Nyitott kérdések

Írta: | 2013-11-14
Mi lett volna, ha megteszem? Sikerülhetett volna? Hányszor gondolkoztál ezen másodpercekkel azután, hogy visszaléptél valamitől? Hány ilyen “talán” maradt benned, amire próbáltál magyarázatot találni? És hányszor kísért tovább a kérdés napokig, hónapokig, évekig?


Miért nem mondtad el, amit szerettél volna? Miért nem változtattál azon, amivel elégedetlen vagy? Miért hitted el, hogy neked nem sikerülhet? És miért mondtál le az álmodról?
Idővel magyarázatot találsz, miért nem tetted meg, amit megtehettél volna. Még több idő után a saját fejedben olyan valóságossá, sőt, jogossá válik a kifogásod, hogy Te magad is elhiszed azt. De időről időre egy esemény az életedben, egy érzés, vagy csak egy éjszaka, amikor magadra maradsz a gondolataiddal, előhozza újra a kétségeidet. Ilyenkor nem tudod elfojtani az újra feltörő kérdést: Mi lett volna, ha..? Ilyenkor érzed, hogy a kifogásaid soványak. Gyengék és életképtelenek.
Nem a múlt nagy kudarcai és csalódásai, hanem a nyitva hagyott kérdések a legfájdalmasabbak az életünkben.  A biztos veszteséget egy idő után feldolgozod, de a bizonytalanság veled marad és folyamatosan emészti az energiádat. Az elvarratlan szálak vezetnek a múlton való sajnálkozáshoz. Ez pedig csak egy valamire jó: arra, hogy elfoglald magad és addig se kelljen semmit csinálnod azért, hogy jobbá tedd az életed. Nyugodtan keseregj azon, ami elmúlt; épp most mérgezed meg a holnapod.
Ez az egyik fontos dolog, amiért örülök, hogy stroke-om volt. Annak pedig különösen, hogy ilyen fiatalon. Aki járt már közel a halálhoz, az megtanulja, mit jelent élni. Elvárások, neheztelések, sajnálkozás és kicsinyes játszmák nélkül, csak egyszerűen: élni. Ha rád nehezedik a felismerés, hogy az itt töltött időd véges, megtanulod értékelni annak minden percét. És nemcsak értékeled, hanem igyekszel a legtöbbet kihozni belőle. Mert tudod, hogy minden elvesztegetett perccel önmagadat lopod meg. Elvesztesz valamit, amit már soha nem kapsz vissza.
A nyitva hagyott kérdések súlyos terhet jelentenek, és ezt a zsákot egész életedben cipelni fogod. Ne hagyj nyitott kérdéseket! El akarsz mondani valamit, ami fontos? Mondd el most, mert nem tudhatod, meddig teheted meg. Bizonytalan vagy, hogy sikerülhet-e elérned a célod? Helyes! Csak az lehet teljesen biztos magában, aki túl alacsonyra tette a lécet. Vágj bele! Ha mindent megteszel, mégsem sikerül, akkor sem veszítettél. Éppen ellenkezőleg, a tapasztalat mellett valami más fontosat is nyersz ezáltal: lezársz egy nyitott kérdést. Megszabadulsz a bizonytalanság által okozott szorongástól. Ne legyen több “mi lett volna, ha…” az életedben. Dobj el egy újabb zsákot és élvezd a szabadság érzését!
“A legtöbbet azok kockáztatják ezen a világon,
akik soha a legkisebb kockázatot sem vállalják.”
Bertrand Russell
Ha Neked hasznos volt, másoknak is az lehet. Segíts eljuttatni hozzájuk is!
Kocsis Gábor mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Használd fel oldal létrehozója és írója. Saját tapasztalataira építve próbál inspirálni és segíteni másokat is, megmutatva, hogy minden tapasztalatot fel tudunk használni önmagunk fejlesztésére, életünk és környezetünk jobbá tételére.

    Együtt többet tehetünk!

    Ha Te is így gondolod, csatlakozz azokhoz, akik értesülnek az új írásaimról és előadásaimról.

    Én sem szeretem a levélszemetet, tőlem sem fogsz kapni.

    Még több inspiráció:

    Ami még érdekelhet:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.