A motiváció, vagy annak hiánya minden ember életét érinti, mégis azt látom, hogy sokan intuitív módon kezelik a kérdést és hagyják, hogy a külső körülmények határozzák meg a motivációjukat, és ezáltal az elért eredményeiket is. Azonban a tartós eredményekhez – mint sok más területen – a motiváció esetében is tudatosságra van szükség. Erre legyintve mondhatnád, hogy hülyeség, hiszen a motiváció egy érzés, ami vagy megvan benned, vagy nincs. Ha valamit nem szeretnél csinálni, nem fogod tudni tudatosan szeretni. Mielőtt válaszolok erre és elmagyarázom, mit értek tudatos motiváció alatt, nézzük meg, miért kezelik a legtöbben mellékvágányon a motiváció meglétét vagy hiányát.

Amíg arról van szó, hogy egy kis extra munkával több eredményt érj el, esetleg több pénzt szerezz, vagy arról, hogy felhúzd-e a futócipőd, vagy lenyomj néhány fekvőtámaszt, addig a legtöbben könnyen ülnek le inkább a TV elé egy zacskó chips-el, későbbre halasztva a cselekvést. De a „később” nem szerepel a naptári napok között. A folyton elódázott döntés megmarad a tervek szintjén és ennek egyik fő oka az, hogy ugyan elmarad a jutalom, de nincs azonnali büntetéssem. Csak évek, vagy évtizedek múlva szembesülsz vele, hogy tönkretetted az egészségedet, nem valósítottad meg az álmaidat, nem tetted meg, amit szerettél volna megtenni az életedben. De ezt addig még nem látod, amíg csak egy-egy nap kényelme a központi kérdés. A népszerű motivációs szerző és előadó, Tony Robbins így fogalmazott: „Az emberek nem lusták, csak nem hatékonyak a céljaik, vagyis olyan céljaik vannak, amik nem inspirálják őket.”
Amikor viszont nő a tét, például az életedről van szó, akkor a motiváció kérdése kulcsfontosságúvá válik. Ezzel találkoznak a stroke túlélők is, amikor a fizikai állapotuk javulása után, vagy azzal párhuzamosan jelentkezik a stroke által okozott pszichés teher. Sokszor ez nem látszik kívülről, de a stroke túlélők és közvetlen családtagjaik hamar szembesülnek a nehézségekkel, melyek a legerősebb motivációt is megtépázzák. Itt már nemcsak arról van szó, hogy megszerzed-e a jutalmat azért, amit teszel, hanem alapvetően arról, hogy megszabadulsz-e a büntetéstől, ami minden nap sújt. Arról, hogy lesz-e újra normális életed. Ha nincs benned motiváció, akkor a félelmeid és a stroke által okozott károk fogják meghatározni a hátralévő életed.

Külső és belső motiváció

A motiváció tehát egyeseknek már rövidtávon is meghatározza az életét, de hosszútávon mindenkinél kulcsfontosságú. De hol van szerepe a tudatosságnak? A motivációnak alapvetően két típusa van: külső és belső motiváció. Külső motiváció például a munkában a pénz és az előléptetés, a mindennapi életben a büntetés elkerülése, a másoknak való megfelelés vágya, de ide tartozik a barátaid vagy családtagjaid ösztönzése is. Ezzel szemben a belső motiváció egy belső késztető erő, ami arra ösztönöz, hogy cselekedj akkor is, ha nincs külső jutalom. Csak azért teszed, mert jól érzed magad, ha megtetted. Ez az a belső tűz, ami akkor is ég, ha kívülről nem táplálják, vagy akár megpróbálják eloltani.
Aki csak külső motivációra hagyatkozik, az olyan, mint aki ismeretlen földön épít várat. A talajtól függ, hogy megmarad-e a vára. Ha szerencséje van és jó a talaj, egy ideig nem lesz gondja, de ha sárra építette, a vár hamar összeomlik. A külső tényezőkben sosem lehetsz biztos. Ami ma neked kedvez, holnap ellened fordulhat. Aki ma melletted áll, holnap elveszítheted. Csak a belső motiváció az, amit biztosan felhasználhatsz, bármi is történik veled vagy körülötted. A tudatosságnak ott van szerepe, hogy megtaláld ezt a belső tüzet, és ha már megtaláltad, akkor eköré építsd az életedet.
Mark Twain-t idézve: „A két legfontosabb nap az életedben az, amikor megszülettél, és az, amikor rájössz, hogy miért.” Az emberek folyamatosan keresik a választ arra, hogy mi az élet értelme. Sokan nem találják meg, mert kifelé nézelődnek, pedig a válasz egyszerű: az élet értelme az, amit adsz neki. Van, aki elvonul a hegyekbe es magányosan éli le az életét. Másnak van egy munkája, amit szeret és mellette felnevel néhány gyereket. Melyikük életének volt több értelme? Számodra talán a családos szülőének, akivel a játszótéren találkoztál, vagy együtt dolgoztatok. De mi van, ha mindketten boldogak voltak? Mindketten megtalálták a belső tüzet és úgy érezték, van értelme az életüknek.
A cselekvés és a halogatás közötti döntés könnyűvé válik, ha a célt igazán magadénak érzed. Így még ha óriási csapás is ér és a körülményeid drámaian megváltoznak, akkor is tudod, mit kell tenned. Nem azért kell, mert bárki ezt mondja, hanem azért, mert így érzed jól magad.

 

Ha Neked hasznos volt, másoknak is az lehet. Segíts eljuttatni hozzájuk is!

Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Beszélgetések a Kutyámmal c. könyv írója, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.

A hírlevél a legbiztosabb módja, hogy az elsők között értesülj az írásaimról, az előadásaimról, a workshopjaimról, a jótékonysági programjaimról és egyéb rendezvényeimről:

A "Kérem az infókat" gombra kattintással elfogadom az Adatkezelési tájékoztatót

AJÁNLAT

Írásaim

Volt egyszer egy fiú, akinek mindene megvolt. Boldog lehetett volna
Tovább
Fontossá általában kétféle ember számára válhatsz: az egyik az, aki
Tovább
Körbenézek, és azt látom, hogy sokak számára a mocskolódás a
Tovább
Az élet kemény. Van, hogy elviselhetetlennek tűnik. A rengeteg idegeskedés,
Tovább
Te meddig fogsz élni? Gondolkodtál már ezen? Úgy értem: élni,
Tovább
Nem mindig könnyű azokkal, akiket szeretünk. Általában a hozzánk legközelebb
Tovább

4 Comments

  1. Mária

    Kedves Gábor!
    Számomra ez egy csoda!- nagyon-nagyon magamra ismertem. Mind az, amit cselekedeteimmel teszek, annak megfogalmazása ebben az írásban meg van – ez számomra csodát jelent.
    Van akaratom, van cselekedetem, van mit miért célom, de mondatokban megfogalmazva elmondani nem tudom. Ha rákoncentrálok, akkor írásban igen és az tetszik is nekem, sőt évek múltán ha a kezembe kerül egy-egy ilyen “záródolgozat” még szinte kételkedem, hogy ezt én írtam, olyan jó. DE AKKOR OTT ABBAN A PILLANATBAN, AMIKOR KELLENE megfogalmazni, elmondani valamit, akkor szinte semmi sem jut eszembe, teljesen leblokkolok. Majd később magamban szépen sorba mondom a gondolatokat. Nálam ez a meghatározó a siker és sikertelenség között.
    ” akkor is tudod, mit kell tenned. Nem azért kell, mert bárki ezt mondja, hanem azért, mert így érzed jól magad.” HATÁROZOTTAN IGAZ RÁM!
    Kérdésem a következő: hogyan lehetséges ez, hogy azok a gondolatok, amik a fenti írásban vannak, azokat ennyire valósághűen meg lehet fogalmazni, honnan erednek ezek a gondolatok?

    Hálás vagyok a megosztásért!

  2. Kedves Ilona, nem tartozol semmivel nekem, a válasz benned volt, és most álltál készen arra, hogy megkapd. Nagyon örülök, hogy a közreműködésemmel történhetett ez meg. 🙂 Egyébként Konfuciusznak igaza volt: “Az élet valójában egyszerű, csak mi ragaszkodunk hozzá, hogy bonyolulttá tegyük.” Mindig egyszerű a válasz is, csak túl sok a külső zaj, ami elnyomja, mi pedig elfelejtünk hallgatni a szívünkre. Köszönöm szépen, hogy írtál, és hogy olvasol. 🙂

  3. Ilona

    Kedves Gábor! Nagy hálával tartozom azért a hosszú idő óta keresett válaszért, amit ebből a godolatfűzérből kaptam! Most igazán AHA élményem volt! És milyen egyszerű a keresett válasz, szinte hihetetlen! ” az élet értelme az, amit adsz neki.” Most jól homlokon csaptam magam: hát persze!
    Örülök, hogy Rád találtam, és hogy vagy nekünk! Köszönöm!
    Kitartó olvasód, és híved: Ili

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük