Sok olyan embert ismerek, akinek egyik pillanatról a másikra összeomlott az élete. Én is átéltem ezt, és talán Te is. Egy betegség, egy baleset, egy óriási veszteség – és az addig stabilnak hitt saját kis világod kártyavárként hull darabjaira. Ilyenkor a legnehezebb elhinni azt, hogy képes vagy újra felállni a padlóról. Lehetetlennek tűnik.
Mindennapi_MotivacioAztán vannak olyanok is, akik eleve óriási hátrányból indulnak az életben. Egy születési rendellenesség, vagy egy nem megfelelő családi vagy társadalmi helyzet olyan terhet jelenthet egy gyermek számára, amelyet akár egész életén keresztül cipelni fog. De csak akkor, ha teherként éli meg.
Mark Goffeney olyan ember, akiről a társadalom nagy része egész biztosan elfogadná, sőt, természetesnek is venné, ha áldozatként, megbújva, örök vesztesként élné le az életét. Ő ugyanis karok nélkül született.
Próbáld meg akár csak néhány percig karok nélkül elvégezni a mindennapi teendőidet. Milyen érzések törnek elő belőled? Tehetetlenség. Kiszolgáltatottság. Kudarc. És ha valóban nem lennének karjaid, akkor mindehhez még hozzájönne az a hatalmas lelki teher is, amit az emberek felől érkező megvetés, sajnálat, vagy idegenkedés jelent.
Mark számára ez nem egy pár percig tartó játék volt, hanem egy életre szóló valóság. És bár leélhette volna az egész életét kiszolgáltatottan, másoknak alárendelve magát, ő máshogy döntött. Már kisgyerekként az volt az álma, hogy zenész lesz, de még a hangszer kiválasztása sem volt egyszerű. Először harsonán kezdett játszani az iskolai zenekarban, egészen addig, amíg egy napon édesapja hazavitt egy régi gitárt, aminek csak négy húrja volt meg a hatból.
mark_goffeney_1
A 9 éves kisfiú imádta a hangszert, de fogalma sem volt, hogyan lesz képes a lábával játszani rajta. Egy barátjával rengeteg időt és energiát fektettek abba, hogy kidolgozzák a megfelelő technikát, és hamarosan Mark már képes volt egy-egy számot lejátszani a lábával gitározva.
A kihívások sora azonban folytatódott akkor is, amikor Mark már határozottan tudta, hogy a zenei pálya az ő útja. Fiatal felnőttként végigjárta az egész várost, mire talált magának zenész társakat, akik szívesen játszottak vele, de eleinte nem bővelkedtek a fellépési lehetőségekben. Nem sokan vették komolyan a kéz nélküli gitárost; a 80-as években még jobban számítottak a külsőségek, mint ma.
mark_goffeney_2
Mark azonban nem mondott le az álmáról, hogy elismert zenész legyen. A célja nem változott, de a hozzáállása igen: nem görcsölt már, hogy felfigyeljenek rá, egyszerűen csak szeretetből zenélt, önmagát adva, és próbálva a zenén keresztül másoknak is átadni az érzéseit. Ekkor kezdett megváltozni az élete.

Mark Goffeney azóta már többezres közönségnek is játszott, és Emmy díjra jelölt reklámfilmben is szerepelt, de továbbra is rendszeresen kijár az utcára örömzenét játszani a járókelőknek. Picit sem érződik rajta, hogy bárkinek is sajnálnia kellene őt. Teljes életet él, idejét a zenéléssel és a lányával tölti, és egyre többen megismerik azt a csodát, amit lábbal gitározva átad az embereknek. Meglátta a nehézségei mögött a lehetőséget.
mark_goffeney_3
mark_goffeney_4
mark_goffeney_5
(h/t: dailymail 1, 2)
Amikor igazán mélyre kerülsz, jusson eszedbe a karok nélküli gitáros, aki soha nem adta fel. Mert minden válság, minden tragédia, minden egyes padlóra kerülés egyúttal lehetőséget is hordoz magában. Csak rajtad múlik, hogy Te is észreveszed-e.

 

Ha Neked hasznos volt, másoknak is az lehet. Segíts eljuttatni hozzájuk is!

Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.

A hírlevél a legbiztosabb módja, hogy az elsők között értesülj az írásaimról, az előadásaimról, a workshopjaimról, a jótékonysági programjaimról és egyéb rendezvényeimről:

A "Kérem az infókat" gombra kattintással elfogadom az Adatkezelési tájékoztatót

AJÁNLAT

Személyes segítség

Írásaim

Einstein golfleckéje
Mindent egyszerre! Méghozzá most azonnal! A legtöbben így állnak hozzá
Tovább
Mindennapi Motiváció – Ella Woodward
Érdekes módon viszonyul a kultúránk a betegségekhez. Érdekes, hogy mind
Tovább
Soha ne hagyd el a játszóteret – felépülés stroke után
Az életben időnként olyan akadályokba ütközünk, amiket sokan hajlamosak leküzdhetetlennek
Tovább
Nem hülye vagyok, csak introvertált
Vannak ezek a furcsa emberek, tudod. Akikkel szinte senki nem
Tovább
A favágóverseny – avagy a hatékony munka illúziója
Mindenki elfoglalt. Te is rohansz, keményen dolgozol, kimerült vagy, és
Tovább
Várat építeni a homokra – avagy felépíthető-e újra a lerombolt bizalom?
Csalódtál. Nem, ez így nem pontos; inkább átfogalmazom úgy, hogy
Tovább

4 Comments

  1. Blue roses

    Szia Gabor 🙂
    Mar sokszor elgondolkodtam azon, hogy milyen lenne barmifajta fogyatekossaggal elni. Arra jutottam, hogy nem tudom elkepzelni. Nagyon orulok, hogy en is, es a gyermekeim is egeszsegesek vagyunk. 🙂
    De van masfajta hianyossag is, amit barki megtapasztalhat. A “padlora /godorbe” kerules. Felallni onnan es kijonni belole!! Elsore lehetetlennek tunik, DE! mindig ott rejtozik a lehetoseg is. Mindenkinek mas. Aki felismeri es felhasznalja, vagy legalabb neki fut, az megerti hogy fellehet allni es kilehet jonni barmilyen nehez helyzetbol.
    Van szamomra egy pelda erteku ember. Sok videojat lattam, es olvastam is rola. Vegtagok nelkul szuletett es egy nagyszeru motivator lett belole. Nick Vujicic. 🙂 😉

  2. Margit

    Kedves Gábor! Ez a történet újra nagyon szép, az emberi kitartásról, hogy felvállalta magát olyannak, amilyennek született,,,,,,,és megvalósitotta álmát,,,,,,,még a fotókat látva is elcsodálkoztam!! Én nagyon-nagyon tisztelem az ilyen nagyszerű embereket,,,,,,,,,Örülők, hogy olvashattam róla,,,,,Köszönöm,,,,,Üdv, Margit,,,

  3. Magdi

    Kedves Gábor!

    Ez most a lehető legjobbkor jött!
    Csak azért jeleztem vissza, hogy tudd, néhány biztató szó mennyit segíthet átlendülni a holtponton.

  4. Ági

    Nagyon jók ezek a minden napi gondolatok.Az viszont el szomorít,hogy már két alkalommal fel akartam venni önnel a kapcsolatot,soha nem kaptam választ.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük