Emberi kapcsolataink nem mindig kihívásoktól mentesek. Általában nem azok. Gyakran veszekszünk, harcolunk, neheztelünk, idegeskedünk – többnyire teljesen fölöslegesen. Erről szól ez a tanmese, amivel nemrég találkoztam.
*****
Egy napon Buddha éppen egy fa alatt ülve tanítványaival beszélgetett, amikor egy idegen férfi közeledett feléjük. Megállt Buddha előtt, majd szó nélkül arcon köpte őt. Tanítványaiból egyből feltört a düh és a felháborodás, Buddha azonban teljes nyugalommal letörölte az arcát, majd a férfira nézett, és így szólt:
„És most? Szeretnél még mást is mondani?”
buddhista_szerzetes
A férfi kissé összezavarodott, mert egyáltalán nem számított ilyen reakcióra. Korábban, amikor inzultált másokat, akkor a sértett vagy visszatámadott, vagy ha gyenge jellem volt, akkor meghunyászkodott és megpróbált támadója kedvében járni. De Buddha sem dühösnek, sem gyávának nem mutatkozott: magára sem vette a támadást, és ezzel támadója nem tudott mit kezdeni.
Az egyik tanítvány azonban dühösen így szólt: „Ez már több a soknál! Ezt nem hagyhatjuk annyiban! Meg kell büntetni ezt az embert, különben mindenki így fog viselkedni!”
Buddha ekkor tanítványához fordult, majd nyugodtan így felelt: „Ő nem támadott rám, Te teszed azt. Ez az ember egy idegen, azt sem tudja, ki vagyok. Bizonyára hallott rólam valamit, ami alapján kialakított magában egy véleményt rólam. Nem engem köpött le, hanem a rólam alkotott saját véleményét köpte le. Hogyan tudna engem leköpni, ha nem is ismer engem?”
„Ha belegondolsz – folytatta Buddha –, akkor megérted, hogy ez az ember valójában a saját elméjét köpte le. Én annak nem vagyok a része. Ez a szegény ember közölni akart valamit a köpésével. Amikor intenzív érzelmeket élünk át, akkor előfordul, hogy ütéssel, kiabálással, köpéssel, vagy hasonló megnyilvánulásokkal próbáljuk elmondani a másiknak azt, amit szavakkal nem tudunk közölni. Megértem ezt az embert, ezért kérdeztem meg tőle, hogy szeretne-e még mást is mondani.”
A férfi még jobban zavarba jött, Buddha pedig így szólt a tanítványához: „Ő nem támadott meg engem, de Te igen. Te jól ismersz engem, évek óta velem élsz, mégis reagálsz az ilyen esetekre.”
A köpködő ember összezavarodva, értetlenül távozott. Egész éjszaka ezen rágódott, aludni sem tudott, izzadt, szörnyen érezte magát. Másnap visszatért Buddhához és tanítványaihoz, majd a mester lábai elé borult.
„És most? Szeretnél még mást is mondani?” – kérdezte Buddha.
A férfi ránézett, majd így szólt: „Kérlek bocsáss meg azért, amit tegnap tettem.”
Buddha ekkor így felelt: „Megbocsátani? Hiszen én nem is ugyanaz az ember vagyok, mint akivel tegnap ezt tetted. Ahogy a folyó sem ugyanaz már, mint tegnap, úgy az emberek sem. Akit tegnap leköptél, már nincs itt, és Te is más ember vagy már. Tegnap még arcon köptél, ma már a lábaim elé borulsz. Hogyan is lennél ugyanaz? Az a két tegnapi ember, aki arcon köpte a másikat, és akit arcon köptek, ma már nincsen itt. Nem tudok neked megbocsátani, mert nem is nehezteltem rád sosem. Gyere közelebb, beszéljünk valami másról.”
*****
Vannak csaták, amiket teljesen fölösleges megvívnod. Talán az igazságérzetedet kielégítenéd vele, talán az ego-dat is legyezgethetnéd picit, ha a csatát megnyered, de sokkal többet veszítesz: a lelki békédet. Amikor valaki ezt próbálja elrabolni Tőled, csak rajtad múlik, hogy engeded-e. Akár tudatosan teszi, akár tudat alatt, az ő gyengeségét neked nem kell átvenned.
Amikor valaki rád önti a szemetét, mindig jusson eszedbe, hogy amit tett, az róla szól, nem pedig rólad. Az, hogy Te ezután mit teszel, az vagy Te magad.

 

Ha Neked hasznos volt, másoknak is az lehet. Segíts eljuttatni hozzájuk is!

Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.

A hírlevél a legbiztosabb módja, hogy az elsők között értesülj az írásaimról, az előadásaimról, a workshopjaimról, a jótékonysági programjaimról és egyéb rendezvényeimről:

A "Kérem az infókat" gombra kattintással elfogadom az Adatkezelési tájékoztatót

AJÁNLAT

Személyes segítség

Írásaim

Pajzsként használt gyermekek
Nagyon könnyű tartósan megkeseríteni egy ember életét – főleg akkor,
Tovább
A nagypapa és a fatál
Egy másik emberrel való együttélés nem minden pillanatban a felhőtlen
Tovább
A harcos és a medálok
A győzelemnek is megvan a maga terhe. Ha elbuksz, az
Tovább
Változás
Egy nagyon kedves barátom nemrég azt mondta, hogy meglepődött, amikor
Tovább
Van, ami az erőszaknál is erősebb
Többféle módja is van annak, hogy megpróbáljuk érvényesíteni az akaratunkat.
Tovább

5 Comments

  1. Blue roses

    Szia Gabor 🙂
    Bocsass meg nekem, de en nem ertem!! 🙁 Lehet az en tudasom hianyos, vagy nincs eleg jo a ralatasom, de nem tudom osszerakni. Hogy milyen az elet azt latom, tapasztalom, eleg sokszor megeltem mar nemkivant dolgokat. De azt nagyon nem szeretem ha ram ontik a szemetet. Az tul sok teher lenne nekem.
    Ez egy kicsit zavaros. De koszonom szepen.
    Udv. Rozika.

  2. sulyfriderika óvónő

    csak akkor cselekedjünk, mondjunk véleményt valakiről vagy valamiről ha jól ismerjük Őt! Az ismeret és a szeretet szó megegyezik!

  3. Katalin

    Igen, valóban tanulságos….. 🙂 valójában ilyeneknek kéne folyni a vízcsapból, nem a politikának, a veszekedéseknek….

  4. Én én vagyok. Te te vagy.
    Nem azért vagyok ezen a világon, hogy az elvárásaid szerint éljek,
    és te sem azért vagy ezen a világon, hogy az elvárásaim szerint élj.
    Te te vagy, és én én vagyok.
    Ha így egymásra találunk, az csodálatos.
    Ha mégsem, akkor nincs mit tennünk.

    Gestalt fohász

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

három × három =