezt és így kellene a ma “modern” emberének is összefogni, egymást segítve, közösen örülni a szépnek a jónak, a világ minden adományának, a természet parányi része vagyunk- hiába az óriási egónk, a felsőbbrendűségünk- ez nem ér semmit, szeretettel, összefogással jobbá válik környezetünk, életünk,a világunk!
    Begyógyulnak Földanya sebei, boldogabb lesz parányi életünk ezen a világban!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük