Kétely és szorongás. Ennyi marad mindössze, amikor elakadsz az út közepén, és a cél, amiben hittél, eltűnik a szemed elől. Tudod mélyen, hogy nem szabadna megállnod, de azt nem, hogy merre indulj tovább. Sokan ilyenkor olyat tesznek, amiről azt gondolják, nem árthat: semmit.

Ha nem lépek, rosszabb nem lehet. Talán jobb is lesz… majd… egyszer… amikor majd tisztábban látom, merre kell mennem… vagy valaki megmondja helyettem… valahogy biztosan jobb lesz…

Addig pedig elviseled a helyzetedet. Túléled és bízol benne, hogy majd minden megváltozik. De valamit jó, ha tudsz. Talán valóban túléled. Talán nem. De egy biztos: az időt, amit várakozással töltesz, soha többé nem kapod vissza. Ha egy szebb jövő reményében feláldozod a jelen pillanatot, akkor egy napon arra fogsz ébredni, hogy az életed már csak a múltból áll. A remény nem jó stratégia.Mondok egy jobbat. Indulj el! Nem baj, ha nem tudod, merre. Nem baj, ha nem látod a célt. Csak lépj egyet valamerre – és csak erre az első lépésre koncentrálj. Amíg folyamatosan próbálkozol, nincs elveszve az életed. A mozgásban lévő víz nem poshad meg.

A legtöbb ember esetében a probléma nem az akaraterő, hanem a megfelelő eszköz hiánya. És mivel nincs eszköz a kezükben, az akadály leküzdhetetlennek tűnik. De az élet nem úgy működik, hogy készen kapjuk a műveléséhez szükséges eszközöket. Amikor megszületünk, eszközök nélkül indulunk el az úton, és ahogy haladunk előre, egy-egy akadály rákényszerít, hogy megtaláljuk a leküzdéséhez szükséges eszközöket.

Mégpedig legtöbbször ott, ahol legutoljára keressük: önmagunkban. Amikor már mindenfelé körülnéztünk, amikor már megvádoltuk a világot és felelősségre vontuk a hozzánk legközelebb állókat is, akkor jön el a döntés ideje. A döntésé, ami megkülönbözteti a bátor embert a gyávától. A gyáva ekkor széttárja kezeit és megalkotja a kifogásokra épülő világképét, mellyel alátámasztja saját cselekvésképtelenségét. A bátor pedig úgy dönt, hogy vállalja az ismeretlent. Vállalja, hogy szembenéz önmagával, és vállalja a felelősséget saját életéért.

Én a bátrakhoz szólok. Azokhoz, akik mernek változtatni az életükön, és mernek változtatni önmagukon. Akik a folyamatos fejlődést választják, és akik nem törődnek bele abba, hogy az életük nem olyan, mint amilyet szeretnének. A gyávákhoz hiába szólnék, ők nem hallják meg. Mert csak az képes változtatni az életén, aki elég bátor ahhoz, hogy egy nagy kérdőjelet tegyen az eddig felépített világképe után.

Ha ezt megtetted, készen állsz az indulásra. Nyitott vagy a változásra, és bár még mindig nem tudod, merre menj, de már képes vagy megtenni az első lépést. A továbblépéshez a megfelelő eszköz a helyes kérdések feltétele. Ha a jó kérdéseket teszed fel, közelebb jutsz a jó válaszokhoz, melyek a problémád megoldásához vezetnek. Pontosabban: csak a jó kérdésekkel juthatsz közelebb a jó válaszokhoz.

Íme négy kérdés, amit egymás után tegyél fel önmagadnak, és csak akkor lépj tovább a következőre, ha őszinte választ adtál.

1. Így akarok élni az életem hátralévő részében?

Az első kérdésre a legkönnyebb a válasz. Mégis sokan, akik elakadtak az életükben, már ezt a kérdést sem teszik fel önmaguknak. És ha fel is merül bennük, mélyen eltemetik azt remélve, hogy soha többé nem fog előjönni a sírjából. De elő fog. Újra és újra.Ez a döntés pillanata, amikor a bátor ember elindul, a gyáva pedig marad.

2. Van rá esély, hogy megváltozik az életem anélkül, hogy tennék érte?

Legyél őszinte önmagadhoz. Ha csak a reményre építesz, akkor elég béna tervet gyártottál. Ennél többre is telik tőled! Ha az erdőben összefutsz egy medvével, nem fogsz mosolyogva integetni, remélve, hogy nem éhes. Helyette megdöntöd a 100m-es síkfutás világrekordját, Mauglit megszégyenítve hódítod meg a legközelebbi fa magaslatait, vagy ha nagyon laza vagy és elhiszed, amit az interneten olvastál, akkor halottnak tetteted magad.Akármelyiket is választod, valamilyen stratégiát biztosan követsz. Mert az életed a tét. Ott, abban a pillanatban ez tudatosul benned. Kevésbé nyilvánvaló ez akkor, amikor az utadat keresed az élet sűrűjében. Pedig a tét ugyanaz. Válaszolj hát őszintén a kérdésre, és lépj tovább!

Az első két kérdésre elég egyértelmű a válasz. A munka itt kezdődik, a következő két kérdésnél. 

3. Pontosan milyen életet szeretnék élni?

A hangsúly itt van: pontosan. Nem elég azt mondanod, hogy boldog szeretnék lenni, jobb munkahelyet szeretnék, jobb kapcsolatot a párommal, vagy magasabb fizetést. Pontosan határozd meg, mit jelent számodra a boldogság. Pontosan milyen emberi kapcsolatra vágysz, milyen munka áll közel a szívedhez, mennyivel több pénzre van szükséged? Minden részletét határozd meg annak, amit szeretnél. Minél pontosabb vagy, annál több esélyed van rá, hogy eléred, amire vágysz.

4. Mit tudok tenni most azért, hogy megváltozzon az életem?

Ahogy az előző kérdésnél a pontos meghatározáson volt a hangsúly, az utolsó kérdés kulcsszava a most. Nem jövő héten, és nem is holnap, mert mindig van egy jövő hét, és mindig van egy holnap. Egészen addig, míg egyszer elfogynak a holnapok. Csak a most, a jelen pillanat az, amivel Te rendelkezel.  Ha most nem indulsz el, talán soha nem fogsz. Ha a holnapban bízol, azt a medvét kísérted ott, az erdőben. Indulj el, mert könnyen lehet, hogy ez az egyetlen esélyed. Használd ki!
Azt mondják, a remény hal meg utoljára, de ez nem igaz. Az emberi léleknek van egy olyan csodálatos tulajdonsága, hogy amikor már a remény meghalt, amikor egy út teljesen lezárult, akkor is képes megtalálni azt a fűszálat, amibe kapaszkodva elindulhat egy új úton.A négy kérdés, és a rájuk adott négy őszinte válaszod Neked is segíteni fog, hogy megtaláld a Te fűszáladat. Indulj el, tedd fel az elsőt, és ha megvan a válaszod, lépj tovább!
„Hittel tedd meg az első lépést! Nem kell hozzá látnod az egész lépcsőt, csak az első lépcsőfokot.”

Martin Luther King, Jr.

 

Ha Neked hasznos volt, másoknak is az lehet. Segíts eljuttatni hozzájuk is!

Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.

A hírlevél a legbiztosabb módja, hogy az elsők között értesülj az írásaimról, az előadásaimról, a workshopjaimról, a jótékonysági programjaimról és egyéb rendezvényeimről:

A "Kérem az infókat" gombra kattintással elfogadom az Adatkezelési tájékoztatót

AJÁNLAT

Írásaim

Ha nem húzod meg a határokat
Sokak fejében él egy gyermekien naiv elképzelés embertársaik jelleméről. Egy
Tovább
Megbocsátani a megbocsáthatatlant
Vannak dolgok, amiken nem lehet csak úgy túllépni. Nem azért,
Tovább
Egyetlen kérdés, ami mindent megváltoztat
Baj van. Nagyon nagy baj. Ha körbenézel a világban, szinte
Tovább
A gyerekek bölcsessége
A legtöbb felnőtt úgy gondolja, hogy egy gyermek minden szempontból
Tovább
Mindennapi Motiváció – fél lábon is végigcsinálom
Csodálatos dolgokra vagyunk képesek, mi emberek – akkor is, ha
Tovább
Mindennapi Motiváció – Richie Parker
Próbáltál már kéz nélkül bringázni? Ugye milyen jó érzés, amikor
Tovább

10 Comments

  1. Jószai Erika

    Kossovits Mónika! Hasonló cipőben járok, de már kész tervem van az “azután”-ra. Számomra már a Gábor által leírt kérdésekre való válasz is felemelő érzés volt. A szeretett személy elvesztése utáni időm pedig már lépésről-lépésre megterveztem. Nem könnyű lépések, de nem toporoghatunk egy helyben, ezért lépni kell. Ha nem is ma, vagy holnap, de azt a bizonyos lépést meg kell tenni.

  2. Blue roses

    Szia Gabor 🙂
    El kell, hogy mondjam, minel tobb irasodra bukkanok, annal tobb mindenre jovok ra, hogy mar ismerem ezeket. Ha valami falba utkozok, akkor elkezdek kiutat keresgelni. Igy bukkantam ra a “Hasznald fel” oldal irasaira is. Es meg kell mondanom, hogy nagyon aktualis temakat boncolgatol. Sokmindent felszinre hoz bennem, amit mar elfelejtettem. Vagy csak ugy tunik??? Egyszeruen, erthetoen, es csodalatos szokimondassal irsz mindenrol. Ez megfogja azt, aki idot szan ra, hogy elolvasson valamit kozule. Termeszetesen a nok vannak tobbsegben, mert ok akik inkabb valtoztatni akarnak, akiknek nem eleg jo az elet, ugy ahogy van. A ferfiak sokkal kenyelmesebbek. Talan ez a generaciok ota hordozott elvarasok miatt van. Hogy a ferfi dolgozik a csalad eltartasaert, hazaerve neki pihenni kell, az asszonynep meg kiszolgalja oket. Es a haztartasi munka, amit mindennap el kell vegezni, de erteke NINCS!! (altalaban a nok vegzik) En ezzel nem ertek egyet. A nok is rakenyszerulnek, hogy dolgozni menjenek, mert egy ferfi nem tud annyit keresni, ami eleg egy csalad megelhetesehez. Es azok a nok mikor pihennek? – ha a ferfi elvarja, hogy kiszolgaljak oket.
    Persze sok ferfi kivetel van, es egyre tobb lesz! Es egyre tobb a dolgozo no is.
    Bocsass meg, nagyon eltertem a tematol, de ez csak ugy folyt kifele belolem.
    Nagyon kosznom, hogy olvashatom ezeket a tanitasokat, es elolvasod a velemenyemet, ami mindig eleg hosszura sikeredik.
    Udv. Rozika.

  3. Méder Ferenc

    Gábor, minden írásodat olvasom a mainak kimondottan örültem , mert pont arról szólt, ami van velem. Nagyon köszönöm Jasi

  4. Kossovits Mónika

    Kedves Gábor! Jó írás, elgondolkodtató, de mi van, ha önhibádon kívűl nem tudod megtenni a lépést, mert még nem teheted. Mert fogva tart egy kötelezettség, egy beteg ember ápolása, aki neked a világon a legfontosabb, de amíg őt ápolod, addig nem tudsz lépni, mert őt nem hagyhatod cserben. Tudom, hogy nem így akarok élni, az első lépés meg van, de nem tudom hogyan tovább. Nem tudom mikor jön el az én időm, mikor tehetem, amit szeretnék. És a legborzalmasabb érzés, hogy az én további, esetleges boldog életem attól függ, hogy aki a számomra a legfontosabb az életben, mikor megy el, mert akkor tudok majd lépni, nyitni egy új világ felé.

  5. Turzé Edit

    Kedves Gábor, már elég sok írásod olvastam és köszönöm, hogy felnyitottad a szememet és rámutattál arra, hogy mik azok az igazán fontos dolgok az életben amire oda kell figyelnünk. Választ kaptam olyan megválaszolatlan kérdésekre is amiben csak eddig kerestem a helyeset, és most megtaláltam a megfelelő utat.
    Folyamatason kiirom és felolvasom magamnak a válaszokat és így haladok tovább tudatosan a munkámban, a magán életemben lépésről, lépésre. Köszönöm az eddig iránymutatást, és nem volt hiába, ahogy írtad “ha csak egy embernek is tudsz segíteni”. Sok sikert a további írásaidhoz. üdvözlettel: Turzé Edit

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük