Szeretjük a gyors eredményeket. Annyira, hogy könnyen megszállottaivá válunk az azonnali megoldásoknak, még akkor is, ha mélyen tudjuk, hogy a legtöbbször ezek csak tüneti kezelést jelentenek, a problémával hamar újra szembesülni fogunk. Eredményekhez kötjük a jutalmat, míg az odáig vezető utat szükséges kellemetlenségnek, vagy szenvedésnek éljük meg, és ezzel az öröm érzését tudat alatt (vagy tudatosan) megvonjuk magunktól. Feltételekhez kötjük a saját boldogságunkat.
A megfelelési kényszer már gyerekkorunkban kialakul, részben a társadalmi nyomás, részben a nevelés hatására. A külső elvárások teljesítése iránti kötelességérzet fokozatosan elnyomja belső motivációnkat.
Az eredmények fontosak, ez kétségtelen. Én is folyamatosan újabb eredmények elérésére törekszem, de van egy tényező, amit sokáig nem vettem figyelembe: a türelem. És itt nem arra a tétlenül várakozásra gondolok, amit sokan türelemként hívnak, és ezzel magyarázzák, miért nem tettek meg mindent a célért. A türelem alatt annak felismerését értem, hogy ha valódi értéket akarunk teremteni, ahhoz idő kell. Sok idő és sok energia. Nincsenek rövidebb utak.
Ma láttam egy embert, akinek az a munkája, hogy a közterületen elhelyezett tartóládákba ültetett növényeket locsolja. Benzinmotoros kis kertészautóval ment egyik helyről a másikra. Növényeket ültetünk, hogy próbáljuk kompenzálni az autók kipufogógáza és az ipari szennyezés által okozott károkat. Növényeket ültetünk, amiket benzines kisautóval megyünk locsolni…
Sosem volt erősségem a türelem. A stroke után néhány nappal már láberősítő edzést csináltam a kórházban (ez terhelte a legkevésbé a fejemet J), egészen addig, míg a neurológus fel nem világosított, hogy az első két hónapban bármilyen terhelés hatására az agy frissen sérült részein másodlagos bevérzések keletkezhetnek, amiből már szinte biztos, hogy nem jönnék ki jól. De lehet, hogy élve sem. Kezdtem szembesülni azzal, hogy ez hosszabb menet lesz, mint hittem. A stroke-ból való felépülés lassú folyamat. Lassú és nem egyenletes. Vannak visszaesések és vannak látványos eredmények is, de ez utóbbi csak akkor, ha hajlandó vagy sok időt és komoly energiát szánni a felépülésre.
„A szótár az egyetlen hely, ahol az eredmény megelőzi a munkát.”
Vince Lombardi
Személyes segítség
A türelem tehát kitartó munkát jelent akkor is, ha az igazi eredményeket csak hosszútávon érzékeljük. Emellett a türelem azt is jelenti, hogy képesek vagyunk egyben látni a teljes képet. Azt a képet, ami a célunkat és az odáig vezető utat ábrázolja. Nem kell – és általában nem is lehet – a kép minden részletét látni az induláskor, de kell, hogy legyen egy koncepciónk. Sokakban megvan a hatékony cselekvés iránti vágy. De ha ez társul a gyors eredmények görcsös elvárásával, annak az lesz az eredménye, hogy csinálunk valamit, amivel gyorsan eltakarjuk a problémát, ami így egy időre eltűnik a szemünk elől. Csinálunk valamit, csak hogy csináljunk valamit. Stratégia hiányában, úgy járunk, mint a kínai bölcseletben az ember, aki hóval próbálja betemetni a kutat.
Ha az életben mindent gyorsan, azonnal akarunk, az eredményeink sem lesznek tartósak, és értékelni is kevésbé tudjuk azokat. De ami ennél is lényegesebb: az itt töltött időnk legnagyobb részét nem egy-egy célba való megérkezés, hanem az odáig vezető utazás teszi ki. Nem mindegy, hogyan töltjük el.  Ezért fontos, hogy hosszú útra készülj.

 

Ha Neked hasznos volt, másoknak is az lehet. Segíts eljuttatni hozzájuk is!

Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.

A hírlevél a legbiztosabb módja, hogy az elsők között értesülj az írásaimról, az előadásaimról, a workshopjaimról, a jótékonysági programjaimról és egyéb rendezvényeimről:

A "Kérem az infókat" gombra kattintással elfogadom az Adatkezelési tájékoztatót

AJÁNLAT

Személyes segítség

Írásaim

A kisfiú kövei – egy történet a valódi értékekről
A gyerekek még őszinték. Nemcsak szavaikban, de szándékukban is azok,
Tovább
Az idős ember és a háborgó folyó
Vannak olyan helyzetek, amikor nagyon kemény próba elé állít az
Tovább
Tartsd meg magadnak a hitedet
Vannak emberek, akik nagyon tudják már, hogy merre vezet az
Tovább
Egy kórházi vakáció emlékkönyvébe
Ez az emlékkönyv vastag. Van benne szorongás, és van benne
Tovább
A professzor és a kisbaba – egy igaz történet a prioritásokról
Valami nincs rendben a társadalmunkkal, ha a gyermekvállalás egy szülő
Tovább
A szerzetes és a fing – avagy a megvilágosodáshoz nem vezet mozgólépcső
Szeretjük a könnyű utakat. Szeretünk kész megoldásokat kapni, vagy ha
Tovább

2 Comments

  1. Eni

    Na, gondoltam, ránézek a blogodra,hogy van-e új bejegyzés, mielőtt kimegyek a kertbe, de itt ragadtam, most már mindent elolvasok 😀

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük