Az élet kemény. Van, hogy elviselhetetlennek tűnik. A rengeteg idegeskedés, a családi problémák, a meg nem értettség és mások aljas húzásai időnként olyan teherrel nehezednek rád, hogy úgy érzed, nem találsz egy halvány fénysugarat sem, ami a reményt jelentené. Erről szól az a történet, amivel nemrég találkoztam.
*****
Egy átlagos nap átlagos tanórája következett. Legalábbis a diákok ezt hitték. Ám amikor a tanár megérkezett, nem a tananyagba kezdett bele, hanem mindenki meglepetésére egy papírköteget vett ki a dossziéjából.
„Felmérőt fogunk írni.” – közölte a diákokkal, akiknek lefagyott a mosoly az arcukról a nem várt hír hallatán. Ezután szokás szerint lefelé fordítva kiosztotta a papírokat, majd visszament az asztalához. A tanulók idegességgel vegyes izgalommal fordították meg a dolgozatot, melyen legnagyobb megdöbbenésükre csak egy kis fekete folt volt.
fekete_folt
Az volt a feladatuk, hogy írják le minél részletesebben, mit látnak. A tanár bőven hagyott időt a feladat kidolgozására, majd beszedte a dolgozatokat, és gyorsan át is olvasta a kérdésre adott válaszokat. Amikor végzett, így szólt a diákokhoz:
„Ezt a dolgozatot nem fogom osztályozni. Nem ezért írattam veletek, hanem azért, mert kíváncsi voltam, mire figyeltek. Kivétel nélkül mindannyian leírtátok, hogy milyen a kis fekete folt alakja, mérete, és hogy hol helyezkedik el a papíron. Valamivel viszont egyikőtök sem foglalkozott: magával a fehér papírral, amin a fekete folt volt.
És ha belegondoltok, a legtöbb ember pontosan így éli az életét. Csak a nehézségeinkre, problémáinkra, személyes konfliktusainkra és sérelmeinkre koncentrálunk, miközben azt a rengeteg szép dolgot, ami az életünk része, észre sem vesszük. Hagyjuk, hogy az a kis fekete folt beszennyezze az egész elménket.”
*****
Ha úgy érzed, hogy sötétségben bolyongasz, és sehogy sem találod a kiutat, akkor engedd el egy pillanatra az önjelölt áldozat szerepét, és kezdj el jobban figyelni – mert az életed sokkal szebbé válik, ha észreveszed és értékeled azt a rengeteg apró csodát, ami körülötted van. És nemcsak körülötted, hanem benned is.

 

Ha Neked hasznos volt, másoknak is az lehet. Segíts eljuttatni hozzájuk is!

Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.

A hírlevél a legbiztosabb módja, hogy az elsők között értesülj az írásaimról, az előadásaimról, a workshopjaimról, a jótékonysági programjaimról és egyéb rendezvényeimről:

A "Kérem az infókat" gombra kattintással elfogadom az Adatkezelési tájékoztatót

AJÁNLAT

Írásaim

Motiváció – milyen talajra építed a várad?
A motiváció, vagy annak hiánya minden ember életét érinti, mégis
Tovább
Tényleg jár a tisztelet?
Érdekes dolog ez a tisztelet. Sokszor nem az kapja, aki
Tovább
Amit könyvből soha nem fogsz megtanulni
Mindannyiunk múltjában vannak fájdalmas, szánalmas, lélekromboló dolgok. Olyan dolgok, amiket
Tovább
Mindennapi Motiváció – Jessica Cox
A Mindennapi Motivációsorozatban legutóbb egy vak gördeszkás fiúval ismerkedhettetek meg,
Tovább
Mindennapi Motiváció – Kayla Montgomery
Történtek már veled igazán szörnyű dolgok? Kerültél már valaha teljesen
Tovább

9 Comments

  1. Zsuzsanna Pittner

    Kedves GÁBOR!
    Ezek szerint minden tanulónak megvolt a saját fekete foltja. Azért foglalkoztak csak azzal. Pedig mennyivel jobb a tiszta, napos oldalt látni! 😄 Köszönöm ezt az írásodat is! 😄 Üdv Zsuzsa 💚🍀

  2. Sisák Judit

    Amikor a sötét felhők eltakarják a napot nehéz meglátni, észrevenni.. hiába tudom hogy mögötte ragyogó napfény és melegség van.
    Az irásaid mindenesetre rávilágitanak, segitenek. Köszönöm. 😍

  3. Blue roses

    Szia Gabor 🙂
    Ez a tanar csak elismerest erdemel. 🙂 Miert nincs tobb ilyen? Miert nem tanitjak ezt az iskolakban?
    Ha nem jo kilatas akkor nezz felfele. Arra mindig jo. Senki nem zarja el eloled a fenyt. 🙂
    Te ott is lass szivarvanyt, ahol masok csak sotet borus eget latnak. 🙂
    Nagyon sok ilyen igazsagra lenne szuksege az emberisegnek. Akkor talan a borus idokben is latnanak valami szepet. Ha vidamabban idulna a napjuk, nem cask orrlogatokat latnank nap mint nap.
    Udv. Rozika.

  4. Kovács Erzsébet

    De hiszen ez egy pulikölyök, csak nem látszik se orra, se szeme! Rajzoljuk mellé a testvéreit, az anyját, egy udvart…….

  5. Levente

    Sajnos csak a mesében van az, hogy jó tett helyében jót várj. Az élet ennél sokkal kegyetlenebb. Bármennyire is jót akarsz, kompromisszumképes vagy, pozitív a beállítottságod és építőjellegűek a gondolataid, mindig van aki másképp gondolja és belerondít az életbe. Egy idő után azt kezdi hinni az ember, hogy minnél rosszabb tulajdonságaid vannak, annál jobban tisztelnek szeretnek. És akkor változik az ember, mert változnia kell. Saját magáért. Meg kell tanulnia NEM-et mondani, indiferensnek lenni és saját érdekeit előtérbe helyezni. Ha ez a változás megtőrténik, akkor mindjárt elkezdenek értékelni. Mert elérhetetlen leszel. Az emberek nagy részének mindig az kell amit nem tudnak elérni. Azért tesznek, megalkusznak, harcolnak. Amíg ott vagy nekik “kéznél” addig nem értékelnek. Persze már aki. De itt nagy általánosságban beszélek.
    Plusz egy jó adag szerencse is kell a megvalósuláshoz. Hogy ez mi lehet? Hát kinek mi…
    Más elgondolásban: a fekete folt “szúr”, ezért mindenki arra koncentrál. Ezért látunk ma annyi szürke, szomorú és életunt embert az utcán vagy bárhol. Mert nem tudják megélni az életet, nem érzik a fehér rész tisztaságát, értelmét, lényegét. Még akkor sem, ha abból táplálkoznak.
    Sok sikert a sötét “folt” elűzéséhez!

  6. KINGA

    Köszönöm Gábor ,sajnos egy idő ótasajnos már csak Én is a fekete foltot látom.Nagyon nehéz mást is észre venni ha az embert csalódások érik,emberekben ,helyzetekben. mindig azt kérdezem :miért én?Én miért nem érdemlem meg,hogy olyan párom legyen akivel békében ,boldogságban élhetek?Én miért vagyok értéktelenebb mint a másik?akinek minden megadatott amiről én csak álmodom.Előre is köszönöm ha írnál arról ,hogy is van ez?Ha a jó Isten szemében mindenki egyforma ,egyik miért kap csak szomorúságot,magányt.A másik pedig mindent amit csak lehet.Minden jót kívánok :Kinga

  7. Kedves Gábor!Nagyon örültem ennek az írásodnak,ugyanis a mai időkben igen is nagyon fontos,hogy apró dolgoknak IS tudjunk örülni,hiszen annyi a ránkzúduló probléma,sokszor feleslegesen is olyanok árasztanak el minket pl. vegyük csak a mindennapi híreket,melyek többnyire tele vannak hazugsággal,mégis az ember ha nem is akar,de odafigyel rájuk!
    Pontosan ezért és sok más rossz dologért tudatosan észre kell vennünk minden egyes nap a körülöttünk lévő szépet.
    Mennyire lehet örülni egy kis madárnak,mely jóízűen falatozik pl. az úttest közepén,s nem zavarja senki és semmi.Vagy,maradjunk még a madaraknál:pár hónapja a zebrán átgyalogolt egy csapat vadlúd.Kora reggeli gyaloglásomkor történt és két kocsi szépen megvárta,míg azok (kb. tizen lehettek) átmentek a másik oldalra.Annyira tetszett,el is nevettem magam,de láttam az egyik kocsi vezetőjét,ő is nevetett és intettünk egymásnak.Persze feldobta a napomat ez a látvány!Szóval annyi mindent észre lehet venni,csak nyitott szemmel kell mennünk s máris a nyomasztó állandó problémáink máris könnyebbé válnak!Köszönöm Gábor!Szeretettel:Zsóka

  8. Horváth Beatrix

    Tudod, megdöbbentett, hogy erre az írásra nem érkezett semmilyen komment.
    Tudod, az írás esszenciájával mindenki tisztában van, szinte közhelynek érzik, mikor épp közvetlenül szembetalálkoznak vele, vagy az ehhez hasonló konklúziót hordozó történetekkel. Azonban a mindennapjaikban, mindennapjainkban való megélése, vagy már az arra való törekvés lényük tudatos részének használatát igényli… ami a komfortzóna elhagyásával járhat…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük