Érezted már úgy, hogy nehéz az életed? Voltál már olyan helyzetben, amikor az előtted álló akadály leküzdhetetlennek, az annyira vágyott célod pedig elérhetetlennek tűnt? Jó eséllyel igen. Jó eséllyel kerültél már Te is padlóra, és talán az egész életedet kilátástalannak láttad ilyenkor. Csak tehetetlenül néztél körbe, várva valaki segítségére – vagy bármire, ami változást hoz.
Mindennapi_MotivacioAz, hogy padlóra kerülsz, természetes. Az is érthető, hogy a felkapaszkodást lehetetlennek érzed. Hiszen megpróbáltad. Sokszor megpróbáltad – hiába. De mielőtt végleg feladnád, van itt valaki, akitől nagyon sokat lehet tanulni. És érdemes is.
Egy fiatal orosz hölgyről van szó, Vasilina a neve. Az ő akadálya számodra rutin. Neki az jelent kihívást, amit Te észre sem veszel, mert már régen elfelejtetted azt az időt, amikor hasonló küzdelmet vívtál. Hasonlót, csak neked sokkal könnyebb volt győzelmet aratnod.
Az evésről van szó. Igen, az evőeszköz használatáról, amit Te kisbabaként sikeresen megtanultál, azóta pedig rutinként beépült az életedbe. Vasilina is kisbaba, csak neki van egy igen nagy hátránya veled szemben: neki nincsenek karjai.
vasilina_knutzen_1
Így született. „Fogyatékosan” – ahogy a társadalom megbélyegzi azokat, akiknek szemmel láthatóan valami rendellenességük van. De ha megnézed ezt a rövid videót, amit Vasilina édesanyja tett közzé, akkor rájössz, hogy nem ez a kislány a fogyatékos, hanem az a rengeteg ember, aki az álmait feladva, a kudarcokba beletörődve éli az életét.

A videót a facebook-on való megjelenése óta több mint 70 millióan látták. „Csodálatos!”, „Sokat fog elérni ez a kislány!”, „Többet nem panaszkodom az életemről.” Ehhez hasonló visszajelzések tömkelegével árasztották el az emberek Vasilina édesanyját, aki rengeteget segített a gyermekének azzal, hogy hagyta őt küzdeni. Nem pakolgatja el az akadályokat a kislánya útjából, hanem felkészíti őt arra, hogy később is bármilyen akadályt le tudjon győzni.
vasilina_knutzen_2
vasilina_knutzen_3
(h/t: boredpanda)
Tényleg csodálatos, amit Vasilina pár másodperc alatt megmutatott. Megtanulta jobban használni a lábát, mint ahogy a legtöbb baba a kezét használja. Megtanulta nem feladni a harcot, ha elbukik. Figyeld meg újra, ahogy a villát a lábával fogva megpróbálja a szájába tenni a falatot, és amikor ez nem sikerül neki, nem tör ki keserves sírásban, hanem újra próbálkozik. A másik lábával igazít a fogáson, előredől, majd teljesíti a feladatot.
Sokat tanulhatunk tőle az életről. Arról, hogy aki igazán el akarja érni a célját, az el is éri azt. Arról, hogy a kudarc nem végleges ítélet, hanem fejlődési lehetőség. Arról, hogy a lehetetlen csak a fejünkben létezik. Mert ha valami először lehetetlennek tűnik, az a legtöbbször nem más, mint a tanult tehetetlenségünk következménye.
Látod, egy kisbabától is rengeteg dolgot tudunk tanulni. Olyan dolgokat, amiket sokan már jó ideje eltemettek magukban mélyre.
Nagy köszönet Zsófinak, hogy felhívta a figyelmemet erre a csodálatos kislányra. 🙂

 

Ha Neked hasznos volt, másoknak is az lehet. Segíts eljuttatni hozzájuk is!

Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.

A hírlevél a legbiztosabb módja, hogy az elsők között értesülj az írásaimról, az előadásaimról, a workshopjaimról, a jótékonysági programjaimról és egyéb rendezvényeimről:

A "Kérem az infókat" gombra kattintással elfogadom az Adatkezelési tájékoztatót

AJÁNLAT

Személyes segítség

Írásaim

Mindennapi Motiváció – A lány, aki a teljes összeomlásból állt fel
Vannak olyan emberek, akiknek a történetét nehéz lenne bármiféle érzelmi
Tovább
Istent játszva
Késő este volt már. Egy szerdai nap közeledett a végéhez.
Tovább
A gyűlölet a gyenge ember utolsó fegyvere
Tudod, mi történik akkor, ha valaki nem tud veled mit
Tovább
Mindennapi Motiváció – Madeline Stuart
Képzelj el egy modellt… egy szépségideált, aki a kifutón magabiztosan
Tovább
Mindennapi Motiváció – amikor egy zárt világ kitárul
Vannak olyan emberek, akikből társaik nem néznek ki sokat. Vagy
Tovább

4 Comments

  1. Blue roses

    Szia Gabor 🙂
    Kedves jeje! Ugy bizony! Es azokbol az emberekbol sem, akik ezeket a nagyon jo irasokat olvassak.
    Elofordul, hogy egy – egy felnott sokkal tehetelenebb, mint egy jarni tanulo, vagy epp az elet nehezsegeivel ismerkedo kisgyermek. 🙂 Ok meg tisztan latnak, gondolkodnak, nagyon kreativak, otletesek a dolgok megoldasaban. Ok meg mentesek az elet mindenfajta szennyetol. De nem sokaig!!
    Nem ertem mi felnottek miert tesszuk oket tonkre?? Talan, mert ez a bevett szokasunk, ezt tanultuk, ezt adjuk tovabb. Nem kellene!! Engem is megtanitott az elet a sajat gyerekeimen latva, hogy mi a jo es mi nem!!
    Es akkor eljott az ideje a valtoztatasnak. Neha fogalmam se volt mit csinaljak, hogy ne artsak senkinek vele. Azt tudtam, mit nem akarok elkovetni, (amit velem elkovettek) de nem tudtam az iranyt merre tovabb. Hibat hibara halmoztunk, de egyszer szepen kitisztult minden. Nagyon jo lecke volt nekem is.
    Udv. Rozika.

  2. jéjé

    Úgy látom, Gábor, ebből a kislányból nem lesz “lekvár” ember!
    Rettenetesen fontos (lenne), hogy gyerekkorában mindenkit hagyjanak küzdeni. Egy ilyen gyereknél létfontosságú, de az “épkézláb” gyerekeknél is lényeges. Nem kiszolgálni alul-felül, kényeztetni és dédelgetni vég nélkül, mint oly gyakran látom. Emberek tömegei semmiért a világon nem tudnak küzdeni, nincsenek céljaik, álmaik, és ha valami nincs karnyújtásnyira, akkor vagy lemondanak róla, vagy dührohamot kapnak. És vad irigységgel támadják azokat, akik kiküzdik maguknak, amit akarnak.
    Most, felnőttként is meg kell néha harcolnom azzal, hogy köszönöm, de nem az a segítség, ha kiveszik a kezemből a dolgokat, és helyettem megcsinálják. Haragos válaszokat kaptam már arra, amit oly sokszor hangoztatok: amit magam is meg tudok csinálni, ahhoz nem kérek segítséget.
    Néha már azt gondolom, én vagyok a furcsa, de szerencsére olvasom az írásaidat… 🙂

  3. Sebestyén Ilona

    Van egy amerikai hölgy, szintén karok nélkül született, de a néhány évvel ezelőtt megjelent videó tanúsága szerint már repülőgépet vezet a lábával! És gyermeket is szeretne! Csodálatos ez a kislány is! Van egy kedves barátnőm, aki szintén karok nélkül él. Amikor először találkoztunk, a lábát nyújtotta, és én gondolkodás nélkül “kezet fogtam” vele. Attól kezdve lettünk jó barátnők. Amerikában úszóversenyt nyert a paralimpián, mert úgy úszik, mint egy delfin. Csodálatos ember! Tőle is sokat tanultam. Lassan, de jól és olvashatóan ír a lábával. És minden mást is csinál. Fogat mos, eszik… mindent. Köszönöm, Gábor, hogy az írásaid ennyire építő jellegűek! Köszönöm, hogy mindig tanulhatok valamit az írásod által.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük