Csak nézel értetlenül, összetörve. Hogy lehet, hogy vége?

Hogy lehet ekkorát csalódni egy emberben? Hogy lehet, hogy valaki így visszaéljen a bizalmaddal, a szereteteddel, a jóhiszeműségeddel?

Fojtogat az érzés belülről, hogy ez jóval több lehetett volna. Annyi közös élmény, annyi közös kapcsolódási pont van. Annyi minden nem történt még meg, annyi lehetőség volt még előttetek. Túl korán lett vége. Nem érted az egészet.

Pedig egyszerű. Ebben ennyi volt. Csak Te hitted azt, hogy több is lehet.

És tudod, miért? Azért, mert megint magadból indultál ki. Megint ráruháztad a másikra a saját értékrendedet. Hogy ő is ugyanolyan megbízható, ugyanolyan korrekt, ugyanolyan elkötelezett, mint Te. Vagy hogy ugyanolyan fontos vagy Te is neki, mint ő neked.

Ezt benézted. De nemcsak Te. Szeretjük azt hinni, hogy emberi kapcsolatokban is létezik a tündérmese. Hogy a dolgok csak úgy, maguktól is jól működhetnek – sőt, csakis úgy működhetnek.

Persze ezt így nem mondjuk ki hangosan soha. Csak a remény, az a kis szajha, ő az, aki a fülünkbe suttogja újra és újra, hogy bízz benne, higgy neki, add oda magad számára. Evezz jobban és még jobban – még ha a másik szárazon is tartja a lapátokat.

Nem kell. Nem kell tovább evezned. Ebben ennyi volt, elhiheted végre. És nem kicseszett veled a másik, hanem tett neked egy hatalmas szívességet.

Megmutatta, hogy az egyoldalú kapcsolat hová vezet. Megmutatta, hogy papírtéglákból építetted a biztonságérzetedet. Megmutatta, hogy tökéletesen fölösleges ragaszkodnod olyan emberhez, aki nem becsül meg Téged.

És most Te mutathatod meg, hogy mire vagy képes.

Nem neki, nem is a világnak – könnyen vakvágányra csúszol, ha rájuk figyelsz -, hanem Önmagadnak. Annak az embernek, akiben ideje most már megbíznod végre. Annak az embernek, aki belül mélyen tudja, hogy nem lehet mások kiszolgáltatottja. Annak az embernek, aki most elgyászolja a múltat, összekaparja magát, és elindul – először kúszva, aztán felegyenesedve, végül megállíthatatlanul száguldva. Annak az embernek, aki egyszer majd mosolyogva gondol vissza erre az időszakra.

Ebben ennyi volt. A többit máshol találod meg.

 

Ha Neked hasznos volt, másoknak is az lehet. Segíts eljuttatni hozzájuk is!

Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.

A hírlevél a legbiztosabb módja, hogy az elsők között értesülj az írásaimról, az előadásaimról, a workshopjaimról, a jótékonysági programjaimról és egyéb rendezvényeimről:

A "Kérem az infókat" gombra kattintással elfogadom az Adatkezelési tájékoztatót

AJÁNLAT

Írásaim

Tartsd meg magadnak a hitedet
Vannak emberek, akik nagyon tudják már, hogy merre vezet az
Tovább
A legtöbb, amit adhatsz
Sokat fejlődött az emberiség az elmúlt évezredekben. Az alkalmazott technológiákat
Tovább
Nehogy már neked jobb legyen! – Néhány gondolat az irigy emberekről
Nem mindenki veszi észre magáról, hogy a bűzlő trágyadomb, amin
Tovább
A köpeny alatt kés lapul – gondolatok a passzív-agresszív emberek játszmáiról
Vannak olyan emberek, akik nem nyílt támadást intéznek az idegrendszered
Tovább
Kipótolt történetek
Van egy játék, amit tudat alatt rengetegszer játszunk, de érdemes
Tovább
Ez történik, ha egy idiótával sodor össze az élet
Ismerős a helyzet, gondolom. Jön, megszólal, Te meg fogod a
Tovább

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük