Mindennapi Motiváció – Ernie Andrus

Írta: | 2016-08-25
Sok olyan embert ismerek, aki nem valósította még meg az álmait. Közülük sokan nem is fogják soha. Nem azért, mert képtelenek lennének rá, hanem azért, mert elhitték, hogy képtelenek rá. Elhitték, hogy túl öregek, túl szegények, túl tehetségtelenek, túl rosszak az életkörülményeik, túl rossz családba születtek, vagy túl erősen köti meg a kezeiket valaki más. És valóban: amíg valaki úgy érzi, hogy túl gyenge a változáshoz, addig az is marad.
Mindennapi_MotivacioAztán vannak olyanok is, akik nem gyártanak kifogásokat. Nem érdekli őket az életkoruk, nem fogják pénzhiányra a céljaikért való küzdelem hiányát, nem tartják vissza őket a külső körülmények és a negatív emberek, és nem áldozatként élik az életüket, hanem utazóként, akinek kifogások helyett lehetőségei vannak.
Közülük sem mindenki éri el a céljait. Nem mindenkinek adatik meg, hogy teljes egészében valóra váltsa az álmait. Az ilyen emberek mégsem vesztesek, mert azt csinálják, amit szeretnek, és nem csak túlélik az életüket, hanem valóban élik azt. Vesztessé csak azok válnak, akik lemondanak az álmaikról.
Ernie Andrus nem ilyen ember. Ő nem mondott le az álmairól. 2013. október 7-én San Diego homokos tengerpartjáról elindult, hogy keresztülfusson Amerikán. Pénzt gyűjtött azért, hogy egy második világháborúban kulcsszerepet betöltő hadihajót visszaszállíthassanak Franciaországba a normandiai partraszállás 75. évfordulójára. És hogy ez miért volt fontos neki? Azért, mert katonaorvosként egy hasonló hajón szolgált a háborúban.
Igen, 1944-ben már ott volt a háborúban. Jól számolod, ha 72 évvel ezelőtt már szolgálatban volt, akkor Ernie bizony nem egy mai gyerek. 90 évesen indult el közel 3 évig tartó útjára, és 2016. augusztus 20-án reggel végre megmártóztathatta a lábát az Atlanti-óceánban. Több mint 4000 kilométert tett meg futva olyan életkorban, amit a legtöbben meg sem érnek, és aminek már a felénél is rengetegen nyöszörögnek.
Ernie_Andrus_1
És tudod, mi volt a legnagyobb baja Ernie Andrusnak az egész futással kapcsolatban? Az, amit célba érve így fogalmazott meg: „Bárcsak ne lenne még vége.” Ennyi. Nem fájlalta a lábát, nem hivatkozott az életkorára, nem panaszkodott másokra, csak ment, haladt a céljai felé, és élvezte magát az utat is, ami odáig vezetett. Több százan ünnepelték St. Simons-szigeteki célba érkezésekor, de hosszú útjának egy-egy szakaszán is elkísérték lelkes támogatói.
Ernie_Andrus_2

És most, hogy a 93 éves fiatalember elvégezte a feladatát, gondolhatnád, hogy végre megpihen, visszavonul és éli a hasonló életkorú öregurak életét, de nem, Ernie-nek esze ágában sincs ezt tenni. Már készül a következő nagy kalandjára: hazamotorozik nevelt lányához Alaszkába. Mert ő tudja: addig élünk, amíg vannak céljaink.
Ernie_Andrus_3
Legközelebb, amikor elkezded önmagadnak vagy másoknak megmagyarázni, hogy miért késted le az álmaid megvalósítását, akkor gondolj arra a vidám, élettel teli emberre, aki nálad jóval később kezdett bele, és valószínűleg sokkal életszerűbb kifogások mögé rejtőzhetett volna. De nem tette. Mert élni akart, nem csak túlélni az életet.
Nagy köszönet Jéjének, hogy felhívta a figyelmemet Ernie Andrus történetére. :)
Ha Neked hasznos volt, másoknak is az lehet. Segíts eljuttatni hozzájuk is!

Ami még érdekelhet:

Kocsis Gábor mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Használd fel oldal létrehozója és írója. Saját tapasztalataira építve próbál inspirálni és segíteni másokat is, megmutatva, hogy minden tapasztalatot fel tudunk használni önmagunk fejlesztésére, életünk és környezetünk jobbá tételére.

    Együtt többet tehetünk!

    Ha Te is így gondolod, csatlakozz azokhoz, akik értesülnek az új írásokról!

    Én sem szeretem a levélszemetet, tőlem sem fogsz kapni.

    Még több inspiráció:

3 gondolat ehhez az íráshoz: “Mindennapi Motiváció – Ernie Andrus

  1. Tóth-Antal Istvánné (65év)

    Kedves Gábor! Én 65 éves nyugdíjas nő vagyok. Nekem még nagyon sok vágyam van. Ezek, főleg édesanyám (aki nagyon súlyos beteg volt) halála után vágyott zarándok utak, mint a Magyarországon a Szent Jakab út stb. Holnap indulok először egy kisebb útra, amit a születendő gyermekekért teszek meg. Jövőre jöhet a Szent Jakab zarándok út következik és így tovább. Szeretnék minden évben legalább egy rövidebb és egy hosszabb utat megtenni. Ez a szívem vágya, és amit hiszek , hogy teljesül. Szeretettel Julika

    Reply
    1. Gábor Szerző

      Kedves Julika, egy nagy mosollyal az arcomon olvastam, amit írt, és tiszta szívvel kívánom, hogy Ön is egy széles mosollyal járja végig ezeket a csodálatos utakat. :)
      Szeretettel: Gábor

      Reply
  2. Réka

    Kedves Gábor!

    Nagyon köszönöm a lélek- és szívmelengető igaz történeteket és csak azt is, hogy vagy. Az emberiségnek sok ilyen emberre van/lenne szüksége. Örülök, hogy elkezdted ezt az oldalt és azóta is folytatod a cikkek írását. Rendkívüli embernek tartalak, így ismeretlenül is szoktam az oldaladról/rólad/ beszélni. Remélem még nagyon sokáig írsz ezen az oldalon és azt is, hogy lesz alkalmam élőben megismerni, ha lesz motivációs összejövetel. Köszönöm, hogy válaszoltál üzenetemre a közösségi oldalon is. Van esetleg olyan angol oldal, amit ismersz és bátran ajánlanál motivációs történetek olvasásához?

    Válaszodat köszönöm.

    Üdvözlettel/Szeretettel:
    Réka

    Reply

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.