Ha jó ember vagy, eltipornak

Írta: | 2016-05-09
Mindig a jók szívnak. Ezt mindenki tudja. Ezért olyan népszerűek a karmáról szóló idézetek és írások. Reményt adnak, és a sok szívás közben egy kis életerőt, egy kis vigaszt. Mert jó érzés abban hinni, hogy a sors a seggfejeknek majd visszacsap, ha már a jó ember tehetetlen.
De az a helyzet, hogy nem mindig csap vissza. És még ha vissza is csap egyeseknek, ettől a Te életed még picit sem lesz jobb vagy könnyebb. Ez csak egy gyenge önigazolás, hogy érdemes jó embernek lenned – még ha folyton szívsz is emiatt –, mert így talán elkerülöd a még nagyobb szívást. De valahol azért Te is érzed, hogy ez így nem túl csábító perspektíva: az élet szívás, de legalább más is szív, még nálad nagyobbat is. Ennél azért többről kéne, hogy szóljon a dolog, nem?
Persze a világ, és benne az emberiség is igen változatos képet mutat, ezért nemcsak ostoba, hanem arrogáns is lenne bárkitől az az állítás, hogy az ő értékrendje a helyes, az egyetlen igaz etalon, amely egyértelműen meghatározza a mintegy 7 és fél milliárd ember számára a jó és a rossz fogalmát. De azért mindannyiunknak van egy elképzelése arról, hogy mi számít jónak, és mi rossznak. És bár ez kultúránként erősen változhat, a mindennapi életünkben és a szűk környezetünkben van egy elfogadott norma, amihez a szocializálódott, társadalmi együttélésre alkalmas humanoid egyedek igyekeznek is tartani magukat.
Például másokkal kicseszni nem jó. Ölni, másokat ellehetetleníteni, rabolni nem jó (még akkor sem, ha államilag intézményesített keretek között zajlik ez). Ugyanakkor segíteni másoknak jó. Megóvni a környezetünket jó. Udvariasnak és figyelmesnek lenni jó. De ha jó vagy, akkor megszívod. Mert kihasználnak. Mert eltipornak azok, akik bármi áron törtetnek előre. Mert alkalmatlanná válsz az életre egy olyan világban, ahol az anyagi érdekek jelentik szinte minden döntés fő mozgatórugóját – legyen szó akár állami, akár vállalati, akár személyes kérdésekről. Ha jó vagy, áldozat leszel.
lany_sarokban
Megértem, hogy így érzed, de vajon tényleg így van ez? Vajon tényleg mások hibája, a világ kegyetlensége és az események szerencsétlen alakulása vezet oda, hogy lábtörlővé válsz mások számára? Vagy lehet, hogy jónak lenni nem is ennyire rossz, csak Te csinálsz valamit rosszul, de nagyon?

Így váltál áldozattá

Valójában egyetlen oka van annak, hogy veled törlik fel a padlót egyesek: az, hogy elfogadod ezt a szerepet. De nem intézzük el ezt egy „állj fel, ne hagyd magad, kemény vagy” dumával, mert ilyet úgyis hallasz máshonnan eleget. Nézzük meg inkább, hogy mi az összefüggés a jóság és az áldozat szerep között, és mit tehetsz azért, hogy az elsőt megőrizve megszabadulj a másodiktól.
Miért válnak tehát könnyen áldozattá a jó emberek? Több összetevője is van ennek, de talán a legfontosabb a magas érzelmi intelligencia. Az érzékeny, érző emberek igyekeznek jót tenni másokkal, kitárják feléjük a szívüket, és ezzel bizony komoly kockázatot is vállalnak. Aki ugyanis nyitott, az sebezhetővé válik. Aki nem zárja le erős falakkal az érzéseit, nem keríti körül határozottan a saját kis érdek-világát, ahhoz könnyű betörni. Könnyű őt kirabolni, mert nem védekezik.
De ez érthető. Ha védekezne, ha falakat húzna maga köré, akkor nem is tudna szeretni senkit sem igazán. Akkor nemcsak önmagát tagadná meg, hanem mérhetetlenül magányossá is válna, hiszen ő felszínes érdekkapcsolatokban nem tud létezni. Játszmákra képtelen. Vagy jó emberként viselkedik másokkal, vagy szarul érzi magát, amiért ez nem sikerült.
Ezek érzések, méghozzá nagyon erősek. Az érzelmi intelligencia szintje nagymértékben függ a gyerekkori családi környezet minőségétől – vagyis ha a szülő nem ad megfelelő mennyiségű és minőségű (!) szeretetet a gyerekének, akkor a gyermek felnőve könnyen válik ártalmas seggfejjé. Árthat akár teljesen tudatosan, a saját frusztrációját a másokkal való kicseszéssel kompenzálva, de sok olyan ember is van, aki észre sem veszi, hogy amit ő jónak és természetesnek gondol, az mások számára méreg.
Aki azonban magas érzelmi intelligenciával rendelkezik, az hajlamos önmagát háttérbe szorítani azért, hogy embertársai boldogságát biztosítsa. Ha cserébe szeretet érkezik be szívének kitárt ajtaján, akkor úgy érzi, megérte. Azonban vannak, akik nem szeretetet adnak cserébe, és olyanok is, akik nem adnak semmit, csak viszik, amit tudnak.
Van az érzelmi intelligencia mellett egy másik tényező is, amely hozzájárul az áldozat szerep felvételéhez: az erkölcsi felelősség vállalása. Nevezhetjük lelkiismeretnek, vagy az emberi és társadalmi normák követésének is, de a lényeg, hogy egy tanult tulajdonságról van szó. Egy olyan tulajdonságról, amely a többi emberrel (és minden élőlénnyel) való együttélést megkönnyíti, azonban hasonló kockázattal jár, mint a magas érzelmi intelligencia.
Követheted ugyanis a játékszabályokat bármilyen precízen, ha olyan játszótársat kapsz az életben, aki szarik a szabályokra. Akinek nincs erkölcse, azt nem hatja meg, ha neked van. Annyiból még jobb is neki, hogy így könnyebben át tud rajtad gyalogolni. Míg Te megtanultad tiszteletben tartani az írott és íratlan szabályokat, addig vannak olyanok – nem is kevesen –, akik pont a hozzád hasonló embereken élősködve érnek el egyre komolyabb eredményeket.
Van ebből kiút? Válhatsz áldozatból az életed nyertesévé úgy, hogy közben jó ember maradsz?

Túlélni egy kegyetlen világban

Ha jószívű vagy, átvernek. Ha segítesz másoknak, azok csak szívják a véredet. Ha nőként háttérbe szorítod a saját igényeidet, könnyen ragadhatsz olyan kapcsolatban, ahol lelki vagy fizikai bántalmazás áldozata vagy. Ha férfiként nem vagy seggfej, akkor sokkal nehezebben ismerkedsz a nőkkel. Kegyetlen világ ez – legalábbis nagyon annak tűnik.
Valójában azonban nem a világ ilyen sötét, csak az a kép, amit a csalódásaid hatására megfestettél róla a fejedben. Rengeteg jó ember is van, és sokszor ezek az emberek tényleg képesek sikeressé válni – még sikeresebbé is, mint a másokon átgázoló seggfejek. Ám van egy jelenség, ami a pszichológiában negatív eltolódásként ismeretes, és az a lényege, hogy a rossz élmények mélyebb nyomot hagynak egy ember lelki világában, mint a jók. Így működik az agyunk. A kudarcokra jobban emlékszünk, mint a sikerekre. A szemétség nagyobb hangsúlyt kap, mint a jóság. Egy bizonyos szempontból még hasznos is ez, hiszen remek védelmi funkcióként szolgál a jövőbeni veszélyek elkerülése érdekében, azonban az áldozat szerepbe került embernek csak még egy lapát szart tesz a már amúgy is tele lévő talicskájára. Még sötétebb lesz az amúgy sem túl fényes világképe.
no_egyedul
A világ tehát nem olyan fertő, mint amilyennek tűnik. Ez egy dolog. Nagyon fontos, hiszen mindennek a kiindulópontja a saját hozzáállásunk, de van itt még ezen kívül más is. Mert ha mélyebbre megyünk, akkor rájövünk, hogy jó oka van az áldozat szerep önkéntes felvételének. Az ugyanis természetes, hogy érzelmi és erkölcsi értékeink szerint élve a számunkra fontos emberekhez nagyon jók próbálunk lenni, de miért hoz valaki olyan irracionális döntést, hogy jó legyen mindenkihez?
Egyáltalán miből gondolja, hogy ez valaha is sikerül majd neki? Teréz anyát vajon mindenki szerette? Nem hiszem. Gandhi-t, a béke élő szimbólumát sem szeretetből lőtte le a merénylője. Bármennyire is próbálnál mindenki számára jó ember lenni, egész biztosan kudarcot fogsz vallani. Annak viszont, hogy megpróbálod, nem a jóságod az oka, hanem a félelmed. A megfelelési kényszer.
Tudom, hogy ez így kegyetlenül hangzik, de ha mindenkivel jó akarsz lenni, akkor nem szereted magad eléggé. Nem az önimádatra gondolok, mert az egészen más, hanem arra, hogy érdemesnek tartod önmagadat a boldog életre. Arra, hogy nem pusztítod magadat mások miatt, és nem engeded, hogy mások pusztítsanak. Arra, hogy nem félsz attól, hogy nem fogadnak el az emberek, hanem őszintén önmagadat adva kiállsz, és azt mondod: szeressetek, vagy menjetek. Arra, hogy nem temeted el magad mások miatt.
Mert hidd el, hogy aki őszintén szeret, az szeretni fog akkor is, ha nem vagy tökéletes. Vele lehetsz jó, mert nem haszonszerzés céljából van veled, hanem azért, mert szeret. Ő megérdemli a bizalmadat, mert nem él vissza vele. De ha mindenki számára olcsón adod a bizalmadat, akkor az olcsó emberek is megkaphatják azt – ez pedig tudod, hogy hová vezet.
A bizalom nem jár; azt ki kell érdemelni. Attól még nem leszel kicsivel sem rosszabb ember, ha nem szolgálod ki válogatás nélkül az összes embertársad igényeit. Nem leszel rosszabb, csak életképesebb. Mert vannak, akiket sem a jóságod, sem a szereteted, sem az erkölcsi értékeid nem érdekelnek, és ha nem áldozatként szeretnéd leélni az egész életedet, akkor falat kell építened az ilyen emberek ellen. Egy olyan falat, amelyen egy zárható ajtó is legyen. A legtöbben ugyanis itt rontják el: vagy körbefalazzák magukat, és senkit sem engednek be, vagy nem zárják az ajtajukat, ezért betörnek olyanok is, akik csak rabolni jöttek. Legyen ajtód, és legyen kulcsod. Ez a kulcs a bizalmad – csak azoknak add oda, akik megérdemlik azt.
Lehetsz jó ember anélkül, hogy eltipornának. Csak húzd meg a határokat, mert más nem fogja megtenni helyetted.
Ha Neked hasznos volt, másoknak is az lehet. Segíts eljuttatni hozzájuk is!
Kocsis Gábor mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Használd fel oldal létrehozója és írója. Saját tapasztalataira építve próbál inspirálni és segíteni másokat is, megmutatva, hogy minden tapasztalatot fel tudunk használni önmagunk fejlesztésére, életünk és környezetünk jobbá tételére.

    Együtt többet tehetünk!

    Ha Te is így gondolod, csatlakozz azokhoz, akik értesülnek az új írásaimról és előadásaimról.

    Én sem szeretem a levélszemetet, tőlem sem fogsz kapni.

    Még több inspiráció:

    Ami még érdekelhet:

15 gondolat ehhez az íráshoz: “Ha jó ember vagy, eltipornak

  1. N. Horváth Éva

    Én úgy gondolom, hogy jónak lenni jó. Kell jónak lenni. Akik ezt ki akarják használni, és el akarják venni, , el akarnak tiporni,azokról ez hamar kiderül. Velük a határokat meg kell húzni. Lehető legkevesebbet kell velük érintkezni, mert nem is érezzük jól magunkat velük.
    Akik pedig nem kihasználnak,hanem velünk maradnak, és jól érezzük egymást, azokkal maradni kell, de azok velünk is és mi is velük akarunk maradni.

    És van olyan jóság, ami segítség. Önzetlenül, egy idős néninek pl felsegíteni a szatyrát a lépcsőn. Egy vak fiatalembernek megnézni a postaládáját. Valakit magunk elé engedni a rendelőben Ez más. Lehet soha többé nem találkozunk, és nem is kell.

    Reply
    1. Gábor Szerző

      Teljes mértékben egyetértek, Éva, köszönöm, hogy ilyen szépen összefoglaltad. Kevesen képesek meghúzni a határokat, ezért ragadnak bele valamelyik végletbe, és vagy áldozatokká válnak, vagy kártevőkké.

      Reply
  2. Kovács Ági

    Kedves Gábor! “Lovat is azt ütik, amelyik a jobban (legjobban) húz.” Megmérték az EQ-mat: 140. Az IQ-m nem lett ilyen jó(hi-hi-hi). Vezető beosztásban dolgoztam(TUDTAM, hogy nem vagyok jó főnök). De kár ez miatt is keseregni(legalább a tükörbe tudok nézni, és minden volt munkatársammal tartom a kapcsolatot). Egy lovas szólással köszönök el:”Döglött lónak nem kell kötőfék.”
    Üdv.: Kovács Ági

    Reply
    1. Gábor Szerző

      Kedves Ági, szerintem a lelked nyugalma az egyik legfontosabb dolog az életben. Nagyon örülök, hogy Te is úgy járod ezt az utat, hogy közben nem gázolsz át másokon. Nagyon jó, hogy megemlítetted az EQ-t, mert azt látom, hogy az EQ fejlesztését teljesen elhanyagolja mind az oktatási rendszer, mind a legtöbb szülő a nevelés során. Ezért is jó látni, hogy vannak ilyen emberek, mint Te, akik hangsúlyt fektetnek rá, és fontosnak tartják az emberi kapcsolataik ápolását.
      Legyen nagyon szép napod! 🙂
      Gábor

      Reply
  3. Ivett

    Kedves Gábor!

    Mi van abban az esetben, ha a saját anyja lopja meg a gyerekét, illetve az unokáit?

    A miértje a dolognak az, hogy tudjon venni magának ennivalót (bár csak kérnie kellene, és kapnak, de egyébként is szokott).

    A segítség, mely arra irányulna, hogy megtanulja beosztani a pénzét, teljesen hasztalan.

    1-2-3 alkalommal még csak-csak elnézi az ember, de újra és újra már lelkileg megterhelő.

    Nincs harag irányába, de nem kellemes az érzés.

    Mit javasol, mi lenne megoldás az adott helyzetben?

    Üdv: Ivett

    Reply
    1. Gábor Szerző

      Kedves Ivett,
      minél szorosabb az érzelmi kötődés, annál nehezebb meghúzni a határokat. De fontos, hogy emlékezzen arra, hogy senki más életéért és boldogságáért nem felelhet, csak a sajátjáért. Egy felnőtt ember már sokkal nehezebben változik, mint egy gyerek, ezért ha nem tudja megbeszélni az édesanyjával, hogy ez a helyzet Önnek nem megfelelő, akkor azt javaslom, hogy korlátozza a kapcsolatukat. Vagy úgy, hogy őszintén és nyíltan kijelöli a határokat, vagy úgy, hogy akár édesanyja tudta nélkül egyszerűen ellehetetleníti számára azt, hogy meglopja. Egy másik lehetőség az, hogy annyi pénzt hagy könnyen elérhető helyen, amennyit amúgy is adna neki. Ön tudja eldönteni, hogy melyik a megfelelő stratégia az édesanyja esetében. A lényeg, hogy ne maradjon minden ugyanúgy, mert azzal csak felemészti az idegrendszerét. A változtatás csak kreativitás kérdése. 🙂 Biztos vagyok benne, hogy talál olyan megoldást, amivel megőrizheti a család lelki békéjét.
      Szép napot kívánok!
      Gábor

      Reply
  4. Kiss Erzsébet

    Kedves Gábor!
    Jót tenni és jónak lenni — nincs mindig átfedésben. Főként mások minősítésében vagyunk jók- jó ember nem szokta magáról ezt hangsúlyozni. A jótettek jobbá tesznek bennünket. Saját egyensúlyomhoz néha szükségem van a rossztettem megéléséhez is. Jó sok bátorság kell hozzá, mert van benne tanítás– ami jobbá tesz.
    Áldás
    Erzsébet

    Reply
  5. Katalin Duben

    Kedves Gábor! Érzékeny, érző szívű ember vagyok, mindig igyekeztem jót tenni másokkal, éppen ezért nem tudtam magam megvédeni. Nyitott és sebezhető voltam, beleestem az érzések csapdájába. Becsaptak, kihasználták a jóságomat, mikor erre rájöttem, falat építettem magam köré. Teljesen elszigeteltem magam. Mindig a háttérban maradtam, mások boldogságát helyeztem előtérbe. Egyszer csak kinyílt a szemem és rájöttem ez így nem mehet tovább. Ki kell lépni a csigaházból, mára már kinyitom az ajtót, de óvatos vagyok, megnézem kit engedek be rajta, kinek adok kulcsot. Nehéz volt idáig eljutni, sok szenvedés árán, de megérte, mert bár saját káromon, de megtanultam, érdemes jó embernek lenni, de meg kell tudni húzni a határokat családban, idegenekkel, ismerősökkel szemben is akkor lehet boldog, szeretetteljes életet élni. Köszönöm! Kata♥

    Reply
  6. Éva

    Kedves Gábor..!

    Az én véleményem, hogy nem csak jónak kell lenni, hanem Igaznak.
    Az igazságban , mármint Isten igazságában benne van a jóság is,
    vagyis Minden. Ez pedig bennünk is ott van. Jézus is azt mondta,
    hogy Isten Igazsága bennetek van. Ezt még kevesen értik és látják,
    azért tipornak el !!. Könnyű viszont ezt az emberekkel megtenni,
    amikor a Föld lakossága rendesen tudati manipuláció alatt van …..
    alszik … , rövidke véleményem…köszönöm 🙂

    Reply
  7. Zolee

    Sokszor hallottam már, hogy az őszinteség és a nyitottság az nem más, hogy “fegyvereket adunk a másik kezébe magunk ellen”.

    Én ezt átdolgoztam és a saját nyelvemre lefordítva: mindenki magát minősíti, hogy mire használja fel a bizalmamat, nyitottságomat. Aki fegyvernek, hát… szar lehet úgy élni. 🙂

    A nyitottságom a legerősebb önvédelmem! Amióta nyíltan és őszintén élek, nem vagyok zsarolható, mert nincs olyan titkom, ami felfedésével pl kellemetlen helyzetbe lehetne hozni.

    Ha nincs kedvem valamihez, felvállalom, következményestől. Szóval a cikk szavaihoz igazodva: nálam nincsenek falak és ajtók, csak a színtiszta önmagam. Ez a legjobb szűrő. A nem az életembe illő egyedek maguktól távoznak általa.

    Jó vagyok, amennyire csak lehet, de sosem bárgyú balek, udvarias vagyok, de nem csúszómászó, kedves vagyok, de nem meghunyászkodó stb stb stb.

    Reply
  8. Ardelean Csilla

    Sokat segitenek az irasaid,a legjobbkor erkezett ez is amit ma elolvashattam.Koszonom Gabor, az elet minosegem altalad naprol napra javul.
    Minden jot neked

    Reply
    1. Ani

      Kedves Gábor! Megint a legjobbkor jött az írásod. Hihetetlen, hogy mindig olyan segítséget kapok, amelyre szükségem van. Sokszor körbejártam a magam problémáját, hogy lássam, merre van kiút, de van, hogy nem látok tisztán. Ehhez nyújtasz segítséget, gyengéden terelgetnek írásaid a helyes irányba. Fáj, mikor naivnak, gyengének, megvezethetőnek tartanak pont azok, akik kihasználták a jóindulatomat, a segíteni akarásom,…. Talán épp az a bajom, hogy nem építettem falakat sem. Nehéz megtalálni a határt, hogy: na itt lesznek a falaim, ne gyere tovább! Miután semmi sem fekete és fehér, nincsenek kontúrok, éles határvonalak.. De nem bánok semmit, abból, amit másoknak adtam! Úgy gondolom, nem leszek kevesebb attól, hogy szeretetet pazarolok másokra 🙂
      Köszönöm ismét, hogy visszaadod a hitem! Remélem ezután több hasonló emberrel találkozom majd! Majd igyekszem éber lenni 🙂
      Minden jót kívánok én is Neked!

      Reply
  9. Kovacs Julianna

    Kedves Gabor.
    Sajnos eleg keson fedeztem fel az irasaidat, ezert levagyok maradva, de mar eddig is nagyon sok mindent kaptam Toled.
    Ez az iras, mondhatni egy dolgozat, nagyon konnyen megmutatja mit kellene tenni, hogy ne valjunk becsapotta, mellozotte.Teljes mertekben egyt ertek minden sorral.Hogy az erzelmeink es erkolcsi ertekeink milyenek, azt sajnos azok, akik arra a legalkalmasabbak , hogy masokat megalazzanak, aldozatta tegyenek, a gyengesegeinket hamar felfedezik s a lehetoseget nagyon jol ki is hasznaljak.Ezt tapasztaltam a csaladomon belul is, de a munkahehyemen is.Gyakran valaltam masok helyettolyan feladatokat , amelyeket kozosen kellet volna elvegezni, a csaladban hasonlokeppen, mig az nem tortent ami a mai napig is megmaradt, ezt tudjak es ki is hasznalnak.
    Megis azt mondom, nem szegyelem , hogy ilyen vagyok, nem szegyelem, hogy sokszor kertem bocsanatot mikor nem kellet volna.Ez, mint ahogy irod, erzelmi ertekek dolga.De ennk ellenere, ma is azt gondolom, megse tettem meg mindent azokert akiknek erre szukseguk volt.Ilyen vagyok, nem szegyele.
    Megis beestem egy cspdaba, mindeg erzem, hogy aldozt voltam es vagyok, mindeg megakartam felelni, s ez maskep sikerult mint kellet volna.

    Kivanok sok sikert azert a munkaert, melyet az emberekert vegzel.

    Reply
  10. Mészáros Éva

    Én csak annyit szólnék ehhez ,hogy ” Légy szerény amikor csak lehetséges és határozott amikor szükséges!” -így megmaradhatsz jó embernek is , de eltiporni ,beléd rugni sem tudnak.

    Reply
  11. Nyúl Zoltán

    Jónak vagy rossznak lenni? Nem tudom, nekem József Attila örök sorai mutatnak utat, Minek legyek tisztességes kiterítenek úgyis, milyért ne legyek tisztességes kiterítenek úgyis! A másik talán Tóth Árpád, ha nem, elnézést kérek, inkább egyen meg a féreg mint hogy a férget megegyem, ill. harmadik egy igazi Eszterházi, bizonyos szint felett nem megyünk bizonyos szint alá….Szóval a Magyar irodalom tartalmaz mindent amit az életről tudni érdemes…és ami nem magyar de igen hasznos útmutató, élj és dönts, jutalmat nem remélve, büntetéstől nem félve, sem itt sem odaát! Jó éjszakát kívánok!

    Reply

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.