Mindig a jók szívnak. Ezt mindenki tudja. Ezért olyan népszerűek a karmáról szóló idézetek és írások. Reményt adnak, és a sok szívás közben egy kis életerőt, egy kis vigaszt. Mert jó érzés abban hinni, hogy a sors a seggfejeknek majd visszacsap, ha már a jó ember tehetetlen.
De az a helyzet, hogy nem mindig csap vissza. És még ha vissza is csap egyeseknek, ettől a Te életed még picit sem lesz jobb vagy könnyebb. Ez csak egy gyenge önigazolás, hogy érdemes jó embernek lenned – még ha folyton szívsz is emiatt –, mert így talán elkerülöd a még nagyobb szívást. De valahol azért Te is érzed, hogy ez így nem túl csábító perspektíva: az élet szívás, de legalább más is szív, még nálad nagyobbat is. Ennél azért többről kéne, hogy szóljon a dolog, nem?
Persze a világ, és benne az emberiség is igen változatos képet mutat, ezért nemcsak ostoba, hanem arrogáns is lenne bárkitől az az állítás, hogy az ő értékrendje a helyes, az egyetlen igaz etalon, amely egyértelműen meghatározza a mintegy 7 és fél milliárd ember számára a jó és a rossz fogalmát. De azért mindannyiunknak van egy elképzelése arról, hogy mi számít jónak, és mi rossznak. És bár ez kultúránként erősen változhat, a mindennapi életünkben és a szűk környezetünkben van egy elfogadott norma, amihez a szocializálódott, társadalmi együttélésre alkalmas humanoid egyedek igyekeznek is tartani magukat.
Például másokkal kicseszni nem jó. Ölni, másokat ellehetetleníteni, rabolni nem jó (még akkor sem, ha államilag intézményesített keretek között zajlik ez). Ugyanakkor segíteni másoknak jó. Megóvni a környezetünket jó. Udvariasnak és figyelmesnek lenni jó. De ha jó vagy, akkor megszívod. Mert kihasználnak. Mert eltipornak azok, akik bármi áron törtetnek előre. Mert alkalmatlanná válsz az életre egy olyan világban, ahol az anyagi érdekek jelentik szinte minden döntés fő mozgatórugóját – legyen szó akár állami, akár vállalati, akár személyes kérdésekről. Ha jó vagy, áldozat leszel.
lany_sarokban
Megértem, hogy így érzed, de vajon tényleg így van ez? Vajon tényleg mások hibája, a világ kegyetlensége és az események szerencsétlen alakulása vezet oda, hogy lábtörlővé válsz mások számára? Vagy lehet, hogy jónak lenni nem is ennyire rossz, csak Te csinálsz valamit rosszul, de nagyon?

Így váltál áldozattá

Valójában egyetlen oka van annak, hogy veled törlik fel a padlót egyesek: az, hogy elfogadod ezt a szerepet. De nem intézzük el ezt egy „állj fel, ne hagyd magad, kemény vagy” dumával, mert ilyet úgyis hallasz máshonnan eleget. Nézzük meg inkább, hogy mi az összefüggés a jóság és az áldozat szerep között, és mit tehetsz azért, hogy az elsőt megőrizve megszabadulj a másodiktól.
Miért válnak tehát könnyen áldozattá a jó emberek? Több összetevője is van ennek, de talán a legfontosabb a magas érzelmi intelligencia. Az érzékeny, érző emberek igyekeznek jót tenni másokkal, kitárják feléjük a szívüket, és ezzel bizony komoly kockázatot is vállalnak. Aki ugyanis nyitott, az sebezhetővé válik. Aki nem zárja le erős falakkal az érzéseit, nem keríti körül határozottan a saját kis érdek-világát, ahhoz könnyű betörni. Könnyű őt kirabolni, mert nem védekezik.
De ez érthető. Ha védekezne, ha falakat húzna maga köré, akkor nem is tudna szeretni senkit sem igazán. Akkor nemcsak önmagát tagadná meg, hanem mérhetetlenül magányossá is válna, hiszen ő felszínes érdekkapcsolatokban nem tud létezni. Játszmákra képtelen. Vagy jó emberként viselkedik másokkal, vagy szarul érzi magát, amiért ez nem sikerült.
Ezek érzések, méghozzá nagyon erősek. Az érzelmi intelligencia szintje nagymértékben függ a gyerekkori családi környezet minőségétől – vagyis ha a szülő nem ad megfelelő mennyiségű és minőségű (!) szeretetet a gyerekének, akkor a gyermek felnőve könnyen válik ártalmas seggfejjé. Árthat akár teljesen tudatosan, a saját frusztrációját a másokkal való kicseszéssel kompenzálva, de sok olyan ember is van, aki észre sem veszi, hogy amit ő jónak és természetesnek gondol, az mások számára méreg.
Aki azonban magas érzelmi intelligenciával rendelkezik, az hajlamos önmagát háttérbe szorítani azért, hogy embertársai boldogságát biztosítsa. Ha cserébe szeretet érkezik be szívének kitárt ajtaján, akkor úgy érzi, megérte. Azonban vannak, akik nem szeretetet adnak cserébe, és olyanok is, akik nem adnak semmit, csak viszik, amit tudnak.
Van az érzelmi intelligencia mellett egy másik tényező is, amely hozzájárul az áldozat szerep felvételéhez: az erkölcsi felelősség vállalása. Nevezhetjük lelkiismeretnek, vagy az emberi és társadalmi normák követésének is, de a lényeg, hogy egy tanult tulajdonságról van szó. Egy olyan tulajdonságról, amely a többi emberrel (és minden élőlénnyel) való együttélést megkönnyíti, azonban hasonló kockázattal jár, mint a magas érzelmi intelligencia.
Követheted ugyanis a játékszabályokat bármilyen precízen, ha olyan játszótársat kapsz az életben, aki szarik a szabályokra. Akinek nincs erkölcse, azt nem hatja meg, ha neked van. Annyiból még jobb is neki, hogy így könnyebben át tud rajtad gyalogolni. Míg Te megtanultad tiszteletben tartani az írott és íratlan szabályokat, addig vannak olyanok – nem is kevesen –, akik pont a hozzád hasonló embereken élősködve érnek el egyre komolyabb eredményeket.
Van ebből kiút? Válhatsz áldozatból az életed nyertesévé úgy, hogy közben jó ember maradsz?

Túlélni egy kegyetlen világban

Ha jószívű vagy, átvernek. Ha segítesz másoknak, azok csak szívják a véredet. Ha nőként háttérbe szorítod a saját igényeidet, könnyen ragadhatsz olyan kapcsolatban, ahol lelki vagy fizikai bántalmazás áldozata vagy. Ha férfiként nem vagy seggfej, akkor sokkal nehezebben ismerkedsz a nőkkel. Kegyetlen világ ez – legalábbis nagyon annak tűnik.
Valójában azonban nem a világ ilyen sötét, csak az a kép, amit a csalódásaid hatására megfestettél róla a fejedben. Rengeteg jó ember is van, és sokszor ezek az emberek tényleg képesek sikeressé válni – még sikeresebbé is, mint a másokon átgázoló seggfejek. Ám van egy jelenség, ami a pszichológiában negatív eltolódásként ismeretes, és az a lényege, hogy a rossz élmények mélyebb nyomot hagynak egy ember lelki világában, mint a jók. Így működik az agyunk. A kudarcokra jobban emlékszünk, mint a sikerekre. A szemétség nagyobb hangsúlyt kap, mint a jóság. Egy bizonyos szempontból még hasznos is ez, hiszen remek védelmi funkcióként szolgál a jövőbeni veszélyek elkerülése érdekében, azonban az áldozat szerepbe került embernek csak még egy lapát szart tesz a már amúgy is tele lévő talicskájára. Még sötétebb lesz az amúgy sem túl fényes világképe.
no_egyedul
A világ tehát nem olyan fertő, mint amilyennek tűnik. Ez egy dolog. Nagyon fontos, hiszen mindennek a kiindulópontja a saját hozzáállásunk, de van itt még ezen kívül más is. Mert ha mélyebbre megyünk, akkor rájövünk, hogy jó oka van az áldozat szerep önkéntes felvételének. Az ugyanis természetes, hogy érzelmi és erkölcsi értékeink szerint élve a számunkra fontos emberekhez nagyon jók próbálunk lenni, de miért hoz valaki olyan irracionális döntést, hogy jó legyen mindenkihez?
Egyáltalán miből gondolja, hogy ez valaha is sikerül majd neki? Teréz anyát vajon mindenki szerette? Nem hiszem. Gandhi-t, a béke élő szimbólumát sem szeretetből lőtte le a merénylője. Bármennyire is próbálnál mindenki számára jó ember lenni, egész biztosan kudarcot fogsz vallani. Annak viszont, hogy megpróbálod, nem a jóságod az oka, hanem a félelmed. A megfelelési kényszer.
Tudom, hogy ez így kegyetlenül hangzik, de ha mindenkivel jó akarsz lenni, akkor nem szereted magad eléggé. Nem az önimádatra gondolok, mert az egészen más, hanem arra, hogy érdemesnek tartod önmagadat a boldog életre. Arra, hogy nem pusztítod magadat mások miatt, és nem engeded, hogy mások pusztítsanak. Arra, hogy nem félsz attól, hogy nem fogadnak el az emberek, hanem őszintén önmagadat adva kiállsz, és azt mondod: szeressetek, vagy menjetek. Arra, hogy nem temeted el magad mások miatt.
Mert hidd el, hogy aki őszintén szeret, az szeretni fog akkor is, ha nem vagy tökéletes. Vele lehetsz jó, mert nem haszonszerzés céljából van veled, hanem azért, mert szeret. Ő megérdemli a bizalmadat, mert nem él vissza vele. De ha mindenki számára olcsón adod a bizalmadat, akkor az olcsó emberek is megkaphatják azt – ez pedig tudod, hogy hová vezet.
A bizalom nem jár; azt ki kell érdemelni. Attól még nem leszel kicsivel sem rosszabb ember, ha nem szolgálod ki válogatás nélkül az összes embertársad igényeit. Nem leszel rosszabb, csak életképesebb. Mert vannak, akiket sem a jóságod, sem a szereteted, sem az erkölcsi értékeid nem érdekelnek, és ha nem áldozatként szeretnéd leélni az egész életedet, akkor falat kell építened az ilyen emberek ellen. Egy olyan falat, amelyen egy zárható ajtó is legyen. A legtöbben ugyanis itt rontják el: vagy körbefalazzák magukat, és senkit sem engednek be, vagy nem zárják az ajtajukat, ezért betörnek olyanok is, akik csak rabolni jöttek. Legyen ajtód, és legyen kulcsod. Ez a kulcs a bizalmad – csak azoknak add oda, akik megérdemlik azt.
Lehetsz jó ember anélkül, hogy eltipornának. Csak húzd meg a határokat, mert más nem fogja megtenni helyetted.
Ha szeretnél tartós változást elérni az életedben, Neked szól a személyes segítségem. Várlak szeretettel. 🙂