Azt mondják, idővel bölcsebbé válik az ember. Szerintem nem. Nem feltétlenül zajlik ez így. A bölcsesség megszerzése lehetőség, amihez valóban időre van szükség, azonban nem mindenki él ezzel a lehetőséggel. Vannak, akik vagy még gyermekkorukban, vagy nem sokkal azután konzerválták kényelmesnek érzett agyi táptalajukat, lezárták a befelé vezető kaput, és saját megrekedt fejlődési szintjüknek megfelelően reagálnak a világ eseményeire. Ők az esélyét is megölik annak, hogy tovább fejlődjenek és valaha is bölccsé váljanak.
„Az emberek bölcsessége nem tapasztalatukkal arányos, hanem azzal, ahogyan felfogják a tapasztalatot.” – írta George Bernard Shaw, és ezt jó eséllyel Te is észrevetted már. Vannak olyan emberek, akik már fiatalon is bölcsek, és vannak olyanok is, akik egészen halálukig képesek megőrizni intellektuális érintetlenségüket. Bár folyton beleütköznek egy-egy fájdalmas tapasztalatba, mégsem tanulnak belőle, csak sajnáltatják magukat. A tapasztalat aztán újra és újra megismétlődik (általában egyre súlyosabb formában), és minden folytatódik ugyanúgy: az áldozat áldozat marad.
Aki azonban hajlandó változtatni az életén, szembenéz a félelmeivel, és elengedi a kényelmes önjelölt áldozatszerepet, az nemcsak a bölcsesség felé vezető úton indul el, hanem az álmait is képes lesz megvalósítani. Sokan persze félnek, hogy már túl késő: az idő elszállt, és ők már túl öregek ahhoz, hogy elinduljanak. Túl öregek ahhoz, hogy változtassanak az életükön, és már jó ideje nem is hisznek benne, hogy sikerülhet.
Pedig a legtöbb dologhoz soha nem vagyunk túl öregek. Van, aki 90 évesen keresztülfut egy egész kontinensen, más 105 évesen úszóversenyen vesz részt, megint más 22 év alatt egyedül átfúr egy egész hegyet. Ahogy a mondás tartja: ahol van akarat, ott van út is. És ez életkortól, körülményektől, mások véleményétől függetlenül mindig így van. Nem vagy túl öreg, ahhoz hogy megvalósítsd az álmaidat, nem vagy túl öreg ahhoz, hogy fejlődj, nem vagy túl öreg ahhoz, hogy elkezdj élni, ne csak létezz. Ezekhez a dolgokhoz sem Te, sem én nem leszünk túl öregek soha.
Mégis van néhány olyan dolog, amihez túl öreg vagyok már – és sok munkám van abban, hogy ezt elmondhatom. Bízom benne, hogy Te is találsz benne olyat, amihez szívesen érzed túl öregnek magad.
ferfi_padon

Játszmázni

Túl öreg vagyok már az értelmetlen játszmákhoz, nem kellenek. Én az őszinteségben hiszek, és már csak ezt fogadom el számomra járható útnak, bármilyen emberi kapcsolatról legyen is szó. Ha szeretsz, szeress, ha utálsz, utálj, de ne tettess nekem érzelmeket. Ne akarj megkerülni, ne akarj hitegetni, ne akarj szeretetmegvonással vagy egyéb aberrált zsarolási módokkal nálam bármit is elérni. Nem fog menni.
Ha fenyegetsz, megyek. Ha ártasz, Te mész, és abban nincsen köszönet. Egy kapcsolatnak számomra már csak akkor van értéke, ha játszmáktól mentes, őszinte és egyenes.

Megfelelési kényszerrel élni

Túl öreg vagyok már ahhoz, hogy másoknak akarjak megfelelni. Minek? Kinek? Hány embernek? Mind a több mint hét milliárdnak, a különböző igényeikkel, elvárásaikkal, életfelfogásukkal? Vagy csak egy városnyinak? Vagy egy elképzelt ideális társadalomnak? Vagy csak néhány embernek a környezetemben, akik tőlem mindenféle dolgot elvárnak? Várjanak el nyugodtan, ő dolguk, nekem ehhez semmi közöm.
Képes vagyok a kompromisszumra, képes vagyok az együttműködésre, képes vagyok az áldozathozatalra is, ha éppen arra van szükség. De nem azért, hogy bárkinek is megfeleljek, hanem azért, mert akit szeretek, azért mindent megteszek. Az, hogy mások mit gondolnak rólam, a legkisebb mértékben sem érdekel, mert minden energiámat azokra fordítom, akik fontosak számomra. Azokra, akik feltétel nélkül szeretnek és elfogadnak olyannak, amilyen vagyok. A többiek csak átutazók, akik egy-egy tapasztalatot jelentenek számomra. Nem rólam szóló ítéletet, hanem tapasztalatot. Ugye érted a különbséget?
Személyes segítség

A múlt terheit cipelni

Túl öreg vagyok már ahhoz, hogy a múltamon rágódjak. Ami megtörtént, azon változtatni nem tudok, de a hozzáállásomon bármikor változtathatok. Túléltem egy stroke-ot, hagytak el már többször, temettem már el valakit, akit nagyon szeretek, aláztak már meg csúnyán, ki is használtak, és én magam is követtem el hibákat. Megtörtént. Vége.
Ma új napra ébredtem, új lehetőségekkel, új élményekkel, új hittel, hogy valami nagyszerű dologban részesülhetek. Ha a múlt terhe meggörbítené a hátamat, akkor ezeket a lehetőségeket észre sem venném magam előtt. Végigvánszorognék egy újabb napon a sorban, és az életem nem lenne több, mint egy szánalmas túlélés. Ennél én többre vágyom, és többet is szerzek meg magamnak. A múlt csak addig volt teher, amíg át nem alakítottam – most már értékes tapasztalat. Értékes, mert azzá tettem, és megkerestem benne a lehetőséget. A lehetőséget a fejlődésre, hogy többé, jobb emberré váljak.
ferfi_szabadon

A jövőn görcsölni

Túl öreg vagyok már az aggódáshoz, a szorongáshoz, a fölösleges görcsöléshez. Amin tudok változtatni, azon változtatok, amin pedig nem, azt elfogadom úgy, ahogy van. Nem bosszankodom a többiekkel együtt, ha esik az eső, mert én csodálatos dolgokat fedeztem fel benne. Nem félek attól, hogy mit hoz a holnap, mert még nincsen itt. Nem szorongok azon, hogy lesz-e állásom, mert ha nem lesz, keresek újat. Nem aggódom amiatt, hogy a félelmeim legyűrnek-e egyszer, hanem szembenézek velük.
És persze nem megy ez mindig nekem sem, hiszen érző ember vagyok, aki mélypontokat is megél, elkapja néha a szorongás, és időnként lenyomják vélt vagy valós dolgoktól való félelmek. De már nem maradok ott. Már mozdulok. Felismerem, amikor meggyengülök belülről, és teszek érte, hogy ne a padló maradjon a lakhelyem.

Okosnak tűnni

Túl öreg vagyok már azt hinni, hogy én mindent jobban tudok, és csak az én utam az egyetlen helyes, járható út. Tudom, hogy nem az. Tudom, hogy nem mindent tudok, és nem is mindent tudhatok. Tudom, hogy az én utam egy lehetőség a sok közül. Tudom, hogy több út vezet fel a hegyre, és még az sem biztos, hogy ugyanarra a hegyre kell feljutnunk. Vagy hogy egyáltalán fel kell jutnia valakinek bármilyen hegyre is, ha nem akar. Van, aki elvegetál egész életében, és ez számára tökéletesen megfelel. Vagy nem felel meg, de kényelmesebb, mint megmozdulni és kézbe venni a saját sorsának irányítását. Ez az ő döntése. Az enyém más.
Mindenki választ magának egy életutat, amelyen mászhat felfelé, csúszhat lefelé, vagy toporoghat egy helyben. És mindenkinek megvan a lehetősége, hogy a három közül bármelyik pillanatban bármelyikről egy másikra váltson. De hogy melyikre, azt nem én fogom megmondani másnak. Az én utam számomra megfelel, és akinek szintén hasznos, az járjon hasonló utat, akinek pedig nem, az járjon valami egészen mást. Aki pedig nem választ maga utat, az másét fogja járni, de ez is az ő döntése.

Dolgokba beletörődni

Túl öreg vagyok már ahhoz, hogy bármibe is beletörődjek. A beletörődés olyan teher, amit egész életemben cipelnék magammal. Sok olyan emberrel találkoztam már a személyes segítségem során, aki azt hitte, hogy elfogadta a múltját vagy a jelenlegi helyzetét, pedig egyszerűen csak beletörődött. Az első lépés ennek az önmagunknak mondogatott hazugságnak a lebontása.
Aki beletörődik, az emészti magát folyamatosan, hogy miért nem úgy alakult valami, ahogyan ő azt akarta. Aki beletörődik, az rossznak látja az életet, vagy legalább azt a részét biztosan, ami nem felel meg az elvárásainak. Aki beletörődik, hogy kudarcot vallott valamiben, az lemond az álmairól, csak mert egyszer, kétszer, vagy akár többször is padlóra került. Én ezt a terhet már nem vállalom be.
Nekem kell a szabadság, a könnyed lépdelés az utamon – nem akarok görnyedt háttal és savanyú képpel bandukolni. Ha elesek, felállok, ha megint elesek, megint felállok. Ha van egy célom, ami igazán fontos számomra, akkor két dolog történhet: vagy elérem azt, vagy a felé vezető úton halok meg. Nincs harmadik opció. Ha pedig nem a saját utamat járom, azt egy idő után úgyis felismerem, és akkor elfogadom, hogy máshol van a helyem. Nem beletörődök, hanem elfogadom. Nem rossznak tekintem az eseményeket, hanem lehetőségnek, hogy még szebbé alakítsam az életemet.

Fölöslegesen csatározni

Túl öreg vagyok már az értelmetlen csatákhoz. Senkit sem akarok meggyőzni az igazamról, ha ő képtelen befogadni észérveket. Nem akarok megváltoztatni senkit, és nem érdekel az sem, ha valaki engem akar megváltoztatni. Nem fogadok el mindent, amit kínálnak nekem.
Szidhatnak, utálhatnak, megpróbálhatnak szembeszállni velem, de minden konfliktushoz legalább két ember kell, és én nem leszek a második. Nem leszek az, mert tudom, hogy a külső konfliktusok mindig valaki belső egyensúlyának a megborulásából fakadnak. Aki önmagával nincs rendben, az az embertársaival is képtelen harmonikus kapcsolatot kialakítani. De az ilyen emberek belső csatájában én nem veszek részt. Játsszák le magukban, vagy keressenek más áldozatot.

Mindenkinek segíteni

Túl öreg vagyok már ahhoz, hogy mindenkit meg akarjak menteni, akivel dolgom akad. Úgysem fog sikerülni. Nemcsak azért, mert egyedül ehhez kevés vagyok, hanem azért is, mert mindenki csak akkor változik, ha ő maga akar. Sok ember azonban nem akar, és velük nem tudok, ezért nem is akarok mit kezdeni.
Ahogy Benjamin Franklin nagyszerűen megfogalmazta: „Az emberiséget három nagy csoport alkotja: a mozdíthatatlanok, a mozdíthatók, és azok, akik mozdulnak.” Az első csoport a változásba fektethető energiáját kifogások gyártására és őrizgetésére fordítja, úgyhogy én csak a második és a harmadik csoportra koncentrálok. Közülük is csak azokra, akiknek rám van szüksége. Mert nem mindenkinek az én hangom, az én kezem, az én gondolataim kellenek, és ez természetes.

Mérgező kapcsolatban maradni

Túl öreg vagyok már ahhoz, hogy fenntartsak egy mérgező kapcsolatot. Bármilyet. Akár egy új ismeretségről van szó, akár egy régiről, akár egy párkapcsolatról, akár egy családtagról, akár egy kollégáról, akár egy barátról, ha az a kapcsolat rombol, és nincsen jele változásnak, akkor vagy korlátozom olyan mértékben, hogy ne sérüljek, vagy ha szükséges, akkor végleg megszakítom.
A szeretetlenségbe, az idegek tépésébe, a gyűlölködésbe, az érzelmi zsarolásba, az egymás lelkén való keresztülgázolásba bele lehet halni. Szó szerint. Először a lélek kezd el haldokolni, aztán a test is követi. Nincs helye olyan embereknek az életemben, akik akarva vagy akaratlanul a temető felé tuszkolnak.
bilincsben2

Megaláztatást elviselni

Túl öreg vagyok már ahhoz, hogy eltűrjek méltatlan helyzeteket. Nem fekszem le senkinek, nem nyalok segget, nem válok senki szolgájává, nem csinálok olyat, ami nem vezet előre. Ha valaki lábtörlőnek akar használni, pillanatok alatt repül az életemből.
Ha rájövök, hogy valaki kihasznál – és mindig rájövök –, akkor azt az embert egyből kizárom az egyébként is szűk bizalmi körömből. Nem férek be sablonba, és nem férek el szűkebb helyen, mint amennyit a jellemem megkíván. Aki megpróbál összezsugorítani, az kudarcot fog vallani.

Álarcokat hordani

Túl öreg vagyok már ahhoz, hogy álarcokat hordjak. Van egy igazi arcom, szeretem, és leszarom, ha valaki más nem szereti. Ez van, emberek, ha tetszik, nézzétek, ha nem, menjetek. Túl sok energiámat emésztené fel, hogy annak mutassam magam, aki nem vagyok.
Nincs már kedvem hozzá, hogy minden egyes nap felvegyek egy álarcot, és azon sem akarok gondolkodni, hogy éppen melyiket. Kidobtam az összeset. Ne foglaljanak helyet se a házamban, se a lelkemben. Nem kellenek nekem olyan emberek, akik csak az álarcaim miatt törődnek velem. Most már csak olyanokat keresek, akik őszintén, önmagamért szeretnek.

Az irányítást átadni

Túl öreg vagyok már ahhoz, hogy ne én irányítsam az életemet. Nem szaladok a csorda után, mert akkor nem látnék mást, csak seggeket. Nem választok egy mások által kijelölt utat csak azért, mert az már ki van taposva. Ha nem tetszik, nem arra megyek. Ha pedig a célom felé nincsen még út, csak bozót, fal és egyéb akadályok, akkor csinálok utat én magam. A döntéseimért felvállalom a felelősséget, és nem bújok mások mögé, mint egy kisgyerek. Ha jól döntök, haladok tovább az utamon, ha pedig rosszul, akkor változtatok.
Ha valaki át akarja tőlem venni a kormánykereket, akkor először udvariasan szólok neki, hogy fogja a sajátját, ne az enyémet. Ha tovább próbálkozik, akkor lefejtem a kezét a kormánykerekemről, és búcsút intek neki. Ha szükséges, akkor végleg. Mindenki kapott egy saját életet, ami bőven elég elfoglaltságot jelent. Akinek a sajátja tartalmatlan, az a másokéval törődik ahelyett, hogy tükörbe nézne. Az én életemben viszont egyetlen kormánykerék és egyetlen sofőr van.
kocsibol_labak
Sok olyan dolog van már, amihez túl öreg lettem. De nem haldokló öregség ez, hanem valami, ami frissességet és erőt képvisel. Valami, amit úgy is hívhatunk: beépült tapasztalat. Olyan tapasztalat, aminek már van értelme – mert adtam neki.
Ha valaki azt mondja, megváltoztam, igaza van. Igen, kedves bíráló, panaszkodó vagy okoskodó, megváltoztam. A változás maga az élet, hiszen egy folyamatosan változó világban csak az tud fennmaradni, aki maga is változik. A változás ténye nem lehet kérdés, csak az iránya. Ha valaki előbbre jut a változása révén, és arra is figyel közben, hogy másoknak ne ártson vele, akkor a változás jó. Soha nem az a gáz, ha valaki változik, hanem az, ha megpróbál egy helyben maradni.
Vannak dolgok, amikhez jó, ha túl öreggé válsz Te is. Minden másban maradj gyerek: játssz, nevess, szeress, élvezd az életet.

 

Ha Neked hasznos volt, másoknak is az lehet. Segíts eljuttatni hozzájuk is!

Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.

A hírlevél a legbiztosabb módja, hogy az elsők között értesülj az írásaimról, az előadásaimról, a workshopjaimról, a jótékonysági programjaimról és egyéb rendezvényeimről:

A "Kérem az infókat" gombra kattintással elfogadom az Adatkezelési tájékoztatót

AJÁNLAT

Lelki megújulás Balin

Írásaim

Picit több lett, maradhat?
Az ismerős kérdés. Te is sokszor hallottad már, ha nem
Tovább
Van, aki immunis a bölcsességre
Érdekesen működünk mi, emberek. Logikus lenne azt feltételezni, hogy életünk
Tovább
Hosszú útra készülj
Szeretjük a gyors eredményeket. Annyira, hogy könnyen megszállottaivá válunk az
Tovább
A zen szerzetes – egy tanmese érzelmeink hatásáról
Sokat görcsölünk azon, ha valami nem úgy történik, ahogy szeretnénk
Tovább
Mindennapi Motiváció – Ida Keeling
Te meddig fogsz élni? Gondolkodtál már ezen? Úgy értem: élni,
Tovább

68 Comments

  1. Demeter Margit

    Tetszett a korrekt megfogalmazás. És valóban, a szépkor,saját céltudatos életvezetésünkön és a tartalmas emberi kapcsolatainkon is múlik. Az aktív dolgos évek után a megnövekedett énidő ,a szabadság,és a lehetőségek az emberi kapcsolatok ápolására, az ingyenes utazás mind segítik a jól létet. Észre kell venni,és új célokat kitűzni.Az időnk,ha lehet így mondani felértékelődik, mert tudjuk,hogy véges,épp ezért még jobban kell szeretni az életünket.

  2. Révész Béla

    A bejegyzés ugyan már 3 éves de csak most jutott el hozzám. Hosszú írásokat általában nincs türelmem végigolvasni, viszont ahogy ebbe belekezdtem egyszerűen nem tudtam abbahagyni. Kommentelni sem sűrűn szoktam de ehhez muszáj hozzászólnom. Megemelem a kalapom előtted, hiszen szinte szóról szóra leírtad a gondolataimat. Nagyon tetszik ez a bejegyzés!

  3. Hanika Ham

    “…vannak olyanok is, akik egészen halálukig képesek megőrizni intellektuális érintetlenségüket. ” Mélyen meghajlok ez előtt a kulturált és finom megfogalmazás előtt, mert nálam sok esetben látványosan kiveri a biztosítékot a nyilvánvaló hülyeség.
    Szót fogadok a felhasználói NÉV-nek, a teljes szöveget illetően, köszönettel FELHASZNÁLOM!

  4. Köszönet a “bölcs” szavakért.
    Nem tudom miért, nekem Petőfi szavai jutottak eszembe olvasva Írásod:
    “Egy bölcs hajdan szamáron útazott. –
    Azóta az idő megváltozott,
    Nagyon megváltozott már,
    Most a szamarak
    Lovaglanak,
    A bölcs pedig gyalog jár.”
    Üdvözöllek

  5. Blue roses

    Szia Gabor 🙂
    Felemelo volt olvasni. Szarnyakat adott minden szavad. Tokeletesen ossze van foglalva minden, amiben egyetertunk. Ezert azt ereztem olvasas kozben, hogy repulok, szabad vagyok. Es valoban szabad vagyok, mert csak magamnak vagyok elkotelezve. Minden valtozik korulottem, es en is valtozom. Ezert vagyok orok fiatal, soha fel nem novo gyermek, aki ha kell komoly erett nove valtozik.
    Igen! Azt hiszem mar en is tul oreg vagyok ahhoz, hogy olyan dolgok toltsek ki az eletemet, amire semmi szuksegem nincs.
    Udvozlettel “egy tul oreg, de orok gyermek”
    Udv. Rozika.

  6. Bécsi Tímea

    Szeretem az őszinte, álarc nélküli embereket, és hányok a “műmájer” megnyilvánulásoktól. Ez egy fantasztikusan jó írás, ami mögött valódi, igaz tartalmat lehet érezni. Kedves Gábor! A jókedvemről is sikeresen gondoskodtál. Ez lesz ezentúl a kedvenc mondatom: “Nem szaladok a csorda után, mert akkor nem látnék mást, csak seggeket.” 😀 Köszönöm! 🙂

  7. Kedves Gábor!

    Már másodszor sodródtam az oldaladra. Az első is nagy élmény volt! Gondolataidnak minden egyes betűjével egyet értek! Ritka, hogy egy másvalaki által megalkotott írás pont olyan, mintha én vetettem volna papírra. A blogoldalamra (afenyize.hu – most készül) és a facebook oldalaimra is szeretném kitenni, a forrás megjelölésével, ha ez Neked is megfelel. Ha egyszer valaki tökéletere formálta, és sem elvenni, sem hozzátenni nem tudnék egyetlen betűt sem, közkinccsé kell tenni mindenhol, ahol az emberekhez eljut. Namaste🕉

  8. Izuska

    Ez annyira tetszik, hogy nagyon! Mintha a saját kusza gondolataimat szedte volna szépen csokorba, értelmezhető mondatokkà. Bárcsak többen használnák fel! Köszönöm.

  9. Müller Mária

    Tiszteletem ,elismerésem ! Jó érzés kerít hatalmába ahányszor olvasom írásait Gábor! Midig visszaigazolással bír a mondanivalója. Örülök hogy vannak ilyen emberek mint Ön . Remélem még sokáig olvashatom írásait. Tisztelettel: Ria

  10. Némethné Szabó Katalin

    Kedves Gábor!
    Nagyon értékes és tartalmas az írásaid Próbálom a saját hasznomra fordítani.Kicsit nehéz,de nemi odafigyeléssel talán működik.További szép napot.Szabó kata

  11. Vincellér Sándor.

    Jó volt olvasni ezt a csodálatos gondolatokat, bár csak sokan olvasnák és használnánk föl talán jobb lenne mindenkinek. Isten vezérelje az útját.

  12. Kerekesné Éva

    Kedves Gábor!
    Már korábban olvastam ezt az írást, de ma újra elém került, ezért ismét végig olvastam, és egy bennem mostanában motoszkáló kérdésre megkaptam a választ. Nagyon sokat tanultam Öntől. Rengeteg hasznát veszem az írásainak és segít rendezni az emberi kapcsolataimat. Köszönöm szépen!

  13. Kedves Gábor!
    Nagyon tetszenek az írásai. Szivemből szólnak, minden gondatával azonosulok. Rendszeresen vannak ilyen gondolataim, csak nem tudom ilyen szépen megfogalmazni és összeszedni őket. Köszönöm szépen. Üdvözlettel Kiss-Tóth Vali.

  14. Mari

    Kedves Gábor! Jó volt olvasni azokat a dolgokat,amiket már én is megéltem. Tavaly szeptemberben volt egy stroke-m Túléltem,A doktornőm aranyos,kedves volt. Bíztatott. Minden segítséget, tanácsot megadott a gyógyuláshoz. A legjobb az volt,mikor azt mondta- gyógyulás lesz. Lassú gyógyulás. Ezek a szavak adtak erőt.
    Én úgy fogalmaztam,hogy a halál szele megcsapott. Azóta sok mindent én is átértékeltem.
    Többször megkérdezem magamtól–akarod-e ezt, vagy azt? És ha nem— akkor nem.
    Vannak fontos és nem fontos dolgok. Nem érdekel más véleménye. Csak az a lényeg nekem kell-e?
    Örömet szerez-e nekem az, amit meg akarok tenni.?
    Ki tudja mennyi van még hátra,azt már ne bosszankodással, kapkodással ,idegeskedéssel, lelki fájdalommal töltsem.
    És ezt a családom tudtára is hoztam.. Csak azzal foglalkozok, amit én tartok fontosnak.
    Köszönöm még egyszer, hogy olvashattam leveled. Mari

    .

  15. Köszönöm Gábor kissé öregedő vagyok mégis nagyon sok hasznos jó tanácsot kapok, tanulok írásaiból.
    Hálásan köszönöm és csak írogasson még sokáig van mit tanulni, és változni sok magányos Nőnek üdv…

  16. Kocsis Lajosné

    Nagyon érdekes olvasmåny. Sok igazság van benne. Nem gondoltam még így végig az ėletet de csak így lehet ėlni ahogy leírtad. Sok mindenben magamra ismertem. Örülök hogy olvashattam.

    Ėva

  17. Valéria

    Kedves Gábor! Köszönöm ezt az írást is. Jó volt olvasni, erőt adnak. Minden szavával egyetértek. Engem a mások kihasználása rész érintett meg. Sajnos azt tapasztalom, hogy a XXI. század kitermelt magából egy új embertípust: az érdekember típust. Egyre több az olyan ember, akiket valamiféle érdek motivál és erre építi emberi kapcsolatait. Addig kell neki a másik, míg valami haszna származik belőle. Abban a pillanatban, amikor már nem remélhet semmiféle hasznot, előnyt a másik kapcsolatából, azonnal félre áll. Ez társadalmi betegséggé vált. Egy lelketlen, üres, szeretetmentes, rideg lénnyé változtatta az embereket. Az a kevés %, aki nem vált ilyenné, mára az lett “csodabogár”. Fordított értékrendben éljük az életünket.

  18. Puci

    Tisztelt Gábor! A napokban foglalkoztam – gondolatban – az általad leirt érzésekkel, humán együttérzésekkel, a sárdobálások sutba tételével!! A hibák kiküszöbülését megtenni – tollerálni, ha milliók megértenék az általad leírtakat, talán jobbá válnánk és a változtatásokra is képesek lennénk!!!! /bocsánat a tegezö megszólitásért, de a koromat figyelembe véve merészeltem!/

  19. Kedves Gábor!

    A mai Magyarország erkölcstelen világában kijózanítóan hatnak bölcs szavaid. Számtalan gondolatot vetettél papírra, amelyek az egyének szintjén képesek hatni a társadalomra. Remélem még sokat tanulhatunk tőled.

  20. Geréb Erzsébet

    Köszönöm szépen ,most nagyon jól jött. Mondhatni ,mondatonként ízlelgetem,úgy érzem erre most nagy szükségem van.

  21. Kurkó János

    Tisztelt Ugron Úr!
    Gazdagabbá tett azzal,hogy olvashattam jelen írását.”..nem az a gáz,ha valaki változik,hanem az,ha megpróbál egy
    helyben maradni. Vannak dolgok,amikhez jó,ha túl öreggé válsz Te is.Minden másban maradj gyermek :játssz,
    szeress,élvezd az életet”E sorokat olvasva már-már arra gondoltam,hogy íme itt van a telepátia egy eddig fel nem
    fedezett formája:a még meg nem született gondolatok – gondolattá formálódása mások agytekervényeiben.T.i.
    én is így érzem, a nélkül,hogy nálam gondolattá tudtak volna formálódni.És ezért köszönöm Önnek ezt az írást!
    Tisztelettel Kurkó János

  22. TŐZSÉRNÉ MUCI

    KÖSZÖNÖM, HOGY ELOLVASHATTAM EZT AZ ÍRÁST ANNAK ELLENÉRE HOGY LÁTÁSSÉRÜLT VAGYOK DE NEM TUDTAM ABBA HAGYNI. EGYET ÉRTEK MINDEN GONDOLATÁVAL MIVEL ÉN SOK MEGPRÓBÁLTATÁSON KERESZTÜL MENTEM SZINTE EGYEDÜL ÉS SOHA NEM ADTAM FEL.IGAZ MEGHALLGATTAM BÖLCS EMBEREK TAPASZTALATAIT, DE CSAK AZT ALKALMAZTAM AMI NEKEM MEGFELELT. MINDIG A POZITÍV GONDOLATOK IRÁNYÍTOTTAK. MÉG MA IS 65. ÉVESEN KÜZDÖK A CÉLJAIM ELÉRÉSÉRE NEM DICSEKVÉS KÉPEN HANEM TANULSÁGI SZÁNNÉKKAL MÁR AZ ÖNGYÓGYÍTÓ EMBEREK.C. KÖNYVBEN IS ÍRTAK RÓLAM. KÖSZÖNÖM HOGY SZEMBESÜLHETTEM AZ ÖN GONDOLATAIVAL.TOVÁBBI SOK SIKRT TISZTELETTEL EGY LÁTÁSSÉRÜLT ASSZONY

  23. Józsa Henrik Albert

    Az a véleményem, hogy minden ember más jellemű, karakterű, műveltségű. Ismeretlenül másnak csak általánosságban lehet tanácsot adni, hogy abból kiszürhesse, mi vonatkozik rá. Ha minden itt leirtakat az életem során figyelembe vettem volna és az szerint élek, akkor mindig attól rettegnék, hogy már megint mit szúrtam el. Ha valami nem így lett volna akkor minden alkalommal lelkiismeret furdalást éreznék. Mindenki szerintem úgy éljen, hogy jól érezze magát minden percben. Csak akkor gondolkozzon, hogy változtatni kell, ha nem boldog, nem érzi jól magát. Csak Ő tudja, hogy jó neki !

  24. Valentáné Szennyai Katalin

    Kedves Gábor!

    Nagyon örülök, hogy egy ismerős megosztásával rátaláltam Önre és elolvastam a cikket. Sok ember erőt meríthet belőle.

    Köszönöm és minden jót kívánok Önnek! Még sok ilyen motivációs írást! 🙂

  25. Pappné Békési Erzsébet

    Kedves Gábor!

    Nagyon örülök, hogy elolvastam a cikket, hogy rátaláltam. Sok ember erőt meríthet belőle. Hasonló írásokból merítettem erőt s tudtam “egy új életet kezdeni” fiam halála után a 6. évtől.

    Köszönöm és minden jót kívánok Önnek! Még sok ilyen motivációs írást! 🙂

  26. Váradiné Varró Xénia

    Kedves Gábor! Köszönöm! Felhasználtam és hálás vagyok érte! 🙂 Mondhatnám azt is, hogy én már ahhoz is “túl öreg voltam”, hogy így pontokba szedve adjak magyarázatot életem nagy döntéseire, amelyek többek számára érthetetlenek, vagy az önmaguk szempontjából vitathatóak, vagy elfogadhatatlanok voltak. Miután hasonló gondolatokat latolgattam már hetek, hónapok vagy lehet talán évek óta, bizonyos életszakaszolásaim kapcsán, jó volt most olvasnom, hogy más megtette helyettem ezt az összegzést, így nekem már soha sem kell erre jelentős energiákat szánnom, 🙂 csak hálával megköszönni és átvenni. Az én belső gondolataimban ez mindig úgy hangzott “az életem túl értékes ahhoz, hogy abból akár egy percet is arra pazaroljak, hogy …” Köszönöm a megspórolt energiát és munkát! Kívánom, hogy mindig legyen motivációja az íráshoz! Jól ír! Gratulálok!

  27. Jahn krisztina

    Kedves Gábor!
    Minden egyes szóval egyet értek. Köszönöm az írást!

    További sok nevetést, játékot, tapasztalást és kedves “útitársakat” kívánok utadon! 🙂
    Kriszta

  28. Erika

    “…vannak olyanok is, akik egészen halálukig képesek megőrizni intellektuális érintetlenségüket” 🙂 Rejtői magasság. Köszönöm!

  29. Németh Zita

    Kedves Gábor, Hihetetlenül bölcs írás! Rengeteg energiát fektet az írásaiba, hogy jobbá tegye mások életét, hogy megérhessék az élet értelmét, hogy meglássák az igaz útat, felnyissa az emberek szemét./ akiét lehet/ Mi itt vagyunk, olvassuk az Ön írásait. 🙂 Nagyon szépen köszönöm, hogy energiát nem sajnálva mankót ad a mai világban a jó érzésű embereknek! Hálás köszönet.:)

  30. Babi

    Kedves Gábor!
    Örülök, hogy rátaláltam erre az oldalra. Nagyon tetszik, örülök, hogy elolvashattam.
    Minden szavával egyetértek.
    A legjobbakat kívánom Önnek!
    A férjem halála után az ezoteria felé fordultam. Sok-sok könyvet elolvastam, amely segít feldolgozni a gyászt.
    Most már sok mindenben hiszek, ami azelőtt nem volt jellemző. Addig sajnálatos módon egyetlen ilyen témájú könyv sem került a kezembe. Hiszem, hogy a szeretet mindennek a mozgatója, a halálunkkal az életünk nem ér véget. Lelkünknek tökéletesedni kell, a Földre is azért születtünk, és születünk újra, hogy tanuljuk meg magunkat szeretni, akkor képesek leszünk másoknak is segíteni, jobbá tenni a világot.
    Üdvözlettel: Babi

  31. Herczig Zsuzsanna

    Kedves Gábor! Egy ideje olvasgatom már az írásaidat. Sokszor kijózanító tükörként hat rám. Köszönöm! 🙂 Próbálom a tanácsaidat megfogadni, bár nem mindig sikerül. De azt hiszem, jó úton haladok. Tény, hogy az élet nem könnyű, de könnyebbé tehetjük. Sok sikert kívánok a továbbiakban is! Zsuzsanna

  32. Anita

    Kedves Gábor!
    Köszönöm. Végre nem érzem egyedül/különcnek magam az időről időre felbukkanó gondolataimmal.
    Félelmetesen pontosan összefoglaltad mindazt, ahogy élek, vagy ahogy szeretnék élni.
    Kellett. Nekem, most.
    A.

  33. Siroki Edit

    Kedves Gábor!

    Éppen a napokban fogalmaztam meg magamnak ezeket a gondolatokat.
    Persze nem így, ahogy Ön. Köszönöm, hogy őszinte és egyenes.
    Köszönöm, hogy megosztja tapasztalatait.

    Tisztelettel: Edit

  34. Horváth Barbara

    Kedves Gábor!

    Mindíg örömmel,és hálával olvasom az írásaidat,nagyon sokat segítettek,segítenek az életemben,a változásban,mindenben.
    Úgy érzem jó úton haladok,hála Neked 🙂
    Legnagyobb tisztelettel:
    Barbara

  35. Anikó

    Kedves Gábor,
    nagyon szeretem az írásaidat.
    A cikk minden szavával egyetértek. Remélem egyre többen leszünk akik így gondolkodunk.
    Posztolj sokat! 🙂
    Üdv, Anikó

  36. B.Magdolna

    Kedves Gábor! Nem tudtam abba hagyni az olvasást, közben a kv-ém is kihűlt. 🙂 Azon gondolkodtam hogy hány éves lehet? Volt benne 50-es, 25 éves körüli, aztán a 40-esnél maradtam…Meglepődtem a képén! Azt hiszem minden gondolatomat leírta, azt is amin még “dolgoznom” kell! 🙂 Nagyon köszönöm a sorait! Szép napot! 🙂

  37. Judit

    Nagyon élveztem ezt az írást, és tudom még többször átfogóm olvasni. Köszönöm hogy igy összefoglaltad azt amit én magam is éreztem de nem állt ilyen jól,össze bennem mint ahogy te leírod. Nagyon szeretem irasaidat, és mindig nagyon várom a következőt. Hálás köszönet Judit

  38. Kedves Ági, nagyon örülök, hogy hasznosak az írásaim, köszönöm szépen, hogy olvassa. 🙂 Veszélyes kijelentés az, hogy minden lehetőséget átgondolt, mert gyakran előfordul, hogy utólag vesszük csak észre, hogy lett volna még lehetőség. Így általánosságban nem tudok túl sok építő jellegű dolgot mondani, ehhez ismernem kellene a helyzetet. Valóban van olyan élethelyzet, amin látszólag nem lehet változtatni, de én ilyenkor két dolgot szoktam javasolni. Az egyik a hozzáállássán való változtatás, ami segít a rövidtávú túlélésben, a másik pedig egy hosszútávú terv kidolgozása, aminek a segítségével apró lépésekkel ki tud mozdulni a jelenlegi állapotból. Ilyenkor ne egyszerre akarjon mindent megváltoztatni, hanem szép fokozatosan, de következetesen változtasson.

  39. Zsivola Jana

    Kedves Gabor,
    Koszonok minden szot.
    Olyan jo volt “hangosan hallani, osszeszedetten megfogalmazva latni” az evek ota kavargo gondolataimat, belso parbeszedeimet, es tudni, erezni, hogy igenis jol latom, jol erzem…
    Jo tudni, hogy mas is erez igy, mast is zavarnak ugyanilyen vagy hasonlo “jatszmazasok”, elutasitasok, gondolkodasok, megfogalmazasok, megnyilvanulasok, hangos lehurrogasok.
    A legjobb megis az, hogy latom, hogy a kulonutak igenis jo iranyba visznek.
    Koszonom a megerositest. Szep napot kivanok!!
    Jana

  40. Dudics Juliann

    ???????? !
    Azt írtad az elején, hogy nem volt könnyű ! Teljes mértékben egyetértek vele.
    Nem találok szavakat az elismerésre, de nagyon érzem a munkád minőségét, mennyiségét. Úgyézem itt megfelel a ” Köszönjük, hogy vagy nekünk ! “

  41. Anna

    Kedves Gábor!
    Hasonlóan gondolom én is, mint az előttem szólók: köszönöm, és nagyon -nagyon egyetértek. Ez azért egy sokkal nehezebb út, és kellenek a motivációk, a hasonlóan gondolkodók, mert különben megfullad az ember. Szeretem minden írásod, mert hitelesek, ez látszik rajtuk. Mindig segítenek.

  42. Raisz Mendy

    Kedves Gábor, eeeeez, telitalálat volt! Nem is értem hogyan tudtad így megfogalmazni a gondolataimat? Nekem nem ment volna… Hála és köszönet, várom a további gondolatokat.

  43. Ittam a szavaidat, kedves Gábor!
    A “Vannak dolgok, melyekhez túl öreg vagyok már…” az első írásod, melyet olvastam, de nem az utolsó…
    Neked sikerült megfogalmazni azokat a gondolatokat, kis útmutatót az Élethez, melyek kimaradtak a szülői örökségből, iskolai tananyagból, pedig a boldog élet lehetőségét hordozzák, ha képesek vagyunk magunkévá tenni…beépíteni és nem a belénk nevelt tévhiteket követni…
    Életünk végéig szóló tanulás ez, várom a következő tananyagot, melyet élvezet olvasni, elgondolkodni rajta, mert jól írod, nem másokat, magunkat kell megváltoztatni, hogy harmóniában, békében, boldogabban élhessünk!
    Köszönöm és kívánom legyen elegendő erőd, időd mindenre és mindenkire, beleértve magadat is, mert nagy érték, melyet továbbadsz.
    Hálás köszönettel, Magdolna

  44. Terecskei Jánosné (Kati)

    Köszönöm kedves Gábor! Mintha rólam szólna a történeted. Gondolataidat az enyémnek érzem. Csodálatos ahogy, amilyen formában közreadod. Engem személy szerint megerősít abban a hitben, hogy érdemes nap mint nap küzdeni céljainkért. Még egyszer köszönöm és szeretettel várom további írásaid, tanácsaid. Kati

  45. Ilona

    Kedves Gábor!

    Nagyon tartalmas, szép írás, egyetértek mindennel. Közben csak csodálkozom, honnan merítesz újabb és újabb témát, hogyan tudod ilyen jól megfogalmazni, leírni, átadni a gondolataidat, honnan van időd, kedved, energiád minderre. De hát ez a Te utad, a Te tehetséged, aTe erőforrásod, amiből másoknak is adni tudsz.
    Köszönöm a mai útravalót a saját utamhoz. Szép napokat és jó kedvet kívánok Neked!
    Ilona

  46. Turáni Szabolcs

    Kedves Gábor!

    Nagyon jók az írásaid, és ez a mai igazán ütösre sikerült.

    Azthiszem még sokszor el fogom olvasni, mert nagyon a szívemből szólt! Végig úgy éreztem mintha a saját gondolataimat olvasnám csak sokkal jobban megfogalmazva és összeszedve!:)

    Köszönöm hogy nem félsz megosztani a gondolatidat, nekem nagyon sokat segít!

    Üdv,

    Turáni Szabolcs

  47. Fiedler Klári

    Na ez azért nem semmi tükör mindenkinek!
    Ember… mindent kimondtál!
    Nagyon jó volt, köszönöm..és viszem tovább más is találja meg soraidat, rá fér sokakra a felismerés!

    Szép napot Gábor!

  48. Balogh Erzsébet

    Kedves Gábor!

    Szeretem az írásaidat, ez is nagyon tetszik. Ennek megvalósítása borzasztóan nehéz, de törekedni kell rá.
    Tavaly halt meg az édesanyám, strókot kapott, aztán fél év után meghalt. Borzasztó volt végignézni a folyamatot, azóta még nem tértem magamhoz, elég sok szervi tünetem lett, a stressz miatt valahogyan a szervezetem is elromlott. Most ezek megjavításán dolgozom és igyekszem sok minden rosszat kizárni az életemből. Ehhez is nagy segítséget nyújtanak az írásaid, mert mintha az én dilemmáimat, dolgaimat írnád le. Köszönöm!

  49. Ági

    Kedves Gábor!
    Mindig olvasom az írásait,és nagyon hasznosak.Azért egy dolgot nem értek,visszatérő az írásaiban a mérgező kapcsolatban maradni,álarcokat hordani,dolgokba beletörődni, igen hasznos tanácsok. Mi van azokkal akik változtatnának,de egyéb okokból nem tud,pedig már minden lehetőséget át gondolt.

  50. Szabóné N.Marianna

    Kedves Gábor!

    Nagyon tetszett ez az írása is.
    Minden szavával egyet értek, és köszönöm, hogy olvashattam.

    Üdvözlettel: Szabóné N. Marianna

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

négy × 5 =