Sokan úgy dobálóznak a szavaikkal, hogy észre sem veszik, mekkora károkat okoznak velük. Feltételezésekre alapozva formálnak határozott véleményt valakiről, lehúzzák őt mások előtt, és mindent megtesznek azért, hogy mindenki olyannak lássa azt az embert, mint amilyennek ők látják. Erről szól az a rövid történet, amivel nemrég találkoztam.
*****
Élt egyszer egy idős ember, aki nem szerette szomszédját, ezért elkezdett rosszindulatú pletykát terjeszteni róla. Mindenkinek, akivel beszélt, azt mondta, hogy a szomszédja egy közönséges tolvaj, senkinek nem szabad megbíznia benne. Ennek eredményeként a szomszédot le is tartóztatták, ám a tárgyalás során kiderült, hogy ártatlan.
A bíró az ítélethirdetés előtt így szólt az idős emberhez: „Milyen alapon terjeszt hamis vádakat másokról? Van fogalma arról, hogy mekkora kárt okozhat ezzel?”
Az idős ember így védekezett: „De hát ez csak az én véleményem, nem ártok én vele senkinek.”
A bíró ekkor ezt mondta neki: „Az összes vádat, amit mondott a szomszédjáról, írja fel egy papírra, tépje szét darabokra, majd hazafelé menet szórja ki a kocsija ablakán. Aztán holnap jöjjön vissza az ítélethirdetésre.”
Az idős ember így is tett, majd másnap visszament a bíróságra.
„Mielőtt kihirdetem az ítéletet,” – mondta a bíró – „menjen, és szedje össze a tegnap kiszórt papírdarabokat.”
„De hát ez képtelenség!” – fakadt ki az idős ember – „Hogy tudnám összeszedni azokat? A szél már rég széthordta, fogalmam sincs, hol keressem.”
A bíró ekkor így szólt: „Pontosan ugyanez a helyzet a rosszindulatú pletykákkal is. Lerombolhatja vele a másik ember jó hírét és becsületét, amit lehet, hogy ő már soha nem tud majd visszaszerezni. Ha valakiről nem tud jót mondani, inkább ne mondjon róla semmit. Aki nem tanul meg uralkodni a szája fölött, az szavainak rabszolgájává válik. Ha megcsúszunk, visszanyerhetjük az egyensúlyunkat, de ha a szavainkkal csúszunk meg, azokat már soha többé nem tudjuk visszavonni.”
*****
Amikor hallasz valakiről valamit, érdemes emlékeztetned magadat arra, hogy amit kaptál, az csak egy vélemény, nem pedig az abszolút igazság. Mindössze arról van szó, hogy valaki ilyennek látja azt az embert, vagy ilyennek akarja láttatni őt. Mielőtt Te magad is véleményt formálsz, mindig gyűjts saját tapasztalatot.
Másrészt pedig arra is jó, ha odafigyelsz, hogy Te magad mit terjesztesz másokról, és mire használod az energiádat. Mert amíg negatív gondolatok töltik ki az agyadat, addig nem jut hely a pozitívoknak. Ha valaki nem szimpatikus számodra, lépj túl rajta, és ahelyett, hogy az ő életével foglalkoznál, éld a sajátodat.
Ha kevesebb rosszat szeretnél látni a világban, akkor teremts több jót. Ez a fejlődés útja.

 

Ha Neked hasznos volt, másoknak is az lehet. Segíts eljuttatni hozzájuk is!

Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.

A hírlevél a legbiztosabb módja, hogy az elsők között értesülj az írásaimról, az előadásaimról, a workshopjaimról, a jótékonysági programjaimról és egyéb rendezvényeimről:

A "Kérem az infókat" gombra kattintással elfogadom az Adatkezelési tájékoztatót

AJÁNLAT

Személyes segítség

Írásaim

3 perc az életért
Stroke. Tünetek és megelőzés. Sokszor hallottál már róla. Mégis jó
Tovább
Mindennapi Motiváció – Kayla Montgomery
Történtek már veled igazán szörnyű dolgok? Kerültél már valaha teljesen
Tovább
A helyes középút
Olyan világban élünk, ahol az emberek többsége a boldogságot és
Tovább
Így ment a kukába egy újabb kapcsolatod
Nem kéne feltétlenül megrohadnia emberi kapcsolataink többségének. Párkapcsolatok, barátságok, munkakapcsolatok
Tovább
Gyilkos kedvelés
Vannak vicces dolgok. És vannak halálos dolgok. Aztán olyan is
Tovább
Meddig akarod még cipelni?
Vannak dolgok, amik nagyon mély sebeket okoztak a lelkedben. Átvertek,
Tovább

9 Comments

  1. Kicsi Gesztenye

    Kedves Latza!

    Szomorú a véleményed, de egyértelmű!
    Éva nem önző! Anya! Mindenkinek joga van az élethez, de teremtse meg az élethez valókat. Attól, hogy Éva nyugdíjas, neki is joga van a nyugodt, békés élethez!
    Addig, amíg fia az anyja lakásában él, nincs joga az édesanyját bántani! A barátnőjének még annyira sem!!!!

    Ha barátnőként nem tiszteli Évát, mi lesz azután!? Szomorú világot élünk!

    Engem a véleményed elszomorít és sajnálom az édesapádat is!

    Tisztelettel

  2. Latza

    Kedves Éva !
    Nagyon fájdalmas ha gyerekeinket elrabolja egy másik nő. Ez az élet rendje, ezt kell elfogadni. Apám is hallgatózott ajtóm előtt – félt, ha megnősülők akkor egyedül marad. Joga van az élethez a fiának is – ne legyen önző. Mert lehet, ha elengedi a fiát – szeretett kap cserébe és talán unokákat is. Amikor ezt megértette ezt apám – teljesen normális lett a kapcsolatunk. Ez az egyik. A másik : hogy finoman megjegyzi, hogy nyugdíjas létére dolgozik, de ezt nagyon fontosnak véli. Szerintem ez jó dolog – mert lefoglalja magát, mert van amivel foglalkozni és hasznos az élete. Ennek örvendjen , hogy van egészsége is – ami a legfontosabb. Tisztelettel, Latza

  3. Em

    Köszi. Tollakkal ismertem,de ez is jó, nem lehet eleget emlékeztetni erre. Én magam a szalka-gerenda effektust szoktam magamban felhozni, illetve én is arra gondolok, hogy az éremnek két oldala van….

  4. jéjé

    Láttál-e már olyan embert, Gábor, akinek őszinte, boldog mosoly ül ki az arcára, ha valakiről valami (szerinte legalábbis) negatívat mondhat? És olyat láttál-e, akinek csak és kizárólag ilyenkor látni az arcán valódi mosolyt?
    Én láttam, sajnos. Egy darabig még azt is hittem róla, hogy a barátom. Ma már tudom, hogy nem az.
    És az az ember, akiről a nevetségessé tevő pletykát szórta, még soha, semmilyen formában őróla negatívan nem nyilatkozott.
    Kíváncsi lennék (igazából nem) arra, hogy vajon rólam hogyan nyilatkozik? Mindig lehet keresni valakit, aki együtt röhög az emberrel másokon… én a múltkor egy levélben megkérdeztem tőle, vajon a saját élete annyira rendben van-e már, hogy ennyire ráér a másokéval foglalkozni. Azóta még nem válaszolt…

  5. Bánfalvi Kata

    Köszönöm, hogy megosztod a gondolataidat, öröm olvasni!
    Nekem ez a történet a ne ítélj, hogy ne ítéltess/ juttatja eszembe(Biblia).
    Nagyon tanulságos, nem könnyű betartani.
    Üdvözlettel

  6. Illés Éva

    Kedves Gábor! Igen,teljes mértékben egyetértek az írásoddal(gondolom letegezhetlek,hisz bőven a fiam lehetnél). Én is már több mint egy fél éve vagyok hasonló helyzetben a 30 éven felüli fiam barátnőjével,aki szép lassan itt tartózkodik mostmár állalnóan-innen mennek együtt dolgozni,majd ide jönnek vissza).Kényszerképzete szerint én figyelgetem Őket,hallgatózom a szobájuk ajtaja előtt(amit persze csukva tartanak)és annyira elragadtatta magát,hogy bolondnak nevezett.Nagyon nehéz ezen túl lépni,ahogyan írod,mert egyébként elég érzékeny ember vagyok.Szerencsére én még dolgozom nyugdíj mellett,így az a rendszer nálunk(az én lakásomban),hogy mikor hazaérek este,becsukják az ajtót,szinte kizárva teljesen a fiam életéből.Egy anyának ez nagyon fáj,belebetegedtem a lelki terrorba,de természetesen a fiam nem az én pártomat fogja.Szerencsére van egy idősebb fiam is,neki már családja van,de Ők tartják bennem a lelket,na meg a munka sikere.Nem tudom mit ronthattam el,de szeretnék erős lenni,de nem tudok. Köszönöm,hogy kiönthettem a lelkemet. Éva

  7. Búz Eszter

    Szeretném megosztani az én életfilozófiámat.
    Ami csak egy tükörről szól és azt mindig képzeletben magam elé tartok.
    Tehát először önmagamat vizsgálom meg, /mit tettem volna../ez nem hosszú idő és csak azután formálok véleményt a helyzetről, de soha nem kötöm az adott személyhez. Kis faluban így nem gerjesztek még több hamis információt/pletykálkodási szitut/, mert nem tudják kihez kötni, de benne van a véleményem!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük