Párkapcsolataink dinamikája végtelenül egyszerűvé válik, ha a felszínen zajló játszmák, próbálkozások, feltételezések és agyalások mögé nézünk picit. Olyan ez, mint amikor egy labirintusba tévedsz: rohangálhatsz benne fel-alá hosszasan, rengeteg különböző útvonalat választhatsz magadnak, de végső soron csak kétfelé haladhatsz: vagy a kijárathoz közeledsz, vagy a kiindulópontod felé tartasz.

Így járkálunk fel-alá, így játszmázunk oda-vissza, így keressük a helyes utat a kapcsolatainkban – sokszor annyira elveszve saját feltételezéseink és érzelmeink labirintusában, hogy magunk sem tudjuk, éppen kifelé haladunk a kapcsolatból, vagy a megőrzése felé teszünk fontos lépéseket. Olykor pedig tudni véljük, merre tartunk, valójában azonban pont az ellenkezője zajlik.

Párkapcsolati labirintusainkba persze nem csak úgy betévedünk, hanem többnyire mi magunk kreáljuk azokat. Sokszor azzal, hogy olyan dolgokat teszünk meg, amiket nem kéne, máskor pedig azzal, hogy olyan dolgokat nem teszünk meg, amiket szükséges lenne. Hajlamosak vagyunk kissé túlkomplikálni ezt az Élet nevű játékot. De a jelenség közel sem újszerű – Konfuciusz több mint két és fél évezreddel ezelőtt megfogalmazott gondolatát idézve: “Az élet valójában egyszerű, csak mi ragaszkodunk hozzá, hogy bonyolulttá tegyük.”

Pontosan ezt tesszük párkapcsolatainkban és más emberi kapcsolatainkban is. Túlságosan el vagyunk foglalva azzal, hogy az a pillanatkép, amit éppen látunk a másik emberről, tetszik-e vagy sem. És bár ez is egy fontos szempont, ám aki nem látja át az egész labirintust, az hajlamos leragadni egy-egy zsákutcában. Ezeket a zsákutcákat úgy hívják, hogy bosszú, egymás cseszegetése, elnyomás, érzelmi zsarolás, és még sorolhatnám hosszasan – de szerintem jól ismered őket Te is.

Megtanultuk elcseszni

Persze érthető, hogy könnyen elveszítjük a fonalat, hiszen megtanultunk jobban figyelni a felszínre, mint a lényegre. Megtanultunk fennakadni egy-egy gesztuson vagy kifejezésen, megtanultunk hosszan cipelni magunkkal régi sérelmeket, megtanultunk görcsölni azon, hogy mit gondolnak a többiek, megtanultunk értelmetlen csatákat vívni, hogy mentsük az önbecsülésünket.

És miközben hevesen vitázunk azon, hogy ki legyen a kapitány a hajón, és ki szerint merre kéne mennünk, elmulasztjuk észrevenni azt, hogy süllyedünk. Így halnak meg lassan – és többnyire végérvényesen – erősnek tűnő párkapcsolatok. Így válik idegenné két ember, akik egymástól várták a boldogságot. Mert egymástól várták, nem pedig együtt alkották meg azt – mint egy agyagedényt, amely formázás, simítás és díszítés nélkül nem más, mint néhány marék üledék.

Valahogy így vagyunk a boldogságunkkal is: minden rendelkezésünkre áll hozzá, csak éppen vagy a munka hiányzik, vagy a hogyan. Ha nincs befektetett munka, ha nincsen meg a tényleges elköteleződés a párkapcsolatban, akkor teljesen mindegy, hogy van-e lehetőség a változásra, nem lesz változás. Ha pedig a hogyannal van a gond, vagyis a megfelelő módszer hiányzik a változáshoz, akkor nincs az az elköteleződés, ami eredményt hozna. Lehetsz Te bármilyen lelkes, nem fogsz tudni felásni egy betonplaccot homokozólapáttal.

A jó hír viszont az, hogy mind a befektetett munka, mind a megfelelő módszer megtalálása terén képesek vagyunk a fejlődésre. Persze egy képesség megléte és egy képesség alkalmazása két különböző dolog – ezért sokan el sem jutnak az utóbbihoz. De vajon mi az oka ennek?

Könnyű lenne a lustaságra fogni a dolgot, és bár némi igazság van is benne, viselkedésmintánk sokkal inkább egy nagyon elcseszett hitrendszerből ered.

Tökéletesre fújt lufi

Várjuk a tökéletest. Vágyjuk a tökéletest. Akarjuk a tökéletest. Követeljük a tökéletest. Közben pedig mi magunk nagyon-nagyon-nagyon-nagyon messze vagyunk a tökéletestől. Pontosan ugyanolyan tök(él)etlenül próbálkozunk, mint azok, akiktől tökéletességet várunk. Persze szavak szintjén mindannyian vagyunk olyan bölcsek, hogy nem a tökéletest keressük, ám ha valami nem tetszik a másikban, akkor végtelenül mélynek hitt bölcsességünk úgy illan tova, mint kósza lepkefing a lágy tavaszi szélben.

Miért nem vagy olyan, amilyennek én akarom? Miért nem látod már be, hogy nekem van igazam? Miért viselkedsz így, miért gondolkodsz úgy, miért vagy szar ebben, miért nem hiszel abban?

Elvárások hadát zúdítjuk a másikra kimondatlanul, vagy épp ki is mondva azokat. Egyoldalú összehasonlításokban nyerünk könnyű csatákat.

Én felhívlak telefonon, ha kések, de Te még ennyire sem vagy képes. Én lemondtam a programomat miattad, de Te még ennyit sem teszel meg értem. Nekem nincsen semmilyen káros szenvedélyem, de Te itt bűzölögsz a cigiddel mellettem. Én haladok az életemmel, miközben Te elcseszed a Tiédet.

Csakhogy ez még mindig csak az én szemszögem. Ez még mindig csak az én igazságom, amely természeténél fogva túl szűk ahhoz, hogy rád tudjam erőltetni. Mert ahogy a japán mondás szól: “A másik oldalnak is van másik oldala.” Mi újság például azokkal a gesztusokkal, amiket Te teszel meg értem, és nekem fel sem tűnik a mindennapokban? Mi a helyzet azokkal a kompromisszumokkal, amiket Te hozol meg újra és újra? Hol jelenik meg a Te vágyad, a Te elképzelésed, a Te személyiséged?

Hollywoodon szocializált, személyes felelősségvállalást hírből sem ismerő emberek tömegei néznek most értetlenül, vagy kattintak máshová ingerülten. Az önreflexió fájdalmas dolog. Nem fogadja ezt be az az elme, melyben a heppiend és a tökéletes fogsor minden lávsztori alapvető kelléke (és ha épp nem heppi a sztori, akkor megy is a kukába), melyben a sikerért nem kell dolgozni, csak jókor jó helyen lenni, és a tökéletes, örök szerelem záloga egy lájkgyűjtő csókolózós szelfi.

Egy ilyen embernek hiába mondod, hogy egy valódi kapcsolat a “Boldogan éltek, míg meg nem haltak” résznél kezdődik. Ott, ahol a mesének már vége van. Ott, ahol jönnek a hétköznapi kihívások, a mindennapos súrlódások, a megszokás, a bosszantás, a változás, az egy helyben ragadás. Ott, ahol a nagy szavaknál még a legkisebb tettek is nagyobbak.

Ezen a ponton már szó nincs a tökéletesség illúziójáról. Új értelmet nyer a szeretet: a kényelmes érzés mellé kényelmetlen munka is társul. Mert már elhalványult a kezdeti rajongás, már nem dolgoznak úgy a hormonok, már felszínre került az is, ami nem olyan előnyös a másikban (és saját magunkban). Már nem önműködő a folyamat: a hormonok már nem sokat tesznek a kapcsolatért, úgyhogy a feladat ránk marad.

A szeretet mélységét nem békeidőben ismered meg. Nem a kezdeti lángoló érzelmek, a közös kalandok, vagy a teljes egyetértésben meghozott döntések árulnak el igazán sokat arról, hogy mennyire működőképes a párkapcsolatod. Ami ezeknél többet mond, az mindössze két szó a párodra gondolva:

“Elég vagy.”

Nem tökéletes, hanem elég. Ismerem az értékeidet, ismerem a hibáidat (tisztában vagyok vele, hogy ezek mind relatívak), és így, mindennel együtt szeretlek. Így mondok Rád igent minden egyes nap, mert elfogadlak olyannak, amilyen vagy. Nem vagy nekem túl kevés: nem akarom kipótoltatni veled azt, ami nincs (vagy szerintem nincs) meg benned. És nem vagy számomra túl sok sem: nem teherként veszem magamra azt, amit Te máshogy csinálsz vagy gondolsz. Elég vagy. Pont így, ahogy vagy.

Erre most bólogatunk – Te is, a párod is, én is, mindannyian, de tudod, ez nem most dől el. Nem akkor, amikor olvasol róla, hanem egy perc, egy óra, vagy néhány nap múlva. Akkor, amikor felbosszant a párod újra. Akkor, amikor dönthettek, hogy elmentek-e úgy aludni, hogy leszarjátok egymást. Akkor, amikor egy számodra nem tetsző pillanatban megfordul a fejedben, hogy milyen lenne inkább a Marival vagy a Bélával.

Az “elég vagy” azt jelenti, hogy nem akarod megváltoztatni a párodat. Az akarat görcsös, tisztán szeretni viszont nem lehet görcsösen, csak könnyed elfogadással. Nem azt mondom, hogy könnyű a megvalósítása, hanem azt, hogy könnyedség a végeredménye. Ha ez nem megy, akkor miért vagy vele? Ezen a kérdésen azért érdemes elgondolkodnod, mert ő valószínűleg nem azért van veled, hogy megváltoztasd.

“És akkor ne is legyen semmilyen elvárásom? Dobjam ki mindet a kukába, és adjam fel Önmagam? Maradjak benne egy mérgező kapcsolatban, mert csak akkor szeretem tisztán a másikat?”

Értem, hogy felmerülnek benned ezek a kérdések, de csak azért, mert ahogy a legtöbb ember fejében, úgy a Tiédben is összemosódott két dolog: az elfogadás és a kapcsolat jövője. Bármennyire is szokatlan ez a gondolat, a két kérdés egymástól független. Az első döntésed arról szól, hogy elfogadod-e a másikat olyannak, amilyen, vagy harcolsz ellene folyamatosan. Elfogadni olyan embert is el tudsz, akivel nem bújsz ágyba. A második döntés (és nem véletlenül nem ez az első) pedig arról szól, hogy kompatibilis vagy-e vele párkapcsolat szempontjából. Nem mint barátok, nem mint kollégák, hanem mint társak.

Elfogadással és szeretettel is el lehet köszönni valakitől, nem csak tányérokat és mocskolódást dobálva.

Út az elfogadáshoz

Lesz-e az “elegem van belőled”-ből “elég vagy”? A kérdést sem én, sem más nem tudja megválaszolni helyetted, de itt hagyok néhány gondolatot, melyek hasznos kiindulópontot jelenthetnek.

1. Az elfogadás akkor megy, ha baromira rendben vagy Önmagaddal – ellenkező esetben újra és újra a másikra fogod pakolni a szarjaidat.

2. Az “elég vagy” nem egyszeri döntés, hanem szokás, amit minden egyes nap szükséges gyakorolnod.

3. Ez a két szó, és az összes többi csak akkor ér bármit is, ha cselekvés támogatja.

4. Nemcsak tapasztalatra, hanem a tapasztalataid bölcs felhasználására is szükség van ahhoz, hogy tudd, kivel vagy kompatibilis párkapcsolatban.

5. Nagyban segíti az elfogadást, ha az evolúciós mintát követve megtanulsz együtt változni a változásokkal.

6. Konfliktusaid jelentős része egyetlen kérdésre vezethető vissza: “Mi ér többet, a párkapcsolat vagy a saját igazam?”

7. Minden egyes értelmetlenül megvívott csata rombolja az egymásba vetett bizalmat.

 

Ezen a ponton kettéválik az olvasók tábora. Vannak, akik hevesen bólogatva vagy hevesen tiltakozva (a végeredmény szempontjából mindegy) élik tovább az életüket pontosan ugyanúgy, mint mielőtt olvasták az írásomat. Számukra a mondandóm kuka. És vannak, akik elkezdenek gyakorolni, próbálkoznak, magukba néznek, amikor nem sikerül, aztán újra próbálkoznak. És újra. És újra. Egészen addig, amíg a fejlődés beérik.

Jó utat kívánok szeretettel – bármelyiket is választod magadnak.

8 Comments

  1. Szabó Ilona

    Az előző írásomban, elírtam ezt a részt: Nem tud és nem is mer mellettem tanuskodni senki sem! Ez így helyes….Mármint leírva, és ami a valóságot illeti! És egyáltalán nem helyes, hogy így van!!! Nekem nincsen pémzem ügyvédre, most megint épp munkát keresek!!!Elég feldúlt állapotban írtam az esmény után,még mindig remegek….és ez természetes, ha az embert megverik, hogy nem nyugodt és kiegyensúlyozott. Nagyon nagy ügy lesz belőle, azt hiszem!!! Őszintén félek! Magamat is, mert nemtudok küzdeni ennyi sok hazug ellen,de a leginkább az gyengít le, hogy a kisfiaim ennyire tönkre vannak téve, és ellenem vallanak. Holott nem vagyok szent, és járt el a kezem velük régebben is, mikor annyira neveletlenül,kezelhetetlenül,mindn határt átlépve, szófogadatlanul, tiszteletlenül és flegmán viselkedtek, ahogyan ezt az apjuktól ellátták, eltanulták!!!
    A leginkább a jogi úton való kicsinálástól tartok…és tőlem elvették a családi pótlékot, ez rendben van, de a férjem továbbra is felveszi a családi kedvezményes pénzt a munkahelyén, és ez nagyon nincs rendben.Pedig az anyám neveli a gyerekeket…. És hallottam már olyat, hogy egy nő szintén érvelt ezzel, és azt az ocsmányul undorító válasz kapta a kicsináló szervtől, hogy mivel külföldi cégnél dolgozik a férj, így ott nem a magyar törvények vonatkoznak ilyen téren, és ő ezt így megteheti…..!!!!

  2. Szabó Ilona

    2020.10.25.13h:26
    SEGÍTSÉGET SZERETNÉK KÉRNI!!!
    A FÉRJEM MÁR MOST SOKADJÁRA MEGVERT! A GYEREKEKET ARRA NEVELI NAGYON RÉGÓTA, HOGY ELLENEM VALLJANAK!!!
    MOST IS ÖSSZEVEREKEDTÜNK, MEGVERT A GYEREK ELÖTT!
    a TESTVÉREMET IS ELLENEM HASZNÁLJA FEL, MEG A FELESÉGÉT!!!
    ÁLLÍTÓLAG HANGFELVÉTELÜK IS VAN!!! pRÓBÁLTAM KIABÁLNI, MIKÖZBEN A FÉRJEM LEFOGOTT, LESZORÍTOTT ÉS FULLADTAM!!! TÖBBSZÖR MEÜTÖTT ÖKÖLLEL A JOBB OLDALON A FÜLEMNÉL!!! a FEJEMET AZ AJTÓ FLFÁBA ÜTÖTTE BE TÖBBSZÖR IS! nE HASZNÁLJA FEL ELLENEM SENKI SE AZT, HA NEMTUDOM MEGMONDANI HÁNYSZOR, MERT ÉPP AZZAL VOLTAM ELFOGLALVA, HOGY VÉDEKEZNI PRÓBÁLTAM!!!mOST A FÉRJEM HÍVTA KI A RENDŐRŐKET! cSAK EGY RENDŐR JÖTT KI!!! a GYEREKET IS KIKÉRDEZTEA VÉGÉN, ÉS kÉRDEZTE TŐLE, HOGY :MEGÜTÖTT a GYEREK AZTMONTA:IGEN! a MEGÜTÉS AZ MEGÖLELÉS VOLT!mEG VAN FÉLEMLÍTVE MINDKÉT GYERMEKEM!!!aZ EGÉSZ MINDENSÉG AZ ÉN KICSINÁLÁSOM SZERINT VAN BEÁLLÍTVA…! nEMTUD MELLETTEM TANUSKODNI, ÉS NEM IS MER ELLENEM TANUSKODNI SENKI SEM!!!
    eLŐZŐ VERÉSNÉL A GYEREKEK MEGVIZSGÁLÁSA MIATT JÖTT KI ELSŐSORBAN A MENTŐ, NEM MIATTAM,PEDIG AKKOR SOKKAL TÖBB KÜLSÉRELMI NYOM VOLT RAJTAM,MINT MOST!!! KÉRDEZTE A RENDŐR, HOGY HÍVJON-E HOZZÁM MENTŐT, ELŐSZÖR AKARTAM, AZTÁN KAPCSOLTAM,HOGYVALÓSZÍNÜLEG UGYANABBAN AZ ELJÁRÁSBAN LENNE RÉSZEM,MINTELŐZŐLEG, ÍGY A TELEFONHÍVÁS KÖZBEN(REMÉLHETŐLEG AZ IS RÖGZÍTVE VAN A MENTŐSÖKNÉL) SZÓLTAM, HOGY MÉGSEM KÉREK ORVOSI VIZSGÁLATOT…! nEMAKARTAM, HOGY UGYANABBAN A MÓDSZER ALKALMAZÁSBAN LEGYEN RÉSZEM! eLŐZŐLEG IS ,MEG VAN RÓLA AZ ORVOSI PAPÍR,A ZÁRÓJELENTÉS, HOGY KÜLÖNBÖZŐ JELZŐKET RAKTAK RÁM KICSINÁLÁS GYANÁNT!OLYAN IGAZSÁGOKAT MONDTAM KI AMIRE A JELENLEGI KORMÁNYUGRIK!!! hOGY AJJAJ! bAJ VAN! kI KELL CSINÁLNI, EL KELLŐT KUSSOLTATNI GYORSAN. eZEK PEDIG: ANYA ALÁZÓ, NŐGYŰLÖLŐ,MERTHOGY TÉNYLEGESEN EZT CSINÁLJA A FÉRJEM! ÉS NÁRCISZTIKUS, PSZIHOPATA! MERTHOGY TÉNYLEGESEN ILYEN A FÉRJEM! ERRE PEDIG TESZTEK TÖMKELEGÉT RAKTÁK RÁM, HOGY MINDENKÉPPEN RÁMTUDJANAK HÚZNI KÜLÖNBÖZŐ JELZŐKET! a KORHÁZBAN KÜLÖNBÖZŐ FOGLALKOZÁSOKON IS RÉSZTVETTEM, ŐKET IS KI LEHETNE KÉRRDEZNI, MERT AZTHISZEM ÓRIÁSI NAGYON NAGY ÜGY LESZ EBBŐL IS!!!!tÚL RÉGÓTA TART, TÚL RÉGÓTA VAGYOK-VAGYUNK A GYEREKEKKEL EGYÜTT IS BENNE,TÚL SOK EMBERT HANGOLTAK MÁR ELLENEM, JELENLEG A RENDŐR ÉPP A SZOMSZÉDOKAT KÉRDEZI KI,AKIK TERMÉSZETESEN ALIG VÁRJÁK MÁR, HOGY ALÁM TEGYENEK,MERT IDE KÖLTÖZKÖDÉSÜNK ÓTA ROSSZ VELÜK A VISZONY,MERT TÚLSÁGOSAN BELE AKARTÁK ÁRTSNI MAGUKAT AZ ÉLETÜNKBE, ÉS ÉN PEDIG HATÁRT MUTATTAM! eZÉRT MÁR ÉVEK ÓTA FÚJOLUNK EGYMÁSRA, A FÉRJEM PEDIG EZT IS FELHASZNÁLJA ELLENEM!
    öRÜLNEK, ÉAS KAPVA KAPNAK AZ ALKALMON, HOGY ALÁM TEHETNEK!!! pRÓBÁLTAM FELHÍVNI DOBROCSI LÉNÁRDOT,DE NEM ÉREM EL. PERSZE, HISZ VASÁRNAP VAN…! RÉGEBBEN, MIKOR MÉG EGY CSALÁDKÉNT EGYÜTT LAKTUNK, VOLT, HOGY ELJÁRT A KEZEM A GYEREKEKKEL, IGEN, TÖBBSZÖR IS, MIVEL AZ APJUK MIATT (MERT ŐK FIÚK, ÉS BORZASZTÓ FONTOS NEKIK AZ APAI MINTA)TEHÁT AZ APJUK MIATT NEHEZEN KEZELHETŐVÉ,NEVELETLENNÉ VÁLTAK, OLYAN VISSZAPOFÁZÓSAN, ÉS FLEGMÁN VISELKEDTEK, AHOGY AZ APJUKTÓL EZT ELTANULTÁK! éS ÉN MINDIG ELŐSZÖR SZÉP SZÓVAL PRÓBÁLTAM INDÍTANI!!! ELFAJULTAK A DOLGOK NEM EGYSZER, SOHA SEHOL NEM TAGADTAM, SŐT SZÁMOS HELYEN ELMONDTAM, JELEZTEM , SEGÍTSÉGET KÉRTEM, DE MINDENHOL HÁRÍTÁST,ÁLDOZATHIBÁZTATÁST, ELFORDULÁST, FÉLRE MAGYARÁZÁST, FÉLREÉRTELMEZÉST, KIFORDÍTÁST, LEGYINTÉST, IDE-ODA KÜLDÖZGETÉST KAPTAM CSAK! mOST AKKOR, HOGY KI NE DERÜLJENEK A MÓDSZER ALKALMAZÁSOK, MOST AKKOR ÁLDOZZUNK BE EGY NŐT, ÉS KÉT GYEREKET,NEHOGY FELVÁLLALJUK ÉS KIDERÜLJENEK A HIBÁINK!!!????MOST AKKOR EZ LESZ ALKALMAZVA, HOGY ÉN LEPSZIHÓZVA, KICSINÁLVA, MÓDSZERESEN ELLEHETETLENITVE LESZEK,MERT KI MEREK MONDANI DOLGOKAT…???
    IGYEKSZEM EZT A LEVELET MÉG SZÁMOS-SOK-SOK HELYRE SZÉTKÜLDÖZGETNI,MERT NEM AKAROM,HOGY BE LEGYEK,BE LEGYÜNK ÁLDOZVA! MEG AKAROK MENTŐDNI!!! A FIAIMMAL EGYÜTT!!!
    SZÁMOS SOK-SOK ÍRÁSOM,ÉS PAPÍROM ÉS E-MAILEM VAN ELMENTVE EGÉSZEN RÉGRŐL IS!!!
    ÉN MEG AKAROK MENTŐDNI! SEGÍTSENEK, SEGÍTSETEK NEKEM!VÁLTOZZON EZ A ROSZ VILÁG! TUDOM ÉN, HOGY MINDENKINEK VAN MIT FÉLTENIE,HOGY KI NE DERÜLJÖN, DE EBBŐL LEGYEN ELÉG!DERÜLJÖN VÉGRE KI MINDEN! CSINÁLJUNK VÉGRE VÁLTOZÁST!
    BIZTOS, HOGY EHHEZ AZ KELL, HOGY ÉN ÉS A FIAIM ÁLDOZATOKKÁ VÁLJUNK? NEM, MERT MÁR ÍGY IS, RÉGÓTA IS AZOK VAGYUNK! a FÉRJEM AZT ÁLLÍTJA, HOGY A NAGYOBBIK FIÚNK AZÉRT NEM JÖTT LE HÉTVÉGÉN,MERT NEM MERT! PEDIG TÖBBSZÖR IS BESZÉLTEM VELE TELEFONON, A FELNŐTTEK SZERVEZTÉK ÍGY,HOGY KÜLÖN LEGYENEK A GYEREKEK MOST EGYMÁSTÓL! AK ISEBBIK GYEREK PEDIG TELJESEN LEDÖBBENVE HALLGATTAM, HOGY MIKET ÁLLÍTOTT A MOSTANI VEREKEDÉSRŐL IS.HOGY TELJESEN ELLENEM VALLOTT!AZ APJA KISKORA ÓTA MAGÁNAK, A SAJÁT FEGYVEREKÉNT, ELLENEM NEVELI,ELLENEM ÁLLÍTJA BE A GYERMEKET! MIKOR EGY ÉVES VOLT, EGY HÉTVÉGÉRE EGYEDÜL HAGYTAM ŐKET, A NAGYOBBAL ROKONOKHOZ MENTÜNK!!!MIRE HAZAÉRTEM, MEGTANÍTOTTA A GYEREKET JÁRNI! KÉRDEZTEM, DE NEM VÁLASZOLT, HOGYAN ÉRTE EZT EL NÁLA! AZTMONDTA, AZ AZ Ő TITKA, MAJD Ő AZT TUDJA! ÉN FÉLEK NAGYON, NEHOGY VALAMI HÁTULRÓL SGGBE KÚRÓS,MEGTÖRÉSES MÓDSZERALKALMAZÁS ÁLLJON A HÁTTÉRBEN…VÉGE, HOSSZA NINCS A NEGATÍV PÉLDÁKNAK,AMIN A 11ÉVNYI HÁZASSÁG ALATT KERESZTÜL MENTÜNK!VAN IS EGY RAJZOM A GYEREKEIMTŐL,AMI TALÁN EGY RAJZELEMZŐ FELADATA LENNE…A KICSI S”EGGBE KÚRÓS RAJZA” 8 -VAGY 9 ÉVESENRAJZOLTA, A NAGY NAK PEDIG KÉSES, VÉRES RAJZA…!!!
    MOST, A FÉRJEM VISSZAVITTE A KISEBBIK FIAMAT AZ ANYÁMHOZ,TESTVÉREMHEZ, FELESÉGÉHEZ! GONDOLOM MÁR INDUL IS A SZERVEZKEDÉS, MIT MONDJANAK, MIT HOGY ÁLLÍTSANAK BE!!!! AZ ÁLLÍTÓLAGOS HANGFELVÉTELEN ÚGY ÜVÖLTÖK A HELYZET NIATTMINT EGY SAKÁL.ALIG KAPTAM LEVEGŐT,A FÉRJEM LEFOGOTT,LENYOMOTT KÖZBEN A FÖLDRE,AHOGY A KIÉRKEZŐ RENDŐR IS RÁNK TALÁLT,AKIT A KISFIAM ENGEDETT BE!!! MOST EL KELL ENNEM ITTHONRÓL, MEGPRÓBÁLOK VALAMILYEN HAJLÉKTALAN SZÁLLÓRA BEKÉRETŐZNI,AHOVÁ A FÉRJEM MÁR ÉVEK ÓTA ENGEN JUTTATNI AKART,DE ELLENÁLLTAM!! NEM AKARTAM MEGADNI NEKI AZ ÖRÖMÖT, HOGY ELÉRJE A CÉLJÁT, MERT MÁR KÉT ESETBEN IS KÉNYSZERÜLTEM ILYEN HELYRE, NEM AKARTAM, HOGY HÁROM A MAGYAR IGAZSÁG ALAPON KI LEGYEK CSINÁLVA!!! A HELYZET OLYAN MÉRTÉKBEN EL VAN FAJULVA, ATTÓL FÉLEK, ELVESZÍTETTEM A GYERMEKEIMET, VÉGLEG!MERT AZ ÉRDEK OLDALAK TÖMKELEGE A FÉRJEMET SEGÍTI ÉS TÁMOGATJA VALÓJÁBAN! AKI MEG SEGÍTHETNE, AZ ELHATÁROLÓDIK, MERT FÉL, TART A KÖVETKEZMÉNYEK ESETLEGESEN RÁ TARTOZÓ FELELŐSSÉGÉTŐL…!!! MEGYEK, PRÓBÉLOK ÖSSZEPAKOLNI, VALAHOL MEGHÚZÓDNI! a TELEFONSZÁMOM: 06 20 974-98-82
    SZABÓ ILONA
    SEGÍTSÉGÉRT KÖNYÖRGÖK,RENDKÍVÜL TARTOK A LEPSZIHÓZÁSOS MÓDSZERALKALMAZÁSTÓL!!! SEGÍÍTSENEK-SEGÍTSETEK! A FÉRJEM FEL FOG JELENTENI, ELŐZŐ VERÉS ALKALMÁVAL ÉN JELENTETTEM FEL, MÁSNAP VOLT A GYERMEKEIM NAGYSZÜLŐNÉL VALÓ ELHELYEZÉSÉNEK TÁRGYALÁSA, AHOL VOLT EGY MEGFOGALMAZÁS,AMIBE SZEREPELT A CSAK SZÓCSKA, ÉS ÉN ETTŐL RENDESEN MEGILYEDTEM, HOGY MOST AKKOR, MIVEL NEM CSAK AZ BAN, EZÉRT HA MEGTUDJÁK A FELJELENTÉST IS, NAGYON CSÚNYA KICSINÁLÁS ÁLDOZATA FOGOK LENNI, EZÉRT MÁSNAP MENTEM, HOGY VISSZAMONDJAM A FELJELENTÉST,DE ELKÜLDÖTT A PORTÁS, HOGY MAJD 1-1.5 HÉT MÚLVA,MIKOR BEHÍVNAK,AKKOR VONJAM VISSZA, DE ÉN TUDOM, HOGY LEHET EZT LEVÉLBEN IS ÍGY ÉN LEVÉL FORMÁJÁBAN EZT MEGTETTEM!!! mÉG ANNYIT NAGYON FONTOS MEGÍRNOM,HOGYAZ ANYÁMMAL IS HOSSZÚ-HOSSZÚ ÉVEK ÓTA ROSSZ A KAPCSOLATOM,MOSTANÁBAN AZT SZOKTAM RÁ MNDANI, HOGY TUDATMÓDOSÍTÓ IDEGMÉRGET SZÍV….MIKOR ELMENTEM HOZZÁ, ÉS NÉGYSZEMKÖZT BESZÉLTÜNK, KÉRTEM ŐT(PERSZE VITA VOLT,NEM KULTÚRÁLT BESZÉLGETÉS, AHOGY ÉN AZT INDÍTANI SZERETTEM VOLNA, MERT MÁR EGYBŐL HÁRÍTOTT,MÁR EGYBŐL VÉDTE MAGÁT, MÁR EGYBŐL LEALÁZÓ SZAVAKKAL SZÍDOTT, ÉS ÉN SEM FINOMKODTAM, HANEM TRÁGÁRKODTAM MÁR KŐKEMÉNYEN-!MINDIG IS AZT TAPASZTALTAM A LEGTÖBB EMBER ESETÉBEN, HOGY HA MÁR NEM TUDNAK MIVEL ÉRVELNI,NEM TUDNAK MEGFELELŐEN VITÁZNI, AKKOR JÖN AZ A TAKTIKA, HOGY FEL BOSSZANTJÁK AZ EMBERT AZ ÉRTETLENSÉGÜKKEL, VAGY ANNAK MEGJÁTSZÁSÁVAL, ÉS EGYÉB MÓDSZERALKALMAZÁSOK , AZTÁN AZ EMBER HARAGJÁT, DÜHÉT , IDEGESSÉGÉT HASZNÁLJÁK FEL ELLENE!!! SZÓVAL AMIKOR ANYÁMMAL NÉGYSZEMKÖZT BESZÉLTÜNK, AKKOR AZT MONDTA.: Ő MÁR IDŐS, NEM BÍRJA A NYÜZSGÉST, NEM TUD MÁR TANULNI SEM ÚGY VELÜK, MINT KÉNE, ÉS SZARRÁ ALÁZOTT SZAVAKKAL, HOGY MENNYIRE ALKALMATLAN VAGYOK, NEVELNI SEM,ELLÁTNI SEM TUDOM ŐKET!!! MIKOR ELJÖTTEM,ÉS UTAZÁS KÖZBEN SMST-T VÁLTOTTUNK, AKKOR MEG AZT ÍRTA:SZÍVESEN VESZI MAGÁHOZ A GYEREKEKET!!! MERT TAKTIKÁZIK, FÉL, TUDJA A KORMÁNY HÁTTERES, JELZŐRENDSZERNEK HAZUDOTT MÓDSZERALKALMAZÁSAINAK ELJÁRÁSÁT, ÉS FÉL!!! tAKTIKÁZIK, MERT AZ ÍROTT DOLOG MEGNARAD, ÍGY VÉDI MAGÁT! vISZONT AMIT NÉGYSZEMKÖZT BESZÉLTÜNK, AZT LETAGADHATJA, MERT NINCS RÁ ÚGYSE BIZONYÍTÉKOM, HOGY VALÓBAN ÚGY IS VOLT!!! a SZÓ ELSZÁLL ALAPON!!!EZZEL BEVÉDI MAGÁT!ÉS ÉNPEDIG FELVÁLLALOM, HOGY DÜHÖMBEN KEZET EMELTEM RÁ,DE NEM ÜTÖTTEM MEG! Ő PEDIG A RENDŐRSÉGGEL FENYEGETŐZÖTT!MOST NEM ÍROK TÖBBET, NAGYON NAGY ÜGY KÉSZÜL EBBŐL KEREKEDNI, BÁRCSAK LENNE EBBEN AZ ORSZÁGBAN VALAKI-VALAKIK, AKIK MELLETTEM IS KIÁLLNAK, MERT TELJESEN EGYES EGYEDÜL VAGYOK!!! hÁT TÉNYLEG LEGYEK INKÁBB ÁLDOZAT,MINTHOGY EGYSZER S MINDENKORRA, MINDENKI FELVÁLLALJA A MAGA RÉSZÉT, A MAGA OLDALÁT, ÉS HELYRE ÁLLJON EBBEN AZ ORSZÁGBAN A REND…???
    tÖBB OLDALRÓL TEKINTVE IS. TERNÉSZETESEN

  3. Molnárné Veres Mária

    Kedves Gábor!

    Nagyon szeretem az írásaidat,szinte mindnél azt érzem,hogy megfogalmazod a gondolataimat érzéseimet.Ebből adódóan teljesen egyetértek a mondanivalójával.
    A férjemmel 26. éve vagyunk együtt. 90% -ban különbözünk egymástól.Ebból adódóan az első éveink folyamatos háborúban teltek. A helyzet akkor fordult jobbra, amikor rájöttem,hogy magamon kell változtatni, ne várjak el Tőle dolgokat, ne tegyem a ” boldogságomat” Tőle függővé, ne akarjak semmit rákényszeríteni….stb. Na ehhez persze évek kellettek,míg azt vettem észre,hogy ahogy én változom, a férjem is velem együtt.Most,remekül működik a kapcsolatunk, tiszteletben tartjuk a különbözőségeinket,odafigyelünk egymásra….
    Nem volt könnyű, de megérte, rengeteget változtunk mindketten, jó irányban.
    Napsugaras, szép napot kívánok Mindenkinek!
    Marika

  4. péká

    Gábor, többször olvastam már az írásaidat, sok tekintetben rendben vannak, tapasztalatról és differenciált gondolkodásról tanúskodnak. Talán ugyanilyen érthetőek lennének a vulgáris kifejezések nélkül is, szerintem feleslegesek a lepkefing, a leszarás és a hasonló kitételek. Ami viszont a hasznosságukat illeti, én inkább Schopenhauerrel értek egyet: “Tanítani haszontalan, kivéve, ha felesleges”. Két ember soha nem áll azonos szinten semmilyen mértékegység szerint mérve sem. Ergo, senki nem érti pontosan a másikat, sem racionális, sem spirituális alapokon, mindenki a saját útját küzdi végig, és csak annyit tud meg bármiről is, amennyit a sorsa megenged neki. Aki érti amit írsz, annak már semmi szüksége rá, aki viszont nem érti, annak meg felesleges olvasgatnia, mert azzal, hogy így ismer magára, inkább ártalmas, kontraproduktív, mintsem hasznos. Dühöt, túlzott pillanyatnyi önreflexiót válthat ki belőle, aminek a következménye legtöbbször valamilyen agresszióban, autoagresszióban kerül újra a felszínre. Bőven elegendő lenne, ha mindenki elvégezné a rá szabott napi feladatot a maga mikrokörnyezetében, és el is fáradna ebben. Mert csak ezután következik a csendes szemlélődés, a befelé utat mutató bölcsesség, amikor már semmi szükség arra, hogy megváltsuk a világot. Mert ugye Poppertől tudjuk, hogy a megváltáshoz kell valaki, aki hagyja megváltani magát, és Jézus óta azt is tudjuk, hogy ez nem nagyon sikerül. Jó utat!

  5. Szabó Ilona

    Köszönöm, hogy elküldted nekem ezt az írást. Nagyon szépen hangzik, de ránk nem igazán illik, több dologban hibádzik!
    1. Nincs szó arról, hogy a másikra pakolnám a szarjaimat, arról van szó, hogy:én is egy külön személy vagyok, ő is egy külön személy, és tetteinkkel, szavainkkal vagy éppen azok hiányával hatunk egymásra.
    Esetünkben a te általad 4.pontban alkotott mondat, az kulcsmondat. Tapasztalatok, és azok felhasználása, segített ahhoz, hogy felismerjem olyannal éltem együtt hosszú éveket, akivel nagyon, de nagyon nem vagyunk kompatibisek.
    A 6-oshoz annyi, hogy ne legyen ilyen választás, melyik ér többet. Legyen egyenértékű! Nálunk az értelmetlenül megvívott csaták teljes mértékben lerombolták a bizalmat…! Totális elfajulások vannak több szempontból is, Ha az anyagiakat nézem, ha a párkapcsolatért tett munkát nézem, ha a közös gyermekeket nézem, van itt már többszörös verekedésig fajulás is, állami szervek felhasználása elnyomás céljából, lepszihózásos megbélyegzés, hogy ő jól jöhessen ki a dolgokból, mind anyagilag, mint szülőileg, mind társadalmi megfelelőség szempontjából,munka terén, stb.! És kedves Gábor! Én nem elkezdtem gyakorolni, hanem magától értetődően tettem, hogy magamba is néztem, nemcsak elvárásaim voltak vele szemben, de tettem is az ügyért. És mindig, sokszor, sokszor, újra próba, és újra próba és az évek teltek, és az eredménytelenségtől, a pofonoktól, a sebektől csak egyre inkább tönkrementünk, a gyermekek is, én is. De tudod, még ő is ám…például mindig is büszke volt, hogy ellen tud állni a szülői mintának, és nem alkoholizál, de mostanra már napi szinten fogyasztja, hiába figyelmeztettem többször is, hogy hová vezet az, ha nem áll le. Mert ő is tudja nagyon jól, hogy a hajlam az öröklődésre igen erős, és nem szabadna megkísértenie az ördögöt…! És a 11 évnyi házasság alatt mindig is zavart, hogy nem tudtam vele egy igazán igazi, jó,mély beszélgetést folytatni, pedig Isten lássa lelkem, számtalanszor tettem kísérletet rá….! Végül annyi, hogy én még mindig tudnék úgy ránézni, hogy ő valójában jóval több, mint amilyenné az életkörülményei őt tették, és “fel kellene szabadítanom” őt a terhei alól, hogy azt a tényleges és valós minőséget élhesse, aki és amilyen ő valójában, szavaiddal élve lehetne ő nekem elég jó is, az értékeit tekintve, minden napi gyakorlásokkal, de kérdem én, minden csak rajtam múlik? Mert szerintem két ember kell hozzá, mindenképpen! Én úgy érzem, hiába adtam többszörös esélyt a kapcsolat működésének, én csak elfogytam, és sérültem benne az idők folyamán. Ráadásul, most a válás is elindult végre, de már egyből rosszul kezdődik, hiszen itt már állami anyagi érdekek is bejátszanak, és elindult a szivatózásom is sajnos, hogy állítólagosan nem jól töltöttem ki a beadványt, és fizessek bünti díjjat…az ember esze megáll, mennyire nagyon élhetetlen ez a pénz orientált elnyomó, ellehetetlenítő világ!!!
    Annyira, és annyira rosz irányba fajult minden, és épp ellenkezőleg kellett volna történnie: be kellett volna érnie a fejlődésnek…!
    A választott út, egy belekényszerített, rám erőltetett út, vagy lépés! Mert ami a tényleges tetteket illeti, úgy érzem, bele tettem,amit csak tudtam. A tapaszalat viszont azt mutatja, ezzel becsaptam önmagamat is, a gyerekeket is, mert egészségesebbek lennénk, kevesebb sebbel élnénk, ha már sokkal sokkal régebben lezártuk volna sokkal korrektebb módon azt, ami nem tud működni, ezáltal nem fajult volna így el, és talán tudnánk még a mai napig is egymás szemébe nézni, intelligens, kultúrált ember módjára kommunikálni, nem pedig kényszerből egy fedél alatt élni, kommunikáció és a gyermekeink nélkül…! Még egyszer köszönöm ezeket az igen intelligens, átfogó gondolat menetekkel teli írásodat, szívesen olvasnék még, külön köszönet a írásodba belerejtett humorérzékért, ami még inkább érdekessé, értékessé teszi számomra. Azért remélem érthető valamelyest az én álláspontom is.
    Mennyire jó volna, ha úgy alakulhatna, hogy csak felébredünk egy rossz álomból.
    Mennyire jó volna, ha a gonosz banya átka megtörhetne, és a hátralévő életünket boldogan élhetnénk, míg meg nem halunk.
    Mennyre jó volna felismerésre jutni, hogy valójában mekkora emberi értékek, minőség és színvonal birtokában vagyunk, és aszerint élni tovább.
    Sok-sok feleslegesen lefutott kör van már mögöttünk.
    Ha vaki elénk állna, és közölné velünk, hogy az egész nem volt több, mint próbatétel, elmondaná kik is vagyunk, mért is vagyunk, látnánk a célt, az értelmét a dolgoknak, úgy korrektebb lehetne ez az egész. Ezek átlátásával és megértésével könnyebben, tisztábban tudna döntést alkotni az ember fia-lánya…!
    Minden jót neked.

  6. Terézia

    Kedves Gábor, most találkoztam először az írásoddal. Tetszik a stílusa és a témája is. Nagyon nagyon hasznosnak és lebilincselőnek találtam. Bizonyos részeknél magamra ismertem. Egyetértek azzal, hogy az ismeret vagy a bölcsesség akkor válik értékké, ha megtanuljuk alkalmazni a kritikus helyzetekben. Szeretnék fejlődni. Érdeklődéssel fogom olvasni gondolataid a “tökéletes út” témában. Köszönöm, hogy elküldted. Nagyon értékelem. Üdvözlettel.

  7. Lajos

    Kedves Gábor! Sokat olvasom az írásaidat. Tisztelek azért, amilyen utat bejártál és köszönöm, hogy megosztod a tapasztalataidat. Magam negyven egynéhány évesen, sok elrontott kapcsolat és tönkrement házasság után kellett felismernem, hogy a probléma forrása én vagyok. Hogy a múltból cipelt saját batyumat nekem kell lerendeznem, és nem másra átraknom. Önismeret és a saját múltam ismerete és azzal való megbékélés nélkül nincs békés, áldott és szeretetteljes kapcsolat mással. Önismeret, melyet hansúlyoztál a kiinduló pont, de ugyanakkor csak “másokban tudom megmosni arcomat”. Olyan nehéz kérdések ezek. Béke veled, Lajos

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük