Van, akinek az élete komoly válságba kerül. Talán Te is éppen köztük vagy most. Összecsaptak a hullámok a fejed fölött, nem látod a kiutat, és csak kétségbeesetten próbálsz menekülni – vagy egyáltalán levegőhöz jutni. De nem megy. Hiába küzdesz, sehogy sem lesz jobb, és a félelmeid egyre inkább úrrá lesznek rajtad. Éppen ezért már esélyed sincs arra, hogy valami jót kihozz a helyzetedből. Erről szól ez a régi zen történet.
*****
Élt egyszer egy buddhista szerzetes, aki minden reggel meditációs sétát tett a környező erdőben. Egy napon, ahogy szokásához híven a sűrű erdő mélyén elmerült gondolataiban és a természet szépségében, hirtelen egy hatalmas tigrist vett észre a közelben.
tigris_lesben
Tudta, hogy nagyon nagy bajban van, mert a tigris is meglátta őt, ahogy közeledett. A szerzetes menekülőre fogta, de esélye sem volt, mert a tigris hamar leküzdötte a köztük lévő távolságot. Egyetlen lehetőség maradt számára: lemászott a meredek szikla peremén, épp csak elkerülve, hogy a tigris rávesse magát. Egy vékony ágban tudott csak megkapaszkodni, és azon lógva figyelte, ahogy a hatalmas tigris villámló tekintete a magasból rá mered. Félelmetes hangja betöltötte az egész hegyoldalt. Ahogy a szerzetes lenézett a mélybe, hogy arra keresse a menekülőutat, a sziklafal alján egy másik tigrist pillantott meg. Rá várt.
A szerzetes már nehezen bírta tartani magát a vékony kis ágon, a két tigrisnek viszont esze ágában sem volt távozni. Morogva járkáltak fel-alá várva, hogy elkaphassák áldozatukat. A szerzetes ekkor oldalra pillantott, és észrevette, hogy valami apró dolog piroslik a sziklafalon. Egy vadon nőtt eperbokor gyümölcsét pillantotta meg maga mellett. Egyik kezével az ágon lógva a másikkal leszakította az epret, majd szájához emelte, és megette.
Soha életében nem evett még ilyen finom epret…
*****
A legtöbb ember félelem-tigrisek között él. Cipeljük a múlt terheit, aggódunk, sőt, olykor rettegünk attól, hogy mit hoz majd a jövő, és hagyjuk, hogy a félelmeink irányítsák az életünket – akár van alapjuk azoknak, akár nincsen. Képtelenek vagyunk megélni a pillanatot, és észre sem vesszük azokat a csodákat, amelyekben nap mint nap részünk lehet. Pedig attól még, hogy az élet kihívások elé állít minket, a csodák ugyanúgy ott vannak. És ha figyelünk, akkor legalább egy-egy szép pillanattal megajándékozhatjuk önmagunkat – de sokszor ennél jóval többet kapunk.
Nagy köszönet Zsófinak, hogy figyelmembe ajánlotta ezt a nagyon szép tanmesét. 🙂

 

Ha Neked hasznos volt, másoknak is az lehet. Segíts eljuttatni hozzájuk is!

Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.

A hírlevél a legbiztosabb módja, hogy az elsők között értesülj az írásaimról, az előadásaimról, a workshopjaimról, a jótékonysági programjaimról és egyéb rendezvényeimről:

A "Kérem az infókat" gombra kattintással elfogadom az Adatkezelési tájékoztatót

AJÁNLAT

Lelki megújulás Balin

Írásaim

Mindenki játszhat
Hajlamosak vagyunk többnek, jobbnak gondolni magunkat másoknál. Aki más, azt
Tovább
Mindennapi Motiváció – Derek Redmond
A sport mindig is fontos része volt az életemnek, ezért
Tovább
Amikor az álarc lehull
Megfigyelted már, hogy a nagy felismerések mikor jönnek az életedben?
Tovább
Nem számít
Nem számít, mennyi pénzt keresel. Boldogan kelsz fel minden reggel?
Tovább
Elhúzott mellettem egy halottaskocsi
Az élet néha kissé groteszk humorral emlékeztet arra, hogy mik
Tovább
Nem az a fő gond, hogy rosszul alakult a történeted
Tudod, nem az a fő gond, hogy rosszul alakult a
Tovább

4 Comments

  1. Alteus

    A történet meglátásom szerint arról szól, hogy az emberi elme szüntelenül fecseg, és legtöbbször csak vészhelyzetben, vagy más ritka alkalmakkor áll le. Amikor viszont ez megtörténik, akkor látjuk, éljük meg az élet valódi szépségét.

  2. Blue roses

    Szia Gabor 🙂
    Eletunk “tigriseit” nem ismerjuk fel, vagy csak nagyon sokara. Addig meg kertekonykodnak bennunk. Szinte eszrevetlenul beeszik magukat a lelkunkbe, es pusztitanak belulrol. Es kartekonykodnak velunk a kulso tigrisek is, amit nem akarunk elhinni. Amikor lathato jelei is vannak, osszecsapnak a hullamok a fejunk felett. Ha van eleg eronk, marpedig ilyenkor van! Ha van, akkor lepnunk kell, de azonnal. Egyebkent ez eletunk a tet! Meg az ilyen helyzetekben is van jo, amit csak utolag ismerunk fel. De akkor mar hasznos celra tudjuk forditani. 🙂 🙂
    Udv. Rozika.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

17 − 8 =